A korai és késői 90-es években, nagyon keresettek voltak azok a filmek, melyek a bandák körül forogtak. Ez a különleges mozi téma csak „John Singleton Boyz n the Hood” megjelenése után vált legendássá. Azután, hogy megjelent az „én is, tesó” duma, egyre több gagyi gengszter film is megjelent a piacon. Ugyan ez a helyzet a játékokkal is. Miközben a Grand Theft Auto: San Andreas a legjobban a „Boyz n the Hood” vagy „Juice” filmjeinek sikeréhez hasonlítható, addig ott vannak, azok a béna filmek is a filmiparban, mint a „Tales From the Hood” vagy a (iszonyatos) „Phat Beach”. 25 to Life a sor végén van, és ezt a nézd a hátam játékot csak egy szóval tudnám körül írni, nagyon, de nagyon, de nagyon szánalmas…
Egyjátékos Hentelés
A 25 to Life egy iszonyatosan leegyszerűsített nézd a hátam stílusú játék egy kis egyszemélyes játékmóddal, mely mellé kapunk egy csapat alapú többjátékos módot is. Az egyszemélyes játékban Freezet testesíted meg, egy gengsztert, aki feleségével és gyermekével ki akar lépni az egész alvilági ügyletekből. Megkértek, hogy tégy meg "egy utolsó munkát," ami természetesen, balul sül el és mindent megkavar. Emellett egy rendőr szerepét is megkapod, akinek a lefizetett rendőröket kell lebuktatnia és egy bandavezért bőrébe is bújhatsz, akit Mexikóba száműznek és csak a játék végére szerzi vissza hatalmát. A történet egy időben és azonos helyen folyik, a karakterek valamilyen szinten kapcsolatban is vannak egymással, soha nem tudhatod, hogy jó vagy rossz fiú vagy. De a narráció sajnos olyan béna, hogy nem nagyon fog érdekelni az egész történet.
Az egyszemélyes játékmenete fedezékbe vonulásról, előbújás, és minél több ellenfél kicsinálásából áll. Rengeteg fegyver típussal futhatsz össze majd –mint például pisztolyokkal, dupla pisztolyokkal, gépfegyverekkel, géppuskákkal, és még egy LAW rakétavetővel is összehozhat a sors. Hogyha elég bolond vagy és közelre merészkedsz, akkor ott lesznek számodra a közelharci fegyverek, mint a kés vagy kalapács vagy, akármi. A legtöbb esetben mindig lesz elég töltényed, hogy ne használd őket, és a legtöbbször élet is szokott lenni mindenütt-legalábbis ez igaz az alap nehézségi szinten--, hogy nehogy túl nehéz legyen a játék, természetesen nem lesz túl nehéz végig vinned a játékot, ha nem állsz túl sokat nyílt terepen. Egy radar a képernyőn jelzi az ellenfelek elhelyezkedését, ami arra jó, hogy tudod, mikor pihenhetsz meg és mikor nem.
A környezet változó, a játék ad kül- és beltéri részeket is. Néha majd Los Angeles-szerű utcákon fogsz szaladgálni, bankot és kaszinót rabolhatsz, Tijuana utcáin rohangálhatsz, és megszökhetsz egy börtönből lázadáskor. Elég sok a változatosság ezen a téren, habár lehet azért, mert nincs semmi megjegyezni való rész. A legtöbbször egy egyszerű vonalon kell végig haladnod a starttól a célig és közben folyamatosan lőnöd kell.
Többjátékos Hentelés
Miközben a történetet felgöngyölíted, egyedi tárgyakat szerezhetsz a többjátékos módhoz. A csapatalapú többjátékos mód a gengszterek és rendőrök közti akár 16 fős, 4 módban játszható küzdelmekről szól. A Háború mód az alap csapat alapú haláltusa. A Megszállás módban a bűnözőknek meg kell védeniük a csomagjaikat. A Rablás módban a pályára véletlenszerűen kapunk rabolni való tárgyakat, melyet a bűnözőknek el kell lopniuk és vissza kell vinniük a bázisukra, miközben természetesen a rendőröknek ezt meg kell akadályozniuk. A Dögcédula, pedig bűnözők-bűnözők elleni graffiti versenyt jelent. A festhető falak, elfoglalható pontként viselkednek, és a csapatodnak az a feladata, hogy minél több legyen az irányításuk alatt. Ha szeretnéd, akár limitálhatod vagy ki is kapcsolhatod az újraéledést, hogy a meccsnek gyorsabban vége legyen.
A multis játék tehát inkább a csapat alapú játékra fókuszál, melyet így nagyon hasonlóvá teszi a Sony népszerű SOCOM sorozatához, mely nem az öldöklése miatt, hanem taktikai része miatt lett népszerű, melyet itt hiába keresünk. Gyorsan véged is van, amint túl sok lövés ér, semmilyen sebzés különbséggel. Összefoglalva, ez egy egyszerű többjátékos mód, mely nem veszi fel a versenyt a mai multis játékokkal.
Az Ítélet: Citromdíjat neki!
Grafikailag a játék nem a csúcson van. A tömör környezet, az átlagos karakterek, és a rag-doll fizika, melyet valaki otthon tákolhatott össze, mert a holtestek gyakran átesnek a tömör falon. A hang effektek átlagosak-hallottál már lövéseket játékban, nem? A szinkron felejthető, mert a játék néhány jó hangú színészét is lehúzza a gyatra minőségű szövegkönyv. A zene minőségi hip-hop válogatásokból áll, mind régi, mind új számokat hallhatunk.
Sajnos látszik a 25 to Life-on, hogy egy kis Max Payne érzést akartak belevinni a játékba, melyből csak egy gyenge klónt sikerült készíteni. A többjátékos mód, pedig mindennek mondható, de izgalmasnak nem. Ha rajongsz ezért a témáért, szerintem találsz jobb játékot is ebben a témában, mint a 25 to Life.
A 25 to Life egy iszonyatosan leegyszerűsített nézd a hátam stílusú játék egy kis egyszemélyes játékmóddal, mely mellé kapunk egy csapat alapú többjátékos módot is. Az egyszemélyes játékban Freezet testesíted meg, egy gengsztert, aki feleségével és gyermekével ki akar lépni az egész alvilági ügyletekből. Megkértek, hogy tégy meg "egy utolsó munkát," ami természetesen, balul sül el és mindent megkavar. Emellett egy rendőr szerepét is megkapod, akinek a lefizetett rendőröket kell lebuktatnia és egy bandavezért bőrébe is bújhatsz, akit Mexikóba száműznek és csak a játék végére szerzi vissza hatalmát. A történet egy időben és azonos helyen folyik, a karakterek valamilyen szinten kapcsolatban is vannak egymással, soha nem tudhatod, hogy jó vagy rossz fiú vagy. De a narráció sajnos olyan béna, hogy nem nagyon fog érdekelni az egész történet.
Az egyszemélyes játékmenete fedezékbe vonulásról, előbújás, és minél több ellenfél kicsinálásából áll. Rengeteg fegyver típussal futhatsz össze majd –mint például pisztolyokkal, dupla pisztolyokkal, gépfegyverekkel, géppuskákkal, és még egy LAW rakétavetővel is összehozhat a sors. Hogyha elég bolond vagy és közelre merészkedsz, akkor ott lesznek számodra a közelharci fegyverek, mint a kés vagy kalapács vagy, akármi. A legtöbb esetben mindig lesz elég töltényed, hogy ne használd őket, és a legtöbbször élet is szokott lenni mindenütt-legalábbis ez igaz az alap nehézségi szinten--, hogy nehogy túl nehéz legyen a játék, természetesen nem lesz túl nehéz végig vinned a játékot, ha nem állsz túl sokat nyílt terepen. Egy radar a képernyőn jelzi az ellenfelek elhelyezkedését, ami arra jó, hogy tudod, mikor pihenhetsz meg és mikor nem.
A környezet változó, a játék ad kül- és beltéri részeket is. Néha majd Los Angeles-szerű utcákon fogsz szaladgálni, bankot és kaszinót rabolhatsz, Tijuana utcáin rohangálhatsz, és megszökhetsz egy börtönből lázadáskor. Elég sok a változatosság ezen a téren, habár lehet azért, mert nincs semmi megjegyezni való rész. A legtöbbször egy egyszerű vonalon kell végig haladnod a starttól a célig és közben folyamatosan lőnöd kell.
Többjátékos Hentelés
Miközben a történetet felgöngyölíted, egyedi tárgyakat szerezhetsz a többjátékos módhoz. A csapatalapú többjátékos mód a gengszterek és rendőrök közti akár 16 fős, 4 módban játszható küzdelmekről szól. A Háború mód az alap csapat alapú haláltusa. A Megszállás módban a bűnözőknek meg kell védeniük a csomagjaikat. A Rablás módban a pályára véletlenszerűen kapunk rabolni való tárgyakat, melyet a bűnözőknek el kell lopniuk és vissza kell vinniük a bázisukra, miközben természetesen a rendőröknek ezt meg kell akadályozniuk. A Dögcédula, pedig bűnözők-bűnözők elleni graffiti versenyt jelent. A festhető falak, elfoglalható pontként viselkednek, és a csapatodnak az a feladata, hogy minél több legyen az irányításuk alatt. Ha szeretnéd, akár limitálhatod vagy ki is kapcsolhatod az újraéledést, hogy a meccsnek gyorsabban vége legyen.
A multis játék tehát inkább a csapat alapú játékra fókuszál, melyet így nagyon hasonlóvá teszi a Sony népszerű SOCOM sorozatához, mely nem az öldöklése miatt, hanem taktikai része miatt lett népszerű, melyet itt hiába keresünk. Gyorsan véged is van, amint túl sok lövés ér, semmilyen sebzés különbséggel. Összefoglalva, ez egy egyszerű többjátékos mód, mely nem veszi fel a versenyt a mai multis játékokkal.
Az Ítélet: Citromdíjat neki!
Grafikailag a játék nem a csúcson van. A tömör környezet, az átlagos karakterek, és a rag-doll fizika, melyet valaki otthon tákolhatott össze, mert a holtestek gyakran átesnek a tömör falon. A hang effektek átlagosak-hallottál már lövéseket játékban, nem? A szinkron felejthető, mert a játék néhány jó hangú színészét is lehúzza a gyatra minőségű szövegkönyv. A zene minőségi hip-hop válogatásokból áll, mind régi, mind új számokat hallhatunk.
Sajnos látszik a 25 to Life-on, hogy egy kis Max Payne érzést akartak belevinni a játékba, melyből csak egy gyenge klónt sikerült készíteni. A többjátékos mód, pedig mindennek mondható, de izgalmasnak nem. Ha rajongsz ezért a témáért, szerintem találsz jobb játékot is ebben a témában, mint a 25 to Life.
A világ egyik legszarabb játéka :-(
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.