Starship Troopers: Terran Command teszt

Amikor az eredeti Starship Troopers megjelent a legendás Paul Verhoeven rendezésében, mindenki az állát kereste a látványtól: zseniális trükkökkel mesélte el egy földönkívüli rovarinvázió történetét. A film azóta kultikussá vált, és ismerek a környezetemből olyanokat, akik még a mai napig megnézik párszor évente - persze jöttek folytatások is, de jobb, ha azok színvonalát meg sem említjük. Mindig nehéz egy filmből játékot készíteni, elég kevés franchise mondhatja el magáról, hogy játékokban is klasszikusokká tudtak válni, de most a Slitherine kiadásában látott napvilágot az űrgyalogság legújabb feldolgozása - lássuk hát, hogy sikerült-e megugrani a lécet!

A Starship Troopers: Terran Command nem sok időt hagy a nosztalgiázásnak (az egész bevezető nagyjából egy percet vesz igénybe), szinte azonnal a csaták sűrűjében találhatjuk magunkat. A történet szerint a Klendathun elveszített flottát a Földön újraépítik, és még nagyobb erőket mozgósítanak. A következő állomás a Kwalasha bolygó, ami egy nyersanyagokban rendkívül gazdag bányászkolónia, az emberiség túléléséhez szükséges ásványi anyagokat tartalmazza, csak hát van egy nagy szépséghibája, hogy nyüzsögnek rajta a rovarok. A Szövetség ezért az űrgyalogságot veti be, hogy megtisztítsa a terepet, és itt jövünk a képbe mi. 

Apróbb feladatokon keresztül ismerhetjük meg az alapokat és egységeinket. Ezek persze egyre inkább nehezednek, vagyis így tervezték meg őket, de alaposabban kiismerve a megvalósítás gyengéit, egy kis odafigyeléssel nem túl nagy kihívás a játék hard fokozaton sem. A csapatok alapját a riflemen egységek jelentik, ezek az alap rovarokkal szemben állják meg a helyüket, és elérve a maximális harmadik szintet, többféle extra képességet kaphatnak. Ezek mellé jönnek támogató egységek, mint például az engineer, aki közelharcban lángszórót használ, ő az, aki képes megjavítani az épületeket (ezekre vannak feladatok is), ami pedig még ennél is hasznosabb, hogy különféle tornyokat tud emelni, amelyek, ha sík, szilárd talajra építjük őket, nagyban megkönnyítik az összecsapásokat.

A sniper a messziről savat köpő ellenség ellen hatásos, nagyon hasznos speciális képessége a flare hajigálása, ami egy adott területen belül odavonzza az ellenséget, amik ráadásul azt is támadják, így addig a katonáink minden gond nélkül le tudják szedni őket. Ezenkívül vannak rakétavetővel felszerelt egységeink is, ezek a hatalmas tüzet köpő bogarak ellen hasznosak. (Itt találkoztam az egyik legbántóbb hibával. Teljesen mindegy, hogy merre megyünk, barlangban vagy nyílt terepen, a kiegészítő cuccok (gránátok, flare, stb.) minden további nélkül átmennek a falakon, folyosókon, épületeken, mintha ott sem lennének, ezért gyakorlatilag egy folyamatos wallhack áll a rendelkezésünkre. Ugyanez érvényes a rakétás egységekre is.) Végül vannak tisztek, ezek extra sebzést adó területet jelölhetnek ki, rádiósok, akik pedig az utánpótlásról gondoskodhatnak. Az egyik legerősebb egységünk az MK2-es trooper, ezek igazi nehézfiúk, az erősebb (tigris) rovarok ellen ők lehetnek a leghatásosabbak.

A feladatok adottak, nézzük meg, hogy milyen mély stratégiát lehet itt követni! Semmilyet. Inkább taktikákat lehet kidolgozni, ami abból áll, hogy kiválasztjuk az ideális helyet, felépítünk egy-két tornyot, a csapat egy helyben áll és védekezik, egy csaliegységgel pedig előre lehet menni, amit megtámad a környéken az összes ellen, hátraarc, és irány a hátvéd. Ezek leszednek mindent, lehet megint egy új területet keresni a célokhoz közelebb, turreteket lebontani, és felépíteni. Hosszú távon ez elég unalmas tud lenni, néha dobják fel olyan események, amikor valamit időre kell megcsinálni. Ilyenkor lehet legtöbbször belefutni egy-egy keményebb helyzetbe.

A Terran Command nem a bázisépítős RTS-ek táborát erősíti, hanem inkább a különféle támaszpontok elfoglalása, az ellátmány megszerzése (az egységek számának növelése) és a "war support" pontok gyűjtögetése (tornyok és épületek emelése) a cél. Valamennyi építgetés van azért, de ez csak párféle épületet jelent, és faék egyszerűségű az egész. A térképen megvannak a feladatok, és akadnak elszórva másodlagos célpontok is, amiket nem muszáj leküzdeni, de a feladat elvégzését nagyban megkönnyíti, ha megcsináljuk őket. Én nagy hátránynak tartom, hogy nincs lehetőség a kamera forgatására, így gyakorlatilag egy izommetrikus nézetű old-school játék elé tudunk leülni.

A rovarok föld alatti fészkekben élnek, itt szaporodnak, és X időnként ontják kifelé magukból az ellenséges egységeket. Ha leverjük a hullámokat, akkor lehet beküldeni a gyalogosokat, hogy számunkra láthatatlanul megtisztítsák a gócpontot. Ez nagyon "bonyolult", a kurzorral lehet látni pirossal, hogy milyen erős a hive, illetve zölddel, hogy milyen erős a kiválasztott csapat - legyen a zöld mindig nagyobb... Néha nehezítésképp az adott fészek össze van kötve extra kijáratokkal, amit elfoglalni nem lehet, de ha a központot kipucoltuk, akkor az is semlegesítve lesz. Az egész játékmenet engem egy jobban sikerült, dinamikusabb tower defense-re emlékeztet. 

A küldetések között rajzolt átvezetőket kapunk, pár képpel és narrációval. A teljes grafikai designt alávetették a film stílusának, ami 1997-ben tök jól nézett ki, de ezzel a megvalósítással nekem kicsit kopottnak és olcsónak látszott. Ugyanez igaz a menüre is. Értem azt a törekvést, hogy próbáljuk hozni ugyanazt a hangulatot és látványt, de ami egy Alien: Isolationnél az egész alapot meg tudja adni, itt rém ronda és fapados. A bogarak animációi és általános megjelenésük viszont jól sikerültek, külön para, amikor megjelenik a félképernyős tűzköpő bogár; ha nincsenek rakétások, akkor lebonthatja a teljes sereget pár másodperc alatt.

Az irányítás nagyjából rendben van, viszont elég darabosan lehet a speciális képességeket használni. Ha egy szakaszba több egységet teszünk, akkor teljesen hektikus módon mutatja valamelyik egység képességét. Ha azt elhasználjuk (30 másodperc jellemzően a recast), akkor csak többszöri megtekintés után észrevehető nyilakkal tudunk a csapatok között váltani, hogy azokat a speciális dolgokat is ellőhessük. Elegánsabb lett volna valami olyan megoldás, hogy ha a kijelölésben levő egységek egyik képességét ellőjük, akkor átugorjon egy másikra, vagy mondjuk az összes speckót egyszerre mutassa a menüben. Hely lenne hozzá. Így amikor időre kell valamit megoldani, néha át tud váltani ideges kapkodásba az egész játék, és a vége úgyis az, hogy fene se keresgéljen, nem használom.

A zenék kimerülnek indulós jellegű csinnadrattákban, túl sok szót nem érdemelnek. A hangok hozzák a kötelező minimumot, amit elvárunk, de semmi egyebet. Biztosan jóval több pénzt kellett volna fizetni a jogokért, hogy a filmben levő karakterek is feltűnjenek - ezek a hősök nagyon feldobhatnák az egész játékot, de hiányoznak.

Összességében a hangulattal nincs baj, be tudja rántani azokat, akik a filmet is ismerik. Azonban akik ennél fiatalabbak, és esetleg kimaradt nekik a mozi, azoknak ez édeskevés, és nagyon sablonos, egyszerű. A játék manapság barátinak mondható árazással jelent meg, a Steamen 25 eurót kell kicsengetni érte, így azt mondom, hogy aki szeretne egy kicsit retrózni, és bejön neki a Starship Troopers világa, tegyen egy próbát vele, elég jól el fog vele szórakozni. Aki meg valami mély RTS-t keres, az messze kerülje el.

A Starship Troopers: Terran Command kizárólag PC-re jelent meg.