Számomra a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt a márciusban megjelent Wo Long: Fallen Dynasty, aminek a misztikummal gazdagon meghintett világa, a hárításra épülő, eszeveszett gyors összecsapásai és a rengeteg lehetőséget biztosító fejlődési rendszere rögtön beszippantott. Sőt, az olyan nyilvánvaló hibái mellett, mint a rondább látványvilág, valamint a számítógépeken tapasztalt borzalmas optimalizáció, kis híján még az év végi toplistámra is felkerült. A sors különös fintora, hogy végül az a Lies of P penderítette le a dobogó legalsó fokáról, aminek kiadójával később együttműködésre léptek, ezáltal csempészve be néhány Pinokkióra emlékeztető tárgyat a kínai démonok közé.
A Wo Long megjelenése óta eltelt közel egy év természetesen nem múlt el nyomtalanul, hiszen ezen idő alatt alaposan megváltozott a játék. A számos hibajavításnak és ingyenes frissítésnek köszönhetően mára már sokkal jobb a helyzet, mint a startkor volt tapasztalható. A korábbi szaggatások szinte teljesen eltűntek, ráadásul időközben bekerült a grafikai opciók közé a képskálázási opció is, így aztán ha mégis gondunk adódna a stabil fps elérésével, akkor a DLSS, valamint az FSR bekapcsolásával sokat javíthatunk a helyzetünkön. Itt egyébként belecsúsztam egy kifejezetten idegesítő hibába, miszerint az NG+-os karakteremet betöltve ezen javítások valamiért nem aktiválódtak, aminek hála rögtön a múltban érezhettem magam. Miután feladtam, hogy nagyjából konstans másodpercenkénti 10 képkocka mellett tekintsek bele a nagyobb DLC-k tartalmába, inkább belemerültem az internetes fórumok legmélyebb bugyraiba, ahol valaki hasonlókra panaszkodva azt a tanácsot kapta, hogy kezdjen egy teljesen új karaktert.
Vonakodva ugyan, de én is eleget tettem az ajánlásnak és láss csodát, rögtön működött a játék. Lehet, hogy a hiba ott keresendő, hogy én annak idején a játék megjelenését követően nem sokkal végig vittem a történetet és onnantól kezdve felé se néztem egészen mostanáig. Innentől azonban minden megjavult és a szaggatások az invader ellenfelek megjelenését leszámítva teljesen eltűntek. Ennek hála végre fel tudtam fedezni azt a megannyi ingyenes javítást és bővítést, amit a fejlesztők belepakoltak a Wo Longba ezalatt a majdnem egy év alatt. Többek között olyan kellemes újdonságoknak örülhetnek az alapjáték tulajdonosai, minthogy például a korábban csak négy bekészíthető varázslat helyett immáron nyolcból gazdálkodhatunk, ráadásul a hozzájuk tartozó kritériumok is átalakultak. Mostantól már morálszintünktől függetlenül sütögethetjük el őket, viszont érdemes észben tartani, hogy komolyabb trükkök esetén a támadó fajták több spiritet esznek meg, míg a buffok mellé kapni fogunk némi negatív hatást is.
Persze lehetne még szót ejteni a megannyi frissítésről, amik a hónapok alatt szépen-lassan felhizlalták a játék verziószámát, de valljuk be, senki sem ezek miatt fog visszatérni a kínai birodalomba démonokat és hadvezéreket kaszabolni, hanem a három fizetős DLC okán, amik hol itt, hol ott igyekeznek némileg kibővíteni a történetet, valamint a tartalmat. Megjelenési sorrendben ezek a Battle of Zhongyuan, a Conqueror of Jiangdong és végül az Upheaval in Jingxiang, melyek mindegyike több pályával, pár új ellenféllel és főellenséggel, új Divine Beastekkel, új nehézségi szintekkel, egy-egy fegyverrel, illetve némi endgame lehetőséggel toldják meg a már megismert játékelemeket. Feloldásukhoz karakterünkkel el kell érnünk egy bizonyos fejezetet, amiket aztán abszolválva megnyílnak a DLC tartalmak, melyek bár elsőre érdekesnek tűnnek, az újra felhasznált elemek tömkelege hamar elveszi a kedvünket a folytatástól.
Természetesen az újonnan bekerült ostor, hosszú kard, illetve a leginkább egy vasökölként leírható Cestus jópofa extra, el lehet velük szórakozni, akárcsak a különféle fegyverek és páncélok testreszabásával, ami immáron még részletesebb, mint valaha, de mindezek hiába, ha a küldetésekbe belépve ezerszer látott ellenfelek ellen harcolunk a szintén ezerszer látott pályaelemek között. Ráadásul az extra helyszínek csupán töredéke lesz nagy kiterjedésű zászlóhajkurászás, a nagyobbik részük ugyanis szimpla arénaharc, ahol egy, vagy több ellenféllel szemben kell bizonyítanunk rátermettségünket. Külön poén, hogy ezekre (egy kivételtől eltekintve, amiben az ellenfelek hullámokban özönlenek ránk) társakat sem vihetünk magunkkal, így kényszerítve minket arra, hogy egyedül küzdjünk meg a dögunalom sötét démonseregeivel.
Ugyan a megnövelt szinthatár, valamint az újonnan bevezetett, több csillaggal rendelkező fegyverszintek ideig-óráig leköthetik az elkötelezett és maximalista rajongókat, sajnos viszont az újrahasznosított tartalom hamar keresztülhúzza még az ő számításaikat is. A csalódott játékosok egyetlen esélye a játékban maradásra talán csak a The Thousand-Mile Journey névre keresztelt, rougelike elemekkel megspékelt endgame tartalom, ahol különböző csatatereket kiválasztva kell a lehető legmesszebb jutnunk. A második DLC-ben debütált játékmód kifejezetten ötletes, ráadásul számos olyan tárgyat, fegyvert, vagy páncélt szerezhetünk innen, amikre máshogy nem tudnánk rátenni a kezünket.
Azonban még ezzel együtt is felemás érzésekkel hagytam magam mögött a Wo Long: Fallen Dynasty Complete Edition kiadását és nem csak azért, mert egy hiba miatt teljesen új karaktert kellett kezdenem, hanem mert a kiváló alapjáték mellé becsomagolt kiegészítők fájóan önismétlőek és piszkosul hamar unalomba fulladnak. Ettől függetlenül az extra játékelemek miatt megérheti benevezni rá, hiszen számos új lehetőséget biztosítanak a karakterünk, illetve felszerelésünk testreszabására, viszont aki a felfedezés öröme okán vágna bele a plusz történetszálakba, az szinte biztos, hogy hozzám hasonlóan csalódni fog bennük.
A Wo Long: Fallen Dynasty Complete Edition február 7-től elérhető PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön, Xbox One-on, Xbox Series X-en, valamint PC-n. Mi utóbbin teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.