Nagy a nyomás az Activision Blizzardon az elmúlt időben, hiszen a számos belsős fiaskójuk mellett módszeresen építik lefelé legendás játékaiknak a renoméját - valószínűleg a két probléma nem idegen egymástól. És habár a Diablo II: Resurrected valamilyen szinten kivétel volt a bukdácsolás alól, az akció-RPG mobilos vadhajtása minden idők egyik leghangosabb mikrotranzakciós balhéját hozta magával. Anno a Diablo III megjelenése sem volt felhőtlen, így nem túlzás azt állítani, hogy elképesztően nagy feladat előtt áll a negyedik epizód.

Hosszas várakozás után végre sikerült bejutni az nyílt bétába, melyben bizony fellelhetőek a jó irányba való elmozdulás jelei. Először ismét megnézhetjük a piszok látványos CGI-előzetest, majd a viszonylag részletes karaktergenerálóban létrehozhatjuk hősünket (illetve végigszenvedhetjük a világ legunalmasabb intróját), végül pedig megkapjuk az irányítást, ahol végre-valahára Diablo-játékoz hű látvány fogad minket. Nyoma sincs a Diablo III-ban látott Warcraft-játékokat idéző látványvilágnak, helyette ezúttal ismét egy gótikus, darkos és véres fantasy világ kézjegyeit viseli magán a franchise. Az audiovizuális élménybe egyedül az aláfestő zene rondít bele, ami sajnos a közelébe sincs Matt Uelmen zseniális munkájának, amit az első két pokoljárásunk alatt hallhattunk.

Az említett karakter választás alatt szerencsére már a bétában is elérhető volt az ötösfogat, vagyis az ikonikus tábortűz körül ismét összeállt a druidából, barbárból, nekromantából, zsiványból és varázslóból verbuválódott démonirtó csapat. Én a D-vitamin hiányos, élőhalottakkal táncoló, illetve farkasokkal (néha akár farkasként is) táncoló protagonistáinkat tesztelgettem, és bár a nekromata is hangulatos volt, nehéz vitatni, hogy a gombnyomásra medveként sprintelő, vagy vérfarkasként őrjöngő druida animátorai és látványtervezői végezték a legpazarabb munkát, aminek köszönhetően élvezetes volt órákon át pofozni Lilith csatlósait.

A boxarton díszelgő Mephisto lánya egyébként a játék tutorialjában is gyorsan tiszteletét teszi egy átvezetőben, amiből egyébként rengeteg akad a játék első óráiban. Nem kell félni a féktelen hack n’ slash kedvelőinek sem, ezeket a sztori pilléreket egy pillanat alatt áttekerhetjük. A főmissziókat ezúttal rengeteg mellékküldetés kíséri majd, amiket a városokat, vagy éppen a (részben nyílt) világot járva vehetünk fel. Nem kell azért itt komplikált CPRG-questeket vizionálni; a legtöbb esetben úgyis csak meg kell tisztítanunk egy adott területet a rosszfiúktól, vagy egy tárgyat visszaszerzését kéri tőlünk az adott NPC. A küldetéseken kívül a dungeon-kipucolásokra is lehetőségünk lesz, amiknek a végén általában egy boss fight vár minket az elmaradhatatlan loottal nyakon öntve.

A Diablo IV ezúttal még jobban nyit az online szegmens felé, így Sanctuaryt járva héba-hóba más játékosokba botlunk majd, akikkel akár szövetkezve még több véletlenszerű world-eventben vehetünk részt. Sajnos a couch-coop játékosszám két főre redukálódott ezúttal - kizárólag konzolokon -, de már ez is több, mint amit Diablo II remake-jében kaptunk. Szerencsére a crossplatform támogatásnak köszönhetően még több barátunkkal közösen püfölhetjük online a démonok, vagy éppenséggel PvP-módban egymás arcát.

A nagy kérdés a végleges verzióval kapcsolatban valószínűleg a beígért endgame tartalmak minőségével, illetve a live service szolgáltatás észszerű adagolásával kapcsolatban lesz. Amennyiben ugyanis nem esik túlzásba a Blizzard a fizetős tartalmak erőltetésével - hívják azt kiegészítőnek, vagy ahogy szeretnék -, akkor elmondhatjuk, hogy a csapat által kijelölt út jelenleg biztató.

A művészeti dizájn már most nagyon hangulatos, a grafikai megjelenítés ismét méltó a szériához és a játék alapmechanikái is mind erős alapokon állnak. Utóbbiak remélhetőleg szintről-szintre ugrálva egyre komplexebbé válnak, hogy a különböző buildeken kísérletező kedvű játékosoknak tényleg sose apadjon ki a lehetőségek közel végtelen tárháza. A béta kötöttségei miatt mindebben viszont egyelőre csak reménykedni tudunk.

A PlayStation 5-ön játszott verzió egyébként bétához képest meglepően stabilan futott; ha a menürendszereken csiszolnak még egy keveset, illetve kigyomlálják a bugokat és az idegesítően képidegen 30 fps-re zárolt animációkat, akkor boldogok leszünk a júniusi megjelenéskor. Mindenesetre nem iszunk előre az ördög bőrére, hanem majd nyár elején visszatérünk a Diablo IV-re, hogy kiderüljön, a Blizzardnak sikerült-e végleg elpusztítania az őt körülvevő gonoszt, vagy végleg bekebelezte a fejlesztőgárdát a hanyatlás lélekköve, amit magukkal cipeltek az elmúlt években.

A Diablo IV június 6-án jelenik meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re.