Fire Emblem Engage teszt

Az utóbbi időben lényegesen nagyobb rajongótáborra tett szert a Fire Emblem-széria, nyugaton is egyre több Nintendo Switch-tulaj ismeri meg az ikonikus taktikai RPG-t. A Three Houses óriási változtatásokat hozott a franchise életébe, lényegesen szebb, nagyobb, kidolgozottabb és átgondoltabb lett az elődeinél. Azonban közel sem volt tökéletes, az ambiciózus látványvilág és akciójelenetek sokszor földre kényszerítették a Nintendo hibridkonzoljának szerény hardverét, továbbá sokaknak talán túl sok volt a karakterek közti kapcsolatok ápolása és a szabadidős tevékenységekből származó mikromenedzsment a játékban. A Fire Emblem Engage az utóbbi tábornak igyekszik kedvezni, miközben a játék harcrendszerének, illetve technológiai oldalának is sikerült fejlődnie.

A Fire Emblem Engage története Elyos varázslatos világába kalauzolja el a játékosokat, ahol a sztori főhőse, Alear mély álmát alussza. Alear isteni erőkkel rendelkezik, a Divine Dragonok egyike, akiknek feladata a világ megmentése a gonosz erőktől. Szokásos klisékkel élve a gonosz újra feltámad, a főhős pedig felébred több ezeréves álmából, természetesen semmire sem emlékezve. Itt csöppenünk mi is a cselekményekbe, feladatunk pedig nem kevesebb, mint a világ megmentése lesz. A gonosz legyőzéséhez meg kell szereznünk a 12 mágikus erővel rendelkező Emblem-gyűrűt, melyek szétszóródtak a királyság területén.

A játék története nem túl erős, rettentően kiszámítható, számtalan klisés cselekményszálat és fordulatot rejt magában. Valójában hanyag írói munka jellemzi, hiszen nagyon hasonló sztorit már láthattunk korábbi Fire Emblem-játékokban is. Ezen sajnos nem segít az sem, hogy a karakterek rettentően egysíkúak, fantáziátlanok és érdektelenek. Számtalan olyan szereplővel találkozunk, akiknek jellemei 1:1-ben át lettek emelve korábbi részekből. Be kell vallanom, a sztori az egyik leggyengébb pontja a játéknak, teljesen kihagyhatóra sikeredett. Ráadásul a legtöbb szereplő idegesítő, a legtöbben állandóan flörtölnek a főszereplővel, és a legkomolyabb pillanatokban is ugrándoznak és bugyután viselkednek.

A játék más módon igyekszik a rajongók kedvében járni, így előveszi azt az ütőkártyát, ami általában minden médiumban működik: a nosztalgiát. A történet egyik központi elemét az Emblem-gyűrűk képviselik. Ezek a kiegészítők nagyhatalmú mágikus eszközök, melyek segítségével korábbi Fire Emblem-játékok ikonikus karaktereit idézhetjük meg, hogy segítsenek minket a harcok során. Kétségtelen, hogy ez az a mechanika, mellyel a fejlesztők igyekeztek eladni a játékot. Maga az alapötlet egyébként nagyon sok lehetőséget rejt magában, azonban ezek nagy része nem került kiaknázásra. A sztori alakulására csak kevés megidézett hős van hatással, ráadásul nincsenek megfelelően prezentálva a játékosok számára, így azok, akik nem játszottak a korábbi részekkel, sajnos nem tudják teljes mértékben átélni a történéseket, számukra csupán közömbös mellékszereplőknek tűnnek a régi hősök.

Amiben viszont a Fire Emblem Engage kiemelkedő, az a harcrendszer. A korábbi részekhez hasonlóan itt is körökre osztott rendszerrel találkozunk, ami továbbra is egyszerű szabályrendszeren alapszik. Ennek a legfőbb alappillére a fegyverháromszög, vagyis, hogy a különböző fegyvernemek között afféle kő-papír-olló erőviszony áll fenn. A kardok erősek a fejszék és bárdok ellen, a lándzsák a kardok ellen, a fejszék pedig a lándzsák ellen. Ezt még kiegészíti, hogy a mágusok könnyedén áthatolnak a nehézpáncélos egységek védelmén, illetve az íjászok ugyan rendkívül sérülékenyek, kiválóan alkalmazhatóak repülő egységek ellen. A jól megszokott felállást ezúttal tovább árnyalja az úgynevezett Engage-rendszer, melynek hála a megszerzett Emblem-gyűrűket bármelyik karakterre ráruházhatjuk, így a harcok során megidézhetik a korábbi részek hőseit, akik akár meg is fordíthatják a csata kimenetelét. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni, csupán idézéskor az adott karakter új képességekre és fegyverre tesz szert.

Egyébként a harcok tempósak és élvezetesek, sose fulladnak unalomba, a kihívás pedig megfelelő. A veterán Fire Emblem-játékosoknak célszerű Hard, vagy afeletti nehézségen nekikezdeni a kalandnak, de természetesen minden játékos megtalálhatja a számára megfelelő beállításokat. A harcok között lehetőségünk nyílik közelebbről megismerni a csapattársainkat, valamint képességeinket és fegyvereinket fejleszteni. A Three Houseshoz képest erőteljes visszalépés tapasztalható ezen a részen, hiszen itt lényegesen kisebb hangsúly helyeződik a karakterek közti viszony ápolására, sokkal inkább a harcok kerülnek előtérbe. Ez sajnos meg is látszik a melléktevékenységek minőségén, az opcionális dialógusok erőltetettek és érdektelenek, választási opcióra pedig továbbra sincs lehetőségünk, a párbeszédek előre meg vannak írva.

A világtérképen választhatjuk ki a következő úticélunkat, itt haladhatunk tovább a sztoriban, valamint a mellékküldetéseket is itt teljesíthetjük. Ezek egyébként kiváló lehetőséget biztosítanak a karakterek gyors szintlépésére, néha-néha pedig új taggal is erősíthetjük a csapatunk a küldetések teljesítésével. Egyébként a korábban már teljesített helyszínekre is visszatérhetnek a főgonosz csatlósai, így az utazás során többször is meglátogathatjuk a már ismert helyszíneket. Ebből a mechanizmusból is jól látható, hogy a készítők inkább a harcot helyezték előtérbe, mintsem a történetet.

Fontos kiemelni a Fire Emblem Engage technológiai oldalát. A Three Housest számos kritika érte (teljesen jogosan) a grafikával, valamint a játék teljesítményével kapcsolatban. Szerencsére rengeteget fejlődött a játék ilyen téren, az esetek döntő többségében sikerül tartani a megcélzott fps számot, mely a harcok során 60, míg a külső nézetes felfedezés és interakciók közben 30. Az Engage lényegesen szebb is az elődeinél, a karakterek renderelése sokkal részletgazdagabb a korábbi részekben látottaknál. Ezen felül a környezet kidolgozottsága is nagyságrendekkel jobb lett, a világítás és árnyékok rengeteget fejlődtek, és végre valahára van a játékban élsimítás is. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően sokkal tisztább és élesebb a játék képminősége, ilyen téren kiváló munkát végzett a fejlesztőcsapat. Habár a művészeti stílus nem fog rezonálni minden játékossal, az kétségtelen, hogy remekül illeszkedik a játék színes, kontrasztos világához.

A Fire Emblem Engage nem váltja meg a világot, ugyan bizonyos területeken előrelépésnek számít az elődjeihez képest, viszont számos ponton alulmarad velük szemben. A hardcrendszerbe sikerült újdonságot csempészniük, mely már-már tökéletes, mély taktikai élményt nyújt a játékosoknak, továbbá a grafikája is kielégítő a Nintendo Switch hardveréhez képest. Azonban a játék története borzasztóan lapos és unalmas, a karakterek rettentően sablonosak és fantáziátlanok, így a 30-40 órás végigjátszás után sajnos felemás szájízzel hagyjuk ott a hibrid konzolt.

A Fire Emblem Engage már elérhető Nintendo Switchre.