The Precinct teszt

Ebbe az idillinek cseppet sem mondható, igencsak puskaporos helyzetbe érkezik meg főhősünk, a rendőrakadémián frissen végzett ifj. Nick Cordell, aki ifjonci tettvággyal veti bele magát a bűnözők uralta éjszakai életbe. Ez azonban csak a felszín, hiszen a fiatal rendőrtiszt korántsem véletlenül került a Chicago ihlette Averno Citybe. Annak idején ugyanis szintén itt szolgált, illetve halt meg az édesapja, aminek körülményei máig tisztázatlanok maradtak és bizony, ahogy az lenni szokott, a kibogozandó szálak egészen a felsőbb körökig nyúlnak majd. A feladataink tehát adottak, egyrészt eleget tenni a rendőri kötelességeinknek és lekapcsolni a várost uraló illegális szervezeteket, másrészt pedig az időközben begyűjtött bizonyítékok alapján összerakni a kirakóst és elkapni azokat a mocskokat, akik valóban felelősek id. Nick Cordell meggyilkolásáért és ügyének eltussolásáért.

Mindez természetesen nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni, sőt, kezdetben ne is álmodjunk arról, hogy a város zűrösebb területeire vezényelnek ki minket. Csak szépen-lassan, végigjárva azt a bizonyos szamárlétrát juthatunk el arra a szintre, hogy ránk merjék bízni a húzósabb ügyeket, addig azonban rengeteg parkolócédulát és közúti bírságot fogunk kiosztani. Ha viszont jól teljesítünk, akkor az akcióink során szerzett tapasztalati pontokból szintet lépünk és amellett, hogy új körzeteket, felszerelési tárgyakat, fegyvereket és járműveket oldunk ki, az ezáltal megszerzett tokenekből még passzív bónuszokra is szert tehetünk. Ugyanakkor azt érdemes észben tartanunk, hogyha lezserül végezzük a ránk bízott feladatokat, hibázunk a papírmunkánál, esetleg hajlamosak vagyunk a rendőri túlkapásokra, akkor megrovásban részesülhetünk, ami mínuszos tételként fog szerepelni az aznapi műszakunkat összegző táblázatban.

A napjaink tehát abból telnek majd, hogy a reggeli eligazítást követően kiválasztjuk a számunkra leginkább szimpatikus munkakört az elérhetőek közül, társunkkal bevágódunk az őrs előtti rendőrkocsiba, odafurikázunk a célhelyszínre, majd pedig igyekszünk annyi szabálysértést lefülelni, amennyit csak tudunk. Természetesen az idő ellenünk dolgozik, azaz nem árt sietni és a tőlünk telhetően legprecízebben megoldani a felmerülő problémákat, mert amint lejár a munkaidőnk, visszarendelnek minket a központba és a tevékenységünk minőségének megfelelően megkapjuk az aznapi jussunkat. Nem kell aggódni, szerencsére sosem tudunk majd annyi büntetést összeszedni, hogy ne fejlődjünk valamennyit, viszont az olyan extrák, mint mondjuk a gyanúsított jogainak ismertetése, a helyes bűncselekmény jegyzőkönyvbe vétele, vagy épp az általunk letartóztatott célszemély beszállítása komoly bónuszokhoz juttathat minket a kiértékelésünkkor.

Ezen véletlenszerű feladataink közben aztán néhanapján találhatunk olyan fontosabb információkat és nyomokat, amik közelebb vihetnek minket az egyik, a városban tevékenykedő bűnbanda felszámolásához. Ezekből aztán eleget összegyűjtve megnyílik egy komolyabb narratívával rendelkező küldetés, aminek végeztével elkapunk egyet a három fontosabb vezető közül, aki onnantól kezdve informátorként segítheti a munkánkat. Ez azonban még nem minden, hiszen, ha nincs kedvünk foglalkozni a sztorival, akkor bármikor elindulhatunk büntetlenül felfedezni a várost, ahol ugratók keresésével, nevezetességek meglátogatásával, ritka relikviák gyűjtögetésével, idő elleni kihívásokkal és autós versenyekkel üthetjük el a drága időnket. Sőt, még attól sem kell tartanunk, hogy emiatt nem tudunk majd fejlődni, mivel az ilyenkor abszolvált kihívásokért szintén kapunk tapasztalati pontot, igaz, korántsem annyit, mint mondjuk egy komolyabb autós üldözés esetén.

És ha már itt tartunk, akkor essék szó ezekről a felgöngyölítésre váró bűncselekményekről is, merthogy rengeteg van belőlük, ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy miként közelítjük meg az aktuális szituációt. A játék összesen négy kategóriába sorolja be őket, attól függően, hogy a célszemély mennyire együttműködő velünk szemben. A leggyengébb fokozaton sokszor elég egy sima felszólítás és a gyanúsított rögtön megadja magát, ugyanakkor a vörös jelzéssel ellátott egyének esetében jobban tesszük, ha kéznél tartjuk a pisztolyunkat. Olyan is simán előfordulhat, hogy egy könnyűnek tűnő közúti igazolás átcsap egy percekig tartó üldözésbe, szóval érdemes mindig résen lenni és ha a helyzet úgy kívánja, akkor gyalogos, autós, vagy épp helikopteres (bizonyos helyzetekben mi magunk is vezethetünk gépmaradat) erősítést kérni. Utóbbit a képernyő tetején elhelyezkedő csíkokból finanszírozhatjuk, amiket a hajsza folyamán az üldözötthöz közel maradva tudunk újra és újra feltölteni.

Azt egyébként, hogy melyik szituációhoz hogyan is ildomos hozzáállnunk, a játék menüjében elérhető kézikönyvben találhatjuk meg, ahol pontról-pontra le van vezetve az egyes bűncselekményekhez tartozó cselekvési láncolat. Ez elsőre biztos letaglózó lehet, hiszen több tucat különböző eseményhez lehet majd szerencsénk a végigjátszás alatt, szerencsére azonban ezek minden esetben logikusan felépítettek, ráadásul gyakran még a társunk is a segítségünkre siet egy-egy komolyabb dilemma esetén. Sőt, amennyiben sokat töprengünk, akkor idővel megunja az egészet és teljesen egyedül levezényli az igazoltatást, amiért mi szintúgy kapunk tapasztalati pontot, igaz, némileg kevesebbet. Külön tetszett, hogy mindemellett a komolyabb akciókból is kiveszi a részét, fegyveres összetűzések esetén például hozzánk hasonlóan fedezékről-fedezékre nyomul előre és az sem ritka, hogy eközben lelő néhány rosszarcút.

Gondolom, ezek után sokatokban felmerülhetett az, hogy a műszakról-műszakra zajlódó események idővel biztosan monotonná válnak, valójában viszont erről szó sincs, sőt, a Fallen Tree Games kis csapata egy olyan, hihetetlenül szórakoztató játékmenetet alkotott meg, ami újra és újra az élő és lélegző városba csábítja a virtuális kadétokat. Egész egyszerűen elképesztően élvezetes az, ahogy az éjszakai, eső áztatta utcákon szintizenékre járőrözünk, majd egy vészhívásra reagálva bekapcsoljuk a szirénát és tövig nyomott gázpedállal eredünk az elkövetők nyomába, ahol aztán kis túlzással jóformán bármilyen kihívás várhat ránk. Ezeknek az emlékezetes momentumoknak hála a The Precinct szinte pillanatok alatt beszippantja az ilyesfajta különlegesebb élményekre vágyó játékosokat, bár, hogy őszinte legyek, ebben hatalmas szerepe van a stílusos megvalósításnak is.

Ez a Grand Theft Auto első két részét megidéző, kissé döntött, már-már izometrikus nézet ugyanis piszkosul látványos, ráadásul a betekintési szögnek, illetve a forgatható kameraállásnak hála jóval használhatóbb is, mint a fejlesztők előző játékánál, az American Fugitivenél. Szintén nagy különbség, hogy míg ott a fakóbb színek uralták az összképet, addig itt egy jóval élénkebb látványt kapunk, ami a dinamikusan változó időjárásnak, valamint a napszakoknak köszönhetően szinte minden egyes pillanatban tartogat valami lenyűgözően szépet a számunkra. Bár a nappali városkép is csodálatos, ami igazán viszi a prímet, az kétségkívül az, amikor az éjszakai esőzések után hátra maradt víztócsákban megcsillannak a neon hirdetőtáblák fényei. Külön poén, hogy mindez az elkövetett bűncselekményekre is kihatással van, hiszen példának okáért verőfényes napsütésben sokkal ritkábban rabolnak bankot, vagy erőszakoskodnak, mint mondjuk a Hold világa mellett.

Eddig csak szuperlatívuszokban beszéltem erről a 80-as évekbeli zsarufilmek hangulatát tökéletesen megidéző gyöngyszemről, ami egyáltalán nem véletlen, sajnos azonban így is akad benne pár olyan kellemetlenebb dolog, amik bizonyos helyzetekben elvehetik a kedvünket a folytatástól. Az egyik ilyen a mesterséges intelligencia, mert bár a társunk, ahogy fentebb már említettem, hibátlanul teszi a dolgát, a civilek és az ellenségeink sokszor elképesztő marhaságokra képesek. Előbbiek rendszerint mindenféle zokszó nélkül ugranak a száguldó kocsink elé, míg utóbbiak állandóan beragadnak egy-egy tereptárgyba, hogy aztán könnyedén a földre kényszerítsük őket. Ezt egyébként gyalog és kocsiban ülve is hajlamosak prezentálni.

A fizika szintén nincs mindig a helyzet magaslatán, mertbár a járművek irányítása egész korrekt, a rombolható környezetből fakadó törmelék hajlamos beragadni a kasztni alá, aminek hála jobb esetben csak rövid ideig lassulunk le, rosszabb esetben viszont akár fejre is állhatunk. Szerencsére ilyen helyzetekben bármikor kérhetünk magunknak egy új, sérülésmentes kocsit, viszont rendszerint mire beülünk a volán mögé, a bűnöző már a másik szigeten fog dekkolni. És ha már sziget, akkor essék szó a pálya méretéről is, ami fájóan kicsi, egészen konkrétan pár perc alatt körbevezethető, ami miatt gyakran támadhat majd olyan érzésünk, hogy minden egyes hajszánk a hubként funkcionáló rendőrkapitányságunk szomszédságában ér véget. Ezeken felül pedig még olyan kisebb bugokkal is összehozhat minket a balsors, mint például az egymásba akadó autók, az orrunk előtt a semmiből feltűnő környezeti elemek, vagy épp a sistergő szinkron. Utóbbit amúgy egyáltalán nem értettem, mivel a rajzolt átvezetők alatt szinte végig kifogástalan volt a minősége, ugyanakkor akadt pár mondat, rendszerint a rendőrfőnök szájából, amiknél azt hittem, hogy kifolyik a fülem.

Amennyiben azonban sikerül túllendülnünk ezeken a pillanatokon, akkor a The Precinct képében egy olyan, elképesztően egyedi és piszkosul szórakoztató élmény lesz a jussunk, aminek társaságában valósággal elrepül az idő. A Fallen Tree Games csapata az American Fugitive után tehát ismét megcsinálta és készített egy olyan játékot, ami bár korántsem tökéletes, valódi csemege lehet a műfaj, valamint a téma iránt érdeklődők számára. Ez utóbbi ráadásul extrán megsüvegelendő, hiszen egyrészt a rend éber őrei rendszerint csak idegesítő elemként szoktak feltűnni a virtuális térben, másrészt, ha valamilyen oknál fogva mégis szerettünk volna zsaruként járni az utcákat, akkor arra eddig nem igazán volt lehetőségünk, különösen ilyen minőség mellett. Most viszont már van, úgyhogy itt az ideje bekészíteni a fánkokat és magunkra aggatni a golyóállómellényt, mert Averno City nem kegyelmez sem nekünk, sem a szabadidőnknek, a büntetésünk pedig több órányi önfeledt szórakozás. Az ítélet jogerős.

A The Precinct május 13-tól elérhető PlayStationre, Xboxra és PC-re. Mi utóbbin üldöztük a bűnt.