Virtua Fighter 5

  • Írta: Daks
  • 2007. november 23.
A világ legnagyobb harcosait a J6 Alapítvány idén is meghívta a World Fighting Tournament bajnokságra. Az ötödik nagy tornán 17 szerencsés kiválasztott mérkőzhet meg egymással, de a trófeát csak a legjobb és legerősebb bunyós viheti haza. Aki hibázik, kiesik.
A Virtua Fighter sorozat ötödik darabja Japánban arcade játékgépekre tavaly karácsonykor jelent meg, Playstation 3-ra márciusban, most pedig elérkezett az Xbox 360-as átírat premierjének ideje. A játék a különböző finomhangolások és bugjavítások után jelenleg a C verziójánál tart, ezt kaptuk meg most mi is, ellentétben a korábbi PS3-as variánssal, mely az online multiplayer hiánya miatt csak a B jelzőt viseli. A két verzió között nagyjából ennyi a különbség, ám még mielőtt nekiesnénk a tényleges tesztnek, tartsunk egy rövid VF töri órát.


A sorozat első darabja arcade játékgépekre 14 évvel ezelőtt, 1993-ban jelent meg, ezt követte a két, '94-es és '96-os folytatás, már PC, Sega Saturn, Sega Mega Drive, és később Dreamcast platformokon is. Természetesen először mindig a játéktermi verzió jött ki, így nem volt ritka az sem, hogy éveket kellett várni az otthoni változatokra. Pár év szünet elteltével, 2001-ben jelent meg az akkor már sóvárogva várt Virtua Fighter 4, mely immáron PS2-es portot is kapott. A játék mostani története valamikor itt alakult ki, kiderült ugyanis, hogy a J6 Alapítvány nem csupán a legjobb harcost hivatott megkeresni, és megjutalmazni, de a résztvevőket használja tesztalanyként egy világuralmat számukra megszerző szuperkatona kifejlesztéséhez.


A negyedik World Fighting Tournament bajnokságon mutatkozott be először az a szuperkatona, melyet a versenyzők tudásának amolyan összegyúrásával fejlesztettek ki az alapítvány tudósai. Miután Dural-t legyőzték a bunyósok, a cég elrabolta Vanessa-t, hogy ő szolgáljon a következő katona alapjaiul. Noha Vanessa-nak sikerült megszöknie a fogságból, a tudósok már elég adatot gyűjtöttek hozzá, hogy megalkossák világra törő gonosz tervük következő főszereplőjét, V-Dural-t. Hogy ki segített Vanessa-nak a szökésben, és milyen is lett az új, szupererős robotkatona, az a játék legújabb részéből derül ki.


A bajnokságon idén több ismerős karakter is tiszteletét teszi. Visszatér Akira Yuki, Pai Chan, Jeffry McWild, Aoi Umenokouji, Lion Rafale, Sarah Bryant, Shun Di, Goh Hinogami, Lau Chan, Lei-Fei, Brad Burns, Kage-Maru, Wolf Hawkfield, Jacky Bryant, és persze Vanessa Lewis is, a sorba pedig újoncként lép be Eileen, valamint El Blaze. Eileen egy Monkey Kung Fu technikát használó fiatal és bájos harcos, példaképe Pai, azért jött a tornára, hogy bizonyítson idolja előtt. El Blaze már nem ilyen nemes célért harcol, a mogorva lucha libre harcost a bosszú fűti, minden vágya, hogy jól bemosson egyet Wolf Hawkfield-nek.


Az ötödik részben, ha nagyon nem is, de egy cseppet átalakult a játékmenet. Az apró módosítások keresésekor, és ezek utána guglizásakor kiderült, hogy 8 frameről 12-re csökkent az esés sebessége, sőt a harmadik részből visszatértek az úgynevezett instant dobások is. A fair play érdekében a Sega kifejlesztette a Clash System névre hallgató rendszert is, melynek lényege, hogy a kombók félbeszakíthatók, méghozzá úgy, hogy egyik játékos se kerüljön frame hátrányba. Apró részletek ezek, de kiegyensúlyozottabbá teszik a játékot.


A ranking system is megváltozott az előző rész óta. A kezdő játékosok a 10th Kyu rangtól indulhatnak el a 1st Kyu-ig, majd a Dan-ba belépve megváltozik a számozás, és az számít jobb játékosnak, akinek nagyobb szám áll a rangja előtt. A 10th Dan a legnagyobb novice rang, ha ezen túljutunk, és 70% alatt van a nyert meccseink száma, akkor a következő ranglétrán mászhatunk végig: Master, Defender, Enforcer, Sentinel, Protector, Guardian, Paladin és Liberator. Ha 70 és 80% közti sikert érünk el, akkor a Master, Hunter, Raider, Barbarian, Assassin, Slayer, Berserker és Destroyer rangokból álló létrán találjuk magunkat, ha pedig 80%-nál sikeresebbek vagyunk, akkor a Master, Warrior, Veteran, Gladiator, Vindicator, Avenger, Vanquisher és Conqueror rangokért harcolhatunk tovább.


A rangrendszert kicsit zagyva lett, ugyanis ha például elérjük a Conqueror szintet, és látjuk, hogy vannak még olyan rangok, amit mi nem szereztünk meg, az ember könnyen hiheti, hogy nem is a legjobb szinten áll – arra persze miért is gondolna bárki is, hogy ilyen kusza, három oszlopos rendszert fejlesztettek ki a programozók.


A játék indítása után négy játékmód közül választhatunk. Az Arcade a gyorsmeccsnek felel meg, itt bármikor lenyomhatunk egy menetet a CPU vezérelte tetszőleges ellenfelünkkel. A VS. ugyanez, csak itt egy baráttal bunyózhatunk, míg a Quest maga a karrier mód. A karrier módban különböző tornákon indulhatunk, hogy csiszolva tudásunkat eljussunk a World Fighting Tournament-re, végül pedig legyőzzük V-Dural-t. A Dojo a gyakorlópálya, itt segítséget is kapunk a különböző kombók elsajátításához, ellenfelünk pedig egy DOA klónhoz hasonló energialányka, azzal a különbséggel, hogy ő itt nem üt vissza. A főmenüben még lehetőségünk nyílik replayeket nézni, módosítani meglévő karakterünket, valamint itt végezhetjük el a beállításokat is.


A Virtua Fighter 5 igazi retro arcade stílusban készült, a menüben való mozgás közben 8 bites hangok csattannak fel, a töltőképernyő pedig a maga neonzöld-kék-piros kompozíciójával olyan élményt nyújt, mintha egy japán techno játékteremben ülnénk. A karrier oldal is hasonló stílusú, itt nyolc arénát hódíthatunk meg képességeink csiszolása érdekében, a menü érdekessége pedig, hogy elrendezése kísértetiesen hasonlít a régi Mario játékok pályaválasztó képernyőjéhez. Jópofa lett, ahogy a modern korba átültették a 20 évvel ezelőtti hangulatelemeket, a Virtua Fighter 5 ily módon méltó folytatásként szolgál a nagy bunyós elődjeinek.


Sok rosszat a grafikáról sem lehet mondani. A játéknak teljes nextgen kinézete van, a karakterek gyönyörűen ki lehettek dolgozva, a pályák pedig csodálatos képet mutatnak. Mindenhol más látvány fogad minket, van hófödte hegyvidéki, forró trópusi, északi fényes, városi, japán falus, naplementés fujis, üvöltő közönséges pankrátori, és még megannyi helyszín, egyéni atmoszférákkal átitatva. A Dead or Alive sorozattal ellentétben a pályáknak annyi hátránya van, hogy be vagyunk szorítva egy négyzetbe, és aki ebből kiesik, az el is vesztette a meccset. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de minket kicsit zavar, hogy minden Doom 3 stílusú fényes műanyagból készült, így az összképet ha nem is nagyon, de lerontja a plasztik életérzés.


Remek játék lett tehát a Virtua Fighter 5, sok boldog órát okozott nekünk a teszt során. A játékmenet pergős, izgalmas, és ahogy haladunk felfele a ranglétrán, úgy nő a kihívás is. Jó szórakozás haver ellen bunyózni, kellemes lett a LIVE nyújtotta online multiplayer is, de a karrier móddal is sokáig el lehet lenni. Csípjük a bunyós játékokat, a VF5 pedig bebizonyította, hogy még messze nem halt ki ez a stílus, sőt még mindig képes lenyűgözni az embert.

1.
Nothing
A 4.-rész után (a grafikát leszámítva) kicsit visszalépésnek érzem. Kevésbé tűnik gyorsnak és dinamikusnak ergo kevésbé szórakoztató. Az sem tetszik benne, hogy túl sok mindent változtattak a harcosok command listjeiben: kis túlzással "újra kell tanulnunk járni" - a, már reflexből jövő mozdulatok és kombók egy része már nem játszik, illetve lehetetlen módon át lett kalibrálva. Oké, kellenek az újdonságok, de nem a régi, bevált dolgok kárára. Amúgy tényleg pofás a megjelenítés, noha azért közelről sincs a maximumon. Ami viszont a legjobban fájt: A cukorfalat Aoi arcát teljesen megváltoztatták az előző részhez képest és finoman szólva sem pozitív irányba...:( Ejnye!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...