Age of Pirates: Caribbean Tales

  • Írta: Daks
  • 2006. szeptember 18.
1987-ben a Sid Meier nevével ékesített Pirates! alapjaiban forgatta fel az akkori játékpiacot. A cucc legalább annyi embert addiktá tett, mint a Civilization és akkor történt meg az is, hogy a gamerek belezúgtak a kalózos játékokba.
Népszerűsége a 90-es években sem kopott sokat és sorra szorította maga mögé a hasonló témát érintő RPG-stratégia hibrideket. Először 2000-ben talált komoly versenytársra a Sea Dogs személyében, amit a 2003-as Karib-tenger Kalózai lazán le is vert. A Disney nem örülhetett sokáig a sikerének, mert rá egy évre Sid barátunk a Pirates! remake-jével újra felküzdötte magát az első helyre, most pedig az újabb trónkövetelő, az Age of Pirates: Caribbean Tales van terítéken.


A hosszúra nyúlt bevezető után most ismerkedjünk meg a játék brazil szappanoperára hasonlító kálváriájával. Nem véletlen, hogy a Karib-tenger Kalózai: A Holtak Kincse című mozifilmmel egy időben jött ki a cucc, mivel tudniillik, hogy a film debütáló darabjának játék változata az a Pirates of the Caribbean volt, amit a Sea Dogs 2-nek szántak eredetileg. A Disney három éve megvette a Sea Dogs 2-t és átnevezve kiadta a filmjéhez, majd miután azt a projektet lezárták a fejlesztők és nem is kaptak újabb megbízást Jack Sparrow témában, úgy döntöttek, hogy folytatják a kalózos témát és kihasználva a film sikerét újabb nagy adag lét szakítanak le a virtuális kardforgatás megszállottjaitól – ezúttal a Disney nélkül. Az Age of Pirates: Caribbean Tales-t tehát fel lehet fogni Sea Dogs 2-ként, Sea Dogs 3-ként vagy Pirates of the Caribbean 2-ként is, attól függően, hogy kinek hogy tetszik, de a lényeg, hogy ismét minőségi kalóz-RPG-t gyártottak az Akella-nál.


A játék a már jól megszokott nyílt karib-tengeri világot nyitja meg előttünk, ahol kedvünk szerint kereskedhetünk, kalózkodhatunk, vagy különböző nemzetek zászlaja alatt hivatalos küldetéseket hajthatunk végre. Új kaland kezdésekor két karakter közül választhatunk: kérésünkre Blaze Shark a nagyszájú szőke fenegyerek, vagy Beatrice Shark, a telt keblekkel és formás hátsó résszel megáldott vörös ördög áll szolgálatunkba. Miután túljutottunk ezen a kemény feladaton, egy videó tárul elénk, mely dióhéjban összefoglalja a háttértörténetet. A két főszereplő sztorija különböző, de rengeteg helyen összekapcsolódik, garantálva ezzel az újrajátszást és az izgalmakat. Jó pont, hogy a Sea Dogs-hoz és a Pirates of the Caribbean-hez hasonlóan itt sem kötelező követni a fő történeti vonalat, így bármikor eltérhetünk tőle és kedvünk szerint ismét nekiugorhatunk.


Mivel a játék egy RPG, ezért karakterünk itt is gyűjthet tapasztalati pontokat, növelheti képességeit, csiszolhatja tudását és a nagyobb sikeres csaták végeztével szintet is ugorhat. A játéktér teljesen bejárható, szabadon lehet hajózni a tengeren, kötetlenül sétálgathatunk a kikötővárosokban és ott bárkivel szóba is elegyedhetünk. Fekete pontot érdemel, hogy a városok nagyon uncsi helyek, mindenhol hasonló épületek és emberek várnak minket, akik ráadásul 90%-ban ugyanazzal a szöveggel kommunikálnak. A tengeren való utazás a már jól megszokott módon történik – egy felső nézetes térképen irányíthatjuk hajónkat felgyorsított idő mellett, melynek köszönhetően fél perc alatt átruccanhatunk egy szomszédos szigetre.


A kikötőkben gyakorlatilag bárkit megszólíthatunk, de általában csak egy ember fog nekünk konkrét feladatot adni. A városban megjavíttathatjuk lélekvesztőnket, újat vehetünk helyette, a kereskedőre rásózhatjuk a portékánkat, felszerelést vehetünk, vagy kocsmázhatunk. A kocsmában munka nélkül maradt matrózok várják, hogy felfogadják őket némi arany ellenében, de ha szerencsénk van, akkor találkozhatunk egy-két részeg kapitánnyal is, aki készségesen elárulja, hogy hajója éppen hol horgonyoz, és hogy mekkora értéket szállít. Ezek után persze gond nélkül kirabolhatjuk felelőtlen barátunkat, sőt a hajóját is elvehetjük, amit flottánkhoz csatolhatunk vagy pénzzé tehetünk az ácsnál. Nekünk nem kell félni, a kikötőben mi teljes biztonságban tudhatjuk értékeinket.


A játékban több száz, városban felvehető mellékküldetés van, és mivel alapvetően nem kalózként vagyunk nyilvántartva, így a fő küldetéseket a kormányzótól kapjuk. Minden kikötőbe érkezésünk alkalmával találunk valami megbízást, így a játék indításakor nem árt egy bögre erős kávé kikészítése a gépasztalra – főleg ha számítunk a totál additk transzformációra.


Mi dönthetjük el, hogy a spanyol, az angol vagy a francia nemzethez tartozunk-e elsődlegesen, esetleg szabadúszók vagy kalózok vagyunk-e. Az induláskor még mindenki a barátunk, és attól függően, hogy kinek teszünk keresztbe vagy kinek a hajóit raboljuk ki sűrűn, az lesz az ellenségünk. Akár mindegyik nemzettel összeakaszthatjuk a bajszunkat, de ez nem tanácsos, mert a nyílt tengeren egy pillanat alatt összefuthatunk barátságtalan katonai flottákkal.


A játék nagy része lehetővé teszi számunkra a békeidőben való hajókázást és a pénzkeresést, mely utóbbiból a hajónkat javíttathatjuk, új bárkákat vásárolhatunk, upgradelhetünk vagy tapasztaltabb matrózokat vehetünk fel. Ha már jól megszedtük magunkat, akkor birtokolhatunk több hajót is egyszerre, melyeket másodtisztek irányítanak és egész végig velünk utaznak, egy erős flottát létrehozva ezzel.


A nyílt vízen való csatázás rendkívül izgalmas és látványos. A felső nézetes gyorsutazás alkalmával megtámadhatunk bármely arra járót, de akár minket is csatába hívhatnak. Ha elindul a harc, akkor a játék visszavált valós időbe és normális nézetbe. Attól függően, hogy milyen időt és napszakot fogtunk ki, akár háborúzhatunk nappal szélcsendes időben és éjszaka egy hatalmas vihar közben is. Persze egyik most felsorolt példa sem valami bizalomgerjesztő, így érdemes megnézni az aktuális időjárást, hogy a kellőképpen fújó szél és a többi tényező csak előnyünkre szolgáljon. Az összecsapáskor nekünk csak parancsokat kell osztogatni, hogy a legénység a kellő időben a megfelelő lőszerrel tüzeljen a másik hajó ellen, így nem csak a saját tapasztalati pontunkat, de embereinkét is növelhetjük.


A szárazföldi harc szégyenletesen gyengére sikerült, így csak az idegeink felőrlésére jó. A karakter mozgása ügyetlen és hiába vesszük meg a legprofibb, legdrágább kardokat, mindegyikkel lassú és gyenge a támadás. Piros pontot érdemel, hogy ha már jártunk egy épületben, akkor a következő vizitnél nem kell újra odasétálnunk, a karakterünk tudja magától az útvonalat és egy másodperc alatt odavarázsolja magát – megspórolva nekünk rengeteg időt az unalmas gyaloglással. Egy szó mint száz, a játék sokkal, de sokkal jobb, ha a vízen tartózkodunk, mivel ott nem csak izgalmasabb dolgok történnek, de a látvány is sokkal kellemesebb. A hullámok gyönyörűek, a víz fodrozódása és tükröződése lenyűgöző, az időjárási effektek pazarok, itt csak a hajó elnagyolt megjelenítését lehet szidni. Külső nézetből alig pár matróz lézeng a hanyagul textúrázott bárkán, míg a fedélzeti kamerával már egyet sem látni, átugorva az ellenség hajójára pedig 20x részletesebb belső vár minket, tele katonával és hajóberendezéssel.


Cikkünk végéhez érve levonhatjuk a konklúziót, miszerint nem ez az a Sea Dogs epizód, melynek társaságában éveket fogunk tölteni. Túl sok a kalandelem, kevés az újítás, ezért hamar megunható. A 2007-ben megjelenő Captain's Blood alcímet viselő folytatás reméljük már többet fog tudni nyújtani, de ez még most így kevés.

3.
hurka79
Ez egy szar! Napokat-heteket kell várni mire nappal lesz és be tudok menni a kormányzóhoz.Majd bejutva ad egy olyan küldit, aminek helyszíne az egyetlen ellenségem szigete! Ki érti ezt?
1.
alma7
2 kérdésem lenne :

-hogyan tudok egyszerre több hajót is birtokolni csak ha veszek vagy el is tudom valahogy foglalni?

-már találkoztam a testvérrel és a kalózok szigetén meg kéne ölnö egy halhatatlant azt hogyan?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...