Starship Troopers: Extermination próbakör

Link másolása
Úgy látszik, hogy a Starship Troopers fanokra a sok évnyi szűkölködés és nélkülözés után végre rámosolygott a szerencse, és a tavalyi remek RTS után idén egy meglepően jól működő FPS-ben is irthatják a nagyra nőtt ízeltlábúakat.

Az elmúlt hónapok során rengeteg Starship Troopers rajongó már-már egyfajta messiásként várta a franchise világában játszódó új online kooperatív lövöldét, vagyis az Exterminationt. Jómagam azok közé tartozom, akik már az első filmet is felnőtt fejjel nézték meg moziban, ezért én is kíváncsian vártam, hogy mi fog kisülni belőle, noha azért volt bennem egy kis félsz is, tekintve a műfaj és a hasonszőrű Early Access címek minőségét. Az utóbbi időben gyakorlatilag töméntelen mennyiségben zúdították ránk a kooperatív multis lövöldéket, melyek túlnyomó többsége pár hónap alatt már a feledés homályába is veszett, vagy legjobb esetben is csupán egy negatív példaként emlegetik fel az internet legeldugottabb bugyraiban.

Az Extremination pedig a műfaj keretein belül már alapból sem ígért túl sokat. Egy felhőtlen, 16 fős co-op lövöldözést és bázisépítést a gonosz rovarok végeláthatatlan hordái ellen, melyek egyetlen célja az emberiség totális kiirtása. Az Űrgyalogság, vagyis a mi feladatunk pedig az, hogy az emberiséget megvédjük, és ennek érdekében bevethetünk mindent, amit anno a filmekben láthattunk. Az óriás miniguntól kezdve, az űrgyalogság gépkarabélyán, jetpackjén és drónjain át, az olyannyira tipikus rögtönzött bázisokig rengeteg ikonikus részlet tér vissza a mozivászonról, és akkor még a filmhű bogarakról és teljes mértékben autentikus környezetről nem is beszéltünk.

Tényleg faék egyszerűségű a koncepció, és tényleg nincsen hozzá egyelőre olyan bődületesen sok tartalom, viszont a játék még így is működik. Hogy miért? Mert egészen egyszerűen a harc pontosan azt a feelinget nyújtja, mint amit a filmek. Sőt, továbbmegyek, a rajongók számára lényegében egy régóta dédelgetett gyerekkori álom vált valóra a játékkal, hiszen még sosem csaphattunk fel az űgyalogság soraiba ennyire filmszerű körítéssel.

A játék indításakor érdemes rögtön átrágni magunkat a tutorial részen, hogy már az első bevetés során se legyen problémánk az építkezős mechanikával, ami ugyan eléggé egyszerű, ám a nagyobb bázisvédős részeknél gyakorlatilag a túlélés záloga lesz. Ha ezzel végeztünk, akkor pedig irány a csatatér! Egyelőre nincs semmi túlbonyolítva, az ember beáll a sorba, a matchmaking egészen gyorsan keres egy induló hadjáratot, és máris a móka sűrűjébe csöppenünk. A 16 fős csapatokat nem csak idegenekkel, hanem barátainkkal is feltölthetjük, úgyhogy a játék egészen biztosan fel fog kerülni a nagyobb baráti társaságok radarjára, hiszen a legtöbb 4 fős co-op felállás közepette igazán üde élmény végre pár nagyobb volumenű harcot lezavarni a számítógép vezette bogarak ellen.

A meccs indulásakor három fő osztály közül választhatunk. A Hunter egységek adják a támadóerő gerincét, erős fegyvereikkel, gránátjaikkal és a gyors manőverezéshez tökéletesen passzoló jetpackkel segítenek átjuttatni a csapatot a kietlen pusztaságok baljós síkságain. Operator egységeket is választhatunk, akik elsősorban az utánpótlás és a gyógyítás feladatköreiben jeleskednek, ám a legkeményebb feladat a Bastion egységekre hárul. Náluk a védekezés kapja a fő hangsúlyt, nehézpáncélzatuk, lassabb mozgásuk és pillanatok alatt felépíthető fedezékeik igazi bástyaként törik meg a végeláthatatlan bogárhordák rohamait. A végeláthatatlan szó ebben az esetben nem túlzás; az adott kör vége felé érve tényleg brutális mennyiségű bogarat képes lerenderelni a játék motorja, amikor pedig a pályák zárásaként az űrhajós kimenekítésre várunk, gyakorlatilag már nem lehet a pályának olyan szegletére tüzelni, ahol ne találnánk egyetlen vérszomjas ízeltlábút se.

A feladatok igazából semmilyen újdonságot sem adnak az élményhez, lényegében a teljes játékmenet olyan, hogy már milliószor átélhettük az egészet más kooperatív játékban. Építsd fel a bányagépeket, védd meg őket, húzz fel a kitermelt ércekből védelmet, haladj előre a következő pontra, védd meg azt, foglald el kimenekítési pontot, vagy várd meg az utánpótlást. Melyikkel ne találkoztunk volna már kismillió alkalommal? Mégis, az egész játék tálalását sikerült olyan jól megoldani, hogy mindez egyáltalán nem zavaró. Egyszerű, látványos, hangulatos, taktikus és szórakoztató. Kellhet ennél több? Ahogyan a 16 katona egy-két perc alatt kell, hogy összefogva egy olyan bázist építsen a semmi közepére, ami aztán több ezer bogár támadását is képes túlélni, majd a mindenfelé robbanó és leszakadó fejek, torok és potrohok közt átvágva elmenekülni az űrhajóval… az egyszerűen tényleg olyan élmény, amire a rajongók 26 éve vártak.

Apropó, építkezés. Az egyetlen kiforratlanabb játékmeneti problémával itt futhatunk össze, ugyanis nincs megkötés, hogy adott helyen ki, mikor és mit húzhat fel. A dolog általában úgy néz ki, hogy adott egy kietlen terület, ahova a nyersanyagok erejéig lehet falakat, kaput, tornyot, elektromos kerítéseket építeni, nagyjából másfél perc leforgása alatt. Csapattársaink pedig a jó űrgyalogosokhoz híven szeretnek ész nélkül mindent mindenhova felhúzni, és emiatt sokszor nagyobb káoszt okoznak a random tárgyakkal, mint maguk a rovarok. Abban a pillanatban pedig ne is álmodjunk bugmentes (…) élményről, amikor falakat a bogarak elkezdik áttörni és a fél csapat nekiugrik a reparálásnak, mert szemmel láthatólag sokszor nemcsak a játékosok, de maga a program sem tudja igazán követni, hogy mi történik a kavalkád közepén.

Persze mindezek elenyésző mértékben zavarják csak meg a felhőtlen élményt, a hangulat mellett az egész csapatalapú taktikázás is egy hatalmas pozitívum. A falak tetejére egyes pontokon tornyokat építhetünk, ahonnét a Bastion egységek biztonságban darálhatják az életveszélyes kártevőket, ha pedig valahol rés van a pajzson, akkor azt gyorsan tudjuk pingelni a csapattársainknak, sőt, apróbb gyors-kommunikációs ikonokat is kapunk a precízebb és gördülékenyebb összhang megteremtéséhez – bár ezek a jelek annyira aprók, és annyira el tudnak veszni a támadások során, hogy mindenképpen még némi finomhangolásra szorulnak.

A bevetések alatt – természetesen – kapunk xp-t is, amivel szintet lépünk, hogy új eszközöket, fegyvereket és perkeket nyithassunk meg. Ezekkel mindig a következő csata előtt tudunk alaposabban elbíbelődni, mindegyik class esetében be lehet állítani, hogy milyen felszerelést használjon. Sajnos az Early Access-státusz miatt a játék jelenlegi állapotában ennek a szekciónak sok része még az „in development” felirat takarása alatt szunyókál, alig 3-4 dolgot lehet csak unlockolni. Természetesen idővel majd érkeznek még ide tartalmak, ám a jelenlegi felállással biztos, hogy hamar kifogy a fejlődési-szuflából az alkotás.

A grafikai megvalósításról egészen biztos, hogy nem fognak évek múlva is ódákat zengeni, viszont az összhatás még így is teljesen elfogadható, a játék intenzitása miatt pedig igazából nem is nagyon fogunk ezzel foglalkozni. Az arachnidok jól néznek ki, a tigrisek baromi nagyok és szívósak, az egész harc pedig pörgős és lebilincselő. Ha jobban belemegyünk a részletekbe, akkor egyes elemek azért kicsit darabosak még, a torkolattüzek csúnyák, egyes animációk elnagyoltak, és a környezet sem igazán túl részletes, viszont hát igen… Mostanában nem azt szoktuk meg egy „elkészült” AAA-s játéktól sem, hogy igazából be lennének fejezve, így egy első napos Early Access játéknál sem ezen fog elvérezni az értékelés. A tesztgépem egy i5 12600K, 32 GB RAM és egy RTX 2070S, amivel 1440p felbontásban teljesen folyékony volt a játék, egy RTX 2060-nal viszont már komolyabb ingadozások voltak az intenzívebb összecsapások során, úgyhogy némi optimalizáció még biztosan jól jönne ezen a téren is.

Összességében kicsit féltem attól, hogy ezt a brandet meg fogják ölni egy újabb középszerű játék kiadásával, de az Extermination a végére egy kifejezetten kellemes meglepetéssé nőtte ki magát. Természetesen még rengeteg munka álla a fejlesztők előtt, ám az alapok teljesen rendben vannak, ha a játékmenetet kissé színesebbé varázsolják, illetve az orrvérzésig tömik a játékot a rajongóknak új tartalmakkal, fegyverekkel, pályákkal, rovarokkal és unlockolható bónuszokkal, akkor szinte egészen biztos, hogy a végső megjelenésre jókora közönség szívét fogják majd megdobogtatni. Lényegében minden adott ahhoz, hogy egy igazi, önfeledten, egyszerűen és szórakoztatóan játszható új csillag születhessen a Starship Troopers-univerzumban, ami a jelenlegi 24,5€-os áron tényleg mindenkinek ajánlható, akit érdekel ez a világ, vagy csak szeretne egy jót lövöldözni.

A Starship Troopers: Extermination jelenleg kizárólag PC-n érhető el.

2.
2.
Nate Hope
Szerintem ez a téma simán megérdemelne egy igazi csúcsgrafikás AAA-kategóriás játékot.
1.
1.
BrockSamson
Majd kiprobalom; halalaig vagy amig jobbat nem talalok.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...