Abyssus teszt

Ráadásul mindebben még a játékban jelenleg elérhető tartalom mennyisége is vastagon segédkezik, ami ahelyett, hogy mentőövet nyújtana az éppen fuldokló játékélménynek, inkább közel húzza magához és erőteljesen a víz alá nyomja a fejét. Nem éppen a leghumánusabb módszer, de hát mit is várjon az ember egy olyan stúdiótól, akik egy szinte minden tekintetben korai hozzáféréses címet teljesértékűként adnak ki Steamre. Merthogy az egykori Coffee Stain-fejlesztők által alapított DoubleMoose Games pontosan ezt csinálta, hiszen az Abyssusban jelenleg, írd és mondd, néhány kihívással feloldható skin, 8 fegyver és 5 képesség (melyek közé a gránát is beletartozik) várja a víz alatti felfedezőket, de ez még nem minden, mivel a jóval hangzatosabbnak tűnő 36 ellenfél, illetve a 64 kézzel készített helység sem több, mint üres marketingszöveg. Előbbieknél ugyanis a többféle elementális sebzésfajtával ellátott ellenfelek is külön strigulát kaptak a felhozatalban, utóbbiak esetében pedig hiába gazdálkodik több tucat elrendezésből a procedurálisan felépülő pályarajz, ha a rendszer minduntalan újra és újra ugyanazokat a variációkat dobálja be elénk.

Mondjuk akkor sem leszünk igazán kisegítve, ha éppen összehoz minket a jobbsors egy újfajta leosztással, mert a szobák küllemre szinte teljesen megegyeznek, hiszen bármelyikbe is lépjünk be, mindenhol ugyanaz a szürkés-kékes színvilág fogad majd minket, ami persze bizonyos szintig tökéletesen beleillik ebbe a víz alatti miliőben, viszont amikor már órák óta ugyanolyan falak között kószálunk, akkor néminemű változatosság azért nem ártana. Szerencsére idővel – rendszerint a főellenfelek legyőzését követően – cserélődni fog pár dolog a környezetünkben, azonban ez nem igazán vigasztalja azokat a játékosokat, akik megcsömörlenek ezeken a szinteken, mert már az első komolyabb erőpróbán is folyamatosan elbuknak. Az Abyssus nehézségi görbéje ugyanis lépten-nyomon leng össze-vissza, ráadásul, mivel a körök közötti permanens fejlődés elképesztően be van lassítva, ezért, különösképpen a játék legelején, valósággal vért fogunk izzadni azért, hogy akár csak pár méterrel tovább jussunk az előző próbálkozásainknál.

Hatalmas kár mindezekért, mert ezen kellemetlenségeken túlmenően az Abyssusban igenis benne van a potenciál ahhoz, hogy kiemelkedjen az egyre sekélyesebb roguelite műfaj tucatcímei közül, amit azonban csakis akkor fogunk megtapasztani, ha hőseinkhez hasonlóan mi magunk is lemerülünk a tengerfenék legmélyére. Sajnos nincs mese, a játékban rejlő lehetőségek tárháza mindaddig csukva marad előttünk, míg bele nem öltük a kellő játékidőt. Amennyiben viszont kitartóak vagyunk, feloldunk pár fontosabb buffot és fegyvert, illetve a véletlenszerűen elénk kerülő áldásokból és ládákból is jobb leosztásokat kapunk kézhez, akkor valamilyen furcsa oknál fogva összeáll az egész és elkezd működni. Ennek legfőbb letéteményese kétségkívül a harcrendszer maga, ami hatalmas szerencséje az Abyssusnak, hiszen az esetek többségében ezt fogjuk majd űzni, lévén az általunk bebarangolt elhagyatottnak tűnő víz alatti létesítmények üresség helyett mindenféle mechanikus ellenfelektől konganak.

A velük zajló összecsapások még annak ellenére is piszkosul élvezetesek, hogy ahogyan fentebb már említettem, nincs belőlük sokféle, azonban amik vannak, azok legalább eltérő taktikát igényelnek. Valamelyik ellen a közelharc hatásos, míg másokat inkább távolról érdemes puffogtatni, de akadnak majd olyan gépek is, amik amint megérzik a halál leheletét, felbőszülve ránk rontanak, esetleg felgyógyítják a közelükben lévőket. Egyik sem rengeti meg a műfaj alapjait, de pont elegek ahhoz, hogy ne vehessük félvállról ezeket a harcokat. Ez utóbbi akkor csúcsosodik ki igazán, amikor többedmagunkkal merülünk alá a borzalmaknak, mivel ilyenkor a rendszer jóval nagyobb leosztásban küldi ránk az ellenfeleket. Emiatt a csapatmunka szinte nélkülözhetetlen, hiszen, ha nem figyelünk oda, akkor pillanatok alatt szétszedhetnek minket, cserébe viszont legalább annyi előnyünk lesz ilyenkor, hogy amennyiben földre kerülünk, a többiek visszahozhatnak minket az élők sorába.

Ez azonban egyrészt időigényes művelet, másrészt jóval kevesebb életponttal pattanunk fel a padlóról, szóval érdemesebb inkább elkerülni ezeket a pillanatokat, amiben hatalmas segítségünkre lehet a duplaugrással és vetődéssel megtámogatott mozgási rendszer. Ennek kitanulása kulcsfontosságú az életben maradásunk érdekében, különösképpen azért, mert jó kezekben használva szinte röhögve körbetáncolhatjuk az ellenfeleket. Ráadásul ennek hatásfokát tovább is növelhetjük azzal, hogyha időközben behúzunk pár olyan buffot, amik jótékonyan befolyásolják az efféle mozdulatainkhoz rendelt határokat (plusz ugrás, gyorsabb stamina töltődés). Ebből is látszik, hogy amennyiben megkönyörül rajtunk a véletlenszerűségért felelős alrendszer, akkor elképesztően élvezetes buildeket hozhatunk létre, csak hát ott az a fránya randomfaktor, aminek hála bármelyik pillanatban beleköphetnek a felvizezett levesünkbe.

Szerencsére azért akadnak olyan játékelemek is, amiknél nem kell tartanunk ezektől a hóbortoktól. Összesen három ilyennel találkozhatunk, melyek közül az első a korábban már említett permanens képességfa, amin előre haladva komoly bónuszokat nyújtó extrákat szerezhetünk be. A második a bossokból eső pontokból (brine) aktiválható plusz nehezítések, amikért cserébe több aranyat (a próbálkozásaink alatt felbukkanó boltokban költhető el) és soul fragmentet (erre van szükség a passzív perkek bekapcsolásához) kapunk. A harmadik pedig maga a fegyverünk és a beállított aktív képességünk, amiket egytől-egyig testreszabhatunk a központi helyszínként funkcionáló bázisunkon. Ezek közül főleg előbbi érdekes, hiszen a 8 megszerezhető csúzli mindegyike teljesen egyedi és rendszerint két tüzelési móddal rendelkezik, amiket szinte korlátlanul, végtelen lőszer mellett hasznosíthatunk a futásaink alatt. Érdemes megjegyezni azt is, hogy bár a játékban nincs sok mordály, amik vannak, azokat legalább bizonyos mértékig testre tudjuk szabni, ezáltal módosítva némileg az alapból beléjük táplált mechanikákat.

Kettős érzésem van az Abyssus kapcsán, hiszen egyrészt egy elképesztően stílusos és hatalmas potenciállal rendelkező roguelite lövölde, ami haverokkal együtt akár szórakoztató is tud lenni, viszont minden más esetben olyan hamar unalomba fullad, hogy még jajveszékelni sincsen ideje, máris elmerül a feneketlen mélységben. Ettől függetlenül azért a műfaj szerelmeseinek érdemes lehet rajta tartani a szemeiket, mivel a fejlesztők ígérete szerint a jövőben temérdek ingyenes frissítéssel igyekeznek majd kedveskedni a játékosoknak, akikből egyelőre még a baráti árcédula ellenére sincsen valami sok. Azért remélem, hogy nem fogják magára hagyni a játékot és betartják azt, amit vállaltak, mert pár extra gigányi tartalommal és néminemű balansszal felvértezve még akár új királya is lehetne a műfajnak, ehelyett azonban egyelőre ez csupán csak egy elvesztegetett lehetőség, ami magatehetetlenül hánykolódik a középszer tengerén.

Az Abyssus augusztus 12-én jelent meg, kizárólag PC-re.