Dust Raiders teszt

Hősünket ugyanis a halálos Sawblade banda kisemmizve hagyja ott a kietlen sivatag kellős közepén, ő azonban ahelyett, hogy sorsába beletörődve várná az elkerülhetetlent, inkább bosszút forral és megkísérli a lehetetlent, életben maradni. Persze mindez jármű és csapat nélkül, teljesen egyedül szinte felérne egy öngyilkossággal, szóval miután a környéket átkutatva kipofoz egy használhatónak tűnő roncshalmazt felkerekedik, hogy az elbarikádozott enklávék vakmerő túlélői közül csapatot verbuváljon maga köré. A cél nemes, az odáig vezető út viszont korántsem lesz fáklyásmenet, hiszen a konvoj vezetőjeként a környéken grasszáló banditák, valamint a szűkös utánpótlás menedzselése mellett még a borzalmas fogyasztással duruzsoló motorokkal, a véletlenszerűségből fakadó kellemetlenségekkel és a közelgő nagy viharral is neki kell majd megküzdenie.

Dolgunk tehát lesz bőven, ugyanakkor hiába kell egyszerre rengeteg mindent kézben tartatunk, a különféle alrendszerek és egyedi mechanikák menedzselése egy pillanatig sem válik frusztrálóvá. Ez leginkább magának a játékmenetnek köszönhető, aminek három, markánsan elkülönülő szegmense egy elképesztően addiktív kombinációt hozott létre. Hatalmas gratuláció a Vixa Games csapatának, akiknek sikerült elérniük azt a bravúrt, hogy még a legnagyobb sorscsapások közepette sem akartam magam mögött hagyni ezt a könyörtelen világot. Sőt, újra és újra nekiveselkedtem az elém tornyosuló akadályoknak, mert egyrészt hajtott a kíváncsiság, hogy mi minden lapulhat még a rozsdás motorháztető alatt, másrészt pedig a végeláthatatlan szenvedés és a megannyi eltékozolt virtuális élet ellenére is imádtam az egészet.

Na, de akkor nézzük is meg, hogy miben rejlik a Dust Raiders valódi varázsa. Kezdjük rögtön a felfedezéssel, hiszen ez lesz az első olyan játékelem, ami a kezdést követően szembejön velünk. Miután ugyanis összetákoltunk egy épkézláb járművet kikerülünk a hatalmas térképre, ahol kedvünkre furikázhatunk fel-alá. Találhatunk városokat, extra zsákmányt biztosító nevesített helyszíneket, de akár még véletlenszerű eseményekbe is belefuthatunk, amiknek kimenetele nagyban függ majd az általunk meghozott döntéseinktől. Utóbbiak mondjuk sokszor frusztrálóak lehetnek, különösen akkor, amikor egymás után kapjuk az arcunkba a rosszabbnál-rosszabb leosztásokat, bár szerencsére ezen némileg mérsékelhetünk azzal, ha új játék esetén a korlátlan mentést biztosító Wanderer módot választjuk.

Ahol azonban még ez sem segít, az a borzalmas üzemanyag-fogyasztás, ami igencsak meg fogja keseríteni az életünket, legalábbis a történet legelején egészen biztosan. Az alapból elérhető benzintank befogadóképessége ugyanis meglehetősen karcsú, emiatt pedig lépten-nyomon kifog fogyni belőle a nafta, ami azért kellemetlen, mert ilyenkor elveszítünk minden nálunk lévő tárgyat (ezeket később még össze tudjuk szedni) és visszakerülünk a legutóbb meglátogatott városba. Egyébként a rendszert könnyedén ki lehet(ne) játszani azzal, hogyha üres raktérrel indulunk útnak, viszont a bukás veszélye a kalandozások során begyűjtött javakra is érvényes, vagyis ez a metódus csakis akkor működőképes, ha időközben semmilyen értékes holmit nem találunk. Mellesleg keresgélés közben csak óvatosan a kocsink irányításával, mivel ez a szerencsétlen minden egyes tereptárgyba hajlamos beakadni, ráadásul az útfelületek minőségét sem figyeli, aminek hála értékes üzemanyagot veszíthetünk, szóval inkább apránként haladjunk vele, mert távolabbi célok megadása esetén könnyedén rajtaveszthetünk.

Az így elvesztegetett benzin pótlására a városokban lesz lehetőségünk, ahol mindemellett még egyéb teendőink is akadnak. Vállalhatunk időkorlátos munkákat extra zseton fejében, felbérelhetünk kisegítő személyzetet, akik passzív bónuszokat biztosítanak, fejleszthetünk a karavánunkon, de mind közül a különféle javakkal való kereskedés lesz a legfontosabb, hiszen ez fogja adni a bevételeink tetemes hányadát. Szerencsére a rendszer nincs túlbonyolítva, a pirossal jelzett termékek hiánycikkek, a zöld ikonnal ellátottak feleslegek, azaz előbbieket eladni érdemes, utóbbiakat pedig felvásárolni. A piaci igények egyébként folyamatosan változnak, vagyis nem tudunk majd egy-egy útvonalat a végtelenségig farmolni, ugyanakkor, ha odafigyelünk, akkor így is könnyedén meg tudjuk szedni magunkat a játék elején. A későbbiekben azonban jobban tesszük, hogyha inkább ráfekszünk a városokban exkluzívan előállítható árucikkekkel való seftelésre, mert ezekkel a ritkább luxustermékekkel lehet majd igazán nagyot szakítani.

Természetesen a jól megpakolt karavánunk a banditák figyelmét is fel fogja kelteni, szóval érdemes a hosszabb utak előtt gondoskodni némi védelemről, mert a kietlen világban csakis magunkra számíthatunk. Hatalmas szerencse, hogy a kocsikra aggatott fegyverek (amikből rengetegféle van) egytől-egyig végtelen munícióval rendelkeznek, aminek áldásos hatását bőven lesz is alkalmunk kiélvezni, mert akármerre is indulunk útnak, véletlenszerű összecsapások tömkelege vár majd ránk. Amennyiben hirigre kerül a sor, akkor egy taktikai képernyőre kerülünk, ahol valós időben ütközhetünk meg az ellenlábasainkkal. Az időt egyébként bármikor megállíthatjuk a harcok közben, amit ajánlott is gyakran használni, merthogy korántsem lesz mindegy, melyik járművünket mikor és hova vezényeljük, illetve ott éppen milyen képességét nyomjuk el. A csataterek ugyanis tobzódnak az útakadályoktól, ráadásul az időkorláttal ellátott trükkjeink kivétel nélkül területre hatnak, azaz a verdáink pozicionálása kulcsfontosságú a siker érdekében. Sőt, arra is érdemes odafigyelni, hogy a kilőtt rakéták, lézernyalábok és aknák egyáltalán nem nézik a célpontunk kilétét, vagyis mindenféle probléma nélkül osztják ki a sebzést a baráti egységeknek is, ha azok éppen a támadás alatt álló rácsok valamelyikén tartózkodnak.

Nemhiába na, könyörtelen világ ez, ugyanakkor hiába a megannyi szenvedés, a véletlenszerű eseményekből fakadó kellemetlenségek tömkelege, illetve a történet kezdetén érezhető kisebb átgondolatlanságok, az érdekes alrendszerek, valamint játékmeneti elemek okán a stratégiai és menedzsment játékok kedvelőinek ez maga lesz a posztapokaliptikus Kánaán. Ráadásul a Dust Raiders több, mint 10 órás kalandjáért nem is kérnek sokat, hiszen Steamen mindösszesen 15 euróért beszerezhető a játék, amiért cserébe még a szinkron hiányát és az itt-ott felbukkanó kisebb bugokat is könnyedén meg lehet bocsájtani neki. Nincs tehát más hátra, mint megtankolni a gépszörnyeket és meghódítani ezt a tűzzel és vérrel kikövezett kietlen sivatagot, ahol az emberség, illetve a könyörület mellett a remény is odaveszett. Mert tudd meg, „a remény csak egy tévedés. Hogyha nem tudod megjavítani, ami elromlott, akkor… ööö… megőrülsz”.

A Dust Raiders július 17-én jelent meg, kizárólag PC-re.