A C&C Generals óta várok már egy kedvemre való stratégiai játékra. Amikor lehetőségem nyílt cikkünk tárgyának tesztelésére, kíváncsian vágtam bele, abban a tudatban, hogy az elődje, az Earth 2150 a jobb rts-ek közé tartozik...
Lehet, hogy előre lelövöm a poént azzal, hogy elárulom: a kedvemre való rts-re még mindig várnom kell, de érdemes megvizsgálni, mit is rontottak el a készítők.
Mindenek előtt a történetről szólnék röviden. A Föld elpusztul még 2150-ben, a megmenekült lakói pedig új otthon után néznek. A Mars tűnik a legideálisabbnak, így a terraformálás megkezdődik. A földiek három népcsoportba szerveződtek, melyeknek azonos célja, hogy uralják az újonnan birtokba vett bolygót. Az Eurázsiai Dinasztia a legátlagosabb oldal. Erős katonai szervezettséggel rendelkeznek, technológiájuk elmarad ellenfeleikétől. A Lunar Corporation igen érdekes társadalmi forma. A katonaságban csakis és kizárólag nők vannak, technológiailag a legfejlettebbek. Az Egyesült Civilizált Államok teljesen robotizált társadalom, melynek oka, hogy hajdanán a robotok legyőzték készítőiket, ezzel átvéve a hatalmat. Egy negyedik játszható faj is megjelenik, mégpedig az őshonos Alienek, akik mint várható is volt, a legprimitívebb lények.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ez volt a történet nagyvonalakban, ugyanis a történet egészen pontosan ez, és ennyi volt. Ennek a teljesen átlagos és másodosztályú sci-fi sztorinak a fantázia hiányán túl olyan alapvető hibái is vannak, amelyek erősen kihatnak a játék összképére. Kissé nevetségesnek tartom az LC oldalt, ahol kékhajú, cybernők harcolnak, a terminátorszerű UCS egységeket, de ettől még rosszabb ötletnek tartom az Alienek faját. Alapvetően nem is lenne rossz, de normális nevet sem tudtak kitalálni nekik, annyira lerágott csont ez az Alien téma könyörgöm.
Persze, ahogy a mondás is tartja: nem minden ludat visznek tölteni a gátra. Ha az értékelést előre megpislantjátok, akkor kiderül, hogy csak szorult valami jó is a kicsikébe (feltelepítve 900mega, ami napjainkban figyelemre méltó). A jó pedig a történeten kívül szinte minden. Ott vannak az építkezési sajátosságok, amik élvezetesebbé teszi a játékmenetet. Az USC ugyan viszonylag normális módon építkezik, az LC viszont tornyokba rendezi bázisát. Az elemeket az űrből kapjuk, melyeket a torony alapokra, egymás tetejére helyezhetjük. Vigyázni kell azonban ezzel, hiszen, ha nem védjük be rendesen az ilyen tornyokat, akkor egyszerre több ponton is súlyos veszteségeket szenvedhet gyártósorunk. Az ED egy központi épület köré tud építkezni, így a modulok segítségével kiválóan specializálhatjuk a kimeneteket. Az Alienek pusztán védelmi pontokat tudnak kialakítani, velük annyi a dolgunk, hogy a nyersanyagokat bekebelezzük és osztódjunk, vagy átalakuljunk. Az egész építkezési mechanizmusra érvényes az elismerő véleményem. Azt hiszem ez volt az egyik pontja az Earth 2160-nak, ami a silány történet ellenére a folytatásra tudott késztetni.
Másik nagyszerű dolog a fejlesztés igenszéles skálája. A technológiai fa rendkívül szerteágazó, kissé bonyolult is. Viszont külön kihívás, hogy megismerjük, mire érdemes költeni forrásainkat, ugyanis hamar rájövünk, a megfelelő fejlesztések korai megszerzése kulcsfontosságú lehet. Ennyinél nem álltak meg a készítők, ugyanis részletesen összeállíthatjuk, hogy milyen egységeket akarunk gyártani. Az alap gépekre felpakolhatunk különböző fegyvereket, pajzsot, stb. A konstrukciós ablak megnyitása idejére pause módba lépünk, így bőven lesz időnk a legideálisabb összeállítások megtalálására. Én mindig azt tartottam szem előtt, hogy legyen minden típusból két fajta: egy gyors alapra szereljünk fel gyalogság elleni, illetve légvédelmi lövegeket, valamint építsünk egy masszív változatot, ami a páncélt bontja. Néha érdemes építeni ezek mellé különleges fegyverekkel ellátott egységeket is, melyekből elég egy-két darab a seregünk mellé. A játék ezen elemei ötletesek, növelik a játékélményt, pozitívum.
Minden oldalnak van egy-egy különleges egysége, ami rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik, képes szinteket lépni és nem szabad, hogy meghaljon. Ez mostanában divatos az rts-ekben, de én meglennék e nélkül is. Itt ugyanis külön gond, hogy egy ellenséges bázis lerombolása nem könnyű feladat. Igen erős és igen sok egységgel támadva is nehéz dolgunk lesz. Ezekben az esetekben pedig egy gyalogos, igaz különleges képességekkel rendelkezik, de akkor sem rúghat labdába. Nemegyszer azon buktam el a küldetést, hogy ugyan hátul hagytam, de ő nagy okosan előrejött és megölette magát. Még szerencse, hogy autosave is van a játékban, sokszor hasznosnak bizonyult. Így aztán én a különleges egységemet, ha tehettem a bázis védelmére használtam fel, ahol azért nagyobb biztonságban volt, mintha támadáskor is bevetettem volna.
A kezelőfelület nekem nagyon tetszett. Minden elérhető néhány kattintással, mégis nagy a játéktér (és ennek nem a 19 colos monitorom az oka). Minden panel becsukható, majd ha szükséges egy kattintással kinyitható. A kornak megfelelően a kamera forgatható, dönthető, zoomolható bármely irányba.
Az Earth 2160 egyik legnagyobb erénye és ez valóban meglepetésként ért: a grafika. Joggal pályázhat az év legszebb rts-e címre. A modellek részletessége és a textúrák minősége ámulatba ejtő. Ha teljesen rázoomolunk, még akkor is ütős. Nem véletlen, hogy az ingame videóknak itt valóban létjogosultsága van. Persze a minőség a zoom szinttől függ. Ha szépen folyamatosan közelítünk, akkor láthatjuk, hogy átalakul a felszín egy részletesebb textúrára. Sok játékban elkövették azt a hibát, hogy ilyenkor egyszerűen lecserélődik egy jobb képre minden, ezzel feltűnővé válik a váltás. Itt azonban több percig nézegettem az átalakulást. Hasonlóan a modellek is teljes közelítés esetén fps-be illőek, de távolról is egy megfelelő minőségű változatot szemlélhetünk. Ezeken kívül a robbanások rendkívül látványosak, még tükröződnek is az adott felületekről. Ennek persze ára is van. A gépigény nem kicsi, de azt hiszem sikerült még a megfelelő határ alatt tartaniuk. Én maximális részletességgel játszottam és csak akkor éreztem szaggatást, amikor túl sok egység mozgott a pályán.
A hangokat megfelelőnek találtam, egyedül a szinkron hangok sikerültek gyengébbekre. A zene viszont kifejezetten jó lett. Szerencsére kerülték a fejlesztők az erős basszussal rendelkező, keményebb számok bevetését. Helyette a háttérben meghúzódó, mégis dallamos zenékre esett a választás. Ez pozitívum, ugyanis nem egy stratégiában zavart már a zene. Itt viszont kizárólag aláfestő szerepben van, viszont amikor várakozunk az egységek gyártása alatt, akkor kellemesen szórakoztat.
Már majdnem pozitív irányba billen a mérleg nyelve, amikor kénytelen vagyok szólni a mesterséges intelligenciáról. Itt nem is igazából az AI-val van bajom, mert a gépi ellenfél jól teljesít, sokkal inkább az útkereséssel. Sajnos, ha egy földi egységünk egy hegy lábánál van, és olyan irányba adjuk ki a helyzetváltoztatási parancsot, amelyhez elegendő lenne az egységnek egyenesen elindulnia, pusztán a hegy lankás lábánál néhány fokot kellene oldalra dőlnie, ő mégis elkezd forogni, majd lassan elindul, hogy jól elkerülje a hegyet. Az ebből adódó butaságok ellen a megoldás, ha sok csoportra osztjuk a seregünket (CTRL+szám). Így a megfelelő szám megnyomásával már az oda tartozó egységek lesznek kijelölve. Ez azért tartozik ide, mert ha egyszerre jelölünk ki egymástól lényegesen különböző feladatú egységeket, és úgy küldjük támadni, akkor 90%, hogy az idióta forgolódásból úgy jönnek ki, hogy az megy előre, akinek hátulról kéne fedezni, és az marad hátul, akinek nagyobb páncélzata van és a frontvonalban lenne a helye.
Összegezve a tapasztalataimat, az Earth sorozat legújabb tagja egy olyan valós idejű stratégia, ami rengeteg téren megállja a helyét, sőt versenyképes, de a történet és a küldetések lapos hangulata miatt, nem ad elegendő motivációt a következő pálya indításához. Persze van négy játszható faj, melyeknek a kampány küldetéseire végig jellemző az imént említett tulajdonság. Van skirmish, multiplayer, sőt pályaszerkesztő is, ami mind a szavatosságot hivatott növelni, de az alapjátékból hiányzik az, ami a nagyok közé emelhetné a tesztalanyt. Azért nem kell temetni, mert a grafika, játékmenet miatt multiban még szerezhet néhány igazán jó órát, érdemes kipróbálni.
Mindenek előtt a történetről szólnék röviden. A Föld elpusztul még 2150-ben, a megmenekült lakói pedig új otthon után néznek. A Mars tűnik a legideálisabbnak, így a terraformálás megkezdődik. A földiek három népcsoportba szerveződtek, melyeknek azonos célja, hogy uralják az újonnan birtokba vett bolygót. Az Eurázsiai Dinasztia a legátlagosabb oldal. Erős katonai szervezettséggel rendelkeznek, technológiájuk elmarad ellenfeleikétől. A Lunar Corporation igen érdekes társadalmi forma. A katonaságban csakis és kizárólag nők vannak, technológiailag a legfejlettebbek. Az Egyesült Civilizált Államok teljesen robotizált társadalom, melynek oka, hogy hajdanán a robotok legyőzték készítőiket, ezzel átvéve a hatalmat. Egy negyedik játszható faj is megjelenik, mégpedig az őshonos Alienek, akik mint várható is volt, a legprimitívebb lények.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ez volt a történet nagyvonalakban, ugyanis a történet egészen pontosan ez, és ennyi volt. Ennek a teljesen átlagos és másodosztályú sci-fi sztorinak a fantázia hiányán túl olyan alapvető hibái is vannak, amelyek erősen kihatnak a játék összképére. Kissé nevetségesnek tartom az LC oldalt, ahol kékhajú, cybernők harcolnak, a terminátorszerű UCS egységeket, de ettől még rosszabb ötletnek tartom az Alienek faját. Alapvetően nem is lenne rossz, de normális nevet sem tudtak kitalálni nekik, annyira lerágott csont ez az Alien téma könyörgöm.
Persze, ahogy a mondás is tartja: nem minden ludat visznek tölteni a gátra. Ha az értékelést előre megpislantjátok, akkor kiderül, hogy csak szorult valami jó is a kicsikébe (feltelepítve 900mega, ami napjainkban figyelemre méltó). A jó pedig a történeten kívül szinte minden. Ott vannak az építkezési sajátosságok, amik élvezetesebbé teszi a játékmenetet. Az USC ugyan viszonylag normális módon építkezik, az LC viszont tornyokba rendezi bázisát. Az elemeket az űrből kapjuk, melyeket a torony alapokra, egymás tetejére helyezhetjük. Vigyázni kell azonban ezzel, hiszen, ha nem védjük be rendesen az ilyen tornyokat, akkor egyszerre több ponton is súlyos veszteségeket szenvedhet gyártósorunk. Az ED egy központi épület köré tud építkezni, így a modulok segítségével kiválóan specializálhatjuk a kimeneteket. Az Alienek pusztán védelmi pontokat tudnak kialakítani, velük annyi a dolgunk, hogy a nyersanyagokat bekebelezzük és osztódjunk, vagy átalakuljunk. Az egész építkezési mechanizmusra érvényes az elismerő véleményem. Azt hiszem ez volt az egyik pontja az Earth 2160-nak, ami a silány történet ellenére a folytatásra tudott késztetni.
Másik nagyszerű dolog a fejlesztés igenszéles skálája. A technológiai fa rendkívül szerteágazó, kissé bonyolult is. Viszont külön kihívás, hogy megismerjük, mire érdemes költeni forrásainkat, ugyanis hamar rájövünk, a megfelelő fejlesztések korai megszerzése kulcsfontosságú lehet. Ennyinél nem álltak meg a készítők, ugyanis részletesen összeállíthatjuk, hogy milyen egységeket akarunk gyártani. Az alap gépekre felpakolhatunk különböző fegyvereket, pajzsot, stb. A konstrukciós ablak megnyitása idejére pause módba lépünk, így bőven lesz időnk a legideálisabb összeállítások megtalálására. Én mindig azt tartottam szem előtt, hogy legyen minden típusból két fajta: egy gyors alapra szereljünk fel gyalogság elleni, illetve légvédelmi lövegeket, valamint építsünk egy masszív változatot, ami a páncélt bontja. Néha érdemes építeni ezek mellé különleges fegyverekkel ellátott egységeket is, melyekből elég egy-két darab a seregünk mellé. A játék ezen elemei ötletesek, növelik a játékélményt, pozitívum.
Minden oldalnak van egy-egy különleges egysége, ami rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik, képes szinteket lépni és nem szabad, hogy meghaljon. Ez mostanában divatos az rts-ekben, de én meglennék e nélkül is. Itt ugyanis külön gond, hogy egy ellenséges bázis lerombolása nem könnyű feladat. Igen erős és igen sok egységgel támadva is nehéz dolgunk lesz. Ezekben az esetekben pedig egy gyalogos, igaz különleges képességekkel rendelkezik, de akkor sem rúghat labdába. Nemegyszer azon buktam el a küldetést, hogy ugyan hátul hagytam, de ő nagy okosan előrejött és megölette magát. Még szerencse, hogy autosave is van a játékban, sokszor hasznosnak bizonyult. Így aztán én a különleges egységemet, ha tehettem a bázis védelmére használtam fel, ahol azért nagyobb biztonságban volt, mintha támadáskor is bevetettem volna.
A kezelőfelület nekem nagyon tetszett. Minden elérhető néhány kattintással, mégis nagy a játéktér (és ennek nem a 19 colos monitorom az oka). Minden panel becsukható, majd ha szükséges egy kattintással kinyitható. A kornak megfelelően a kamera forgatható, dönthető, zoomolható bármely irányba.
Az Earth 2160 egyik legnagyobb erénye és ez valóban meglepetésként ért: a grafika. Joggal pályázhat az év legszebb rts-e címre. A modellek részletessége és a textúrák minősége ámulatba ejtő. Ha teljesen rázoomolunk, még akkor is ütős. Nem véletlen, hogy az ingame videóknak itt valóban létjogosultsága van. Persze a minőség a zoom szinttől függ. Ha szépen folyamatosan közelítünk, akkor láthatjuk, hogy átalakul a felszín egy részletesebb textúrára. Sok játékban elkövették azt a hibát, hogy ilyenkor egyszerűen lecserélődik egy jobb képre minden, ezzel feltűnővé válik a váltás. Itt azonban több percig nézegettem az átalakulást. Hasonlóan a modellek is teljes közelítés esetén fps-be illőek, de távolról is egy megfelelő minőségű változatot szemlélhetünk. Ezeken kívül a robbanások rendkívül látványosak, még tükröződnek is az adott felületekről. Ennek persze ára is van. A gépigény nem kicsi, de azt hiszem sikerült még a megfelelő határ alatt tartaniuk. Én maximális részletességgel játszottam és csak akkor éreztem szaggatást, amikor túl sok egység mozgott a pályán.
A hangokat megfelelőnek találtam, egyedül a szinkron hangok sikerültek gyengébbekre. A zene viszont kifejezetten jó lett. Szerencsére kerülték a fejlesztők az erős basszussal rendelkező, keményebb számok bevetését. Helyette a háttérben meghúzódó, mégis dallamos zenékre esett a választás. Ez pozitívum, ugyanis nem egy stratégiában zavart már a zene. Itt viszont kizárólag aláfestő szerepben van, viszont amikor várakozunk az egységek gyártása alatt, akkor kellemesen szórakoztat.
Már majdnem pozitív irányba billen a mérleg nyelve, amikor kénytelen vagyok szólni a mesterséges intelligenciáról. Itt nem is igazából az AI-val van bajom, mert a gépi ellenfél jól teljesít, sokkal inkább az útkereséssel. Sajnos, ha egy földi egységünk egy hegy lábánál van, és olyan irányba adjuk ki a helyzetváltoztatási parancsot, amelyhez elegendő lenne az egységnek egyenesen elindulnia, pusztán a hegy lankás lábánál néhány fokot kellene oldalra dőlnie, ő mégis elkezd forogni, majd lassan elindul, hogy jól elkerülje a hegyet. Az ebből adódó butaságok ellen a megoldás, ha sok csoportra osztjuk a seregünket (CTRL+szám). Így a megfelelő szám megnyomásával már az oda tartozó egységek lesznek kijelölve. Ez azért tartozik ide, mert ha egyszerre jelölünk ki egymástól lényegesen különböző feladatú egységeket, és úgy küldjük támadni, akkor 90%, hogy az idióta forgolódásból úgy jönnek ki, hogy az megy előre, akinek hátulról kéne fedezni, és az marad hátul, akinek nagyobb páncélzata van és a frontvonalban lenne a helye.
Összegezve a tapasztalataimat, az Earth sorozat legújabb tagja egy olyan valós idejű stratégia, ami rengeteg téren megállja a helyét, sőt versenyképes, de a történet és a küldetések lapos hangulata miatt, nem ad elegendő motivációt a következő pálya indításához. Persze van négy játszható faj, melyeknek a kampány küldetéseire végig jellemző az imént említett tulajdonság. Van skirmish, multiplayer, sőt pályaszerkesztő is, ami mind a szavatosságot hivatott növelni, de az alapjátékból hiányzik az, ami a nagyok közé emelhetné a tesztalanyt. Azért nem kell temetni, mert a grafika, játékmenet miatt multiban még szerezhet néhány igazán jó órát, érdemes kipróbálni.
Nem értem ,miért nem folytatták a Hold hadművelet sztoriját?
Ott szebben meg volt fogalmazva a különböző frakciók kialakulása!Így egyszerűen üres a játék!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.