PGA Tour 2K23 teszt

Ez pedig többé-kevésbé sikerült is nekik, ráadásul mindezt úgy, hogy közben a veteránokat és a zöldfülű újoncokat egyaránt kiszolgálják. A PGA Tour 2K23 ugyanis szakít azzal a hagyománnyal, miszerint a golfjátékok kizárólag a fanatikusoknak készülnek és a túlbonyolított irányításuknak köszönhetően a friss belépőknek esélyük sincs a szórakozásra. Számos segédlet és nehézségi beállítás igyekszik terelgetni az először ütőt ragadó játékosokat, miközben ezeket kikapcsolva továbbra is megkapjuk a vért és verejtéket igénylő kihívást.

Ez a kellemes kettősség pedig már a játék elején tetten érhető, hiszen ahogy először elindítjuk a PGA Tour 2K23-at, rögtön a részletes és mindenre kiterjedő tutorialban találjuk magunkat. Miközben megtanuljuk az alapokat, döntenünk kell, hogy a kétféle irányítás közül melyik áll közelebb hozzánk. A korábbi játékokban jártasak maradhatnak a már jól ismert megoldásnál, mikor egérrel, illetve a kontroller stickjeivel lendíthetünk egy jókorát a golflabdába, de akad itt egy másik lehetőség is, ami egyszerűbbnek tűnik ugyan, de higgyétek el, ennek is megvan a maga szépsége, illetve mélysége. Ez lenne a háromklikkes ütés, aminél először lenyomva tartva a gombot belőhetjük a lövésünk erejét, majd pedig két, a zöld sávokban történő kattintást követően reménykedhetünk a tökéletes végkifejletben.

Persze a hibátlan időzítés még nem garantálja a mindent elsöprő sikert, hiszen a labda célba érését befolyásolja a szél sebessége és iránya, a kiválasztott ütőnk fajtája, valamint a felvett testhelyzetünk is, de szerencsére a játék rengeteg segítséget nyújt, hogy ne vesszünk el a megannyi lehetőség között. Természetesen a tutorial végeztével még nem leszünk vérprofik, de ez egy kiváló alap, amire később tovább építkezhetünk, és így egyre jobb és jobb versenyzővé váljunk. Ehhez nélkülözhetetlen lépés a saját avatárunk létrehozása, hogy aztán az általunk megálmodott férfival, vagy nővel törjünk fel az ismeretlenségből egészen a PGA Tourig.

Ez az út lehet hosszabb vagy rövidebb, hiszen ha úgy döntünk, akkor a karrierünket kezdhetjük akár a legmagasabb szinten is, bár én ezt nem kifejezetten ajánlom. Egyrészt így rengeteg gyakorlástól, versenytől és kihívástól elesünk, másrészt az ezek alatt szerezhető XP sem lesz segítségünkre, így aztán egy teljesen lecsupaszított karakterrel kell majd küzdenünk a győzelemért. Az idei rész ugyanis jókorát lépett a szerepjátékos elemek felé, aminek hála ötféle kezdő tulajdonsággal rendelkező felépítésből választhatunk, a későbbi szintlépésekkel pedig képességpontokat kapunk, amiket különféle kategóriákban oszthatunk el. Mivel ezek száma limitált, így már érdemes jó előre megtervezni, hogy mire fektetünk hangsúlyt és ez alapján fejlődni, de nem kell aggódni, ha úgy érezzük, a választott aktív, illetve passzív trükkök nem megfelelőek, bármikor újraoszthatjuk őket egy kisebb pénzmag fejében.

A fő célunk tehát a karrierünk alatt az, hogy a lehető legtöbb versenyt megnyerjük, teljesítsük a felmerülő kihívásokat, legyőzzük a riválisainkat, illetve abszolváljuk a szponzori megkereséseket, hiszen ezek által kapjuk a legtöbb pénzt és XP-t. A tapasztalati pont elköltéséről már esett szó feljebb, de a felgyülemlett pénz sem csak dísznek van, mert bizony a kemény munkával és versengéssel megkeresett aprópénzt elkölthetjük mindenféle kiegészítőkre. Ott vannak rögtön az ütők, amiket három elemből építhetünk fel, ezáltal módosítva a tulajdonságaikat. Tökéletes kombináció nem létezik, hiszen ha valamiből bónuszt kapunk, azt máshonnan csippenti le a rendszer, így aztán érdemes eldönteni, hogy kompenzálunk, esetleg ráfekszünk az erőre, vagy teszem azt a pontosságra.

Ezek mellett számos, a játékmenetet nem befolyásoló kiegészítőt is vásárolhatunk magunknak, vagy akár hű caddynknek, aki mindenhová követ minket és rezzenéstelen arccal viseli el az ütőink súlyát. Rengeteg márka képviselteti magát a felhozatalban, a Clubhouse Pass nevű szezonbérlet pedig garantáltan bővíteni fogja majd a már most is vaskos katalógust. A megjelenést megelőző tesztidőszakra még nem élesítették a mikrotranzakciókat, így nem tudtam ellenőrizni, hogy miként oldja meg azokat a kiadó: persze lehet magunkat ámítani, hogy nem lesz itt semmi probléma, de a 2K-ről beszélünk, akik korábban már számos alkalommal bebizonyították (főleg az NBA esetében), hogy van bőr a képükön, és nem mennek a szomszédba egy kis pofátlan ingame valutáért.

És ha már szóba került a keresztpromóció, akkor mindenképp említést érdemel, hogy nem csak hivatalos golfozók képviseltetik magukat a játékban (köztük a visszatérő Tiger Woodsszal), hanem olyan, más ligákban tevékenykedő szupersztárok is, mint például az NBA-ből ismerős Golden State Warriors irányítója, Stephen Curry, valamint a GOAT maga, azaz Michael Jordan. Utóbbit kizárólag az előrendelői bónuszt megvásárlók vehetik irányításuk alá, de lehetséges, hogy egy később élesedő DLC-vel az erről lemaradók is beszerezhetik az egykori Chicago Bulls-játékost. Természetesen a hivatalos licenceknek hála mindegyik versenyző a valóságnak megfelelően néz ki, sajnos azonban hiába mutatnak jól mozdulatlanul, az animációjuk és a mimikájuk kivétel nélkül csapnivaló.

Talán itt érződik leginkább a Unity motor hatása, cserébe viszont a pályák, legyenek azok akár hivatalosak, akár kitaláltak (mi magunk is játszi könnyedséggel készíthetünk új szakaszokat), kifejezetten jól mutatnak, leszámítva talán az egyszerre mozgó, gyakran ismétlődő közönséget. Minden más viszont a helyén, ami a hangok terén is igaz, bár az ezúttal hármasban dolgozó kommentátorok kicsit jobban is megerőltethették volna magukat. A mondandójuk sokszor ugyanaz, ráadásul számtalan alkalommal előfordult, hogy a képernyőn lezajló eseményekhez képest homlokegyenest másról kezdtek el diskurálni. Volt olyan, hogy egy homokcsapdából szinte a zászló mellé ütöttem a labdát, miközben ők lesajnáltak, miszerint legközelebb majd jobban sikerül.

A körítésben fellelhető bosszúságokat viszont remekül kompenzálja a korábban már említett, szerepjátékos karrier, az irányításbeli finomságok, valamint az a tömérdek játékmód, amivel elüthetjük az időnket. Amit mindenképpen szeretnék kiemelni, az a Top Golf, amiben egyedül vagy többedmagunkkal, akár online, akár helyi offline kell célba találni az éppen aktuálisan kijelölt mezőre. Igazi partijáték, de akkor is el lehet vele ütni az időt, ha belefáradtunk a komolyabb koncentrációt igénylő alternatívákba.

És ez talán a legszebb az egészben, hogy mindig lesz, és van is mit csinálni, hiszen számos játékmóddal szórakoztathatjuk magunkat, legyen az könnyed, vagy komoly. Ott az átdolgozott karrier, ami csak úgy rabolja majd a szabadidőnket, ha pedig meguntuk az XP hajkurászását, akkor irány a Top Golf, esetleg egy másik multis őrület, vagy fogjuk magunkat, és építünk egy pályát a semmiből, amit aztán megosztunk az internet népével. Ebből is látszik, hogy a PGA Tour 2K23 egy remek lépés a jó irányba, ráadásul mindezt úgy sikerült megtenni, hogy közben kiszolgálta a régi rajongókat és kedvezett az új belépőknek is. Kellően tartalmas, elképesztően addiktív és piszok élvezetes a virtuális lyukak meghódítása és csak abban reménykedem, hogy a mikrotranzakciós rendszer, valamint a Clubhouse Pass nem fogja porig rombolni ezt a szinte tökéletes összképet. Az biztos, hogy most fel lett dobva a labda rendesen, és kíváncsian várom, hogy a jövő tavaszra ígért, EA-féle EA Sports PGA Tour 2023 (ami rendelkezik pár, itt hiányzó extra licenccel) miben tud majd többet nyújtani a 2K által megálmodottnál, mert jelenleg ennél jobb golfjátékot keresve sem találunk a piacon.

A PGA Tour 2K23 PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, valamint PC-re jelent meg. Mi utóbbin teszteltük.