WWE 2K23 teszt

Link másolása
A WWE 2K23-ra nem nehezedett akkora nyomás, mint a tavalyi részre, aminek konkrétan új életet kellett lehelnie a sorozatba, így aztán a fejlesztők végre koncentrálhattak a frissen lefektetett alapok bővítésére és finomhangolására.

Ennek hála az idei etap sok tekintetben inkább csak egy kibővített és kissé újra gondolt 2K22, ami nem feltétlen baj, sőt, de aki akkora újragondolást vár, mint tavaly, az garantáltan csalódni fog. Emiatt azonban nem tudok haragudni a fejlesztést végző Visual Concept-re, hiszen egy 2K20-as méretű fiaskóval a hátam mögött én sem mernék nagyon virgonckodni. Ezek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy a munkálatok során a szebb, nagyobb és jobb hármasa mellett tették le a voksukat, amit többnyire sikerült is abszolválni nekik, bár ez inkább csak a belbecsre értendő, mivel külcsín tekintetében szinte semmilyen változást nem fogunk tapasztalni a tavalyihoz képest, leszámítva a gyorsabb betöltést, valamint a merevlemezünk megkímélését.

Kezdjük is ezzel, azaz a látványvilággal, amit, ha korrekt akarok lenni úgy jellemeznék, hogy hozza az előző szintet, se többet, se kevesebbet. A pankrátorok kidolgozottsága egy-két kivételtől eltekintve teljesen korrekt (John Cena például tud érdekes arcokat vágni), a ringen belüli események is egész jól mutatnak, főleg a még inkább egybefüggő animációk okán, viszont a különféle arénák megvalósítása még mindig több éves lemaradásban van. A közönség soraiban ülő személyek bántóan gyakran ismétlődnek, ráadásul nincsenek eltérő reakciók, vagy mindenki tapsol, vagy senki, köztes állapot nem létezik. Ezen a téren a játék meglehetősen kopottas benyomást kelt, ami ellenben tetszett, hogy a hatalmas arénák mellett a covid alatt meghonosított, képernyőkkel telepakolt nézőterek előtt is összecsaphatunk.

Ebben az esetben egyébként a hangkeveréssel sincs semmi probléma, elvégre is a monitorokon bejelentkező nézőseregnek sosem lesz akkora hangja, mint egy valódi tömegnek, a gond csak az, hogy ez a „hús-vér” emberek előtt zajló eseményeknél sem lesz másként. Hangos biztatás és szurkolás helyett ugyanis csak halk morajlást fogunk hallani, ami akkor válik igazán idétlenné, mikor felcsendülnek a zúzós nóták, megjelennek a pankrátorok és elkezdenek beszélgetni egymással. A felmondott szövegek többnyire mindenféle beleélés nélkül hangzanak el, ráadásul annyira tisztán és érthetően, ami képtelenség lenne egy valódi stadion esetében. Túlságosan steril az egész, cserébe azonban legalább a kommentátorok remekül végzik a dolgukat, akik jóval többször utalnak vissza múltbéli történtekre, mint korábban.

A megvalósítás tehát felemás, ennek ellenére ne hagyjuk becsapni magunkat, mivel a WWE 2K23 kétségkívül a valaha megjelent egyik legjobb pankrátor játék, ami leginkább azoknak az elemeknek köszönhető, amik a külcsín alatt rejtőznek. Kezdésnek ott vannak a különféle játékmódok, melyek bár mind visszatérő szereplők, többségében kapunk hozzájuk annyi újdonságot, hogy ismét elvarázsoljanak minket. Egyedül talán csak a Universe névre keresztelt sandbox mód az, ahol mindenféle változtatás nélkül kapjuk meg a tavalyi élményt, de őszintén szólva, ez már akkor is működött, így vétek lett volna mélyebben belenyúlni a lehetőségekbe.

Viszont a Showcase játékmódban már jóval több változtatást kapunk, ahol ezúttal Rey Mysterio helyett John Cena karrierjének fontosabb állomásait élhetjük újra, méghozzá egy merőben más szemszögből vizslatva az eseményeket. Miközben a mára már színésszé avanzsált pankrátor dokumentumfilmeket megszégyenítően vezeti fel, illetve narrálja az eseményeket, mi nem őt, hanem az ellenfeleit irányítva léphetünk be az arénákba. Ez kétségkívül remek ötlet, ráadásul a másik oldalt megélve az állandóan szajkózott „Never Give Up” szlogen is sokkal jobban átjön. Külön kiemelném az archív felvételekből játékmenetbe forduló pillanatokat, amik elképesztően jól néznek ki, még úgy is, hogy sokszor meg kell értük szenvednünk.

A múlt történéseit ugyanis nem változtathatjuk meg, azaz bizonyos helyzetekben pontosan ugyanúgy kell cselekednünk, ahogy az valójában történt. Ez többnyire nem annyira nehéz, lévén az irányítás kellően reszponzív és legtöbbször fix kombinációkat kér tőlünk a játék, amiket a menübe lépve bármikor megvizslathatunk, ugyanakkor lesznek majd olyan szituációk, amikor az ellenfelünk helyzete sem lesz teljesen mindegy. Bár ezt a játék mindig világosan közli velünk, ennek ellenére gyakran fogunk szitkozódni, miközben a ring közepéről próbáljuk a sarokba vonszolni az állandóan magához térő szerencsétlent úgy, hogy még egy asztalra is rá kell fektetnünk. Szerencsére az efféle megoldások elég ritkák, meccsenként csak pár darab van belőlük, de ettől függetlenül érdemes lesz felkészülni, hogy a Showcase megnyerése gyakran a gép kezében lesz, ha akarjuk, ha nem.

Ha pedig beleunnánk John Cena karrierjének terelgetésébe, akkor a MyGM-nek köszönhetően akár egy egész szervezetet vezethetünk a csúcsra pankrátorostól, menedzserestől együtt. Ugyan az alapok ismerősek lesznek az elmúlt évből, sokkal több beleszólásunk lesz a meccsek leszervezésébe, illetve a különféle események testreszabásába, akár egyedül a gép ellen, akár online, a barátokkal versengve. Itt szeretném megemlíteni az újonnan érkező WarGames játékmódot is, ami tulajdonképpen egy korábban még sosem látott őrület, ahol 3v3-as, illetve 4v4-es felállásban csaphatunk össze egyszerre két, ketrecekkel körülzárt ringben. Mindenki megnyugodhat, ez nemcsak leírva hangzik kaotikusnak, főleg miután az első párost követően szépen sorban csatlakoznak a többiek is, így változtatva az összecsapást totális káosszá.

Persze a már ismert pankrátorok mellett akár saját magunkat létrehozva is elindulhatunk a végső győzelem felé, feltéve, ha sikerül valahogy időben kiverekednünk magunkat a szerkesztőből. Utóbbi ugyanis elképesztően részletes, szinte bármit létrehozhatunk és módosíthatunk, szóval aki fogékony az efféle alkotásra, az játékórák garmadáját képes lesz eltölteni a menük kavalkádjában. Természetesen, aki nem szeret pepecselni, annak sem kell megijednie, hiszen elég csupán pár kattintás és máris kész az önjelölt férfi, illetve női pankrátorunk, sőt, egy applikációnak hála, akár be is szkennelhetjük az arcunkat, bár ezek a próbálkozások többnyire egészen röhejes végeredménnyel zárulnak majd.

A MyRise név alá rejtett karriermód egyébként kétféle történetet is kínál, egy teljesen új, feltörekvő bunyósét, illetve egy régi visszatérőét, akinek feltett szándéka, hogy újra odakerüljön a csúcsra. Mindkét sztori kellően eltérő ahhoz, hogy megérje végigjátszani őket, sőt, a különféle döntési helyzeteknek hála akár teljesen más irányba is elvihetjük az eseményeket. Ez mind szép és jó, sajnos azonban az élmény korántsem tökéletes, ami leginkább a meccsek közötti körítésnek köszönhető. Az átvezetők elképesztően röhejesek, a pankrátorok közötti diskurzusok pedig gyakran annyira kínosak, hogy szabályszerűen fájt nézni a történteket. Értem én, hogy a valóságban is túl van tolva az egész, de ami ott jól áll és többnyire működik, az itt inkább csak kellemetlen.

Emlékszem, hogy a tavalyi részben nekem az újonnan bevezetett kártya gyűjtögetős MyFactions jött be leginkább, ahol különféle kihívásokat teljesítve juthattunk hozzá csomagokhoz, pankrátorokhoz, menedzserekhez, vagy egyéb kiegészítőkhöz, amit a türelmetlenebbek mikrotranzakcióval is felgyorsíthattak. Nos, ezekről ezúttal sem kell lemondanunk, ugyanakkor szerencsére a játékmód alaposan kibővült, ami mindenképpen a javára válik. Az egyik legfontosabb újítás az online megmérettetés bevezetése és bár aukciós ház továbbra sincs, ez még így is egy lépés a jó irányba. Szintén kellemes meglepetés a különféle élő események bevezetése, ahol egyedi jutalmakért küzdhetünk meg, de csak akkor, ha bizonyos feltételeknek eleget teszünk, teszem azt, legalább két arany pankrátor legyen a négy fős keretünkben, vagy mondjuk csak korábbi bajnokokkal indulhatunk. Ezek egyébként folyamatosan frissülnek majd az idő elteltével, így a fejlesztők könnyedén hozhatnak létre olyan eseményeket, amik reflektálnak a valóságban történtekre.

Mondjuk a fejlesztőcsapatnak ezen kívül is akad majd dolga bőven a játékkal, mivel nemcsak a játékmódokat, illetve a grafikát örökölte meg az új epizód a tavalyiból, hanem a hibákat is. Rengeteg bug vár arra, hogy valahogy kijavítsák őket, melyek között akadnak kevésbé idegesítő, inkább csak vizuális darabok, mint az elcsúszó animációk, vagy a megbokrosodó ringkötél, de összefutottam olyannal is, ami miatt konkrétan újra kellett kezdenem az adott meccset. A játék ugyanis gondolt egyet és hirtelen belassult, amit aztán sehogy sem tudtam orvosolni, csak úgy, hogy kiléptem belőle. A szerverek stabilitása sem az igazi még, számos alkalommal ledobott a rendszer és bár utána mindig visszaengedett, eléggé megtöri az élményt a folyamatos újra csatlakozás, de legalább emiatt nem tudjuk elbukni a nehezen összegyűjtött pontjainkat.

Ezek azonban könnyedén kijavíthatóak, így simán lehet, hogy mire ezeket a sorokat olvassátok, a bugok nagyrésze már a múlté. Remélem a legjobbakat és bízom benne, hogy a fejlesztők nem fogják magára hagyni a programot és folyamatosan támogatják az elkövetkező évben, míg jön az újabb felvonás, mivel minden hibája ellenére a WWE 2K23 a valaha készült egyik legjobb pankrátor játék. Ettől függetlenül nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez tulajdonképpen az előző rész kissé feljavított, kibővített változata, így, ha valakinek megvan a 2K22, annak nem biztos, hogy rögtön érdemes váltania rá, főleg nem 60 euróért cserébe. Új belépők ellenben keresve sem találhatnának jobb alkalmat ahhoz, hogy becsatlakozzanak ebbe a megosztó, de mégis piszok szórakoztató sport világába, ahol minden egyes összecsapás saját történettel rendelkezik és csak arra vár, hogy megismerjük azt.

A WWE 2K23 március 17-én jelent meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...