The Last of Us teszt

  • Írta: Ford Fairlane
  • 2013. június 18.
  • ps3, teszt, the last of us
A pusztító járvány rövid idő alatt legyűrte az emberi civilizációt. Két évtized múltán már csak romok és elállatiasodott emberi roncsok emlékeztetnek arra, hogy egykoron mi uraltuk a Föld nevű bolygót.

A Naughty Dog már számos alkalommal bizonyította, hogy mennyire jó bolt volt az eredetileg játékfejlesztéssel nem foglalkozó, így a Nintendóval és Segával hátrányból versenyre kelő Sony számára. A japán óriás konzoljain olyan kötelező, sőt az exkluzivitás miatt gépválasztást is befolyásoló vétel volt minden Crash Bandicoot, Jak és Uncharted epizód, mint a konkurenseknél a Mario, Zelda, Sonic és Halo. A stabilan színvonalas munkával a csapat természetesen iszonyat magasra állította önmaga számára a lécet, így jókora kockázatot vállalt, amikor a korábbiaknál komorabb hangvételű, teljesen új alapokra épített anyag fejlesztésébe fogott. A kizárólag PlayStation 3-ra most kigördült The Last of Us alapvetően egy külső nézetes túlélő-horror, ami ugyanakkor sok tekintetben szakít is a Resident Evilekben és Silent Hillekben megszokott hagyományokkal.

A műfajban szokásosnak mondható járvány valamikor napjainkban tört ki, egy különös, és érdekes módon valóban létező, hasonlóképp működő, igaz a mi világunkban főleg csak rovarokra veszélyes gombatípus, a Cordyceps spórája okozta. A belégzés vagy egy már fertőzött egyed harapása által terjesztett kór néhány óra alatt visszafordíthatatlanul megtámadja az agyat, belülről növekedni kezd, és átveszi a beteg feletti uralmat, lényegében zombivá teszi, bár ez a szó a játékban talán egyszer sem fordul elő. A fertőzöttek az idő múltával négy fázison esnek át: A futók még csak kis mértékben torzultak, nagyon gyorsak, agresszívek, ugyanakkor olyan sérülékenyek, mint az emberek, lesből puszta kézzel is megfojthatjuk őket, ahogy egy ütő- vagy vágóeszközzel is hamar végezhetünk velük. Az üldözők már szívósabbak és groteszkebbek, a belőlük kinőtt gombák több testrészüket, különösen a fejüket teljesen ellepték, gyakran várnak lesben, és a harapásuk azonnali halálhoz vezet. Mármint nem kell végignéznünk, ahogy átváltozunk, újra próbálkozhatunk az utolsó ellenőrzőponttól, a végzetes marás mellesleg a továbbiakra is áll. A masszív kattogók feje már szétrobbant, így el is vesztették minden emberi érzéküket, ugyanakkor kifejlesztettek egy hangnavigációs szervet, kattogó hangot adnak ki, melynek visszaverődéséből a delfinekhez hasonlóan a környezetük mozgását követik. A teljes vakságuk miatt guggolva, az analóg kar leheletfinom érintésével kikerülhetjük őket, a közelharci kivégzésükhöz a vastagságuk miatt egy alap pengét fel kell áldoznunk, ugyanakkor a haláltusájuk során is kattognak, magukhoz hívják a társaikat, ez a fázis különösen veszélyes. A püffedtek játékos zsargonnal szólva a „főnökök”, velük nagyon ritkán futunk össze, hatalmasra duzzadt, más növényekkel is benőtt, szerves bombákat dobáló, vénséges óriások, elég sok golyóval vagy más sebzéssel tudjuk csak a földre küldeni őket, a meglepetésszerű kivégzésükre nincs mód.

A járványra a hadsereg minden emberi jogot sárba tiporva különösen agresszív fellépéssel válaszolt, szinte előbb lőttek, mint kérdeztek, a még egészséges embereket mindenüktől megfosztva a nagyvárosokban kialakított karantén zónákba hurcolták. Természetesen, mint a legtöbb játékban, itt is csak az Amerikai Egyesült Államokból áll a világ, nem derül ki, hogy másutt mi történt, hogyan kezelték a helyzetet, találtak-e megoldást, vagy teljesen megsemmisült minden és mindenki. A börtönszerű zónák alaposan elkerített és védett, pár háztömbből álló gettók, ahol a hadsereg továbbra is embertelenül bánik a túlélőkkel, szűkös, akadozó ellátmányért aljamunkára kényszeríti őket, orwelli szinten figyel meg mindenkit, sőt a besúgást is ösztönzi. Az elnyomottak persze itt-ott feltalálják magukat, kiszöknek, és nem ritkán beviszik a fertőzést, mások szervezkednek, a felkelést egy fekete nő által vezetett, Szentjánosbogarak nevű csoport irányítja, ami egy új, normális, remélhetőleg a kórtól is mentes világ ígéretével toboroz. Így vagy úgy, de sorra esnek el a zónák, a bostoni is forrong, ahol a kalandunk a járvány kitörése után húsz évvel elkezdődik.

Elsőszámú főszereplőnk a ránézésre az ötvenes évei végén járó, a játékipar jelenlegi legnagyobb szinkronos szupersztárja, Troy Baker hangján megszólaló Joel, aki abszolút nem egy Nathan Drake jellegű hőstípus. A prológusban történtek kísértik, megkeseredett, eléggé elhagyta magát, igaz ebben a világban, különösen a bostoni zónában mindenki úgy néz ki, mint egy szétcsúszott hajléktalan. A hátteréről keveset tudunk meg, eredetileg zenészi karrierről álmodott, de vélhetően csak egyszerű melós lehetett. Egy öccse maradt, aki a Szentjánosbogarak tagja volt, de már régóta nem tartják a kapcsolatot. Emberünk egy Tess nevű barátnőfélével csempészésben utazik, kizárólag a bostoni zónán belül, ők nem kockáztatják meg a kijárást, annál biztonságosabban játszanak. A kezdet kezdetén éppen valami balhé forog fent egy nagyobb, rivális csapattal, a helyzet lényegében eljutott az élethalálharc pontra, tehát nem csak az utunkba álló katonákkal és a kinti zombikkal kell küzdenünk, de meglepő módon leginkább a sorstársainkkal, más túlélő emberekkel, különösen a magukat vadászoknak nevező, falakon kívül élő, nagyobb, vérszomjas bandával.

Mire kitanuljuk az irányítást, letudjuk a kötelező leckéket, meg is örököljük a nem kívánt következő melónkat: egy 14 éves kamaszlányt kell eljuttatnunk a falakon kívülre, a Szentjánosbogarak táborába. Ellie is felettébb átlagos, nem egy ifjú Lara Croft, de még nem is igazán nőies, sőt a korához képest alacsonynak tűnik, mindez természetesen életszerűbbé teszi a karaktereket. Érdekes mellékszál, hogy a leányzó teljesen úgy néz ki, mint Ellen Page. Állításuk szerint a fejlesztők ezzel nem is szembesültek, míg a tavalyi E3-mon meg nem látták a szintén Sony által forgalmazott, PS3 exkluzív Beyond: Two Souls előzetesét, amiben a színésznő valóban hivatalos szereplő, a külsejét és a hangját is beleadta. Ezt követően a srácok megpróbálták a tényleges szinkronszínésznő, Ashley Johnson külsejére alakítani a figurát, de jól láthatóan ez egyáltalán nem sikerült nekik. Mindezek tetejébe Ellie teljesen olyan bohókás habitussal rendelkezik, mint Page a Junóban, mínusz a fiatalkori terhesség és a nyelvi lelemények, utóbbiak helyett úgy káromkodik, mint egy kocsis, melyre némi magyarázatot ad a néhány gyűjtői kiadásban megbújó előzmény-képregény.

A páros egy év leforgása alatt majdnem teljesen átszeli kelet-nyugati irányba Amerikát, Bostonból indulva, Pittsburghön és sziklás vadonokon át végül Salt Lake Citybe érkeznek. Az idő múlását természetesen az évszakok váltakozása is hűen követi, bandukolhatunk tikkasztó hőségben, és harcolhatunk a látótávolságunkat nagyjából egy méterre korlátozó, tomboló hóviharban is. Az igazat megvallva maga a cselekmény nem kimondottan változatos vagy újszerű, inkább csak követi George A. Romero zombifilmes szabályait. Egyes szakaszokon nyugodtan haladhatunk és gyűjtögethetünk, mellesleg az anyag a rokonaihoz mérten nem tobzódik a felvehető tárgyakban, másutt zombikkal vagy emberekkel futunk össze, időnként pedig menekülnünk kell a legyőzhetetlen túlerő elől biztonságosan lezárható menedékek mögé. Alkalmanként más, barátságos túlélőkbe botlunk, akikkel hosszabb-rövidebb szövetségeket kötünk, egyesek, ahogy várható, elhullnak mellőlünk, másoktól szimplán búcsút veszünk, mert már bevackolták magukat egy tuti helyre, nincs okuk arra, hogy ők is nekivágjanak az ismeretlennek. Csavarok persze akadnak, de túl epizodisztikus a cselekmény, mint egy tévésorozat.

A kontroll a hasonszőrű produktumokhoz képest kissé korlátozott, különösen szembetűnő, hogy nem ugrálhatunk ész nélkül, talán egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány helyen lehetett és kellett átszökkenni nagyon apró szakadékok felett az alapban mászásnak dedikált iksz segítségével. A terep tehát nem tartalmaz Tomb Raidert idéző kihívásokat, hiányzik a parkour-réteg, hasonlóképp kalandjátékos feladványból sincs sok, azok többsége is fakultatív, mint a széfkódok keresése. A fejtörők és valamennyire újszerű elemek kimerülnek a létrák, pallók és tutajok (Ellie nem tud úszni) mozgatásában, bár ezekre sincs gyakran szükségünk. A soroltak miatt bizonyára sokakban felmerülő hiányérzetet a színesebb harcrendszerrel ellenpontozza a játék.

Szinte minden helyzetben alkalmazhatjuk bármelyik támadási taktikát. Követhetjük a Metal Gear Solid lopakodós iskoláját, ebben segít minket a falakon is áthatoló hallgatózás lehetősége. A hátulról meglepett ellenfeleket nem csak megfojthatjuk vagy lebökhetjük, de élő pajzsként is használhatjuk őket, ezt a módot kell alkalmaznunk arra is, hogy a leendő hullákat elrejtsük, a halottakat ugyanis nem mozgathatjuk, a foglyok rövid idő alatt kiszabadítják magukat, és a járőrök a holttestek láttán is riadóztatnak. Én ezt a harcmodort tartottam a legérdekesebbnek, egyrészt az izgalom plusz adrenalin löketet ad, másrészt (a kattogók esetét leszámítva) kíméli az arzenálunkat, ugyanis a játék igazán szűkmarkúan osztja a muníciót, minden golyó és anyagkopás számít. A csendesebb hadviseléshez tartozik még valamennyire a tégla és az italosüveg, ezekkel elterelhetjük az ellenségeink figyelmét, vagy hókon nyomhatjuk őket, amitől megszédülnek, továbbá ide sorolható még a füstgránát, a bomba (ha nem botlanak bele, újra felvehetjük) és az íj is.

A világ gyakorlatilag tömve van barikádokkal, fedezékekkel, éles konfliktusokat érdemes ezek mögül felvállalnunk, azonban a több bejáratos helyeken a hátunkra is figyelnünk kell. Noha ellenlábasaink alapban kötött pályán, rögzített scriptet követve mozognak, ha lelepleztük magunkat, megismerik a helyünket, vagy csak tudnak a jelenlétünkről, azért már komolyabban taktikáznak ők is, ekkor szintén jól jön a hallgatózás. Harcolhatunk Rambo módszerrel is direktben, ez persze magasabb nehézségi szinten és szűkös energiával mindig kockázatosabb, mindenesetre, ha cikkcakkban szaladunk, kevésbé találnak el minket, ha pedig egy kitörés után sikerül leráznunk őket, egy általuk ismeretlen búvóhelyre sprintelnünk, akkor ismét viszonylag biztonságban tudhatjuk magunkat. Az utolsó módszer a közvetlen bunyó, ebben vascsövek, baseballütők, rögtönzött buzogányok és effélék segítenek minket, ugyanakkor ezek minden találattal amortizálódnak, és egyszerre csak egyet tarthatunk magunknál, tehát ezt is be kell osztanunk. Egyéb híján verekedhetünk ököllel is, de ezt nem igazán próbálgattam támadó helyzetből, sejthető, hogy nem kimondottan hatékony.

Némi szerepjátékos fejlesztősdi is került az anyagba, de nem veszélyes, és érzésem szerint, mivel a legtöbb harcot lerendezhetjük lesből, akár a téma teljes mellőzésével is megnyerhető a játék. A gyűjthető pirulákból a maximális életerőnket, a hallótávolságunkat, a barkácsolási és gyógyítási időnket és a fegyverünk stabilitását javíthatjuk több, egyre drágább lépcsőben. Különféle kacatokból a fegyvereinket fejleszthetjük hasonlóképp, például a vadászpuskára távcsövet szerelhetünk, majd annak hatótávolságát is növelhetjük. A barkácsolás során pedig pengéből, kötésből, rongyból, alkoholból, robbanóanyagból és cukorból különféle kombinációkkal sittes jellegű bökőt, egészségügyi csomagot, Molotov-koktélt, bombát és füstgránátot rögtönözhetünk. Az alap ütőeszközünk hasonló módon nagyon durva baltává vagy buzogánnyá alakítható. Természetesen itt is különféle, szűkös mennyiségi korlátokkal kell szembenéznünk, és a gyógyítást is beleértve minden ilyen piszmogás valós idejű, ezekbe célszerű biztonságos fedezékben belekezdeni, ha megzavarnak minket, megszakad a folyamat.

Az kicsit meglepett, hogy Ellie-t csak egy közepes szakaszon és néhány rövidebb jelenetben irányíthatjuk, kiegyensúlyozottabb leosztásra számítottam, ugyanakkor így csak Joel fejlesztésére kell koncentrálnunk, Ellie esetében csupán néhány fegyver és korlátozott barkácsolás érhető el, illetve a közvetlen harceszközöket kiváltja az elnyűhetetlen rugós bicskája. Természetesen a lány akkor sem teljesen passzív és sérthetetlen, amikor nem mi terelgetjük. Vigyáznunk kell rá, ilyenkor nincs állandó életereje, de ha megtámadják, a szituáció alatt csökken a maximumról induló átmeneti energiája, ha pedig nem mentjük ki, jön a jó öreg game over. Idővel fegyverekhez is jut, valamennyire meg tudja védeni magát, ha nincs nagy túlerő, számíthatunk rá, hogy leszedi az ellenfeleket, amit ki is lehet használni, kímélhetjük a szűkös muníciónkat, nála pedig ilyenkor a lőszer is végtelen. A további társaink ugyanígy működnek, időnként akár négyesben is bandukolhatunk, arra kell csak mindig ügyelnünk, hogy a többiek ne haljanak meg, ugyanakkor valamennyire támaszkodhatunk is rájuk az összecsapások során.

Természetesen a több mint kétezer mérföldet nem mind gyalogszerrel kell megtennünk, az átvezető animációkban és a hosszabb, nyilván eseménytelenebb időszakokat átugró vágások között van némi autózás és lovaglás is. A ló fontosabb szerephez jut, néhány pályán szabadon és kényelmesen közlekedhetünk vele. Apróbb negatívumként jegyeztem fel magamnak, hogy semmi sem jelzi az automatikus mentéseket, vagyis az ellenőrzőpontokat, ahogy manuális mentésnél is nyilván az utolsó pont játszik csak, ezek miatt előfordult velem, hogy szünet után másnap újabb egy órát kellett beleraknom egy korábban már átkutatott terep ismételt leszüretelésébe. A gyűjtögetést rontja az is, hogy szinte soha nem látszanak a mellesleg nem túl terjedelmes „arénák” határai, adott mondjuk három teljesen azonos kinézetű ajtó, kettő mögött rengeteg cucc vár ránk, a harmadik beindít egy jelenetet, és lezárja a visszautat, ez persze nem csak az ajtókra áll. Noha vannak apróbb hibái, és játékmenetben meg történetben azért túlzás lenne forradalminak nevezni, mégis van varázsa. A helyszínek roppant változatosak, és bár melankolikusan, de hangulatosak. A felnőtt korhatár-besorolást indokló, különösen intenzív, ugyanakkor nem öncélú brutális jeleneteknek szinte nincs párjuk, érzelmileg kegyetlenül gyomorba vágnak minden játékost. A két karakter kidolgozottsága, viszonya és jellemfejlődése pedig olyan mesteri, hogy a legjobb filmeket idézi. A The Last of Us nem is igazán videojáték, több annál, inkább csak mellékesen játszható filmalkotásként helyezhető mérlegre, már a több mint másfél óra átvezető mozi miatt is ott a helye minden PS3-gyűjteményben.

Kapcsolódó cikkek

187.
A Fénybenjáró
A játék remek, de a teszt finoman szólva hagy némi kívánnivalót maga után...
182.
Rockefeller
#179: Ha ez nem lenne igy akkor imán meghajolnék és azt mondanám mindenkinek igaza van és ezek 10/10 játékok. De sajnos ott vannak azok a Sony reklámok meg jópár nem platformfüggőnek az őszinte véleménye is, igy sajnos nem tudok.
181.
Rockefeller
#179: Mondjuk inkább egy úgy hogy éppen elég olyan csinált róla tesztet ahol Sony reklámokat lehet felfedezni. Ők azért nem huzzák le az ilyen címeket mert tartanak attól hogy bukják a szerződést, ilyen a Gk meg Néhány konkurens magyar lap is. Tehát az átlag pontszámot/pontértéket nyugodtan lehet kicsit kevesebbnek számolni.
180.
DON GONDOCS
#166: LoL tudtam hogy nem vagyok ezzel egyedül, tetszik, meg szép meg megindító, de nincs meg benne az a plusz, az a csak még egy pályát és befejezem.
Nagyon vártam ezt a játékot és megvettem lemezesen és örülök is neki.
De nem ezt fogom évek múlva is levenni a polcról újrajátszani, de ha mégis akkor télleg nagyon nem lesz mivel játszani.
179.
delphijos
#170: "Sony sok lapnak fizet hogy reklámozzák a termékeit ezért az olyan helyeken nem tehetik meg hogy lehúzzanak egy ilyen címet"

Biztos van ilyen, de azért a TLOU-nál ne mond már hogy erről van szó. Az egy dolog hogy valakinek nem jön be, de ezt a játékot nem a lefiztés miatt dicsérték.
178.
Norbiii
#176: Dettó! Én sem szoktam fennakadni a grafikán, és ettől még simán kifogom tolni, de egyáltalán nem vagyok elájulva a The Last of Us grafjától, szerintem sem olyan nagyon szép, igaz nem is csúnya. A játék eddig engem sem köt le annyira, remélem ha kitolom, akkor megváltozik a véleményem. Szóval egyetértek.
177.
Norbiii
#174: GTA V hibák szerintem:

- Rossz ütés a közelharcoknál. 2mp mire nekikészülődik egy ütésnek, akit meg megütök váratlanul 10ből 7x egyből meghal, ha mázlim van, akkor feláll! San Andreasban legalább normálisan bemoshattam valakinek...Nekem ez hatalmas negatívum.

- Bár nagy a szabad bejárható terület, de kevés helyre lehet bemenni, a San Andreasban több minden volt szerintem, ez azért szintén negatívum.

Tavaly óta van meg a játék már másodjára, de még mindig nem vittem végig, nem köt le.... A S.A. GTA V grafikán, na az lenne az igazi!
176.
godach
#173: Igen. Pont ez volt a másik, hogy símán végigtoltam a Dark Forcest ami egy 20+ éves játék, valamint még azt sem mondhatom, hogy azért voltam vele elnéző, mert régi kedvenc, hisz a jediknight 2-vel toltam valamennyit, de csak a Jedi Academy-t vittem végig, mégsem jutott eszembe, hogy azt mondjam rá, hogy csúnya. Nem mondom a TLoUS-re sem, de szépnek sem tudom hívni... Pedig tényleg, én sem szoktam fennakadni a grafikán. Mind1, a héten úgyis kitolom, aztán kíváncsi leszek a végén, mi lesz a véleményem :D
175.
Yanez
#173: Ahogyan Kindzsal is írta, nyugtával dícsérd a napot. Annyit biztosan mondhatok, ha csak 1-2 órát fektettél bele, jóformán még SEMMIT sem láttál/játszottál vele.
173.
Norbiii
#164: Egyetértek. 1-2 órát játszottam vele eddig, és bár azét nem rossz, de EDDIG szerintem sem akkora játék, mint azt sokan mondták...:( (az elején vagyok, lehet ha kitoltam, imádni fogom!) Ez lehet, hogy pont tőlem lesz furcsa, de a grafikától sem ájultam el, szebbet vártam! Szóval eddig egy átlagos játék....
171.
Yanez
#169: Na pont az a baj, hogy túl sok véleményt olvasol, és emiatt tényleg rohadt magasra teszed a lécet. Saját magadnak rontod el az élményt. Én most pont így jártam a Bloodborne-al. Annyian ajnározták, hogy micsoda game, de nekem hótunalmas. Nincs is kedvem bekapcsolni. A kommentek alapján teljesen más képet festettem magam elé, és most bánom, hogy annyit olvastam róla. Talán egynek még el is menne, de egy világ dőlt össze bennem.

Mondjuk pont ezért jó egy játékot premierkor játszani, amikor még nem tudsz róla semmit, max pár képet és egy trailert láttál. Én legalábbis ennyit szoktam megnézni egy címből, ami érdekel. Viszont a kommentek idővel elkerülhetetlenek, hiába igyekszel, így is belebotlasz a véleményekbe, amelyeknek köszönhetően vagy elmegy egy játéktól a kedved, s így lemaradsz egy kurva jó címről. Vagy, mint esetünkben, nagyobb elvárást fektetsz le a kelletténél. Azért szívből kívánom, hogy a továbbiakban jól szórakozz vele!
170.
Rockefeller
#169: Sosem az a jó játék amit a tesztek mondanak annak hanem amit te. A Sony sok lapnak fizet hogy reklámozzák a termékeit ezért az olyan helyeken nem tehetik meg hogy lehúzzanak egy ilyen címet.
169.
godach
#168: Valószínű, hogy igazatok lesz és nem lesz ez rossz játék, csak még így az eleje, az tényleg akkora, baromi csalódás, mint az állat. Tehát én azt vártam, hogy le sem bírom majd rakni, stb erre kétszer ültem le elé és mindkétszer ásítoztam. Valami hatalmasra vártam, valami nagyra. Mindenütt a 9,5+ pontokat olvassa az ember és lehet, nagyon magasra raktam a mércét.

szejko
Talán. Én is ezen gondolkoztam, hogy mindenki annyira mondta, hogy így meg úgy és még nem jártam így játékkal pedig. Általában a kis sunyi, eldugott programok mellett a közönség kedvencek is szoktak tetszeni. Ott az UC aminek a második részét pár éve toltam ki, ettől még kegyetlen tetszett a tavaly pótolt első része is. Itt viszont, tényleg keserű a szájízem. Eddig... :)
168.
Yanez
#166: Mint poszt-apokaliptikus rajongó, remélem legalább azt a részletesen kidolgozott, lepukkant világot fogod tudni értékelni. De jól mondja kindzsal, adj neki még egy kis idôt pajtás!
164.
godach
Nem tudom srácok, mire ez a nagy ajnározás, de számomra EDDIG (kb 2-3 óra) hatalmas csalódás. Unalmas, olyan jellegtelen az egész... Nagyon nem fogott meg eddig.
Persze a mozgások és ez az, az el van találva, de amiket hallottam (ilyen-olyan művészi ász, ilyen-olyan világ legjobb játéka) az számomra nem fedi a valóságot.
Érdekes, mert szeretem a drámát is és az apokalipszis is az egyik kedvenc témám az időutazás és párhuzamos dimenziók között. Ez a játék viszont eddig....hmmm hát, komolyan mondom, hogy semmi :/
161.
feher576
Hali
Minden idők legnagyobb horror játéka :) 10/10 Az Uncharted alkotói szintén jeleskedtek :) Csúcs szuper
158.
DON GONDOCS
Mit is lehet elmondani erről a remekműről, már önmagában egy élmény vele játszani, imádom minden egyes percét bár soha ne lenne vége.
157.
Norbiii
Így hogy utólag rákerestem, és visszaemlékszem, igazán csak most bánom, hogy túladtam a Ps3-on, én barom. :( A Wii U-nak persze örülök, de nagyon "hiányzik" a konzol.
156.
trion96
#155: Hát nagy kár. :(
155.
JackBauer
#154: Kicsit utánaolvasgattam és a válasi sajnos igen.
154.
trion96
Erre én is kiváncsi vagyok, mert ha nem akkor töltöm is le.
153.
JackBauer
#152: Ehhez tört PS3 kell?
152.
kisfiu87
Elkészültünk a játék Magyarításával.
Ingyenesen letölthető itt: http://ps3-hack.hu/downloads.php?do=file&id=66
Menü teszt: http://www.youtube.com/watch?v=4b3Tj74jL0w
Játékmenet teszt: http://www.youtube.com/watch?v=4f5MKs-mbUw
150.
feher576
Hali
Eszméletlen mekkora játék. Az Uncharted alkotók most is nagyot alkottak, hatalmas egy Game 10/10. Ezért jó Ps3 tulajdonosnak lenni és nem X-box-os nak :) FULL FULL GAME
149.
Nothing
A The Last Of US külsőleg egy elképesztő művészi munka, ha nem is tökéletes, de döbbenetes, tényleg, szinte "megszólaló" helyszínekkel és a belőlük áradó hangulattal, csini effektekkel, érdekes sztorival - még ha ez utóbbi meglehetősen sablonos és kiszámítható is (szerintem legalább 20 címet meg tudna nevezni bármelyikünk, mint ötletforrást...) - és kidolgozott karakterekkel, profi szinkronhangokkal (egyedül talán Ellie hangja nem az igazi: túl "felnőttes", de ez apróság, meg sem szólaltam. ;) ).

Azonban a TLOU egy videojáték, nem egy technikai demó vagy hollywoodi blockbuster (mindkettőnek szinte tökéletes lenne amúgy!). A nagybetűs Játékmenet pedig nálam eléggé a közepes minősítés felé araszolt: komolyan, ennyi bosszantó, logikátlan, unfair következetlenséget egyetlen játékban még nem tapasztaltam, pedig már volt szerencsém néhányhoz. Félreértés ne essék: a TLOU egy jó játék, csak éppen nem sikerült rájönnöm, mire ez a globális hype, mert ANNYIRA azért nem jó. Pedig nincsenek nagy elvárásaim egy, amúgy agyondicsért játékkal szemben sem, és higgyétek el, nagyon szívesen az orra alá dörgölném az összes PS3-ellenes ismerősnek, hogy "Na, ezt kapjátok ki!"...de meglátásom szerint még pár hónapnyi fejlesztgetés, egyensúlyozgatás, csiszolgatás ráfért volna a játékra. Nálam 7.5 pont.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...