Vaják: A megvetés ideje - könyvajánló

  • Írta: zoenn
  • 2014. március 21.
  • andrzej sapkowski, Könyv, vaják: a megvetés ideje
Háború közeleg. A másfajúak az emberek vérét ontják az országutakon, a királyok már nem bíznak kedvenceikben, a varázslókban. Ríviai Geralt megpróbált pártatlan maradni, ám ha egy kislány élete a tét, mindent átgondol.

Jelen sorok írója egészen magasztos kapcsolatot ápol Andrzej Sapkowski műveivel. Ha nem lettek volna a The Witcher-játékok, talán soha nem találkozunk a könyvek magyar fordításával. Kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején szinte faltam az angolszász fantasy regényeket, a minőségre nem igazán figyelve. Az elmúlt pár esztendőben azt vettem észre, hogy a műfaj következő aranykora köszöntött ránk. Martin, Lawrence és a Sapkowski művei a maguk kendőzetlen kegyetlenségével, kidolgozott karaktereivel és torokszorítóan izgalmas cselekményükkel szíven szúrták a zsáner darabjait: Tolkien, ha élne, bizonyára koldusbotra jutna mellettük. A lengyel irodalom egyik zseniális képzelőerővel megáldott alakja, Sapkowski már húsz éve megírta a Vaják-sorozat negyedik kötetét, amely az előzőhöz hasonlóan nem egy novellagyűjtemény, hanem egy önálló regény, amely ott veszi fel a fonalat, ahol a Tündevér abbahagyta.


A könyv a szokásos küllemben érkezett, puhakötésben, 300 oldalon terpeszkedve. Külön öröm, hogy a PlayOn úgy gondolta, hogy elég volt a The Witcher 2 artworkjeiből, így egy hazai festő, Danyi István munkáját láthatjuk a borítón – így lett a magyar kiadás egyedi, minőségét tekintve nem marad el a külföldi társaitól. A Tündevér csak szimpla alapozásnak tűnik A megvetés ideje mellett, a hangvétel sokkal komorabb, a mesék világát, a szláv mitológiából eredő vonásokat csak nyomokban találjuk meg. Itt már komoly küzdelmek folynak a háttérben. Akinek ez lesz az első Vaják-regénye, az rosszul jár, hiszen az előzmények ismerete nélkül csak értetlenül pislog majd. A kezdeti novellák csak arra voltak jók, hogy megismerjük a világot és a főbb karaktereket, s habár már ott is találkoztunk kemény jelenetekkel, a java még csak most jön.


Komoly politikai játszmák folynak a háttérben, miközben a másfajúak és az emberek egymás vérét ontják, ám az igazi veszedelmet Nilfgaard jelenti. A birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, néhány állam behódolt neki, mások még kitartanak, a déliek viszont mintha egy helyben toporognának, próbálják felmérni az eshetőségeket. A varázslók többsége a saját intrikáikkal vannak elfoglalva, minél nagyobb politikai befolyást szeretnének, ahelyett, hogy összefognának és leszámolnának a veszedelemmel. Korábbi megbízóik, a királyok sem bíznak bennünk, ahogy a nép is megutálta a mágusokat. Ríviai Geralt tudja, hogy neveltje, a kis Ciri veszélyben van, gyilkosok loholnak utána, a vaják mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédje lányt. Semlegességét tehát fel kell adnia, rég elmúltak már azok az idők, amikor elég volt a saját sorsáról dönteni. A kötetben a korábban feltett kérdések közül néhány megválaszolásra kerül ugyan, de hőseik történetének lezárásáról ne is álmodjuk a könyv végén.


A történet kezdetben két szálon fut: Ciri és Yennefer kapcsolatát ismerhetjük meg. A varázslónő iskolába akarja adni a vadóc lányt, aki ennek nem örül, mígnem olyan eseményekbe csöppennek, ami sokkal körmönfontabb annál, mint azt elsőre hinnék. Eközben Geralt az életére törő gyilkosok után koslat, informátorokat pénzel, majd a korábban még a háttérben zajló háború kiteljesedik és hőseink saját bőrükön tapasztalják annak káros hatásait. A tempó a kötet felétől felgyorsul, szereplőink nem kevés megpróbáltatáson mennek át, amiknek súlyos következményei lesznek. Nem nehéz észrevenni az íróra jellemző társadalomkritikát, amit könnyű szerrel rávetíthetünk a saját világunkra is. A különböző fajok nem hallgatnak a szép szóra, az elnyomás és a megvetés még a legutolsó faluban is jelen van, ez a beszűkült látásmód rányomja a bélyegét a birodalom sorsára. A szemellenzős többség nem látja, hogy nem a kicsinyes torzsalkodásokkal kell foglalkozniuk, hanem az egyre nagyobb befolyással bíró Nilfgaarddal.


Persze Sapkowskinak jut ideje világábrázolásra is, nagyon élveztem Ciri és a kísérőjeként szolgáló suhanc piaci kalandját, szinte az orromban éreztem az ezernyi illatot és hallottam a kofák hangoskodását. Ez a gondoskodás végigkíséri a könyvet, szinte minden fejezetben találunk valami érdekeset, melyre több, néha kevesebb időt fordít az író. Egy-egy remek ízléssel tálalt félmondat sokszor többet mond, mint a bő lére eresztett tájleírások, a mester zsigerből képes hangulatot teremteni. Úgy is tisztában leszünk a felállásokkal, ha csak rövid, de hatásos megjegyzéseket olvasunk a résztvevőkről. Manapság az a trendi, ha a karakter egy személyben jó és gonosz - pont az ebből fakadó kiszámíthatatlanságért vállnak a kedvencünkké. Sapkowski is hasonló személyeket vonultat el, akik többnyire a körülmények áldozatai, apró utalásokból is érteni fogjuk identitásukat. A Vaják-könyvek negatívabb szereplőinek is megvan a maguk célja, képesek behódolni, ha úgy látják jónak, de nem veszett ki belőlük teljesen a józanság. Hibáznak, pillanatnyi örömöt keresnek, gondoskodnak és torkot metszenek.


A megvetés idejének szépsége – hasonlóan a korábbi részekhez – pont a kisebb utalásokban, részletekben rejlik. Az utánozhatatlan hangulat sok apró momentumból épül fel, az író szeret a szavakkal játszani, szinte mozaikdarabokról épül fel az egész sztori - közjátékokból, életképekből, melyek soha nem vállnak terjengőssé. A magyar fordítás igényes és minden részlet „átjön” a sorok közül, Szathmáry-Kellermann Viktóriát éppen ezért hatalmas dicséret illeti. Főleg a vidékiek tájszólásán mosolygunk jókat, bár nem tudjuk, hogy a lengyelben ezek pontosan hogyan hangzanak. Sok esetben lehetetlen átrohanni a sorokon, találunk olyan kifejezéseket is, melyek jelentését csak kisebb kutatómunkával sikerült kisilabizálni, az író gazdag szókincse és a felejthetetlen atmoszféra miatt A megvetés ideje kétségtelenül komoly irodalmi értéket képvisel. A párbeszédek szokás szerint talán a legjobb részei a regények, tökéletesen átadják a szereplők lelkivilágát, vívódásait, örömét és bánatát. A dialógusok kellően érdekfeszítőek és alkalmasint viccesek ahhoz, hogy utat találjanak a szívünkbe.


Nem mondhatnám, hogy hatalmas megelégedettséggel töltött el a könyv vége, hiszen Sapkowski bőven nyitva hagyta a történetet, de legalább nem olyan hirtelenséggel szakad félbe, mint a Tündevér. A komolyabb hangvétel miatt a védjegyének számító fanyar humort az író ezúttal szűkmarkúan mérte, de nincs is helye cinizmusnak, ha küszöbön áll a fenyegetés. Most, hogy a játékok kiadási joga átkerült a Cenegához, nem tudni, hogy az ötödik kötet mikor és hol lát napvilágot, de bízzunk benne, hogy a magyarok folytatják a hagyományt. A Vaják-könyvek értéket képviselnek, ha átverekedjük magunkat a sablonokon, nem dőlünk be a reklámoknak, lemondunk a tucatregényekről, akkor igazi gyöngyszemre lelhetünk. A negyedik kötetre érett be igazán Geralt mítosza és hál’ istennek, messze még a vége.

16.
kamgecam
#12: Szóval hét!!!
Szuper!Köszönöm! :)
15.
Blyan000
Imádom, bitang jó az összes!
14.
LeBlanc
#5: én is paintbe szebbet csinálok
12.
Mpatrik20000
#11: Hát te rgy kcsit tájékozatlan vagy.........7 kötet van és ez a 4.amit lefordítottak eddig magyarra.
11.
obeni
#10: Öt van összesen és ez az ötödik :)
10.
kamgecam
Hány kötet van Sapkowski Vaják művéből összesen?
Remélem mindet lefordítják magyarra!
6.
Mpatrik20000
#4: Spoiler alert azért erre a kommentre*
5.
Palcikaman
a könyv angyon jó, de a borítót szerintem nem gondolták komolyan, egy kis google/deviantart és jobb képet találok...
4.
JcGross
#1: *******SPOILER*******
Az Triss volt, és ő se halt meg, csak azt hitték.
3.
Mpatrik20000
A Vaják könyvsorozat az egyetlen könyvsorozat ami megvan(mind a 4 része ami eddgi megjelent magyarra) És amire te célzol hogy a dombon meghalt ott ha jól emlékszem Triss Merigolddal voltak tisztázatlan ügyek, nem pedig Yennefer-rel (és bocsi Gamekapocs hogy ezt nem olvasom el de nem akarok spoilert mert még a 3. könyv felénél tartok)
1.
Sun9us
Már megint Yennefer? Annyira elegem van már belőle. Egy több száz éves varázslónő, aki egy 13 éves érzelmi inteligenciájával bír. (Amúgy nem meghalt valami dombon, egy rakás mágussal együtt? Vagy az a jövő? Vagy mi?)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...