KARMA: The Dark World teszt

A sanghaji székhelyű Pollard Studio debütáló játéka nincs híján a hátborzongató élményeknek, főleg, hogy bevallottan olyan művekből merít ihletett, mint George Orwell 1984 című regénye, de tetten érhető rajta David Lynch provokatív, álomszerű hatása, és még Terry Gilliam 1985-ös fekete komédiája, a Brazil is. Pedig csak egy narratívára kihegyezett csőjátékkal van dolgunk, amin szinte végigcaplatunk, időnként rejtvényeket megoldva, máskor bújócskázva. Viszont végig elég megterhelő az élmény, a csapat állandó nyomás alá helyezi a játékost néha finomabb, máskor keményebb eszközökkel.

A totális társadalom bemutatása nem sok videojátékban volt ennyire részletesen kidolgozva, pláne úgy is, hogy az egészet finom brit aura öleli körbe, holott a ‘80-as évek NDK-jában járunk. A retrofuturisztikus elemek nem hatnak teljesen idegennek, további réteget adnak a KARMA: The Dark World hatásának, környezete hamisítatlanul európai. Kelet-Németország alternatív változata szinte már perverz módon összecsócsált, újraformált, hogy szinte kifürkészhetetlennek hat az avatatlan szemek előtt. Itt el kell viselni, hogy sok emberi lénynek furcsa módon egy katódcsöves tévé van a feje helyén, máskor graffitikkel tarkított szocreál betonfalak között egy levert lázadás képeivel szembesülünk. Az elkövetők megkötözve borulnak le a felhergelt tömeg előtt, miközben egyesével agyonlövi őket a karhatalom.

A hidegháborús paranoia már-már lidércnyomásszerű, amit tovább erősít a kommunista rezsim, ami itt már egy szupercég, a Leviathan Corporation kezében összpontosul. A propaganda szinte mindenhol ömlik a tömegre, és mindenkit megfigyelnek. A polgárok rangokat kapnak, ezek határozzák meg, melyik társadalmi osztályba kerülnek, fontosságuk alapján szabják meg a kiváltságaikat is, és azt, hogyan tekintenek rájuk mások. A Leviathan hangszórókból folyamatosan azt sugallja, hogy mindenki egy nagyobb cél szolgál, ami a legnagyobb megtiszteltetés. Míg a munkásosztály tagjait embertelen robotolásra kényszerítik a termelékenység érdekében, és csupán a cég által kibocsátott, kötelező gyógyszer szedése csökkenti a fájdalmaikat és alvás iránti szükségletüket. Ebben a világban nem vagy biztonságban, gyakoriak a lefokozások, a besúgások - még a legapróbb vétségekért is. A nyitott szem a Leviathan megkerülhetetlen tekintetét szimbolizálja mindenhol, ami mindent lát és mindent látni fog.

Főszereplőnk is a hatalom sztoikus szolgája, Daniel McGovern, a gondolatrendőrség ügynöke, akit fiatalon elraboltak a családjától, majd agymosáson esett, hogy a vállalat hű eszköze legyen. Szervezete, a Thought Bureau felel a polgárok magatartási normáinak betartásáért és a bűntények kinyomozásáért. Daniel feladatai közé tartozik a helyszínelés, a gyanúsítottak és a tanúk kihallgatása, akár olyan radikális eszközökkel, mint a kényszerítés és - ami a játék szempontjából a legérdekesebb -, az alany emlékeiben való barangolás. Ehhez egyfajta VR-szemüveghez hasonló eszközt csatlakoztat a pácienshez - hasonló lehetőségeket vonultatott fel a Bloober Team korai, méltatlanul elfeledett cyberpunk horrorja, az Observer is.

A KARMA: Dark World kétségtelenül hibátlan világépítéssel bír, legalábbis annak első felében. Főszereplőnk első ügye egy Sean Mehndez nevű férfival kapcsolatos, aki egy laboratóriumi dolgozó, de egy szörnyű baleset miatt fogyatékossága miatt lefokozták. A vád ellene az, hogy ellopott egy szigorúan őrzött anyagot. Sean útja lassan összefonódik Danielével, ami után lassan személyes üggyé válik az egész sztori, minek után hősünk bizalma megrendül a hivatal és a Leviathan iránt. Ehhez persze a zseniális szinkronszínészek teljesítménye is hozzájárul, amit illő már a cikk derekán kiemelni. Olykor gyomorforgató érzelmi hullámvasúttal van dolgunk - az értő fülek számára igazi megrázkódtatás ez a jó értelemben véve - és egyszersmind követendő (de megugorhatatlan) példa kishazánk rajongói kezdeményezési előtt.

A jól felépített sztori elmeséléséhez egy sétaszimulátor behatárolt kelléktára társul. Egy olyan ösvényre lépünk Danielt irányítva, ahol annak mindent bánata és gyötrelme megelevenedik előttünk. A rendíthetetlenség fátyla cafatokra szakad a játékidő nagyjából felét kitevő Sean-féle sztoriszálban, ahol főszereplőnk agressziója lassan sajnálattá fajul az alany irányába. Főleg, hogy annak rémálmaiban kísértő szörnyeteggel is megismerkedik, ami folyamatosan vadászik rá - és itt már felismerhetőek a belengetett pszichológiai horror elemek. Aztán ennek vége szakad, a szörnyű titkot zárójelbe helyezik az írók, az újonnan bevezetett narratívában már nyoma sincs a korábbi témáknak. Az új cselekmény, karakterek és fordulatok kínosnak hatnak, az első három órában feltett kérdések megválaszolatlanok maradnak. Az alapvetőnek számító játékelemek monotonná és unalmassá válnak, a szemünk előtt rendül meg a jól felépített építmény, elpazarolja a mesterművet, hogy valami mást valósítson meg, amire semmi szükség nem volt.

Sajnos maga a tényleges játékmenet kezdetlegesen indul, és soha nem is lép előre. Előre meghatározott útvonalakat járhatunk be, amit időközönként különféle fejtörők tarkítanak - egy részük opcionális, a többi a továbbjutás kulcsát jelenti. Alapvetően jelszavak után kutatunk, számítógép-terminálokban matatunk, máskor időhurokba kerülünk. A fejtörők sajnos ismétlődőek, holott a játék nem sok kapaszkodót kínál a megoldásukhoz, felesleges bolyongásra ítélve a játékost. Ahogy romlik a narratív élmény, úgy válnak sekélyessé ezek a puzzle-ök, és az a két harci szekvencia, amin túl kell esnünk, inkább frusztrációt okoz, mint izgalmat vagy élvezetet. És mikor már kínossá válna a KARMA: The Dark World, nagy szerencséjére elérkezünk a stáblistához.

Különösen feltűnő bugokkal nem találkoztam, leszámítva azt, hogy a megjelenéshez közeli verzió kínai felirattal indult el, és csak kamerás fordítóprogrammal sikerült elevickélnem a nyelvbeállításokhoz. Máskülönben az Unreal Engine 5 koherens látványvilágot prezentál elénk, melynek művészi oldala is kiemelkedő, és mindehhez igen lebilincselő hanghatások párosulnak. Nagy kár, hogy a KARMA: The Dark World vége előre nem látható összevisszasággá fajul, pedig ott volt benne a potenciál, hogy kellően bátor eszközökkel, lebilincselő témáival, nyugtalanító atmoszférájával igazi remekművé váljon. Ha a Pollard csapata megfogadja a kritikákat és a következő játékában vasmarokkal tartja egyben a narratív fókuszt, emellett csiszol egy kicsit a játékmeneten is, akkor felkerülhetnek a legjobbak közé. 

A KARMA: The Dark World PC-re és PlayStation 5-re jelent meg - az Xbox Series X/S-verzió később érkezik. Mi számítógépen teszteltük.