Közel húsz év kényszerpihenő után a Capcom végre feltámasztja a PS2-érában hódító Onimusha-sorozatot. A régóta esedékes ötödik iteráció, az Onimusha: The Way of Sword csak 2026-ban esedékes, addig a modern játékosoknak lesz idejük pótolni a klasszikusokat. A nyitórész már 2019-ben kijött, most pedig az Onimusha 2: Samurai’s Destiny-n van a sor, hogy némileg átdolgozott grafikával, nagyobb felbontásban és rengeteg extrával megspékelve időutazásra hívja az érdeklődőket. 2002-ben teljesen más szelek fújtak akció-kalandjátékok terén, nem voltak még filmszerű Unchartedek, inkább a Ninja Gaiden, a Tenchu és a Onimusha hozta lázba a gombpüfölésre vágyó ifjoncokat, utóbbin ráadásul olyan veterán fejlesztő bábáskodott, mint Keiji Inafune, aki korábban a Mega-Mannel tette fel magát a japán játékfejlesztés térképére.
További jó hír, hogy a remasterre visszatért az eredeti játék rendezője, Motohide Eshiro is, így biztosak lehetünk benne, hogy az új változat nem tér el az eredeti víziótól. Olyannyira nem, hogy még a fix kameranézetek is megmaradnak, pont úgy, ahogy az első Resident Evilben vagy Dino Crisisben, elkerülve azt a malőrt, amit a Ninja Gaiden 2: Black vétett pár hónapja a szabadon forgatható kamerájával. A Capcom ezúttal talán túl szigorú is volt, nem nagyon akarta modernizálni az alapanyagot, ami számos furcsa döntést vont maga után. De ne szaladjunk ennyire előre!
Az Onimusha 2: Samurai’s Destiny a 16. század Japánjában játszódik, és egy teljesen új főszereplőre, JubeI Yagyu-ra koncentrál, aki bosszút esküdik, miután klánjának békés faluját egy démonsereg dúlja fel Nobunaga Oda vezetésével. A gonosz hadúr addig nem nyugszik, míg totális hatalmat nem gyakorol a szigetországban, ehhez pedig sötét erőket hívja segítségül. Jubei szerencsére hamar megismeri az oni hatalmát, amivel könnyebben likvidálhatja a démonhordákat, és persze küldetése során szövetségesekre is lel. Az újrajátszhatóság szempontjából nem elhanyagolható, hogy mi döntjük el, melyik baráti karakterekkel haverkodunk össze szorosabban, méghozzá úgy, hogy ajándékokkal halmozzuk el őket, így extra sztoriszálakkal gazdagodunk (férfinak persze ne adjunk se virágot, se legyezőt, mert nem fog neki örülni).
Ugyan a második részre az RPG-elemek érezhetően háttérbe kerültek, még így is egy igazi régivonalas akciójátékkal van dolgunk, annak minden időtlen és idejétmúlt bájával. Ha például pont a kameraváltásnál támad ránk egy vörösen izzó szemű Genma harcos, nem biztos, hogy látjuk, hova suhintunk a kardunkkal, bár Jubel azért mindent megtesz, hogy valahogy lockolja a legközelebbi ellenfelét. Siker esetén több színben pompázó lélekgömböket szipkázhatunk magunkba, melyek a speciális támadásaink, tapasztalati szintünk, varázserőnk és életerőnk üzemanyagai. Ha pedig megfelelő időben indítunk meg megelőző csapást, az ellenség azonnal jobblétre szenderül. Időnként olyan tekercsekbe botlunk, melyekből új kunsztokat tanulhatunk, és ugyan kombókból sincs hiány, a harcrendszer inkább a megfelelő időzítésre és az ellentámadásokra összpontosít.
Csak öt lila lélek megszerzése után átalakulunk Onimusha formába, démoni alakban pedig még véresebb rendet vághatunk a Genma soraiban - nem kevés örömmel töltve el a játékost. A harcrendszer tehát amilyen egyszerűnek tűnik, annál több mélységet rejt magában, főleg, hogy még olyan távolsági fegyverek, mint az íj és a kovás puska is a repertoárunk részei. Normál nehézségi szinten is elég jól tűrik az ellenfelek a csapásainkat, ám a remasterben debütált a friss Hell mód is, ahol egyetlen bekapott sebzés után holtan esünk össze. Önszívatóknak, idő-milliomosoknak és kihívást hajszolóknak különösen ajánlott kipróbálni!
Az Onimusha második része azért is volt jelentős a szériában, mert itt debütált először egy központi hub, Imasho bányászvárosa, ahol eldumcsizhatunk a helyiekkel és a szövetségeseinkkel, de találunk itt kereskedőt és még kurtizánokat is. Barátaink ajándékozását is itt ejthetjük meg, illetve mellékküldetéseket vehetünk fel. Nagyjából minden olyan, mint 2002-ben, annyi különbséggel, hogy az extra minijátékok és skinek már a játék első indítása után elérhetőek, nem kell hozzájuk végigjátszani a sztorit.
Persze ezzel még nincs vége az újdonságok sorának: ott van például az új galéria menüpont, ahol száznál is több nagyfelbontású artworköt nézhetünk meg - érdekes látni, mennyit fejlődött egy-egy karakter kinézete, mire megkapta végleges formáját. Nem beszélve a beépített zenelejátszóról sem, amivel a soundtrack 40 számát bármikor meghallgathatjuk. Aztán ennyi, nem túl sok, viszont a rajongók értékelni fogják, én viszont a Hell mód helyett jobban örültem volna némi sztoriadaléknak vagy fejezetválasztónak, netán igazodva a modern trendekhez, még egy roguelike módnak is. Oké, bekerült az automatikus mentés a játékba, de egy gyorsmentés se lett volna ördögtől való.
Ami viszont hatalmas fekete pont a Capcomnak, az a port technológiai oldaláért jár. Kezdjük azzal, hogy a legnagyobb választható felbontás az 1080p, ráadásul nem támogatják az ultrawide monitorokat sem, így 16:9-es képaránnyal kellett beérnem, két szép vastag fekete csíkkal a képernyő jobb és bal oldalán. A maximális framerate 60 fps, amit nyilván stabilan tart a játék, de simán elviselhető lett volna ennek kétszerese is. Mindezek tetejébe így is sok az elmosódás-effekt, illetve a textúrák minősége sem javult túlzottan - még jó, hogy az Onimusha 2: Samurai’s Destiny művészeti szempontból jól öregedett, a kézzel festett hátterek még ma is simán megállják a helyüket.
PC-n nincs lehetőség a grafika finomhangolására, hiányoznak a manapság alapnak számító opciók - 4K-ról, HDR-ről pedig ne is álmodjunk. Találunk ugyan két különböző billentyűkiosztást, de mi magunk nem határozhatjuk meg, hogy melyik gomb mit csináljon. Furcsálltam, hogy az olyan alap funkció, mint a Használ/Beszélgetés gomb a B-re került, a szokásos E helyett, oké, nyilván az irányítás kontrollerrel az igazi, de akkor sem vettem jó néven, hogy a PC-s port ennyire fapados és nemtörődöm. Az előző generációban még megbocsáthatóak lettek volna a fenti dolgok, de ma már nem igazán.
Szóval így állunk most. Az Onimusha 2: Samurai’s Destiny tényleg egy ajtó a 23 évvel ezelőtti videojátékokra - igen, akkoriban borzolták a kedélyeket hasonlóan silány PC-s átiratok, nem hittem volna, hogy ez 2025-ben is visszaköszön. Persze májusig még van idő helyrepofozni a dolgokat, mert mint akciójáték, nagyon is rendben van az Onimusha 2, még ha a remasterek ismérveit nem is tartja be, és egyelőre inkább illik rá a gyorsan összedobott HD-változat elnevezés.
Az Onimusha 2: Samurai’s Destiny Remaster 2025. május 23-án jelenik meg PC-re, Xbox One-ra, PlayStation 4-re és Nintendo Switchre (a visszafelé-kompatibilitásnak hála Xbox Series X/S-en és PlayStation 5-on is játszható lesz). Mi PC-n teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.