Donald Don King. Született 1931. augusztus 20-án az amerikai Clevelandben. Az ökölvívás történelmének legnagyobb promótere, Muhammad Ali, Sugar Ray Leonard, Roberto Duran, Wilfredo Gomez, Larry Holmes, Mike Tyson, Julio Caesar Chavez és Evander Holyfield menedzsere, immáron több mint 500 világbajnoki mérkőzéssel a háta mögött. A legújabb felfedezettje pedig nem más, mint Te vagy!
Vagyis inkább virtuális karaktered, melyet a világhírű boxpromóter nevével fémjelzett játékban készítesz magadnak. A Don King Presents Prizefighterben igazi zöldfülűként kerülünk az ökölvívás világába, a cél pedig, hogy a sarki boxklubból elindulva szépen lassan felverekedjük magunkat a világsztárok legjobbjainak körébe.
A recept hihetetlenül egyszerű, minél több meccset nyerünk ugyanis, annál népszerűbbek, gazdagabbak és elismertebbek leszünk. A PDA-ra egy idő után sorra futnak be az ajánlatok, a barátaink száma hirtelen megsokszorozódik, kapunk ezernyi címlapmegjelenést, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint az összecsapások alatt a legjobbat kihozni magunkból.
A bunyózás először borzalmas, később megszokható, viszont sosem megszerethető. Az irányítást csúnyán elrontották, annyi gombot kell ugyanis használni, hogy az ember sosem tud egyszerre mindenre figyelni. A bal karral mozgunk, az ABXY gombokkal ütünk, a jobb kar pedig a védekezés. Emellett használni kell még mindkét ravaszt és mindkét dömpert is, ezekkel döntünk ugyanis, hogy fejre vagy testre pofozzunk, meghatározzuk, hogy merre és hogyan hajoljon el sportolónk, valamint hogyan üssön – simán, meglendítve, vagy belevigye például a testsúlyát is.
A kiosztás hamar megszokható, de a sok hülye gomb miatt a játékos egyszerre mindig csak egy dolgot tud csinálni – vagy mozog, vagy védekezik, vagy üt, ezek kombinálása sajnos fizikai képtelenség. A legjobb lett volna, ha simán lelopják a Fight Night Round 3 jobb karral püfölős megoldását, annál jobbat ugyanis ki se lehet találni!
A teszt során számomra egy kicsit furcsának tűnt a pontozási rendszer is. Az edzéseken tudatosan arra mentem, hogy üssön erőset, de maga is állja a pofonokat, más nem számít. Ilyen irányítás mellett nagyon úgy se lehet trükközgetni, meg táncolni, gondoltam magamban, hát felhúztam ezeket az értékeket maxra, aztán jöjjön az adok-kapok. A mindig védekező és ide-oda mozgó ellenfél viszont rendszerint több pontot kapott minden meccs alkalmával, a bírókat még csak nem is érdekelte soha, hogy minden menet közepén a földre került a fickó, nekem meg szinte maximum energiám volt a gongnál is. Nem ismerem a hivatalos pontozási rendszert, de ez egy küzdősport kérem, azt illene győztesként kihirdetni, aki jobban állta a sarat, nem azt akinek ugyan jó a technikája, viszont gyenge, és vagy hatszor felmosták vele a szorítót! De spongyát rá, nem ez az első csalódás a teszt során – viszont ezek után csak a KO-ra mentem, azt legalább nem tudják megbundázni a bírók.
Az edzések alkalmával ötféle tréninggel, boxzsákozással, pontkesztyűzéssel, futással, körtelabdázással és ugrókötelezéssel tudjuk karakterünk erejét, állóképességét, ügyességét és fürgeségét növelni. A boxzsákozás és a futás kivételével mindegyik training ugyanolyan sablonos mini reflexjáték – minél gyorsabban lenyomjuk a képernyőre bevillanó gombot, sportolónk annál jobban fejlődik. A zsákütögetésnél viszont mi irányíthatjuk, hogy hova és hogyan üssön a fickó, úgyhogy ennek legalább hasznát is tudjuk venni. A futás ezzel szemben szintén baromság, az a régi DOS-os Summer Olimpics játékra hasonlít – minél jobban püföljük a sprint gombot, a csávó annál jobban hajt. Nevetséges, ráadásul az autotrain megnyomásával az egészet át tudjuk ugrani.
Ha már az EA boxjátéka is szóba került az előbb, akkor megemlítjük, hogy annak még a grafikája is sokkal szebb volt. A Prizefighter se csúnya, sőt nagyon is jól néz ki, csak éppen itt nincsenek például olyan baromi jó közelik, mint amit a konkurenciánál látni, és a karakterek se olyan utolsó bőrredőig kidolgozottak. Viszont klafa lett itt az izzadságcsorgás, és jók az arcmimikák, sőt a pályák látványa szerintem még veri is a FN3-at, ott csak szétmosták a pixelközönséget, itt azért igazi, lelkiismeretesen kidolgozott emberek drukkolnak nekünk.
A karrier hangulata végig kellemes, a meccseké kevésbé, a rettenetes harcrendszer miatt pedig felettébb idegesítő a játékmenet is – de legalább a remek soundtrack, például az „Eye of the Tiger" című Rocky betétdal feldobja kicsit a kedvünket. Kifejezetten tetszett, hogy élőszereplős interjúbetétek szakítják meg a karrier módot, sőt olykor lenyomhatunk egy-egy klasszikus meccset is – na ott aztán megy a pofonosztás rendesen.
Kár volt a pocsék irányítással elrontani a Prizefightert, hiszen a korábbi képek és videók alapján remek kis Fight Night pótlónak látszott. Így viszont csak annyit tudok mondani, hogy pár apróságban ugyan felül kerekedett a nagytestvéren, de nem volt képes felnőni a feladathoz, hogy egy profi boxszimulátorral örvendeztethesse meg ezen ritka műfaj kedvelőit. Pár meccset le lehet tolni vele azokon a híres otthonülős esős estéken, megszerettetni azonban nem tudja magát, ami nagy baj, mert anélkül bukott az egész.
A recept hihetetlenül egyszerű, minél több meccset nyerünk ugyanis, annál népszerűbbek, gazdagabbak és elismertebbek leszünk. A PDA-ra egy idő után sorra futnak be az ajánlatok, a barátaink száma hirtelen megsokszorozódik, kapunk ezernyi címlapmegjelenést, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint az összecsapások alatt a legjobbat kihozni magunkból.
A bunyózás először borzalmas, később megszokható, viszont sosem megszerethető. Az irányítást csúnyán elrontották, annyi gombot kell ugyanis használni, hogy az ember sosem tud egyszerre mindenre figyelni. A bal karral mozgunk, az ABXY gombokkal ütünk, a jobb kar pedig a védekezés. Emellett használni kell még mindkét ravaszt és mindkét dömpert is, ezekkel döntünk ugyanis, hogy fejre vagy testre pofozzunk, meghatározzuk, hogy merre és hogyan hajoljon el sportolónk, valamint hogyan üssön – simán, meglendítve, vagy belevigye például a testsúlyát is.
A kiosztás hamar megszokható, de a sok hülye gomb miatt a játékos egyszerre mindig csak egy dolgot tud csinálni – vagy mozog, vagy védekezik, vagy üt, ezek kombinálása sajnos fizikai képtelenség. A legjobb lett volna, ha simán lelopják a Fight Night Round 3 jobb karral püfölős megoldását, annál jobbat ugyanis ki se lehet találni!
A teszt során számomra egy kicsit furcsának tűnt a pontozási rendszer is. Az edzéseken tudatosan arra mentem, hogy üssön erőset, de maga is állja a pofonokat, más nem számít. Ilyen irányítás mellett nagyon úgy se lehet trükközgetni, meg táncolni, gondoltam magamban, hát felhúztam ezeket az értékeket maxra, aztán jöjjön az adok-kapok. A mindig védekező és ide-oda mozgó ellenfél viszont rendszerint több pontot kapott minden meccs alkalmával, a bírókat még csak nem is érdekelte soha, hogy minden menet közepén a földre került a fickó, nekem meg szinte maximum energiám volt a gongnál is. Nem ismerem a hivatalos pontozási rendszert, de ez egy küzdősport kérem, azt illene győztesként kihirdetni, aki jobban állta a sarat, nem azt akinek ugyan jó a technikája, viszont gyenge, és vagy hatszor felmosták vele a szorítót! De spongyát rá, nem ez az első csalódás a teszt során – viszont ezek után csak a KO-ra mentem, azt legalább nem tudják megbundázni a bírók.
Az edzések alkalmával ötféle tréninggel, boxzsákozással, pontkesztyűzéssel, futással, körtelabdázással és ugrókötelezéssel tudjuk karakterünk erejét, állóképességét, ügyességét és fürgeségét növelni. A boxzsákozás és a futás kivételével mindegyik training ugyanolyan sablonos mini reflexjáték – minél gyorsabban lenyomjuk a képernyőre bevillanó gombot, sportolónk annál jobban fejlődik. A zsákütögetésnél viszont mi irányíthatjuk, hogy hova és hogyan üssön a fickó, úgyhogy ennek legalább hasznát is tudjuk venni. A futás ezzel szemben szintén baromság, az a régi DOS-os Summer Olimpics játékra hasonlít – minél jobban püföljük a sprint gombot, a csávó annál jobban hajt. Nevetséges, ráadásul az autotrain megnyomásával az egészet át tudjuk ugrani.
Ha már az EA boxjátéka is szóba került az előbb, akkor megemlítjük, hogy annak még a grafikája is sokkal szebb volt. A Prizefighter se csúnya, sőt nagyon is jól néz ki, csak éppen itt nincsenek például olyan baromi jó közelik, mint amit a konkurenciánál látni, és a karakterek se olyan utolsó bőrredőig kidolgozottak. Viszont klafa lett itt az izzadságcsorgás, és jók az arcmimikák, sőt a pályák látványa szerintem még veri is a FN3-at, ott csak szétmosták a pixelközönséget, itt azért igazi, lelkiismeretesen kidolgozott emberek drukkolnak nekünk.
A karrier hangulata végig kellemes, a meccseké kevésbé, a rettenetes harcrendszer miatt pedig felettébb idegesítő a játékmenet is – de legalább a remek soundtrack, például az „Eye of the Tiger" című Rocky betétdal feldobja kicsit a kedvünket. Kifejezetten tetszett, hogy élőszereplős interjúbetétek szakítják meg a karrier módot, sőt olykor lenyomhatunk egy-egy klasszikus meccset is – na ott aztán megy a pofonosztás rendesen.
Kár volt a pocsék irányítással elrontani a Prizefightert, hiszen a korábbi képek és videók alapján remek kis Fight Night pótlónak látszott. Így viszont csak annyit tudok mondani, hogy pár apróságban ugyan felül kerekedett a nagytestvéren, de nem volt képes felnőni a feladathoz, hogy egy profi boxszimulátorral örvendeztethesse meg ezen ritka műfaj kedvelőit. Pár meccset le lehet tolni vele azokon a híres otthonülős esős estéken, megszerettetni azonban nem tudja magát, ami nagy baj, mert anélkül bukott az egész.
1ébként nemtudom.Vedd meg.Max eladod vkinek pár ezerrel olcsóbban,ha nem jó;)
játszottatok már a metal gear solid 4-el? mert most meg tudnám enni a diszdobozos kiadást, de nem tom milyen... hogyha játszottatok vele akkor lécci mondjátok el milyen volt, mit kell benne csinálni... ugyértem mész és lövöldözöl, közben taktikázni is kell, rengetek bujos lehetőség van stb. lehet megvenném... előre is köszi!
munkatársaknak is mondom! köszi!
Remélem azért lesz demo ebből a Daks által "kaki"-nak minősített játékból, had mondhassam én is azt hogy "tényleg az"...ha tényleg az.
ÉS JÖJJÖN MÁR AZ UFC, ÉS A FN4!!!!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.