A Koei 1997-ben még verekedős játékként induló Dynasty Warriors szériája megszámlálhatatlanul sok folytatást és mellékszálat kapott az elmúlt évtizedekben, a második résztől kezdve pedig kirajzolódott a ma már annyira jól ismert Musou műfaj, amiben egy tetszőlegesen választott hőssel kell ellenfelek egész áradatán átvágni magunkat. A különböző történelmi korokban játszódó hack and slash a technológiával együtt vad tempóban fejlődött, a kezdeti egyszerre 5-10 csépelhető ellenfelet ma már több százra tornázták fel, ezzel párhuzamosan pedig a grafika és a harcrendszer is profitált az erősebb konzolok és PC-k megjelenéséből. A Koei a kínai dinasztiák szövevényes háborúin kívül más irányokba is kikacsintott, a Samurai Warriors szériában Japán volt a fő színtér, de kaptunk tőlük többek között Gundam, One Piece, Berserk és Fist of the North Star tematikájú alkotásokat is.
A cég 2009-es egyesülésének köszönhetően már Koei Tecmo névvel gyártja a jól megszokott franchise újabb és újabb részeit, idén a Dynasty Warriors: Originsel mondhatni rebootolták a szériát, a cikkünk alanyául szolgáló Warriors: Abyss pedig egy újabb vonalat nyitott és kipróbálták magukat a roguelike műfajban is. Az alapfelállás végeredményében itt is ugyanaz, amit már megszokhattunk, a több mint 100 hőst felvonultató kínálatból tömegeket hányhatunk kardélre — tucatnyi más fegyver is van —, azonban a körítés és a hozzáadott elemek kicsit változtatnak a végeredményen és a játékmeneten. A sztori szerint az alvilág ura nincs teljesen a helyzet magaslatán, Gouma hatalmas felfordulást okoz, ezért az erejét vesztett Enma utolsó próbálkozásként megidézi az elmúlt korok legnagyobb hőseit a probléma megoldásához.
Itt jövünk mi a képbe, kedvenc harcosunkkal négy szintet kell teljesítenünk míg elérjük Gouma rejtekhelyét, a szintenként nyolc pályából álló területek végén pedig főellenségek őrzik az átjárókat. Az alap Dynasty harcrendszeren kívül más hősök begyűjtésével és megnyitásával növeljük az értékeinket, akiket a különböző kombók végén meg is idézhetünk a szorult helyzetekben, a titkos fegyverként szolgáló együttes ulti után pedig kő kövön nem marad. Az első futamot felfoghatjuk egyfajta bemelegítésként is, szinte garantáltan elhullunk a második és a harmadik főellenség környékén, de minden sikertelen (vagy sikeres) próbálkozás után egy hatalmas karakterfán nyithatunk meg újabb szereplőket. Az ott látható szinergiáknak köszönhetően permanens erősítések is járnak ezekért, de a karakterünk max szintje is magasabb lehet onnantól kezdve. Maguk a pályák egész nagyok, de csak adott számú ellenfelet kell elintéznünk a következő szint megnyitásához, amint elértük a kért számot, a többiek nemes egyszerűséggel elolvadnak. Ahogy egyre mélyebbre jutunk persze a követelmény és a katonák szívóssága is arányosan növekszik, nemcsak mi fogunk erősödni a világmegváltó kalandozásunk során.
Ami nagyon zavart engem az egészben, hogy nincs semmiféle elágazás vagy alternatív útvonal, csak a pálya végén járó esetleges jutalmat tudjuk kiválasztani, ezen kívül csak extra küldetések (ez simán csak ad egy második célt miután megöltük az ellenségeket), boltok, és életnövelő barackfák lesznek látogathatók a csatákat követően. Olykor veszélyzónákat is jelez a rendszer, itt jóval erősebb lesz az ellenállás, cserébe az esetleges plusz fejlesztések is nagyobb eséllyel pottyannak a legyőzöttekből. A karakterek nagyon eltérőek mind stílusban, mind pedig használhatóságban, van aki alapból tudja használni a kombók ötödik és hatodik variánsát, másokkal ezt útközben kell megnyitni, ahogyan az összes többi túléléshez elengedhetetlen hasznos funkciót is. Nagyon nem mindegy milyen tulajdonságokat választunk amikor lehetőség adódik rá, a támadás, védelem és különböző sebzést befolyásoló elementálok mellett a sebesség fejlesztésével például sebezhetetlenné válhatunk dash közben, de a musou és az idézhető haverok is így lesznek egyre hatékonyabbak.
A program szerencsére fogja a kezdők kezét, így ha valaki elveszne a sok piktogram, szinergia, hős és képesség útvesztőjében, akkor elég ha simán csak az erőszintet szimbolizáló számra hagyatkozik, ez ugyanis minden választásunk közben jelzi mekkorát fog dobni a mostani potenciálunkon a döntésünk. A rendszer ebből adódóan nem túl mély, és bár a választható és a magunk mellé vehető társak száma óriási, a célon keveset változtatnak. A nehézséget nehéz lenne belőni, ugyanis ha egy jó futamot fogunk ki és elérünk egészen a játék végéig, akkor nagy valószínűséggel Gouma se fog különösebb gondot okozni, ha viszont már az elején rosszul választottunk, akkor nagyon hamar érezni fogjuk a második pálya vége felé. A főellenségek után választhatunk négy ereklye közül, de sajnos valami nagyon félresiklott az elosztásuk során, van hogy csak haszontalan opciókat kínál fel nekünk a rendszer, máskor pedig már az elején az ölünkbe hullik valami brutálisan erős segítség. Az alapellenfelek nem túl változatosak, a sima katonákon kívül akadnak tömegeket megmozgató egységek, de a lövedékeket eregető mozdulatlan szörnyek és az életcsíkkal ellátott tábornokokkal együtt ki is fújt a dolog.
Mindig tudni fogjuk honnan fenyeget a veszély, egy lila alakzat 1-2 másodperccel előre megmutatja a támadók szándékát, így közbeszólhatunk az erősebb csapásokkal, eliszkolhatunk a dash képességgel, vagy kihasználhatjuk a musou pusztító ereje közbeni sebezhetetlenséget. A grafika nekem kicsit csalódáskeltőre sikeredett, a kipróbálás után azt hittem mobilra is megjelent a cucc, nem csodálkoznék, ha eredetileg az lett volna az elsődleges célplatform a modern konzolok helyett — a játék PlayStation 4-en teljesen ugyanolyan. A későbbi részeknél olyan szinten nagy tömegeket eresztenek ránk, hogy konkrétan az egész képernyő lila fényárban úszik, ha sokat tétlenkedünk, a saját támadások hozzáadásával pedig valóságos effekt orgia tárul a szemünk elé, ráadásul a jól irányzott csapásoktól elrepülő ellenfelek még a képernyőnkre is felkenődhetnek. A zenék kellemesek, az instrumentális melódiák illenek a kaszabolós akcióhoz, ami egy nagy piros pont a játéknak.
Összegzésként egy élvezetes és szórakoztató roguelike akciójátékot dobtak össze a fejlesztők, viszont a megvalósítás és a végeredmény egy erős közepesre elegendő csak. A karakterek száma miatt a szavatosság potenciálisan nagyon magas, de a monoton és rövid pályák végeredményében sok embert nem tudnak majd olyan hosszú távra lekötni.
A Warriors: Abyss február 13-án jelent meg PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox Series X|S, és Nintendo Switch konzolokra, valamint PC-re, a cikk a PlayStation 5 és a PlayStation 4 verzió alapján készült.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.