Előzetes bejelentés nélkül, de azért semmiképpen sem váratlanul jelent meg a STALKER-sorozat konzolos kiadása. A szeptemberben érkező második rész előtt logikus volt, hogy a széria előző darabjai is kapnak valami új változatot, ugyanis a játék kizárólag PC-re jelent meg 2007-ben. Az akkori konzolok nem voltak elég erősek, hogy megfelelő minőségben futtassák a címet, így csak tizennégy évvel az eredeti rajt után kaptuk kézhez a portot. A fejlesztők a trilógia nyitányaként szolgáló Shadow of Chernobly mellett, az előzményeket elmesélő Clear Sky és a folytatásként funkcionáló Call of Pripyat alcímen futó játékokat is megjelentették, így a STALKER 2 előtt mindenkinek megvan a lehetősége, hogy immár konzolon is pótolja vagy felfrissítse emlékeit a sorozatról.
Fontos kiemelni, hogy a trilógiát tartalmazó 40 eurós csomag (külön-külön is megvásárolhatóak, így 20 euró darabja egy-egy címnek) nem egy remake-szerű újragondolás, sőt még csak remasternek sem igazán hívhatjuk. Nincsenek új effektek, grafikai megoldások ezekben a friss kiadásokban, igazából egy egyszerű átiratról van szó, ami előző generációs konzolokra optimalizálva készült el – az Xbox Series és PS5 patchek csak valamikor a nyáron érkeznek majd. Szerencsére a játékok kora miatt az Xbox Series X-es változat simán futott 60 fps-sel, feltehetően 4K-ban. Anno elég komoly PC kellett ahhoz, hogy magasabb beállításokon lehessen futtatni a STALKERT, így aki low grafikán küzdött meg a Zónával 2007-ben, az rácsodálkozhat azért majd egy-egy látványelemre – ezt tapasztalatból írom.
A technikai megvalósítás mellett igazán a játékokhoz sem nyúltak hozzá a fejlesztők, igaz itt-ott azért vannak finomítások és javítások. Az eredeti STALKER például híresen bugos játék volt még a sok javítás után is, de az új kiadásra sikerült pár régi hibát eliminálni. A PDA-nk például immár elég meghízhatóan jelzi a dolgokat és a küldetések sem akadnak be úgy, mint anno. Sajnos azonban a STALKER továbbra is rengeteg bugot tartalmaz, és még mindig többet, mint egy átlag játék. A kisebb játékmechanikai problémákkal még úgy ahogy együtt lehet élni, a fagyások azonban nagyon bosszantóvá váltak a tesztidőszak alatt. Megfigyeléseim alapján a játék nem nagyon szereti, ha felülirkáljuk az előző mentéseinket, így érdemes mindig egy újat kreálni, de még így is kifagyott egy-kétszer a játék az indításnál.
A technikai megvalósítás mellett a játékot konzolos irányításra is optimalizálni kellett, ami a cím korát és stílusát tekintve nem lehetett könnyű feladat. A STALKER egy vérbeli PC-s játék mindenféle egérre optimalizált menüvel és valóságot imitáló gunplay-jel. A fejlesztők úgy alakították át a fegyverek működését, hogy azok kontrollerrel is jól használhatóak legyenek, de mégse váljon árkád puffogtatás a címből. Kaptunk hozzá pár extra állítgatási lehetőséget is, így személyre szabhatjuk a célzásrásegítést és a visszarúgást is. Az inventory szintén teljesen korrekt módon használható kontrollerrel, sőt kaptunk egy fegyverválasztó tárcsát is, ami ugye a billentyűzetes számsort helyettesíti. Egyetlen problémám az irányítással az volt, hogy nem lehet teljesen személyre szabni a gombokat, de ezt talán egy javítással pótolják majd.
És hogy milyen játékok ennyi év után a STALKER-címek? Nos, én az elmúlt évtizedben azért párszor elővettem már őket és bár nem öregedtek olyan jól, mint mondjuk a Mass Effect, Crysis vagy a GTA 4, azért nem is játszhatatlan kategória. A csetlő-botló játékmechanikákat szokni kell és az össze-vissza ugráló nehézség sem éppen kezdőbarát. Ha viszont belejövünk és megszokjuk furcsaságait, hamar rabul tud ejteni a Zóna. A STALKER hangulata azonnal arcon csapja a játékost, amint kiteszi a lábát a bunkerből; a sötét, depresszív néhol kifejezetten félelmetes tónusát pedig semmivel sem lehet összetéveszteni.
A nyugati és japán játékok fejlesztői általában a saját kultúrájukat szem előtt tartva készítik el produktumaikat, így Kelet-Európában kevésbé találkozunk olyan címekkel, amik a környék történelmét és gondolatmenetét tükrözik. A poszt-szovjet tájelemekre a mai napig sokan nosztalgiával tekintenek, és a STALKER története is erősen épít erre a letűnt korra. A hatalmas, brutalista épületek, a pripjatyi panelrengeteg látványa itthonról is ismerős lehet, de a fel-felbukkanó helyi világszemlélettel is össze tudunk kacsintani – annak ellenére is, hogy a játék egyértelműen nem a mai korszellemben készült. Így mindenkit csak bátorítani tudok, hogy adjon legalább egy esélyt a sorozat valamelyik darabjának, hiszen még ma is kevés olyan játék létezik, ami ennyire Kelet-Európának szól.
Az újra megjelentett STALKER játékok meglepően jól működnek konzolon is az optimalizált menürendszernek és az átvariált irányításnak köszönhetően – ezek az apró javítások és átalakítások mindenképpen fogyaszthatóbbá teszik a címet Xboxon és PlayStationön. Az már kevésbé örvendetes, hogy sikerült jó pár bugot is belecsempészni a csomagba, köztük olyanokat is, amik már az eredeti megjelenéskor is ott figyeltek. A fagyások is elég bosszantóak, de az ígéretek szerint nemsokára modtámogatást is kapunk majd, így a javítások mellett bizonyára a rengeteg rajongói mod is utat talál majd a konzolokra. Az már persze más kérdés, hogy a PC-s változatokat sokkal olcsóbban be lehet szerezni, így ha rendelkezel egy közepes PC-vel és nem ragaszkodsz annyira a kontrollerhez, lehet érdemesebb azokat választani.
S.T.A.L.K.E.R.: Legends of the Zone Trilogy Xbox One-ra és PS4-re jelent. A visszafelé kompatibilitásnak hála újabb konzolokon is fut, így mi Xbox Series X-en teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Több tucat ps3as cím van ami mai napig gyönyörű és jól öregedett.
Gondolom itt a hangulatot kell nézni mert látványban nem tudom megszokni annyira fapados. Ennél még a far cry3 is odaba..
Nem tudom a magyarítás mod alapú-e nem emlékszem már,de nem volna rossz a konzolosoknak ha megoldható lenne
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.