Nem tudom felvetődött-e már bárkiben is a felismerés, hogy a „gonoszt” mindig jobban megjegyzik az emberek, mint a jókat (persze vannak kivételek). Hogy filmes példákkal hozakodjak elő a legkézenfekvőbb Darth Vader vagy Smith ügynök. Megállapodhatunk abban, hogy gonosz mindig kell, különben az egyszerű hős élete unalmas és kihívásoktól mentes lenne. Ki kell egyenlíteni a mérleget, kell az ősellenség, a fő gonosz, akit le lehet majd győzni. Még a NASCAR játékokban is van rossz fiú…
Evil always wins, because Good is dump…
Habár az ötlet nem új keletű – gondoljunk csak a Dungeon Keepersre, vagy az Evil Geniusra esetleg a Carmageddonra vagy a Postalra -, voltak már próbálkozások azon a téren, hogy a játékos ne a jó oldalon álljon. Jelen esetben az Age of Wonders-t jegyző Triumph Studios dolgozta fel a Tolkien által lefektetett fantasy szabályait, egy kicsit másképp. A gonosz hűbérurat irányíthatjuk, illetve rajta keresztül a kis talpnyalóit. Kéz a kézben dúlhatjuk végig a világot, hogy visszaállítsuk az egyszer dicső uradalmunkat.
Igazából a goblinszerű alattvalók csak a tornasor végén kaphattak volna helyet, ám van belőlük 4 féle kiadás is (ahogy haladunk előre a kampányban és megnyitjuk őket). A legjobb az egészben, hogy kiküldjük őket és gyakorlatilag helyettünk dolgoznak, miért is kéne nekünk mindent kézzel csinálni?! Harcolnak és rosszabb esetben meghalnak értünk, nagy és nehéz tárgyakat mozgatnak meg. Gonoszságuk ellenére mégis olyan „aranyosan" csinálják a dolgukat és olyan jókat lehet rajta mosolyogni/röhögni. Igazából nélkülük semmihez nem tudunk igazán kezdeni. Ők dolgoznak helyettünk, irányíthatjuk őket és ez teszi ki a játék nagy részét.
Az élet apró örömei
A legnagyobb meglepetés, illetve a legnagyobb újdonság, ami nagyon tetszett az, ahogy a kis goblinkák interakcióba, kapcsolatba lépnek a világ többi részével. Nagyon kevés a statikus dolog, majdnem mindennel lehet csinálni valamit. Például, ráirányítod a csapatot egy söröskorsókkal teli asztalra. Az eredmény: pár böfögő, picit benyomott, ám elégedett kis goblin. Vagy küldd be a tökök közé és igazi tökfejeket kapsz eredményül, mármint tökből készült sisakban rohangáló goblint . Nagyon kidolgozottak a mozdulatsorok, igazából nincs is kedvünk az első sorban tevékenykedni, tökéletesen jól elvagyunk azzal, hogy hátulról irányítgatjuk őket, néha ellövünk valami varázslatot és kész. Kétszer kellett beleavatkoznom a csatabárdommal az eseményekbe és ekkor is azért, mert valami főszörnyet kellett lenyomni.
Kapod, amit látsz
Igazából az irányítás kicsit zavaró lehet az elején. A bal oldali joystickkel irányítjuk az Overlordot, míg a jobb oldalival a sereget irányíthatjuk direkt módon (van lehetőség, hogy csak intünk egy irányba és akkor a goblinok arra mennek, és amit találnak, azzal kezdenek valamit…). Látható, hogy így már nincs helye a kamera irányításának, amit így a gép vállal magára és ez ad okot néha egy kis idegességre. Akkor van általában gond, ha kis helyre mennénk, mondjuk alagútba, és ráadásul a sereget szeretnénk irányítani méghozzá sebészi precizitással, na, ekkor gáz van. Jó, annyira nem rossz a helyzet, nem játszhatatlan miatta a játék, hozzá kell és kis gyakorlás után hozzá is lehet szokni.
A nagy csapat
Mint már említettem négy féle talpnyalónk van, barnák, vörösek, kékek, zöldek. A barnák jó harcosok, ők szednek össze minden tárgyat, ami harchoz kellhet, kard, sisak, lándzsa, tök, satöbbi. A vörösek a távolsági egységek, távolról dobálják meg tűzgolyókkal az ellent, illetve ők tudják eltűntetni a tűz okozta akadályt. A kékek gyenge harcosok, ám fel tudják éleszteni a többieket, illetve a kvartettből csak ők képesek belemenni a vízbe. A zöldek méregtűrőek, ebből adódóan ők képesek átmenni vagy megszűntetni a méregakadályokat.
Tapasztaltabb játékosok már egyből láthatják, hogy itt bizony puzzleökre, fejtörőkre számíthat az ember. Néha (nagyon néha) szükségünk lesz a logikánkra is, illetve éleslátásra, hogy ha sikerült kiszúrni, hogy merre menjünk tovább, akkor kitaláljuk, hogy hogyan valósítsuk meg a továbbhaladásunkat. Igazából a legnagyobb fejtörést az fogja okozni, hogy merre kéne továbbmenni, mert már megint eltévedtünk. Persze, ha lenne térkép, akkor nem lenne ilyen gondunk, de az életben semmi sem egyszerű, igaz? Jobban belegondolva a játékban nagyrészt ide-oda kell szaladgálni, elég goblint gyűjteni aztán ráküldeni az ellenségre vagy egy nagyobb tárgyra, ami a továbbhaladás kulcsát jelenti.
Azért ennyire nem rossz a helyzet, nagyon játszatja magát a játék. A környezet részletes, gyönyörűen felépített, normális és értelmes küldetéseink vannak, és egyébként úgy igazán meg van az, az érzésünk, hogy a világban minden a helyén van. Nagyon sok a felfedezni- és gyűjtenivaló, még a saját várunkat is csinosítgathatjuk, vásárolhatunk bele minden jellemző kelléket, ami igazán gonosszá teheti a helyet. Magunkat, illetve a felszerelésünket is fejleszthetjük, amihez goblinra, sok-sok goblinra lesz szükség. Szóval van mire elkölteni az összeharácsolt javakat.
Ami (kezdetben) nagyban emeli még a hangulatot az a hangok és a nem játékos karakterek (NJK-k) beszéde. Majdnem minden NJK megszólal a játék alatt, elég annyi, hogy elmegyünk mellette. Elhaladunk egy kereskedő előtt, egyből rákérdez, hogy esetleg nem eladó-e az egyik goblin. Elhaladunk egy paraszt mellett, s az méltat minket, stb. Nagyon jó ötletnek tartom, csak a kivitelezéssel vannak gondok. Használhatnának több frázist, vagy egy ideig ne szóljanak semmit, mivel a huszadik hallgatásra már nem annyira vicces, mint amikor még csak harmadjára hallottuk.
Azok az undok bogarak és a konklúzió
Körbenéztem a neten, hogy kinek milyen gondja volt a játékkal. A kamerakezelési gondok mellett voltak olyanok, akiknek bugos volt a játék. Egybe belefutottam én is: visszateleportáltam a várba, kiléptem a játékból és kikapcsoltam a gépet. Másnap teleportálok vissza oda, ahol abbahagytam a dolgokat és legnagyobb meglepetésemre mindenki, akit tegnap lekaszaboltunk az most újra él és virul. Ejnye.
Ennél komolyabba nekem szerencsére nem sikerült belefutnom, de van itt azért egy-két durvább bug is, állítólag. Volt olyan, akinek a teleportáció hatására eltűnt egy kulcsfontosságú tárgy. Mivel a teleportáció automatikusan ráment az állásra így a játéknak gyakorlatilag vége. Ciki.
A témában jobban elmélyültebbek észrevehetik, hogy nagyon sok kikacsintás van a hasonló fantasykra. Vizuálisan nagyon hasonlít a Fable-re, van benne a Gyűrűk Urából is sok átvett és éppen az ellenkezőjére alakított dolog is. Itt például a „gonosz kisz hobbitok" tényleg azok, a hősük is egy kétméteres elhízott zsírgolyó. Tény, hogy nagyon sok olyan van, amit már máshol is láthattunk már, törpök, tündék, Szauronhoz nagyon hasonlító főszereplő.
De az eddigieket összesítve és a negatívumok ellenére nekem nagyon tetszett a játék. Kellemes felüdülés volt, sikerült elmerülnöm a környezetben a hibái ellenére is. Igaz, hogy (valószínűleg az alacsonyabb besorolás miatt) a játék közel sem annyira gonosz, mint az lehetett volna, de ez már csak hab lenne a tortán. Nem egy „mindenképp látnom kell" kategória, de aki egy kicsit is fogékony erre, annak érdemes lehet belevágnia. Igazából, ha másra nem is, arra jó, hogy eljátszogassunk az őszi-téli dömpingig, illetve hogy közben ábrándozzunk egy kicsit a Fable 2-ről…
Habár az ötlet nem új keletű – gondoljunk csak a Dungeon Keepersre, vagy az Evil Geniusra esetleg a Carmageddonra vagy a Postalra -, voltak már próbálkozások azon a téren, hogy a játékos ne a jó oldalon álljon. Jelen esetben az Age of Wonders-t jegyző Triumph Studios dolgozta fel a Tolkien által lefektetett fantasy szabályait, egy kicsit másképp. A gonosz hűbérurat irányíthatjuk, illetve rajta keresztül a kis talpnyalóit. Kéz a kézben dúlhatjuk végig a világot, hogy visszaállítsuk az egyszer dicső uradalmunkat.
Igazából a goblinszerű alattvalók csak a tornasor végén kaphattak volna helyet, ám van belőlük 4 féle kiadás is (ahogy haladunk előre a kampányban és megnyitjuk őket). A legjobb az egészben, hogy kiküldjük őket és gyakorlatilag helyettünk dolgoznak, miért is kéne nekünk mindent kézzel csinálni?! Harcolnak és rosszabb esetben meghalnak értünk, nagy és nehéz tárgyakat mozgatnak meg. Gonoszságuk ellenére mégis olyan „aranyosan" csinálják a dolgukat és olyan jókat lehet rajta mosolyogni/röhögni. Igazából nélkülük semmihez nem tudunk igazán kezdeni. Ők dolgoznak helyettünk, irányíthatjuk őket és ez teszi ki a játék nagy részét.
Az élet apró örömei
A legnagyobb meglepetés, illetve a legnagyobb újdonság, ami nagyon tetszett az, ahogy a kis goblinkák interakcióba, kapcsolatba lépnek a világ többi részével. Nagyon kevés a statikus dolog, majdnem mindennel lehet csinálni valamit. Például, ráirányítod a csapatot egy söröskorsókkal teli asztalra. Az eredmény: pár böfögő, picit benyomott, ám elégedett kis goblin. Vagy küldd be a tökök közé és igazi tökfejeket kapsz eredményül, mármint tökből készült sisakban rohangáló goblint . Nagyon kidolgozottak a mozdulatsorok, igazából nincs is kedvünk az első sorban tevékenykedni, tökéletesen jól elvagyunk azzal, hogy hátulról irányítgatjuk őket, néha ellövünk valami varázslatot és kész. Kétszer kellett beleavatkoznom a csatabárdommal az eseményekbe és ekkor is azért, mert valami főszörnyet kellett lenyomni.
Kapod, amit látsz
Igazából az irányítás kicsit zavaró lehet az elején. A bal oldali joystickkel irányítjuk az Overlordot, míg a jobb oldalival a sereget irányíthatjuk direkt módon (van lehetőség, hogy csak intünk egy irányba és akkor a goblinok arra mennek, és amit találnak, azzal kezdenek valamit…). Látható, hogy így már nincs helye a kamera irányításának, amit így a gép vállal magára és ez ad okot néha egy kis idegességre. Akkor van általában gond, ha kis helyre mennénk, mondjuk alagútba, és ráadásul a sereget szeretnénk irányítani méghozzá sebészi precizitással, na, ekkor gáz van. Jó, annyira nem rossz a helyzet, nem játszhatatlan miatta a játék, hozzá kell és kis gyakorlás után hozzá is lehet szokni.
A nagy csapat
Mint már említettem négy féle talpnyalónk van, barnák, vörösek, kékek, zöldek. A barnák jó harcosok, ők szednek össze minden tárgyat, ami harchoz kellhet, kard, sisak, lándzsa, tök, satöbbi. A vörösek a távolsági egységek, távolról dobálják meg tűzgolyókkal az ellent, illetve ők tudják eltűntetni a tűz okozta akadályt. A kékek gyenge harcosok, ám fel tudják éleszteni a többieket, illetve a kvartettből csak ők képesek belemenni a vízbe. A zöldek méregtűrőek, ebből adódóan ők képesek átmenni vagy megszűntetni a méregakadályokat.
Tapasztaltabb játékosok már egyből láthatják, hogy itt bizony puzzleökre, fejtörőkre számíthat az ember. Néha (nagyon néha) szükségünk lesz a logikánkra is, illetve éleslátásra, hogy ha sikerült kiszúrni, hogy merre menjünk tovább, akkor kitaláljuk, hogy hogyan valósítsuk meg a továbbhaladásunkat. Igazából a legnagyobb fejtörést az fogja okozni, hogy merre kéne továbbmenni, mert már megint eltévedtünk. Persze, ha lenne térkép, akkor nem lenne ilyen gondunk, de az életben semmi sem egyszerű, igaz? Jobban belegondolva a játékban nagyrészt ide-oda kell szaladgálni, elég goblint gyűjteni aztán ráküldeni az ellenségre vagy egy nagyobb tárgyra, ami a továbbhaladás kulcsát jelenti.
Azért ennyire nem rossz a helyzet, nagyon játszatja magát a játék. A környezet részletes, gyönyörűen felépített, normális és értelmes küldetéseink vannak, és egyébként úgy igazán meg van az, az érzésünk, hogy a világban minden a helyén van. Nagyon sok a felfedezni- és gyűjtenivaló, még a saját várunkat is csinosítgathatjuk, vásárolhatunk bele minden jellemző kelléket, ami igazán gonosszá teheti a helyet. Magunkat, illetve a felszerelésünket is fejleszthetjük, amihez goblinra, sok-sok goblinra lesz szükség. Szóval van mire elkölteni az összeharácsolt javakat.
Ami (kezdetben) nagyban emeli még a hangulatot az a hangok és a nem játékos karakterek (NJK-k) beszéde. Majdnem minden NJK megszólal a játék alatt, elég annyi, hogy elmegyünk mellette. Elhaladunk egy kereskedő előtt, egyből rákérdez, hogy esetleg nem eladó-e az egyik goblin. Elhaladunk egy paraszt mellett, s az méltat minket, stb. Nagyon jó ötletnek tartom, csak a kivitelezéssel vannak gondok. Használhatnának több frázist, vagy egy ideig ne szóljanak semmit, mivel a huszadik hallgatásra már nem annyira vicces, mint amikor még csak harmadjára hallottuk.
Azok az undok bogarak és a konklúzió
Körbenéztem a neten, hogy kinek milyen gondja volt a játékkal. A kamerakezelési gondok mellett voltak olyanok, akiknek bugos volt a játék. Egybe belefutottam én is: visszateleportáltam a várba, kiléptem a játékból és kikapcsoltam a gépet. Másnap teleportálok vissza oda, ahol abbahagytam a dolgokat és legnagyobb meglepetésemre mindenki, akit tegnap lekaszaboltunk az most újra él és virul. Ejnye.
Ennél komolyabba nekem szerencsére nem sikerült belefutnom, de van itt azért egy-két durvább bug is, állítólag. Volt olyan, akinek a teleportáció hatására eltűnt egy kulcsfontosságú tárgy. Mivel a teleportáció automatikusan ráment az állásra így a játéknak gyakorlatilag vége. Ciki.
A témában jobban elmélyültebbek észrevehetik, hogy nagyon sok kikacsintás van a hasonló fantasykra. Vizuálisan nagyon hasonlít a Fable-re, van benne a Gyűrűk Urából is sok átvett és éppen az ellenkezőjére alakított dolog is. Itt például a „gonosz kisz hobbitok" tényleg azok, a hősük is egy kétméteres elhízott zsírgolyó. Tény, hogy nagyon sok olyan van, amit már máshol is láthattunk már, törpök, tündék, Szauronhoz nagyon hasonlító főszereplő.
De az eddigieket összesítve és a negatívumok ellenére nekem nagyon tetszett a játék. Kellemes felüdülés volt, sikerült elmerülnöm a környezetben a hibái ellenére is. Igaz, hogy (valószínűleg az alacsonyabb besorolás miatt) a játék közel sem annyira gonosz, mint az lehetett volna, de ez már csak hab lenne a tortán. Nem egy „mindenképp látnom kell" kategória, de aki egy kicsit is fogékony erre, annak érdemes lehet belevágnia. Igazából, ha másra nem is, arra jó, hogy eljátszogassunk az őszi-téli dömpingig, illetve hogy közben ábrándozzunk egy kicsit a Fable 2-ről…
Kapcsolódó cikk
Szorakozás 9.9
ötletesség 9.9
nálam egy játék ha ötletes és szorakoztato az nyerö nálam is kb
9.5 kap
Saját vélemény: kicsit tobb pontott kellet volna kapnia mert a Transformers kapott 7.3 at az Overlord meg 7.8 at és szerintem az Overlordnak nagyobb az ujrajátszhatósága és az egész játék jobban ossze lett rakva mint az az értelmetlen futkározok a robottal lovoldozok aztan megint futok.Szerintem: 8.6
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.