XEL teszt

Első pillantásra egy igazi kis gyöngyszemnek tűnhet a XEL, de sajnos ez csak a látszat, mivel a rajzfilmszerű látványvilág és a bájos stílus mögött olyan hibák húzódnak meg, amiket még Pandora szelencéjébe sem mertek belepakolni.

Mielőtt azonban a nyakunkba ömlenének a válogatott borzalmak, amiket a Tiny Roar fejlesztői csomagoltak nekünk ebbe a gyönyörű díszdobozba, lássuk magát a játékot, ugyanis az elképzelés egyáltalán nem volt rossz. Minden azzal indul, hogy hősnőnk becsapódik űrhajójával a játék címét adó bolygóra, majd miután feleszmél, és új barátságot köt egy kis robottal, elindul, hogy frissen keletkezett amnéziáját kigyógyítsa valahogy. Természetesen ez korántsem lesz egyszerű, ráadásul eközben a planétát is veszély fenyegeti, aminek elhárítása ugyancsak névtelen főszereplőnk nyakába szakad, így nincs mit tenni, mint felfegyverkezni és nekiindulni az ismeretlen és veszélyekkel teli vadonnak.

Az már a fentiekből kitűnik, hogy a történet alapfelállása nem feltétlen akarja megreformálni a műfajt, de a gyenge kezdést egész korrekt folytatás követi, ami leginkább a szereplőknek és legfőképp a főhősnőnknek köszönhető. Utóbbi nemcsak végtelenül bájos és cuki, de minden bolondságával együtt szerethető is, átérezzük, hogy mennyire egyedül van, és idővel félteni, valamint óvni fogjuk, mintha csak a lányunk lenne. Bár az űrhajóval történő lezuhanás és egy idegen bolygó feltérképezése annyira nem mindennapi tevékenység mifelénk, ne hagyjuk magunkat becsapni, ez egy ízig-vérig valódi felnövéstörténet, emiatt pedig nemcsak az idősebbek, hanem akár a jóval fiatalabb korosztály is örömét lelheti a nem túl barátságos planéta felfedezésében.

Ez utóbbi azért sem ördögtől való gondolat, mivel az itteni kihívás könnyedén kezelhető akár a kisebbek számára is, feltéve, ha ezt maga a játék engedi, de erről majd kicsit később. A XEL ugyanis a felfedezésről szól, a megannyi titok megtalálásáról, valamint a számtalan fejtörő megoldásáról, amikhez később az idő manipulálását is segítségül kell hívnunk. Persze az efféle tevékenységek közben a harcról sem kell majd lemondanunk, de ezen összecsapások elég egyszerűek, nem igazán tartogatnak kihívást, egyedül talán csak a nagyobb főellenfelek viccelhetnek meg minket, de pár próbálkozás után játszi könnyedséggel legyőzhetjük őket is.

Mondjuk ezen a téren sok kísérletezésre nem leszünk rákényszerítve, hiszen a sima ütésen, vetődésen, pajzshasználaton, valamint pár kütyü bevetésén kívül nem sok mindent tudunk csinálni, ha ellenfelekbe botlunk, de ahogy fentebb is írtam, nem ezen van a hangsúly. A valódi főszerep ugyanis a felfedezésé, amire a XEL jócskán rá is játszik, hiszen egyre-másra pakolja elénk a különféle platformelemekkel feldúsított feladványokat, amiknek a végén mindig valamilyen értékes jutalom vár ránk. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy ezeket sokszor csak később, egy-egy új képességgel felvértezve tudjuk megoldani, így ajánlott gyakran visszatérni a korábban meglátogatott helyszínekre, nehogy aztán lemaradjunk egy komolyabb tárgy vagy fejlesztés megszerzéséről.

Ez eddig mind szép és jó, egy tipikus akció-kalandjáték képét festi le, amiben egy kislánnyal kell felfedeznünk a környéket, miközben egyre erősödünk, és haladunk a végső cél felé, de sajnos hiába érdekes az alapötlet, ha a kivitelezés jócskán a középszer alatt rostokol. Kezdjük ott, hogy a XEL elképesztően bugos, szinte minden percben belefuthatunk valami oda nem illő dologba, ami sokszor a továbbjutásunkat is megakadályozza. Ezek közül kétségkívül a legidegesítőbb a pályáról történő kizuhanás, aminek hála tölthetünk vissza egy korábbi játékállást, de szintúgy erre a sorsra juttathatnak minket a soha ki nem nyíló ajtók, vagy épp az örökre beragadó és fontos kulcsot tartalmazó ládácskák.

Ezeket a problémákat tovább tetézi a mentési rendszer, ami jelenleg nem működik automatikusan, helyette az itt-ott fellelhető lila kristályoknál tudjuk rögzíteni a játékállásunkat, kizárólag manuálisan. Ez a számtalan buggal kombinálva valódi időzített bomba, hiszen bármikor elveszthetjük az előrehaladásunkat, ez pedig azért is idegesítő, mert ilyenkor minden egyes tárgy felvétele esetén újra végig kell szenvednünk az azt bemutató felugró ablakokat, hiába vettünk fel belőlük korábban már több száz darabot. Ha azonban a XEL éppen nem játékon belül kíván az idegeinkre menni, akkor simán csak kifagy, ami velem többször is megesett a tesztidőszak alatt, és ilyenkor még van pofája a beállításokat is szétbarmolni, amiket utána vagy vissza tudunk tekergetni, vagy nem.

Szerencsére legalább sok mindent nem tud szétcseszni, mivel a beállítások menüpont kong az ürességtől, a grafikai részlegnél például csak a felbontást, valamint a részletességet állítgathatjuk, minden más a képzeletünkre van bízva. Ahová viszont ajánlott betérni, az az irányítás testreszabása, főleg, ha vagyunk olyan hülyék, hogy billentyűzettel próbálkoznánk. Bár a kontrolleres kezelést is szokni kell (dedikált ugrásgomb például ott sincs), a fejlesztők által klaviatúrára megálmodott alap gombkiosztás egyszerűen használhatatlan, és az ízületeinknek sem tesz igazán jót, szóval ajánlott rögvest átszabni valami használhatóbbra. Egyébként lehet, hogy az egértámogatással, valamivel jobb lenne a helyzet, de szerencsétlen cincogónk kizárólag a menüben való bóklászásra használható, minden más esetben nyugodtan lemondhatunk róla.

A fenti hibák mindegyikére igaz, hogy javíthatóak, és a fejlesztők igyekeznek is minden fellelhető problémára mihamarabb gyógyírt találni, azonban ezeken felül akadnak olyan gondok, amik egy félresikerült tervezői döntés nyomán jöttek létre, és mint olyan, valószínűleg később sem fognak eltűnni. Az egyik ilyen a térkép, ami jelen állapotában használhatatlan, és hála neki simán eltévedhetünk, hogy aztán hosszú percekig bolyongjunk a továbbjutás reményében egészen addig, míg ki nem esünk a pályáról, vagy rosszabb esetben az egész játékból. A menüben elérhető nagyobb változat szimplán egy vaktérkép, telis-tele névtelen ikonokkal, de a képernyő jobb alsó sarkában helyet kapó minikiadás sem egy fáklyásmenet. Alig mutat valamit, ha pedig mégis, akkor a túlméretezett ikonok takarnak ki mindent, nehogy véletlenül felfogjuk, hogy merre is kellene továbbhaladnunk.

Gondolom, a készítők ezt próbálták kompenzálni a távoli, izommetrikus kamerával, hogy minél nagyobb területet belássunk és ritkábban tévedjünk el, de sajnos átestek a ló túloldalára, mivel olyan messze vagyunk az eseményektől, hogy simán elfuthatunk egy kulcsfontosságú dolog mellett. Ez talán a játék legrosszabb pontja, ráadásul nemcsak közelíteni, de forgatni sem tudjuk a látóterünket, ha pedig valami belelóg a képbe, hát így jártunk, se sziluett, se áttetszés, ami igencsak frusztráló tud lenni. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy az ellenfelekből kiesett tárgyak túlságosan kicsik, szóval idővel esportolókat megszégyenítő távolságról fogjuk bambulni a monitorunkat, nehogy lemaradjunk valami fontosról, de sajnos a siker még így sem garantált.

Szerencsére legalább nézni lesz mit, ugyanis a játék remekül hozza a mostani animációs filmekre emlékeztető stílust. Játékmenet közben is kellemes az összkép, bár egyes pályarészek kissé kihaltak, viszont ahol igazán brillírozik a XEL, azok az átvezetők, amire rátesz még egy lapáttal a kifejezetten jó szinkron. A hangszekció amúgy is rendben van, szinte mindegyik karakter orgánuma telitalálat, a játék alatt hallható dallamok pedig kellemesen kényeztetik a hallójáratainkat, igaz, az agyunk erre már valószínűleg felrobbant a rengeteg baromságtól. Ez utóbbira erősít rá az optimalizáció szinte teljes hiánya, aminek hála a program képes a lehető legrosszabb pillanatokban megakadni, rendszerint egy hatalmas csata kellős közepén, de ezen már meg sem lepődtem.

A XEL legnagyobb problémája az, hogy megjelenés előtt senki sem tesztelte igazán, így aztán olyan bugok maradtak a végső változatra, amiket még a jó öreg Cyberpunk 2077 is megirigyelne. Azt azért el kell ismerni, hogy a fejlesztők éjt nappallá téve dolgoznak a foltokon, de ha minden egyes hibát kijavítanának, akkor sem mentene meg minket senki a nyakatekert kezeléstől és a frusztráló kamerától, amik garantáltan pokollá tehetik bárki életét. Szomorú, mert a koncepció életképes volt, sőt, PC-n igazi hiánypótló alkotás szerepében tetszeleghetett volna, ami akár a kisebbek számára is bátran ajánlható, egy örömteli kalandozás helyett azonban olyan pokoljárást kaptunk, amin az sem segít, hogy olcsó, és egész jól mutat a képernyőn.

A XEL Nintendo Switchre, valamint PC-re jelent meg, de később PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re is elkészül. Mi PC-n teszteltük.

1.
1.
markoci555
kár érte, de lehet a leírtak ellenére is kipróbálom majd, nagyon bejön a kinézete
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...