The Golden Compass

  • Írta: Ca$h
  • 2008. február 12.
Ki ne ismerné, vagy legalább hallott volna (például én), Phillip Pullman bestseller „Az úr sötét anyagai” trilógiájáról, melynek első részéből (Az arany iránytű) nemrég moziváltozatot is készítettek. Ahogyan az minden sikeresebb filmmel megesik, ez sem kerülhette el a játék adaptáció szörnyű átírás mechanizmusát. Aki esetlegesen olvasta ezeket a könyveket, vagy nemrég látta a filmet, az olvasson tovább, aki meg nem, az mindenképpen maradjon velünk!
Annak ellenére, hogy én személy szerint semmit sem hallottam erről a sikeres fantasy trilógiáról, a film plakátja még csak meg sem fogott (igaz egy jelenetet sem láttam belőle), és végül, de nem utolsó sorban minden szaklap borzalmas kritikákat írt erről a játékról, én úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Mindig is szerettem az ambivalens dolgokat, úgyhogy igencsak sok időt szántam arra, hogy alaposan leteszteljem nektek ezt a kis produktumot, hogy mi lett a végső véleménye mindenki kedvenc Gamekapocsának rögtön kiderül!

Maga a gamma amolyan csapjunk a lecsóba stílusban indul, nem mondhatnám, hogy különösebben magával ragadott volna a játékmenet, ami így első ránézésre egy eléggé szegényes külsővel és belsővel megátkozott arcade stuffnak tűnik. Viszont volt benne valami megmagyarázhatatlan báj és varázs ami arra sarkalt, hogy folytassam a harci medve illetve a kislány kalandjait, amit bevallok nektek őszintén nem bántam meg. Mert mint később kiderült egy igencsak eredeti, változatos, különleges hangulattal megáldott kis játékkal lesz dolga annak, aki nekivág a kalandoknak és higgyétek el nagyon nehéz lesz abbahagyni!


Mini-játékok


Az arany iránytű első és talán legfontosabb tulajdonsága, hogy nincsen igazából skatulyába zárható, vagy megfogalmazható stílusa, hiszen egyszerre ügyességi, kaland, logikai gamma, de mindezt megfűszerezték egy csomó mini-játékkal, amik igencsak eredeti pikantériát adnak neki. Ezek töltik ki a játékidő legjavát, úgyhogy akinek az ilyesmi nem tetszik, az jobb ha neki se vág. A mini-játékoknak négy alapvető kategóriájával fogunk találkozni, az egyik ilyenbe kalandozásaink közben botlunk majd, vegyük például az elsőt, amikor a tetőn fogócskát kell játszanunk a rosszcsont fiúkkal. Aztán lesznek a beszélgetések alattiak, amik a játék előrehaladtával egyre jobban nehezednek majd. Ezeknek a részeknek az lesz a különlegessége, hogy jobb oldalt találni fogunk egy mutatót, ami minden egyes alkalommal vagy felugrik egy szintet, vagy pedig leesik egyet, annak megfelelően hogy éppen sikerre vittük az adott játékot, vagy sem. A cél minden párbeszédnél az, hogy minimum középen álljon a mutató (sárga), különben kezdhetjük elölről az egészet. A harmadik kategória, a sokak által gyűlölt; időben nyomjuk meg a megfelelő gombokat típus, amit én személy szerint mindig is nagyon szerettem (főleg a Spider-man 3-ban ugyebár).


Végül, de nem utolsó sorban pedig ott lesz nekünk maga az Arany Iránytű, aminek ha felteszünk egy kérdést mindig válaszolni fog nekünk és ilyenkor egy egészen egyedi és különleges mini-játékkal lesz majd dolgunk. Ennek az a lényege, hogy minden egyes kérdés három jelből áll, az iránytűn összesen, ha jól emlékszem 36 jel van és mindegyiknek 3 jelentése lesz. Ezeket a jelentéseket úgy tudjuk összeszedni, hogy kalandozásaink során alaposan körülnézünk a környezetünkben, és rámutatunk egyik kis segítőtársunkkal a különböző tárgyakra, mely ha benne van a jelek között egy jelentéssel jutalmaz majd meg minket. Apropó segítőtársak; többek között ez is egy olyan dolog, amit csak akkor ért meg az ember igazán, ha ismeri a könyvet, vagy látta a filmet. Ugyanis minden egyes ember mellett van egy állat egy daimon, ami tulajdonképpen a lelküknek egyfajta kivetülése, és azt mutatja, hogy milyenek is ők valójában. Ezekkel lehet beszélgetni, segítséget kérni tőlük stb. Lyra-nak a főszereplő kislánynak négy formát is fel tud venni ez a daimon, mindegyik más és más szituációban nyújt majd segítséget neki. De ez legyen meglepetés, ne menjünk ennyire bele a mélységekbe. Visszatérve az iránytűre, ha a kérdésnek nem ismerjük minden egyes jelét, akkor nem tehetünk mást, mint hogy tippelünk. Minél több jelet találunk el, annál könnyebb lesz majd a játék végén középen tartani a célkeresztet, és annál tovább jelenik majd meg a gomb, amit időben meg kell nyomnunk. Ha sikeresek voltunk, akkor az iránytű válaszolni fog a kérdésünkre és mindenki boldog lesz, de nagyon.


Szóval maga a gamma rengeteg mini-játéknak az egyvelege, ami miatt egy igencsak érdekes, szinte megunhatatlan produktumot fogunk a kezünk közé kapni. De sajnos semmi sem fenékig tejfel, hiszen találkozni fogunk sok negatívummal is, ami legfőképpen a külsőségekben mutatkozik meg, az irányításban és a rengeteg bugban. De mindezek elviselhetőek lettek volna, ha nem lenne az az igencsak kellemetlen dolog a játék árny oldalai között, hogy a mini-játékokat csak nagyon szegényesen magyarázzák el nekünk és nagyon rövid idő alatt, ami miatt gyakran azzal a kényelmetlen helyzettel fogunk találkozni, hogy mire felfognánk, mit is kell csinálnunk, már le is járt az idő. Ez szerintem nagyon zavaró, de akit annyira magával ragad a hangulat, mint mondjuk engem, az ha nehezen is, de meg fog birkózni ezeknek a kellemetlenségeknek a hadával. Mindenesetre a stuff alatti átvezető-mozifilm jelenetek és a hangulat sok embernek meg fogják hozni a kedvet a film megnézéséhez, vagy éppenséggel a könyv elolvasásához. Szerintem, ha nem vártok túl sokat tőle, kellemes meglepetésben lesz részetek. Próbáljátok ki és kiderül!

Memóriakártya: 160 KB
Wireless Kompatibilis: Nem
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * * * *

2.
Ca$h
tesztelésre kaptam...
1.
milerik
hogy hogy ezt a játékot vetted meg vagy találomra ? budget kategóriás ?



------------------

köszi a cikket
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...