Rag Doll Kung Fu

  • Írta: Drago
  • 2005. november 10.
Emlékszem, amikor először hallottam erről a játékról. Még akkor megfogadtam, hogy ha megjelenik ez a játék, akkor ki kell próbálnom. Nem a grafika, nem a története és nem ehhez hasonló általános dolgok tetszettek meg akkor benne. Egy teljesen új koncepció, egy teljesen új ötlet megvalósítása volt készülőben, mely végül is elérte a fejlesztés végét és megjelenésre került.
Megjelent, de csak Steam-en keresztül érhető el és tölthető le, miután a bankkártyánkról az illetékes kisasszonyok lehúzták a megfelelő (jelen esetben 14.95 dollárnyi) összeget. Miután ez megtörtént nekifoghatunk a letöltésnek, majd a játéknak. Mivel alig több, mint 323 Mbyte-ot foglal a játékos háttértárolóján, ezért ne várjunk semmi komoly dolgot. Én is így ültem le a játék elé.

Első pillanatok
Miután végignéztem az intrónak alig nevezhető kis videót és végignyálaztam a beállításokat, nekiestem a gyakorló résznek. Az első 5 perc után egy nyomdafestéket nem tűrő kérdés hangzott el a számon, majd keringett a körülöttem lévő légkörben és ott is hagytam az egész gépet úgy, ahogy van, billentyűstől, egerestől. Miután eltelt egy hosszabb idő, megint nekiestem a játéknak, adva neki még egy utolsó esélyt bizonyítani. Nem volt felelőtlenség részemről, mivel a második körben elég jól elszórakoztam a játékkal. A hangsúly a szórakozáson van, én személy szerint melegen ajánlom mindenkinek, hogy ne vegye komolyan a játékot és inkább 1 vagy 2 másik játék (pl.: CS:S, CoD2, Q4, AoE3, vagy amit szeretnétek) közötti rövid felüdülésként szolgáló kis pihentetőként tekintsen a programra. Remélem most nem gázoltam a készítők lelki világába, de szerintem ők is hasonló célzattal készítethették a játékot. Most rémlik fel az olvasóban, hogy mi a búbánatos-csokis játék lehet ez, hogy már ilyen hosszú sorok óta írok róla és semmi konkrét információ nemigen hangzott még el.



További percek
Nos, mint az angolul kicsit jobban tudók már rájöhettek, a játék egy rongybabás kung-fu-ról szól. A rongybabát pedig szó szerint kell venni, mivel szegény karaktereinket csak a szentlélek, meg az egerünk tartja egyben, illetve mozgásban. (Mivel eléggé egyedi a játék minden téren, ezért meglehetősen szájbarágós lesz a cikk, az alap dolgokra is kitérek, mint például irányítás.) Tulajdonképpen csak egérre van szükségünk a játékhoz. A kis házi kedvencünk segítségével tudjuk mozgásra és egyéb harci technikák véghezvitelére rávenni a babákat. Bal egérgombbal tudjuk a kívánt testrészt elmozgatni, jobbal pedig harci rúgások, csapások, fejelések véghezvitele lehetséges. A Black & White-hoz hasonló elgondolást átvéve, ha körbe-körbe mozgatjuk az egeret, akkor pedig feltölthetjük magunkat Chi energiákkal. Ha elég jól fel vagy töltődve, akár még repülni is tudsz. Kicsit nehéz leírni érthető módon, mindenki, aki teheti, tapasztalja meg - mint már írtam és írni fogom valószínűleg még párszor-, nagyon egyedi koncepció, ezért az irányítás is egyedire sikerült. Kezdetben nehézkesnek tűnik, de bele lehet szokni.



Aztán vannak még itt fegyverek is, amiket a mézes bödönök aljáról kotorászhatunk elő, van itt például nundzsakuk, kardok, shurikenek, gyümölcsök, kiskutyus és még sok más elvetemült dolog. Külön kiemelem a gombákat; ha eleget eszel belőlük, akkor speciális repülésekre leszel képes, amelyek akár a külső sztratoszféráig repítenek. Ütős anyag! :)

Az egyjátékos részben az emberkék először a gyakorló pályán kezdenek, ahol megtanulhatják az alapmozgásokat. Ezeket A mestertől sajátíthatod el, segítségként hívva meg az egy másik tanítványát. Aztán jöhet a történetmód, amely 16 szintből áll. Ha valaki kevesellné, annak megemlítem, hogy elég sok rejtett dolgot tömtek a játékba a készítők, ahol többfajta aljáték megnyitását kapjuk jutalmul (mind single-, mind multiplayer résznél). Az egyedül játszók számára ilyenek például a fantáziadús nevekkel megáldott: ninja onslaught (milyen sokáig vagy képes túlélni az egyre erősebb ninja támadásokat), chu chu wing pooh (hatalmas tojásokat kell felrúgni egy hegyre), shaolin soccer és a lehetőség, hogy kipróbálhasd magad egyedi atlétikai sporteseményekben.
Ebből látszik, hogy eléggé egyedi koncepció alapján készült a játék, mely levezetésnek vagy kis kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel.



Grafika és negatívumok?
Egy ilyen játéktól mit várhat az ember? A kort meghazudtolva 2D-s megjelenítést alkalmaztak a készítők, mely nem válik a játék rovására, sőt ugye ez már évek-évtizedek óta jól bevált módszer. Régebben is szerettem ilyen megoldást választó játékokkal játszani, számomra nem is okozott gondot. Könnyen átlátható, egyszerű képi világ és hud tartozik a játékhoz. Semmi barokk korból származó túldíszítettség nincs a játékban. Erről nem is írok többet nem érdemes.



A játék negatívumát éppen ez a fajta egyediség adhatja egyeseknek, akik nem képesek megszokni példának okáért az irányítást. Zavaróan is tud hatni, hogy az embőckéd még rendesen megállni sem tud te nélküled, a védekezés is a feladataid közé tartozik (természetesen két ütés és rúgás közt). Aki gyors akcióra vágyik és nem szeret elszórakozni ilyen apró dolgokkal, az messziről kerülje el. A többiek tegyenek egy próbát vele, hátha megfogja őket valami ebből az elvetemült japán alapokra épülő játékból.


Végezetül

Remélem, megbocsátjátok nekem, hogy nem rendes hosszúságú cikket írtam erről a játékról, de mint annyiszor említettem (már-már szóismétlés miatt felróhatnátok hibaként is) nem kell egy teljes árú programmal összehasonlítani, ezért csak egy rövid, ízelítőszerűt írtam meg, hogyha valaki kedvet kap, azt bíztassam, aki pedig csak sandán nézett a játékra, annak más játék megvételét tanácsoljam.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...