Taxi Life: A City Driving Simulator teszt

Pedig a kezdés még kifejezetten biztató, legalábbis csak addig, ameddig a tutorial szakasz oktatópályáján kell kisebb-nagyobb feladatokat megoldanunk. Ugyan az ocsmány látványvilág már itt is szemen üti az embert, viszont a kocsink kidolgozottsága némileg kárpótol minket a förtelmes környezeti elemekért, főleg, miután rájövünk, hogy az elképesztően részletes műszerfal nemcsak dísznek van, hanem bizony minden egyes kapcsolóját kedvünk szerint állítgathatjuk. Ajánlott kiélvezni ezeket a nyugodtabb pillanatokat, mert amint letudtuk a kötelező köröket, máris a barcelonai forgatagban találjuk magunkat, ahol már senki és semmi nem lesz ránk tekintettel.

Miután ugyanis kikerültünk az amúgy meglehetősen nagy alapossággal megalkotott katalán város utcáira, elszabadul a pokol és onnantól kezdve folyamatosan a túlélésért kell majd küzdenünk. Félreértés ne essék, nem az éhhalál fog minket fenyegetni, hanem a többi autós, valamint járókelő, akik agyatlan zombik módjára közlekednek és sem rólunk, sem pedig másokról nem vesznek tudomást. Mindenféle probléma nélkül büntetőfékeznek össze-vissza, index nélkül rántják ránk a kormányt, de a hátulról történő, satufék közbeni belecsúszások is elég gyakoriak lesznek, akárcsak a piros lámpa ellenére elénk lelépő gyalogosok. Én esküszöm, ennyire rossz mesterséges intelligenciát még nem láttam videojátékban, egész egyszerűen nem volt olyan kereszteződés, ahol ne történt volna valami incidens.

Azt pedig gondolom mondanom sem kell, hogy ezek elszenvedői rendszerint mi leszünk és ilyenkor bizony vehetjük is az utunkat a legközelebbi szerviz felé, mert a ránk váró utasokat valamiért taszítja egy ütött-kopott roncshalmaz. A garázsokban egyébként nemcsak javíthatjuk a járgányunkat, hanem tuningolhatunk is rajta, sőt, a későbbiekben akár újakat is vehetünk (az elektromos kocsik jóval gazdaságosabbak a benzines társaiknál), amiket aztán vagy mi, vagy a cégbe időközben felvett alkalmazottak vihetnek el egy körre. Természetesen az ilyesfajta bővülés nem lesz ingyen, pénzt pedig csak kuncsaftok szállításával tudunk szerezni, szóval nincs mit tenni, a siker érdekében ki kell merészkednünk a biztonságos odúnkból, hogy szembenézzünk a legnagyobb félelmünkkel, mindenki mással.

A térképet bújva könnyedén találhatunk taxira váró járókelőket, akiket aztán elfuvarozva a célállomásra pénz, illetve némi tapasztalati pont üti a markunkat. Előbbiről volt már szó, utóbbi pedig karakterünk fejlődését szolgálja, de nem kell semmi komolyra gondolni. Minden egyes szintlépés után kapunk egy elosztható perk pontot, amivel olyan passzív képességeket oldhatunk fel, mint például a kevesebb üzemanyagfogyasztás, a látnivalók felfedezéséért járó XP mennyiségének növelése, vagy épp elégedettebb utasok. Utóbbi különösen fontos, hiszen a boldog kuncsaft borravalót is ad, emiatt aztán érdemes teljesíteni az összes kívánságukat, legyen az a rádió bekapcsolása, egy ablak lehúzása, vagy esetleg némi csevej. Később aztán kaphatunk speciális megbízásokat is, ahol sokszor teljesen agyament kihívásokat teljesíthetünk, mint például, hogy ne csökkenjen a sebességünk egy bizonyos szint alá, a kresznek fittyet hányva érjünk oda valahova időben, esetleg pont az ellentettje, azaz ne sértsünk meg semmilyen szabályt sem.

Ez amilyen izgalmasnak hangzik, sajnos olyan hamar unalmassá válik, mivel az esetek többségében a játékmenet kimerül abban, hogy végeláthatatlan dugókban rostokolunk. Az egyfőre jutó torlódások száma a mesterséges unintelligencia miatt kétségkívül itt, Barcelonában a legnagyobb, ráadásul mivel akármerre is fordulunk, karambolba futunk, ezért igazán kikerülni sem tudjuk a tumultust. Nincs mit tenni, várakozni kell, ami közben sajnos szépen-lassan egyre több és több olyan marhaság tűnik fel, ami a száguldozás alatt talán észrevétlen maradt volna. Így azonban kiszúrhatjuk, hogy hiába mindig csak egyvalaki száll be és ki a taxinkból, külső kamerából nézve állandóan több utas ül mellettünk, de az is furcsa, hogy kocsink sehogy sem képes megállni egy helyben, csak és kizárólag akkor, ha behúzzuk a kéziféket.

Ilyen és efféle baromságok tömkelege vár ránk a Taxi Life: A City Driving Simulatorban, ami hiába épült egy kifejezetten érdekes ötletre, a förtelmes látványvilág, az unalmas játékmenet és a katasztrofális mesterséges intelligencia egész egyszerűen megöli a játékélményt. Jelen állapotában valódi kínszenvedés a barcelonai taxizás, amin az sem segít igazán, hogy a befogható járműveink, valamint a bejárható helyszín nagy műgonddal lett megalkotva. Mert mit ér egy részletes műszerfal, illetve a katalán városban felkereshető megannyi nevezetesség, ha mindeközben kitépjük a hajunkat a folyamatosan belénk rongyoló agyhalott idióták miatt. A fejlesztők egyébként korábban elmondták, szerintük a valóságban is így vezetnek Barcelonában, amit nyilván viccnek szántak, csak az a baj, hogy ezen egyáltalán nem tudok nevetni, mert mindeközben én a volánra borulva zokogok egy végeláthatatlan dugó kellős közepén.

A Taxi Life: A City Driving Simulator március 7-én jelent meg PlayStation 5-re, Xbox Series X-re, valamint PC-re. Mi utóbbin szenvedtünk vele.