Ebbe a melankolikus pillanatba toppan be a Wheel World szótlan főhőse, Kat, aki felajánlja segítségét és megígéri a démonnak, hogy visszaszerzi az eltulajdonított alkatrészeket. Addig azonban még hosszú a bicikliút, főleg, mivel Skully, a lebegő koponya jobb híján egy rozsdás csotrogányban húzta meg magát, szóval mielőtt nagyképűen odagurulnánk a környéket uraló, a legendás kiegészítőket birtokló bandák vezetőihez és kihívnánk őket egy kis kerék a kerék elleni küzdelemre, ildomos inkább kipofozni a lábunk alatt nyikorgó roncshalmazt, mert így esélyünk sem lesz ellenük. Sőt, eleinte még a kudarc élményét is megtagadják tőlünk, hiszen amíg a hírnevünk nem előz meg minket, addig nem hajlandóak kiállni ellenünk.
A feladatunk tehát adott, biciklire pattanva felfedezni ezt a gyönyörű, rajzfilmszerű világot, mindeközben bezsebelni a fejlesztésekhez szükséges, jobb menettulajdonságokkal rendelkező alkatrészeket, végül pedig versenyre hívni azokat az öntelt bandatagokat, akik valamilyen oknál fogva hajlandóak megmérettetni magukat egy olyan jöttment nevesincs senkivel szemben, mint mi vagyunk. Tehetjük mindezt két lábon és két keréken egyaránt, bár, hogy őszinte legyek, pár ritka alkalmat leszámítva nem igazán pattantam le a nyeregből, aminek a nyilvánvaló sebességkülönbségen kívül leginkább az volt az oka, hogy a Wheel Worldben piszkosul élvezetes biciklizni.
A Messhof Games csapatának ugyanis tökéletesen sikerült eltalálni a szimulátor és az árkád irányítás közötti vékony mezsgyét, aminek hála minden egyes bringán töltött pillanat maga a csoda. Ahogy elkap minket a lendület és szélsebesen suhanva száguldunk el a különféle tereptárgyak mellett az szinte földöntúli élmény, ha pedig mindezt egyszer megtapasztaltuk, akkor onnantól kezdve nem is vágyunk már másra, csak arra, hogy újra és újra átéljük ezt a varázslatos érzést. Ennek okán velem számtalanszor előfordult az, hogy mindenféle konkrét cél nélkül indultam útnak a vakvilágba és az időközben felbukkanó kérdőjelekkel, gyorsutazási pontokkal, illetve versenyekkel mit sem törődve (a csengőszentélyek felfedezése automatikusan felfedi őket a térképen) csak tekertem és tekertem tovább, mert egész egyszerűen nem akartam kiszakadni a Wheel World világából áradó meditatív hatás bűvöletéből.
Pedig hogyha meg szeretnénk menteni ezt a semmihez sem fogható, színkavalkádban pompázó univerzumot, akkor bizony idővel muszáj lesz magunk mögött hagyni ezeket az önfeledt pillanatokat és benevezni pár kerékpárversenyre, mert a fentebb már emlegetett hírnevünket csakis ezeken a megmérettetéseken keresztül tudjuk majd érdemben növelni. Sőt, amennyiben maximalisták vagyunk, akkor többször is visszatérhetünk a korábban már sikeresen teljesített szakaszokhoz, mivel a győzelmünkön túl még extra kihívásokat is teljesíthetünk rajtuk, természetesen plusz reputációs pontok, illetve alkatrészek reményében. Ezen teendőink listája egyébként minden pályán ugyanazok lesznek (szintidő megdöntése, a KAT betűk összegyűjtése), de mivel a biciklizés mechanikáját ennyire jól eltalálták, én egyáltalán nem éreztem monotonnak a teljesítésüket, sőt, kifejezetten élveztem, ahogy újra és újra sikerült faragnom valamicskét az online ranglistákra is felkerülő szintidős eredményeimen.
Itt bizony már korántsem lesz mindegy, hogy az időközben versenyeken megszerzett, a szabadban megtalált, esetleg a boltban megvásárolt kerékpárkiegészítők közül (melyek között akad jó néhány igencsak elborult darab) melyiket aggatjuk a fenekünk alá, mivel ezen alkatrészek egytől-egyig rendelkeznek valamiféle menettulajdonságot befolyásoló statisztikával is. Összesen négy ilyen kapott helyet a játékban, a teljesítmény, az aerodinamika, az irányíthatóság és a tapadás. Ezek mindegyike hasznos lesz, viszont pályája válogatja majd, hogy éppen melyik közülük az, amelyik az adott vonalvezetésen a leginkább fontos. A gyorsulásra ható teljesítmény például segít az emelkedőkön, a végsebességet megnövelő aerodinamika a hosszú egyenesekben lesz elengedhetetlen, az irányíthatóság a szűk kanyarok esetén ajánlott, míg a tapadás áldásos hatásait leginkább a földes útszakaszokon fogjuk megérezni. Ezeken túlmenően néhány darab rendelkezik passzív bónuszokkal is, melyek sokszor alapjaiban változtatják majd meg biciklink viselkedését, amire egy-egy rázósabb szakaszra rátévedve bizony szükségünk is lesz.
Szerencsére ezen változtatásokat a menübe belépve bármikor megejthetjük, ami hatalmas könnyebbség, még úgy is, hogy a felkínált opciók közötti navigálás kissé nyögvenyelős lett. Engem például felettébb idegesített, hogy a bicikli almenüpontból sehogy sem tudtam visszalépni a főmenübe, helyette folyamatosan a világba dobált vissza a játék, ahol aztán nyomhattam meg újra az ESC gombot. Az sem tetszett igazán, hogy a különféle interakcióknál kötelezően le kell szállnunk a bringáról (amit egyébként valamilyen furcsa okból kifolyólag a szóközzel hajthatunk előre), majd mikor befejeztük a társalgást automatikusan visszaülünk a nyeregbe. Nem értem, hogy miért nem lehet a biciklin ülve társalogni, de ha már muszáj két lábra huppannunk, akkor a felszálláshoz hasonlóan ezt is lehetett volna automatizálni, mert ez így hosszabb távon elképesztően zavaró tud lenni.
Mondjuk korántsem annyira, mint a futamok alatti ütközések kezelése, amik láttán sokszor a hajamat téptem. Hősnőnk ugyanis képes a legkisebb kiszögellésekbe is beleszorulni, de az sem ritka, ha egy-egy kontakt után a fizikát meghazudtolva addig pörög és pattog magatehetetlenül ide-oda, míg rá nem tenyerelünk a visszarakás opcióra, ami bár gyors megoldás a problémára, a hatására szinte kivétel nélkül az üldöző boly legvégén fogjuk találni magunkat. Szerencsére innen elég könnyen visszatérhetünk majd az élre, ami egyrészt a draftnak és a fejleszthető boostnak köszönhető, melyek helyes használatával pillanatok alatt túlgyorsulhatjuk az ellenfeleinket, másrészt pedig annak, hogy az említett ellenlábasaink kifejezetten ügyetlenek, aminek hála nem túl nagy kunszt megelőzni őket.
A sima versenyek esetében tehát egyáltalán nem leszünk rákényszerítve a különféle alkatrészeink csereberélésére, egyszerűen csak felpakoljuk a legjobb statisztikával rendelkezőket, aztán már indulhatunk is a mutatós kövekkel kirakott győzelem felé. Komolyan mondom, nem tudom elégszer hangsúlyozni mennyire varázslatosan néz ki a Wheel World által prezentált cel-shaded világ, ugyanakkor az sem mindegy, hogy mindez a gyönyörűség miféle dallamok kíséretében ömlik bele a látószerveinkbe. Nos, a zenei betétekért felelős Italians Do It Better csapata nem okozott csalódást ezen a téren, sőt egy olyan fülbemászó synth-pop albumot rittyentettek a bringázás témája köré, aminek dalai örökre beékelődtek a lejátszási listám klasszikusai közé.
És végül hasonló sorsa jutott a Wheel World maga is, aminek még a nyilvánvaló hibái és kisebb hiányosságai ellenére is örökre bérelt helye lesz a szívemben. Ez ugyanis egy olyan pár órás biciklitúra, amiről mindaddig nem tudja az ember, hogy szüksége van rá, míg ki nem próbálja, amikor viszont végre valahára felül a nyeregbe és megragadja a kormányt, onnantól kezdve már nem is vágyik majd másra, minthogy hátradőlve kiélvezze ennek a csodálatos utazásnak minden egyes pillanatát.
A Wheel World július 23-án jelent meg PlayStationre, Xboxra és PC-re. Mi utóbbin tekertük körbe a világot.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.