Little Kitty, Big City teszt

  • Írta: szlav
  • 2024. május 17.
Link másolása
Nem kell tovább keresni a hónap legcukibb játékát! Ha mi is macskák lennénk, akkor nagyokat nyújtózkodva és hangosan dorombolva játszanánk a nagyvárosban rosszalkodó kiscica kalandjait.

Ha a Little Kitty, Big City (és korábban a Stray) valamit megtanított nekem, az az, hogy sokkal több cicás játékra van szüksége ennek a világnak! Oké, azt mindenképp be kell vallanom, hogy cringe millennialként bárki simán le tud kenyerezni pár ostoba macskás mémmel, de ez semennyit nem változtat a tényen, hogy a Little Kitty, Big City egy önfeledten vidám, könnyed és végtelenül cuki játék, ami garantáltan mindenkinek szebbé teszi a napját - még akkor is, ha az illető allergiás a doromboló szőrmókokra.

Olyan világépítésre és környezeti történetmesélésre persze nem érdemes számítanunk, mint amit a Stray esetében tapasztalhattunk (kézenfekvő a két játék összehasonlítása, de ígérem, befejeztem), de az aprócska Double Dagger stúdió nem is ilyen célokkal építette fel a Little Kitty, Big City sandboxát. A történet gyakorlatilag kifúj abban, hogy a fekete házi cicánk egy jó nagyra sikerült, álmos nyújtózkodás közepette egyszer csak lepottyan az ablakereszről. Ne ijedjünk meg, hiszen mint minden macska, ő is mindig talpra esik, a hazajutás azonban egyáltalán olyan egyszerű gyerekjáték, mint a pár emeletnyi zuhanás. 

A négylábú bajkeverő hamar egy szemeteskukában találja magát a zajos város kellős közepén. Szerencsére komolyabb veszélyek nem fenyegetik őt (a legnagyobb nemeziseink a víztócsák lesznek, semmi baja nem eshet a cicának), ráadásul a város lakói is barátságosnak tűnnek, de hazatalálni semmiképp sem lesz egyszerű feladat. Erőre, elszántságra és néhány frissen eltanult trükkre lesz szükségünk ahhoz, hogy újra a gazdánk ölében gyúrhassuk az apró pogácsákat. Még szerencse, hogy a város többi állatlakója szívesen segít a bajba keveredett cicának!

A japán városnegyeben ugyanis találkozunk majd vajúval, kacsákkal, bogárral, kaméleonnal, tanukival és más cicákkal is, és mivel nálunk dörzsöltebb, a városban élő állatokról van szó, rendszerint elleshetünk tőlük egy-két hasznos trükköt is. A fő célunk az lesz, hogy fincsi halacskákat gyűjtsünk, ezzel erőt nyerve a hazamászáshoz, de a néhány órányi játékidőnk javát puszta önfeledt cicáskodással fogjuk tölteni. Az első másodpercektől kezdve világossá válik, hogy a Double Dagger fejlesztői imádják a macskákat, azok minden jellegzetes bajkeverő hajlamaival együtt. Órákat tölthetünk el azzal, hogy cserepeket és befőttesüvegeket lökdösünk le magas helyekről, összetapicskolhatunk mindent, amit nem szabad, kigáncsolhatjuk az éppen másfelé figyelő járókelőket, de elindulhatunk akár vadászni is, hogy elkapjuk (majd békésen elengedjük) a környék verebeit. 

A Little Kitty, Big City egyfelől egy végtelenül cuki nyílt világú platformer, másfelől pedig az Untitled Goose Game cicás reinkarnációja, hiszen itt is több tucatnyi kihívást kapunk arra, hogy a lehető legkreatívabb módon törjünk borsot a helyiek orra alá. Időközben pedig szert tehetünk néhány cuki emote-ra és sapkára is – az utóbbiaknak néha még funkciója is van. Ha például, a megfelelő védősisakot aggatjuk a fekete négylábúra, akkor nem ebrudalják ki őt a helyi építkezés területéről! A folyton megmosolyogtató kalandjainkat mindig kívül-belül átjárja a cicák pimaszsága, ami mellett még a játék humoros szövegeit is rendszeresen megmosolyogjuk majd, hiszen a nyávogó főhősünk szóba elegyedhet a korábban említett állatokkal.

Kifejezetten relaxáló élmény a saját tempónkban felfedezni a Unity Engine-ben felépített világot, ám sajnos a technikai megvalósítás néha okot adhat majd egy kis fejfájásra. A játék alapvető felépítése, fizikája, a cicánk mozgása mind a helyén van, ráadásul a kissé minimalistán elnagyolt, rajzolt látványvilág is kellemes összképet ad. Sőt, még Nintendo Switchen is teljesen stabil a másodpercenkénti képkockaszám, és a látvány is abszolút elfogadhatóan fest. A bajok a rángatózásra hajlamos, itt-ott arcpirítóan pontatlan kamerakezelésnél és a néha kevésbé precízen mért ugrásoknál kezdődnek, és az olyan helyzetekben kulminálódnak, amikor a cicánk egy-egy manővere után annyira beragad a pályageometriába, hogy azon csak egy teljes újraindítás segíthet. 

Az ilyen balesetek azonban ne szegjék a kedvünket, a Little Kitty, Big City a technikai gikszerei ellenére is egy határtalanul édes, szórakoztató, ám elég rövidke kis játék. Néhány óra erejéig átélhetjük, hogy milyen lehet az élet egy igazi pimasz és kíváncsi kismacska bőrében, a város felfedezése és a szórakoztató feladványok mellett pedig ennél nem is akar sokkal több lenni Double Dagger alkotása. Ha a 25 eurós árat egy kicsit magasnak tartjátok, akkor pedig érdemes észben tartani, hogy a játék elsőnapos címként elrajtolt az Xbox Game Pass kínálatában is. Jó szórakozást hozzá, és kerüljétek a tócsákat!

A Little Kitty, Big City PC-n, Xbox Series X/S-en, Xbox One-on és Nintendo Switchen jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.

8.
8.
Sakee
#6: Szerintem nem nehéz,vak is látja hogy csak az acsi kell.
7.
7.
crytek
#6: Számodra nem tökmindegy?
6.
6.
Anonymus11234
#5: A játék miatt játszol vagy az acsik miatt?
5.
5.
crytek
#2: Pffúj de köpedelem. Ennél jobban semmit nem rühellek egy játékban akkor inkább akadozzon játszhatatlanul vagy essen szét 2 percenként, de acsit adja. Hát ez nem adta meg az egyiket így nem lesz maxos. Szóval a másikért se töröm magam ez ennyi volt. Rohadjon le a keze aki nem tud programozni
4.
4.
crytek
#3: Akkor is mert rövid és abból is kimászik 300-500G (amikor valami nehéz)
3.
3.
Anonymus11234
#2: Ha nem könnyű 1000 G lenne a játék akkor is érdekelne?
2.
2.
crytek
Szeretem az ilyen könnyed címeket. Rövid, gyerekjáték maxolni ennél többet nem is kívánhat az ember. Pont ebben a pillanatban pergett le a Jedi Survivor credits szóval a Hellblade 2 előtt neki is esek ezrezni
1.
1.
Extol
Ez nekem kelleni fog!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...