Warhammer 40.000: Dawn of War - Soulstorm

  • Írta: fojesz
  • 2008. május 4.
Megjelent a Warhammer 40.000: Dawn of War harmadik kiegészítése, s bár demójáról már írtunk egy hosszabb véleményt, egy játékra pontszámot csak a végleges verzió végigjátszása után adhatunk – nosza, lemezt a számítógépbe, nézzük meg, ezúttal mit hoztak össze a készítők!
Nyilvános kulisszatitok, hogy a Soulstorm fejlesztésekor az eddigi részeket készítő Relic Entertainment csak besegített, a munka oroszlánrészét a Titan Quest-ről elhíresült Iron Lore végezte. A srácok azóta ismeretlen okokból lehúzták a rolót, így illik megbecsülni utolsó munkájukat – persze a végső ítélet ettől függetlenül lesz kimondva, és a Soulstorm is megkapja tőlünk, amit megérdemel!


Míg az alapjáték egyjátékos kampánya alá egészen jó történetet biggyesztettek a készítők, addig az utóbbi kiegészítőknek, mintha nem is lenne olyan. A két mondatban összefoglalható sztori a Kaurava-rendszerben játszódik, mely a Warhammer 40.000 univerzum kilenc főszereplő frakciójának csataterévé válik. A rendkívül elmésen Kaurava I, II, III és IV névre hallgató bolygók és holdjaik birtoklásáért folyik a háború, természetesen addig, míg hegylakósan csak egy faj marad talpon. Visszatérnek a korábbi részekből ismert Űrgárdisták, a büdöslábú orkok, az eldák, a Káosz Űrgárdisták, a Birodalmi Gárda, a tauk népe és a necronok, illetve új fiúként tűnnek fel az alant részletesen bemutatott sötét eldák és az Adepta Sororitas rend. Négy bolygó, három hold, összesen harmincegy misszió. Játék közben újfent a Dark Crusade-ből megismert stratégiai térképen lépkedhetünk körről-körre haladva, közben pedig harcolunk és védekezünk, unatkozunk és malmozunk, mert érdekfeszítő küldetésekből nagy a hiány a Soulstorm-ban is.


A bejelentésben kiemelt helyet kapott a bolygóközi kampány, mint a Soulstorm egyik fő újdonsága. Nagy csalódás volt, mikor ezt elindítva kiderült, hogy gyakorlatilag a Dark Crusade primitív kampányát ültették át a Soulstormba is – a különbség mindössze annyi, hogy nem egy, hanem több bolygóért zajlik a harc, ám mivel a planéták természetesen lényegesen kisebbek, így a játékidő hossza nem változott különösebben. Sajnos a küldetések tekintetében sem üt el nagyon a Dark Crusade-től a Soulstorm kampánya. A területfoglalás során csupán le kell győznünk ellenfeleinket, mint egy egyszerű skirmish csatában, a Command & Conquer 3: Kane's Wrath-ben is abszolválható jópofa küldetéseknek pedig szinte nyoma sincs: még szerencse, hogy az ellenséges frakciók bázisának bevételekor egyedi missziók várnak ránk, melyek viszont abszolút elnyerték tetszésünket. Ha emlékeztek még, a Dark Crusade tesztelésekor ugyanez a negatívum vágta le nálunk a biztosítékot, hiszen ennyi erővel bedobálhatták volna egy táblázatba az összes pályát a skirmish menüpont alá, mert ezt így, ilyen formában kampánynak nevezni enyhe túlzás.


Nagyon tetszett a Dawn of War kiegészítőiben, hogy az új frakciók mindegyike tartogatott újdonságokat a játékosok számára. Sosem volt olyan érzésünk, hogy egyikükkel már találkoztunk korábban: nem, mindig volt valami apróság, néhány speciális képesség, épület vagy jármű, esetleg játékmenetbeli specialitás, amiért imádtuk az új fajokat. Jelen kiegészítő frakcióival már korántsem ilyen rózsás a helyzet, viszont összességében meg voltunk velük elégedve. A Soulstorm-ban debütáló sötét eldákat a demótesztünkben már bemutattuk, így róluk ezúttal csupán néhány szót ejtünk, noha ez nem minősíti őket. Az eldák romlott rokonai végtelenül gonoszak, rabolnak és fosztogatnak, gyilkolnak és rabláncra vernek. A Dawn of War talán legsötétebb frakciójáról van szó, kérem. A dizájnerek remek munkát végeztek, a sötét eldák rendkívül jól használhatók még annak ellenére is, hogy őrtornyaik nincsenek. A sötét eldák egy harmadik nyersanyaggal is rendelkeznek, a lélekkivonattal (hogy ilyen csúnyán és durván fordítsuk le). Ezt a holttestekből nyerik ki rabszolgáink: tehát amennyiben katonát veszítettünk, hasznunkra fordíthatjuk ezt a kivonatot azon a hat képességen keresztül, melyek az ellenfél sebzésére, zavarására, illetve saját egységeink segítésére használhatók.


A játék megjelenéséig kellett várnia a közönségnek ahhoz, hogy kipróbálhassa a másik új fajt, a galaxis egyházának rendjét, a Csata Nővéreit. A lányokat leginkább az amazonokhoz hasonlíthatnánk: ugyan szendék, istenfélők és szexik (bár a többszázkilós csatapáncél ritkán enged rálátást a hölgyek idomaira), harcolni tudnak keményen, az űrgárdistákkal együtt pedig marha jól néznének ki egy címlapon. Járműveik kevésbé hatékonyak, a gyalogosaik viszont halálosak, hiszen nem egy nehézfegyverzetű egység akad náluk. Harcigépeikből a távolból hatékony ágyúikat, illetve két lábon járó monstrumaikat emelnénk ki: a többiek kevésbé hatásosak ellenfeleink ellen, s még golyófogónak sem jók, miután könnyen végeznek velük. A bunkerjátékot kedvelőknek érdemes lehet megpróbálkoznia a nővérekkel, mivel védelmi tornyaik erősek, továbbá az épületeikből parancsra indított zeneszó rombolja a környéken álló ellenséges egységek morálját – igaz, nem olyan hatékonyan, mint várnánk. A Csata Nővérei is rendelkeznek sajátos képességekkel, melyeket hitüknek köszönhetnek: a szükséges energiákat az épületek kapcsolódó ápgrédjével tudjuk begyűjteni. A két faj közül nekünk jobban tetszettek a sötét eldák, ők kevésbé hasonlítanak az eldákra, mint a nővérek az űrgárdistákra: eredetiségben feléjük billen a mérleg nyelve.


Természetesen egyik oldalon sem maradt el a szokásos vérfrissítés, egy-egy új egységet mindegyik fél kapott, melyek közös tulajdonsága, hogy tudnak repülni. Bizony, ami eddig a földön zajlott, az már kiterjedt a légtérre is: támadások a levegőből, csaták a levegőben - röviden új stratégiai lehetőségek. Mindez azonban kissé visszafelé sült el: a légi járművek nem túl hatékonyak, könnyen leszedik őket és a tereptárgyak fölött sem szállnak el kivétel nélkül. Gyorsnak gyorsak, felfedezésre például ideálisak, többre viszont nem nagyon – mi egy idő után mellőztük is használatukat.


Az újdonságok a többjátékos módot sem kerülték el, összesen huszonkilenc új térkép várja a multiplayer szerelmeseit, mindemellett pedig az összes korábbi pálya is helyet kapott a Soulstorm lemezén, ami egy önállóan futtatható kiegészítőnél remek pont. A Dawn of War hangulata szerencsére a régi, a dizájnerek megdolgoztak a pénzükért, s legrosszabb esetben a többjátékos módban ez vissza is köszön majd. Vannak újdonságok, de még sincsenek: a hangulat viszont játékra csábítja a rajongókat, már amennyiben szemet hunynak az idejét múlt grafika és fizika felett. Alig várjuk már a Dawn of War második részét, ahol várhatóan teljesen megújul a játék kinézete, s az egykor remekül kinéző stratégia méltó lesz hírnevéhez.


Kinek ajánlhatnánk a Soulstorm-ot? A rajongók unni fogják a folytatást, ez kétségtelen, ők már a második részre áhitoznak. Ha viszont új vagy a Dawn of War világában, érdemes lehet beruháznod a harmadik kiegészítőbe, hiszen jutányos áron hozzájuthatsz az összes fajhoz, rengeteg térképhez és persze részesülsz a Warhammer 40.000 nyújtotta hangulatból. Persze az élmény kizárólag az alapjáték és a Winter Assault egyjátékos kampányával teljes, egy próba erejéig azonban ez sem rossz. Minden bizonnyal a rajongók is megveszik majd a kiegészítőt (mi is így tettünk), jó esély van rá viszont,  hogy nem nyeri majd el tetszésüket. A Soulstorm az utolsó kiegészítője volt a Dawn of War első részének, ezzel tehát egy korszak zárult le, de hamarosan folytatódik a történet a Dawn of War II megjelenésével.

Kapcsolódó cikk

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...