A foci VB alatt bármit el lehet adni az embereknek. Sorban állás megy az LCD TV-kért, sosem látott mennyiségben fogy a sör, kelendőek a különböző VB-s logóval ellátott kegytárgyak, a gyerekek őrülten sikítoznak a plüss oroszlánért, és persze a videojátékok közt is a focis programok fogynak ilyenkor a legjobban.
Júniusban minden a VB körül forog, nem csoda hát, hogy a számítógépeket is ellepik a jó vagy kevésbé jó focis játékok. Persze vigyáznia kell embernek, hogy mire ad ki pénzt, mert bizony bár a játékokhoz nem csábítanak 0%-os THM-mel, azért egy jó borítókép alapján így is bedőlhetünk az átverésnek. Jelen tesztalanyunkért a Codemasters felelős és bár a név kötelezne, azért mégis képesek voltak kiadni egy ilyen, khm… hogy is mondjam pocsék játékot.
A Sensible Soccer nem ma született bárány, már 1988 óta jelen van a piacon, a legutóbbi darabja pedig 95-ben boldogított minket. A 2006-os remake persze megérkezett a VB-re, így vártuk is a nagy retro hangulatot, a fociélményt, a mindent átható World Cup életérzést, de sajnos pofára kellett esnünk. A játék túlságosan is retrora sikeredett, ugyanis megmaradtak a régi hülye kameranézetek, a minimalista grafikai megjelenítések, a kezelhetetlen játékosok és az idióta nagyfejű karakterek, melyek mind jellemezték az előző részeket. Bónuszként minderre rácsaptak egy rajzfilmes grafikát, gondolván, hogy ami totál rossz, még talán azt is tovább lehet rontani. Na de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk szépen egyenként a részleteket.
A játék valami hihetetlen módon több helyen jelesre vizsgázott. Az Eurogamer 9/10-re értékelte, összegzésnek pedig a „The best football action game"-mel jellemezte azt. Ilyen ajánlás után persze valami észvesztő nagy produkcióra számítottam, de sajnos gyorsan aláfagyott a lelkesedésem, amint a plexikorongot a meghajtóba helyeztem. A telepítés után azonnal a setup-ba rohantam, hogy testre szabjam a gombokat. Ekkor hidegzuhanyként ért, hogy a kurzoron kívül mindössze 2 gombra lesz szükségem: egy passz és egy lövés gombra. Lassan összeállt a kép, hogy sokat nem fogok cselezgetni, itt bizony a kőkemény rohangáláson lesz a hangsúly. A grafikai beállítások következtek. 640x480 alap, feltornászom maxra, elvégre a kövér ludakat szeretjük. Nosza, irány a friendly match.
A VB alkalmából a klubcsapatokat ezúttal félredobtam, azonnal a nemzeti válogatottakra koncentráltam. Tarkópofonként ért, hogy kicsiny hazánk 76. a világranglistában, mégse kapott helyet a játékban. Jó-jó, nem is vagyunk kint a nemzetek tornáján, elég picik is vagyunk, a narancsunk is keserű, válasszuk akkor a nagyágyúkat. Németország – Costa Rica, csak hogy stílusosak legyünk. Gyors formáció beállítás, begin match. Hm. És ekkor eljött az újabb szemkiakadás. A fejenként kb. 5 pixelből álló közönség őrülten ricsajozott, amikor felálltak a lufifejű kartonjátékosok. A játéktér egy nagy zöld paca, a rajzfilmes megjelenítés minden szépet elsöpör a képernyőről, kommentátor nincs, a kamera beállítás a lehető legidiótább szögben mutatja a pályát. Alapvetően optimista ember vagyok, mindig várom a jót, még ha kilátástalan is a helyzet. Ideje hát elkezdeni a játékot, biztos az majd kárpótol.
Kitaláltátok már, mi? Nos, igazatok van. Nem kárpótolt. Sőt, lelombozott. Mint fentebb említettem, mindössze két gombra van szükségünk az irányításon felül, így sok akciót nem is tudunk kezdeményezni, de még átélni sem. Ha nálunk a labda, átpasszolhatom vagy elrúghatom, ha az ellenfélnél akkor becsúszhatok, ha pedig épp a levegőben, akkor felugorhatok fejelni egyet, hátha a lufi formájú kobakommal sikerül eltalálni azt. Ennyi, ki is fújt a nagy focijáték, sehol egy cselezés, egy ollózás, egy kapáslövés, semmi. A játékosok idegesítően futnak, hamar kifáradnak és további idegesítő tényező, hogy ha nem nálunk van a labda, akkor nem én választom ki, hogy ki rohanjon érte. A számítógép dönti el, hogy melyik játékost irányítom és általában a legközelebb lévőt választja ki nekem. Akkor jön a probléma, ha egyenlő távolságra van 2 játékosom: az argentin rohan, nekem meg ide-oda ugrál a sárga köröm, mert nem tudja a gép, hogy a kettő közül melyik legyen a végleges befutó. No de ilyen ritkán fordul elő, általában sikerül egy személlyel elbánni a botlábú ellenfeleket, irány az idegen térfél, cél a kapu. Az embereim futnak, 10 méter után pedig mint egy 30 éve dohányzó cukorbeteg, úgy fáradnak el. Passzolgatok, hátha sikerül eljutni a kapuig, amikor is észreveszem, hogy gyakorlatilag csak 3 irányba tudom ellőni a lasztit. Előre vagy sréhen balra / jobbra. Így bizony nem könnyű betalálni a hálóba, főleg, hogy felrúgnak a kapu előtt 6 méterrel. Piros lap nincs, the show must go on.
Ha fordul az állás és az ellenfél támad, akkor sincs könnyű dolgunk. A brazil védőknek nem könnyű lefutniuk a horvát csatárokat, ez bizony kőkemény reality. Az ellenfél rohan, a kaputól 2 méterre van már, a goal keeperem meg se mozdul, még egy utolsó rövid passz és GÓÓÓÓL. 1:0-ra vezet az ellenség, én pedig hozzá se tudtam szagolni a játékhoz – és ez bizony nem az én bénaságomnak köszönhető.
Nos, ez lett volna az én Sensible Soccer 2006-os élményem, remélem sikerült élvezetesen és kellően átható módon prezentálni felétek, hogy mire számítsatok, ha megveszitek a játékot. Az eredeti, 10-15 évvel ezelőtt megjelent Sensible Soccer részek valóban nagyon jók voltak, a Codemasters-es emberek pedig ezt a retro hangulatot próbálták most feléleszteni, sajnos kevés sikerrel. Egy harmatgyenge remake lett a játék, kevés lehetőséggel, borzalmas grafikával és mégpocsékabb akcióval. Azt hiszem, egyedül a foci VB-nek köszönhető, ha pénzt tudnak mindebből kovácsolni, de őszre már a 990-es polcon fog virítani a doboz, arra mérget vehetünk.
A Sensible Soccer nem ma született bárány, már 1988 óta jelen van a piacon, a legutóbbi darabja pedig 95-ben boldogított minket. A 2006-os remake persze megérkezett a VB-re, így vártuk is a nagy retro hangulatot, a fociélményt, a mindent átható World Cup életérzést, de sajnos pofára kellett esnünk. A játék túlságosan is retrora sikeredett, ugyanis megmaradtak a régi hülye kameranézetek, a minimalista grafikai megjelenítések, a kezelhetetlen játékosok és az idióta nagyfejű karakterek, melyek mind jellemezték az előző részeket. Bónuszként minderre rácsaptak egy rajzfilmes grafikát, gondolván, hogy ami totál rossz, még talán azt is tovább lehet rontani. Na de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk szépen egyenként a részleteket.
A játék valami hihetetlen módon több helyen jelesre vizsgázott. Az Eurogamer 9/10-re értékelte, összegzésnek pedig a „The best football action game"-mel jellemezte azt. Ilyen ajánlás után persze valami észvesztő nagy produkcióra számítottam, de sajnos gyorsan aláfagyott a lelkesedésem, amint a plexikorongot a meghajtóba helyeztem. A telepítés után azonnal a setup-ba rohantam, hogy testre szabjam a gombokat. Ekkor hidegzuhanyként ért, hogy a kurzoron kívül mindössze 2 gombra lesz szükségem: egy passz és egy lövés gombra. Lassan összeállt a kép, hogy sokat nem fogok cselezgetni, itt bizony a kőkemény rohangáláson lesz a hangsúly. A grafikai beállítások következtek. 640x480 alap, feltornászom maxra, elvégre a kövér ludakat szeretjük. Nosza, irány a friendly match.
A VB alkalmából a klubcsapatokat ezúttal félredobtam, azonnal a nemzeti válogatottakra koncentráltam. Tarkópofonként ért, hogy kicsiny hazánk 76. a világranglistában, mégse kapott helyet a játékban. Jó-jó, nem is vagyunk kint a nemzetek tornáján, elég picik is vagyunk, a narancsunk is keserű, válasszuk akkor a nagyágyúkat. Németország – Costa Rica, csak hogy stílusosak legyünk. Gyors formáció beállítás, begin match. Hm. És ekkor eljött az újabb szemkiakadás. A fejenként kb. 5 pixelből álló közönség őrülten ricsajozott, amikor felálltak a lufifejű kartonjátékosok. A játéktér egy nagy zöld paca, a rajzfilmes megjelenítés minden szépet elsöpör a képernyőről, kommentátor nincs, a kamera beállítás a lehető legidiótább szögben mutatja a pályát. Alapvetően optimista ember vagyok, mindig várom a jót, még ha kilátástalan is a helyzet. Ideje hát elkezdeni a játékot, biztos az majd kárpótol.
Kitaláltátok már, mi? Nos, igazatok van. Nem kárpótolt. Sőt, lelombozott. Mint fentebb említettem, mindössze két gombra van szükségünk az irányításon felül, így sok akciót nem is tudunk kezdeményezni, de még átélni sem. Ha nálunk a labda, átpasszolhatom vagy elrúghatom, ha az ellenfélnél akkor becsúszhatok, ha pedig épp a levegőben, akkor felugorhatok fejelni egyet, hátha a lufi formájú kobakommal sikerül eltalálni azt. Ennyi, ki is fújt a nagy focijáték, sehol egy cselezés, egy ollózás, egy kapáslövés, semmi. A játékosok idegesítően futnak, hamar kifáradnak és további idegesítő tényező, hogy ha nem nálunk van a labda, akkor nem én választom ki, hogy ki rohanjon érte. A számítógép dönti el, hogy melyik játékost irányítom és általában a legközelebb lévőt választja ki nekem. Akkor jön a probléma, ha egyenlő távolságra van 2 játékosom: az argentin rohan, nekem meg ide-oda ugrál a sárga köröm, mert nem tudja a gép, hogy a kettő közül melyik legyen a végleges befutó. No de ilyen ritkán fordul elő, általában sikerül egy személlyel elbánni a botlábú ellenfeleket, irány az idegen térfél, cél a kapu. Az embereim futnak, 10 méter után pedig mint egy 30 éve dohányzó cukorbeteg, úgy fáradnak el. Passzolgatok, hátha sikerül eljutni a kapuig, amikor is észreveszem, hogy gyakorlatilag csak 3 irányba tudom ellőni a lasztit. Előre vagy sréhen balra / jobbra. Így bizony nem könnyű betalálni a hálóba, főleg, hogy felrúgnak a kapu előtt 6 méterrel. Piros lap nincs, the show must go on.
Ha fordul az állás és az ellenfél támad, akkor sincs könnyű dolgunk. A brazil védőknek nem könnyű lefutniuk a horvát csatárokat, ez bizony kőkemény reality. Az ellenfél rohan, a kaputól 2 méterre van már, a goal keeperem meg se mozdul, még egy utolsó rövid passz és GÓÓÓÓL. 1:0-ra vezet az ellenség, én pedig hozzá se tudtam szagolni a játékhoz – és ez bizony nem az én bénaságomnak köszönhető.
Nos, ez lett volna az én Sensible Soccer 2006-os élményem, remélem sikerült élvezetesen és kellően átható módon prezentálni felétek, hogy mire számítsatok, ha megveszitek a játékot. Az eredeti, 10-15 évvel ezelőtt megjelent Sensible Soccer részek valóban nagyon jók voltak, a Codemasters-es emberek pedig ezt a retro hangulatot próbálták most feléleszteni, sajnos kevés sikerrel. Egy harmatgyenge remake lett a játék, kevés lehetőséggel, borzalmas grafikával és mégpocsékabb akcióval. Azt hiszem, egyedül a foci VB-nek köszönhető, ha pénzt tudnak mindebből kovácsolni, de őszre már a 990-es polcon fog virítani a doboz, arra mérget vehetünk.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.