Undying teszt

A világvégét szeretjük. Már nem az igazit, hanem amit a tévéképernyőn, könyvoldalakon vagy monitoron átélhetünk. Talán lényegtelen is, hogy mi okozza, szeretünk a civilizáció romjai között a túlélésért küzdő figuráknak szurkolni – már amikor épp nem a kaijut éltetjük, aki a földdel teszi egyenlővé jól ismert világunkat. A lehetséges kiváltó okok között dobogósok a zombik, és habár úgy tűnik, hogy az élőhalott-mánia lassan lecsillapszik már, még mindig makacs szereplői a zsánernek.

Ezért nem is meglepő, hogy a Vanimals a zombiapokalipszist választotta túlélőjátéka hátterének. Gyakran az egyik legnagyobb kihívás egy efféle (mondhatni sablonos) gyűjtögetős-kraftolós túlélőjátékban a „túlélő” aspektus megragadása. Hiszen a legtöbb alkotásban ahogy megyünk előre, úgy válunk legyőzhetetlen, egyszemélyes hadsereggé.

Feltaláljuk magunkat, a roncsokat és romokat az igánkba hajtjuk, automatizálunk, fegyvert gyártunk, aztán pedig ember legyen a talpán az a mutáns, zombi vagy űrlény, aki megállíthat minket. Az apokalipszis sokszor csak egy nagy buli, és a szórakozásunkat nem ronthatja el a bunkó szomszéd sem, mert őt meg már megették. Ha elpusztíthatatlanná válunk, épp a biztonságunk miatt nem fogunk aggódni.

Egy „könnyű” megoldás erre a problémára, ha bedobunk valamit a játékos mellé, ami miatt örökké aggódhat. Például egy gyereket. Például a Telltale-féle The Walking Dead vagy a The Last of Us remekül oldotta meg ezt a feladatot narratív szinten, az Undying nagyszerűsége pedig abban rejlik, hogy egy posztapokaliptikus anya-fia kapcsolatot miként fordít le a mechanikák szintjére is.

Egy balul elsült evakuációs kísérlet során Anlingot megharapja egy zombi, ezért fiával, Codyval az oldalán kénytelen visszamenekülni kertvárosi otthonukba. A zombivírust megállítani nem, legfeljebb lassítani lehet, így az anya pontosan tudja, hogy a napjai meg vannak számlálva. Mielőtt tehát végleg elveszíti önmagát, a lehető legtöbb védelmet és legjobb feltételeket kell biztosítania Codynak, de arra is meg kell tanítania, hogyan éljen túl, ha ő már nem lesz vele.

Az Undying első ránézésre egy szokásos túlélőjáték. Egy ellenséges környezetben fogsz felderíteni, erőforrásokat gyűjteni, bázist védelmezni, fegyvereket és más eszközöket gyártani, miközben olyan fontos mutatókra figyelsz, mint az életerőd, az éhséged vagy a benzined. Ha játszottál már hasonló játékkal, akkor minden ismerős lesz.

Talán a fejlesztők is alapoztak erre, mert egy viszonylag gyors (és nem is túl alapos) tutorial után már utadra is engednek. Az Undying univerzumának középpontját Anlingék háza képezi, ahol kezdetben biztonságban húzhatod meg magad, de a zsákutca is viszonylag békés. Elegendő erőforrást találsz itt ahhoz, hogy megvesd a lábad a zombiapokalipszisben.

Szabadabb címekkel ellentétben gyűjtögetni nem tudsz akárhol, nem verhetsz szét csak úgy akármit, amit meglátsz. Vizet csakis kútból vagy más vízforrásból szerezhetsz, míg egyes kocsikat akksikért, másokat benzinért tudsz átkutatni – ezt mindig látni fogod a képernyőn. Ha futsz vagy kutakodsz, zajt csapsz, úgyhogy erre is érdemes figyelned, ha nem akarsz zombikat a nyakadba. Ha pedig túl sokáig vagy ébren, Anlingon elhatalmasodik a kórság, ezért szükségszerűen nyugovóra kell térned bizonyos időközönként. Rengeteg tényező között kell megtalálnod azt az arany középutat, ami elvezet a játék legvégéig, a várva várt evakuációig – ami még egy időtényezőt is ad az egészhez.

A játék világa egyetlen összefüggő terület helyett sok apró darabkából áll, a kezdőzónában tehát nem is maradhatsz sokáig, mert hamar fel fogod élni az ott talált készleteket. A megtehető távolságot a benzinmennyiséged és a kocsid állapota befolyásolja, a világ pedig szépen lassan megtelik felfedezhető területekkel – 14 pálya van, ami kötelezően felbukkan minden sztori alatt (bár nem mindig ugyanazon a helyen), míg további helyszíneket véletlenszerűen sorsol be a játék. A különböző területeket az NPC-kkel beszélgetve találhatod meg, általában két forrást felhasználva: egyszer megtudod, hogy néhány kilométerre van valami érdekesség, máskor azt az infót szerzed meg, hogy pontosan mi van abban az irányban.

Miközben felfedezed a zombiapokalipszis minden zegzugát, Cody is veled fog tartani. Habár néha otthon hagyhatod, létfontosságú, hogy a lehető legtöbb időt töltse Anlinggal, a kisfiú ugyanis csak így tud tanulni. Az anyának nincs fejlődésfája, Codynak viszont van: három területen sajátít el készségeket, kezdetben megfigyelésen keresztül, majd segítségnyújtás és gyakorlás révén.

Például ha vizet tisztítasz a tűzhelynél, egy gombnyomással szólhatsz Codynak, hogy nézze, mit csinálsz. Ha elég ideig figyel egy tevékenységet, akkor be is tud majd segíteni, ezzel lefaragva a rászánandó időt – ugyanakkor van néhány készség, mint a kutakodás vagy szemétgyűjtés, amit azonnal képes önállóan is elvégezni. Amikor veled tart, extra helyeket biztosít a táskában is, plusz egy csúzlival felszerelve fedezni is tud, hacsak éppen nem rémül halálra néhány mászkáló hullától. Jó anyaként mindig rá tudsz csekkolni, hogyan érzi magát. Adhatsz neki enni és inni, megfoghatod a kezét, hogy együtt lopakodjatok, de felderítés közben búvóhelyeken is biztonságba helyezheted, ha éppen egy húzósabb helyzet kezd kialakulni.

Természetesen harcba is bocsátkozhatunk az élőholtakkal, ám a hadonászás elég gyengére sikeredett, mind a játékoskarakterek, mind a zombik részéről. Cody is ugyanúgy meg tud sérülni harc közben, mint Anling, és a hirtelen sokkokat nem is kezeli jól – ilyenkor felbukkan egy feleletválasztós párbeszédablak, ahol a megfelelő reakcióval tudod csökkenteni a stressz-szintjét.

Két zombiharc között otthon is tehetsz azért, hogy minél jobb esélyeket biztosíts neki. Olvashattok közösen könyvet (a kis kvízekre adott jó válaszok egy kis időre extra bónuszokat is adnak Codynak), mondhattok mesét vagy zenélhettek együtt – ez mind-mind arra jó, hogy megtartsd a kisfiú jókedvét.

Cody fejlesztése – azon túl, hogy ez az egyik legfontosabb feladat a történetben – tényleg fontos is a sikerhez. Anlingban a vírus ugyanis hamar elkezd mutálódni, és minden reggel úgy ébred fel, hogy valami új hatás éri. Hogy pontosan mi, azt te választhatod ki, és általában pozitív-negatív hatáspárok között mérlegelhetsz. Például előfordulhat, hogy Anling elveszti a különböző kraftoló asztalok használatának képességét, cserébe viszont gyorsabban fog mozogni. Ezek mindig időleges hatások csak, de ez is jól mutatja, miért olyan lényeges, hogy Cody is minél előbb kitanulja a fontos dolgokat – 24 órára elveszteni a kraftolás képességét például elég kellemetlen.

A mutációk, a változó térképek és erőforrások, illetve megannyi saját sztorival megáldott NPC hivatottak biztosítani az Undying tartósságát. Ha többször is nekifutnál, más-más élményt kapsz, már csak a három különböző nehézségi szint miatt is, amik az ellenfelek nehézsége mellett például az idő telését is befolyásolják.

Ám rogue-lite elemek ide vagy oda, már első alkalommal is tündököl a játék, különösen az érzelmi aspektusa. A haldokló, mégis reményteljes anya története, a tompa színekkel ábrázolt világvége, a fájdalmasan melankolikus zene, az elengedés tematikája kiválóan húzza alá a túlélés emberi oldalát. És ha ez még mindig nem lenne elég, egy külön menüben üzenetet is hagyhatsz „anyukádnak”, ami csak egy pici, mégis megható extra.

Nehéz kérdés, hogy az Undying vajon akkor is kitűnne a tömegből, ha csupán Anling lenne benne. Habár okosan elkészített, a túlélőjátékok jobb vonásait elegyítő alkotás, önmagában talán mégsem lenne erős ahhoz, hogy kitűnjön a több tucatnyi hasonszőrű zsánertárs közül. Ugyanakkor markáns atmoszférát teremt, ami képes egyensúlyozni a szeretetteljes és a komor között – engem több elemében is a This War of Mine-ra emlékeztetett, noha messze nincs olyan húsbavágó ereje.

De ahogy Codyt elhelyezték a játékban, amiatt igenis érdemes vetni rá egy pillantást. Mivel a kisfiút közvetlenül nem tudod irányítani, mindig tudatában kell lenned annak, hogy hol van, mit csinál, és külön figyelned kell arra is, hogy tényleg tanuljon – magától nem tudja még, hogy mit kell csinálni. És hát nem ilyen a szülői lét? Az, hogy a túlélést nem a saját érdekedben csinálod, és hogy ez milyen szépen belesimul a játékmenetbe, különlegessé teszi az Undyingot.

Az Undying kizárólag PC-re jelent meg.