A játékkészítő - színházi kritika

  • Írta: Kronik
  • 2014. december 30.
  • a játékkészítő, alföldi róbert, színdarab, színház
Kismalac, Háromfejű Sárkány, Aranyka. Mind lejárt lemez a magyar népmesékből, senki nem foglalkozik velük, senki nem kíváncsi rájuk. De ha bekerülhetnének egy videojátékba, akkor mindjárt más lenne a helyzet! Újra menők lennének, az összes gyerek kedvencei!

A nem olyan rég felújított Tüskecsarnokban játszották a két ünnep között, naponta többször is "az év színházi szenzációja"-ként beharangozott, minden létező médiumon reklámozott Játékkészítőt. A reklámhadjárat, és az olyan nevek, mint Koltai Róbert, Alföldi Róbert, Oroszlán Szonja, Szabó Győző, Pokorny Lia, Bereczki Zoltán, Király Viktor, Király Linda, Radics Gigi, Nagy Feró pedig vélhetően elég volt ahhoz, hogy boldog-boldogtalan megvegye rá a jegyet, hiszen a nevesebb magyar színházi színészek és a zenés tehetségkutatók sztárjainak (?) kombinálásával elég nagyon tudtak meríteni a készítők. A Gamekapocsnak persze ez messze nem lenne elég ahhoz, hogy egy színdarabról cikk kerülhessen ki, ami miatt azonban mégis foglalkozom vele, az a téma.


A játékkészítő alapvetése ugyanis, hogy a különböző mesehősöknek addig van munkája, amíg valaki a világban mesél róluk. Akadnak olyanok, akiknek nagyon sok melója akad, például Jancsinak és Juliskának, akik akkora sztárok lettek, hogy már a nevüket is angolosították Johnnyra és Julie-ra, és a szereplők megjegyzik továbbá, hogy a Pixar hősei már nem is közösködnek velük, ők a VIP szobában tartózkodnak. Az ilyen, kritikát nem nélkülöző poénok azok, ahol esetenként ki tud törni a Magács László által rendezett darab a mély fantáziátlanságból és érdektelenségből, és a sok nyivákolás és túljátszott alakítás mellett megszólítani egy picit a felnőttebb közönséget, ahogy azt egyébként minden rendesen megírt mesének meg kellene tennie. Kár, hogy mindössze néhány ilyenre futotta a közel  háromórás játékidő alatt.

De kanyarodjunk vissza. Szóval, vannak a menő mesehősök, és vannak a magyar népmesék olyan figurái, akiket lassan kirúgnak a melóhelyről, mert a kutya sem meséli már őket. Ők a Kismalac (Szabó Győző), a Háromfejű Sárkány (Bán Bálint, Klem Viktor, Kovács Ádám) és Aranyka (Herrer Sára), valamint az előadás jelentős részében nem látható Hüvelyk Matyi (Bereczki Zoltán). Ők azok a lúzerek, akikre senki nem kíváncsi, és úgy tűnik, hogy sorsuk megpecsételődik, ám egyszer csak megérkezik ebbe az egyenletbe Peti, aki egy kisgyerek a valódi világból, és egyébként kőkemény videojátékos. Kismalacék pedig kitalálják a megoldást: megkérik Petit, hogy vigye el őket ahhoz az emberhez, aki videojátékokat készít (ő a Játékkészítő, csak a "video" kimaradt a darab címéből, mert azzal vélhetően szűkülne a potenciális nézőközönség), hiszen manapság már csak úgy lehet menőnek lenni, ha videojátékot csinálnak egy karakterből.


Hogy a valódi világból a mesevilágba csöppent Petinek mégis honnan kellene tudnia, hogy hol van a Játékkészítő, az mondjuk számomra rejtély, bár nem csak számomra, mert igazából Peti sem csinál egész végig semmit, csak mászkál fel-alá a színpadon, és néha hülye kérdéseket tesz fel, vagy leül valamelyik sarokba, és nézi, ahogy a többiek szerepelnek. Bár a többiek sem éppen kiemelkedőek: a Kismalac egy mezei retardált, a Háromfejű Sárkány ööö... három feje pedig olyan poénokkal oltja egymást, aminek szerintem mindegyik sorát hallhattuk már az utóbbi 15 évben akármilyen tetszőleges rajzfilmben, Pixar-filmben, vagy sima filmben, amiben szerepelt többfejű karakter. Aranyka meg csak azért van, hogy legyen egy lány is a főszereplők között.

Alapvetően nem a színészek hibája mindez, ők kihozták a legtöbbet ebből a rendkívül gyengén megírt, súlyosan alulrendezett darabból, amit zenés-akciómeseként próbáltak eladni nekünk, soha nem látott modern effektekkel és látványvilággal. Szerintem egy vászon, amire hátteret vetítenek projektorral, néhány ugráló artista, egy rakás füst, meg egy-két mozgó dolog a színpadon nem olyan hatalmas vaszisztdasz, amitől 2014-ben el kellene ájulni. Az egyetlen igazán érdekes dolog az volt, amikor a közönség felől behoztak egy kábé tízméteres, 7-8 ember által mozgatott, felfújt sárkányt. Igazából mindez nem sokat számítana, ha a történet bármi érdekességet tartogatna, vagy a dialógusok érdekesek lennének, de sajnos az esetek túlnyomó többségében egyik sem valósul meg.


Ahogy már írtam, akadnak a szövegkönyvnek jó pillanatai. ezek jellemzően önironikusak és valamiféle minimális társadalomkritikát is hoznak magukkal, és még néhány poén is egészen ül. Kár, hogy a jelenetek teljesen fantáziátlanok és sablonosak, mint ahogy a legtöbb dal is felejthető. Szerencsére akadnak azért jobb darabok is, melyek közül a Bereczki Zoltán és Nagy Feró által közösen (na, ez a WTF!) előadott rockos számról még azt is el tudom képzelni, hogy hosszú ideig emlékezni fogok rá. Az írás érdekessége, a poénok mennyisége és a dalok minősége is folyamatosan romlik azonban az előadás során, a második felvonás teljes egészében kategóriákkal rosszabb, mint az amúgy sem kiemelkedő első rész.

És akkor egy rakás sablon-mesejelenetet követően a sztori a legvégére eljutnak a szerencsétlenek a Játékkészítőhöz. A karaktert egy nagydarab emelődaruval hozták be középen, és mivel az utóbbi években kicsit romlott a szemem, csak a furcsán álló haját láttam. Ez alapján hosszú percekig azt hittem, hogy talán a készítők így a darab fináléjára végre kitettek magukért, és leszerződtették a szerepre Hideo Kojimát, de aztán kiderült, hogy egész végig Alföldi Róbert volt az. Nagy csalódás. Mint ahogy a teljes karakter is az. Mert persze egyértelmű, hogy a Játékkészítő egy velejéig romlott faszkalap, aki egy elbaszott X-faktor zsűritag módjára bírálja el az eléje járuló idióta karakterek produkcióját, és dönti el, hogy az alapján melyikből készülhet videojáték. Nyilván az összes jelentkező közül főhőseinknek adatik meg a lehetőség, de gyorsan kihátrálnak a dolog mögül, miután rájönnek, hogy a Játékkészítő mindegyiküket szétválasztja, és egyesével berakja őket olyan játékokba, ahol lőni és gyilkolni kell, mert nyilván kizárólag ilyen videojátékok léteznek, és 6-12 éves korosztály is kizárólag ilyenekkel játszik.


Az egyetlen ok, ami miatt elmentem erre a darabra, és ami miatt cikket érdemelhet a Gamekapocs hasábjain, az a videojátékos vonatkozás. Elvégre mi lenne ennél aktuálisabb téma? Eszméletlen sok lehetőséget tartogatott a klasszikus mesehősök és a videojátékos kultúra különbségeinek, modern valóságának feltárása, esetleg a videojátékos karakterek és a népmesei karakterek összeeresztése. Valódi gondolatokat közvetíthetett volna a mű, hosszú ideig az ember fejébe ragadó morális tanulságokkal. Ehelyett a létező legprimitívebb utat választotta: a videojátékok gonoszak, egy velejéig romlott pszichopata készíti őket, és a balfasz Kismalac és brigádja jobban is jár, ha nem akar ilyen sátáni dolgokban részt venni.

Végül pedig az utolsó rúgás magától a Játékkészítőtől érkezik, aki elmondja, hogy ő bizony készen adja a dolgokat, így nincs szükség többé fantáziára, ezért szereti a videojátékokat a nép, és nem a Kismalac & Co-t. Ami ugyebár különösen nagy öngól egy olyan időszakban, amikor a világ egyik legnépszerűbb (és főleg a nagyon fiataloknál) játéka a Minecraft, ahol a gyerekek pont megalkothatnak bármit, amit csak elképzelnek, sőt, akár még tanulhatnak is belőle. Szóval a színdarab nem csak, hogy nem hozott ki semmit a témából, de még rendkívül káros is. Zárásként ugyanis még igyekszik bűntudatot kelteni a közönségben az "ugye mostantól ti is többet fogtok minket mesélni?" utolsó mondattal, amire persze egy hatalmas "IGEEEEN" volt a válasz a nézőtérről.


Innentől már nem nehéz elképzelni, ahogy a videojátékokról amúgy is keveset tudó, leginkább a negatív sztereotípiákát egymás között recikláló magyar szülők otthon kihúzzák az Xboxot a konnektorból, és elzavarják a gyereket a sarokba a szocializmusból rájuk maradt fehérfedeles mesekönyvvel. Ami pont ugyanazt a frusztrációt fogja okozni, ami miatt majdnem az összes kötelező olvasmányt is gyűlölik a gyerekek, és ami miatt ezek a népmesei hősök eleve a feledés homályába kezdenek veszni: egyszerűen érdektelenek és unalmasak. Ma már szerencsére ezer meg ezer olyan egyéb filmet, rajzfilmet, animációt és igen, videojátékot találhatnak a szórakozásra, amik szebbek, jobbak, izgalmasabbak, kidolgozottabbak, igényesebben megírtak, összetettebb morális tanulsággal rendelkeznek és akár még a képességeiket is fejlesztik. Hogy mást ne mondjak, a darab által csak egy cinikus megjegyzésben említett Disney is ki tudott hozni egy olyan alkotást videojátékos témában (Wreck-It Ralph), ami nem csak kategóriákkal, de egész dimenziókkal okosabb és szórakoztatóbb, mint a Játékkészítő.

Akadnak azonban egyéb problémák is. A készítők azzal az ígérettel adták el az első három sorba szóló legdrágább jegyeket, hogy az ott ülők majd interaktívan részt vehetnek a színdarabban. Ebből annyi valósult meg, hogy a Pokorny Lia által alakított Piroska kétszer kihívta a gyerekeket a színpadhoz bohóckodni, miközben a közönség elaludt. Mondjuk aki kifizette az első sorba szóló 50 ezer forintos jegyet, az valószínűleg egyébként is elaludt, mert a beszámolók szerint a székek annyira közel voltak a magas színpadhoz, hogy semmit nem lehetett látni.

Ha tehát nem mentél el megtekinteni a rendkívül túlhájpolt Játékkészítőt, akkor örülj, semmiről nem maradtál le. Egy buta, és még egy átlagosan nézhető színvonalat produkálni sem képes előadás volt, ami ráadásul aktívan káros is.

Gamekapocs értékelés: 4,0 

A játékkészítő
Eredeti cím: A játékkészítő
Rendezte: Magács László
Írta: Divinyi Réka
Szereplők: Alföldi Róbert, Oroszlán Szonja, Koltai Róbert, Szabó Győző, Pokorny Lia, Bereczki Zoltán, Király Viktor, Király Linda, Radics Gigi, Nagy Feró
Zene: Rakonczai Viktor
Játékidő: 145  perc
Előadások: kizárólag 2014. december 27-30.

51.
bogcsa1013
A nagy "sikerre" való tekintettel idén is lesz ez az...izé. De még mindig nem Kojima a Játékkészítő, hanem Stohl Buci
50.
InGen
#49: Nos, a színdarab elsősorban egy rakás szar, ez a legfőbb problémája szerintem. Másodsorban pedig az, hogy lealázza a játékokat :D
49.
bogcsa1013
#45: @ Anya 4
Megértjük azt, hogy kell mese, de sajnos a színdarab arra világított rá, hogy lealázza a videojátékokat (és ahogy olvasom, elég ronda módon). Viszont azt a piros szemüveget még a mai napig nem értem...
48.
sebtapasz
Az író és a rendező "zsenik" biztos nagyon tudják, milyen egy videó játékkal játszani....nem láttam ezt a rakás fost, amit ennyire nyomattak, de tipikus magyar: sztereotíp, minden reális háttér információt nélkülözve készítenek egy borzalmas színházi darabot... ez az 50 forintos jegyár meg... pffff szégyen!
47.
Anya 4
#46: Nem mindegy hogy milyen névvel reggelek ahogy te mondod? Én csak a saját véleményemet írtam ki.
46.
amperovszki
#45: Mama-szama: most ezért képes voltál reggelni? vagy...? :DD
45.
Anya 4
Tisztelt hozzászólok! :)
Nem igazán értem a leszólások lényegét.
Én abban a helyzetben vagyok hogy személyesen láthattam a darabot.Igaz csak a főpróbát de még is ott lehettem,amit nem bántam meg.
Sok jó dolog van benne .....
Igazán amire felhívja a figyelmet a mai világban, eltűnnek azok a dolgok amikben a gyerekek hisznek,a csodákban a mese szeretetéről,hogy a jó mindig győz.És nem a politikai részét kell hangsúlyozni.
Mese kell ! Nem vagyok ellene ezeknek az újabb játékoknak hisz az én gyerekeim sok szerepjátékot játszanak,sőt én is ki próbáltam de az érem másik oldalát is csinálom,mesélek,mesét nézek és ha nem lennének ezek szerintem szegényebbek lennénk egy-két dologgal.
És igen nekem se minden vagy mindenki tetszett benne :(
Tisztelem azokat a színészeket és artistákat akik végig csinálták.
44.
amperovszki
ez a Király Linda az a Király Linda: a himuszzseni?

ez még él?
43.
amperovszki
" a második felvonás teljes egészében kategóriákkal rosszabb, mint az amúgy sem kiemelkedő első rész."

gyenge kezdés után erős visszaesés? :DD
41.
Nothing
#10: Dehogy vagyok szakértő. Csak egy ember a képzeletbeli közönségből...de ugyebár a közönség választ. És ebben az "izében" jól láthatóan 2-3 színész volt csak jelen - a többi csupa egyidényes, médiakreálmány celebripacs (élükön a Király tesókkal, akik a mogul papa nélkül az aluljáróban is csak protekcióval kvalifikálnák magukat, mint énekes). Az ilyeneket a színészbejáró parkolójához sem szabadna közel engedni, nemhogy a színpadhoz. És ezek fröcsögnek itt arról, hogy milyen káros X vagy Y??? Nézzenek tükörbe - meglátják, mi a legkárosabb a mai társadalomra.
40.
Ra1D3n
#39: kimoderált üzenet
31.
Samu
Aztarohadtmindenit... Ugye csak vicc az az 50 ezres elsősori jegy ár? Köszönöm a cikket, tanulságos és hasznos, hogy még csak a közelébe se menjek hasonlónak se! Annak aki meg "elpocsékolt időként" tekint a videójátékokra annyit fűznék hozzá, hogy én kikapcsolódásként tekintek arra az időre. Ha más kapcsolna ki azt keresném és azzal foglalkoznék!
De ez a darab kiverte a biztosítékot nálam, ennyire miért kell butítani tovább a népet?
30.
giga321
Soha nem hallottam erről. De úgy látom jobb is.
29.
l4cyk4
#7: Kérlek ne vedd sértésnek, de egyszer már belementem itt egy ilyen vitába, többször nem követem el ezt a hibát! A válaszom így csak egy mozaikszó a többit rád bízom: ESRB
28.
Chrysh
#27: Sajna nem találtam meg azt a társadalmi célú hirdetést, fél füllel hallottam, és igen arról szól, hogy válogassuk meg mi adunk egy befolyásolható kisgyerek kezébe?

És mit gondolsz vajon mindenki ezt veszi le a hirdetés alapján vagy inkább azt mondja, hogy "Óóóó...hát akkor minden játék káros inkább óvom a gyereket az ilyesféle káros szenvedélyektől"? Az a baj, hogy ez az üzenet rövid távon baromi gyorsan el fog torzulni. Tudod, mint amikor a falu elején fingasz egyet és a falu végén már azt mondják, hogy besz*rtál (bocsánat a rossz példáért :D)

Én elég régóta játszok, de még mindig nem értem el otthon, hogy a játszásra hobbiként és nem időpocsékolásként tekintsenek. Mert tudod ott poshadsz a gép előtt és irányítasz egy embert, aminek semmi értelme nincs és semmi pozitív érteket nem veszel ki abból, hogy a gép előtt ülsz....

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy el kell telnie még "egy generációnyi időnek" ahhoz, hogy ez az üzenet játékos szemmel legyen érthető és ne legyen az emberek fejében a fent említett sztereotípia a gamerek felé. Majd ha olyan szülők lesznek nagy többségben, akik hajdan hasonlóképp érdeklődtek a játékok iránt, és majd azok az emberek fogják remélhetőleg felelősségteljesen megválogatni gyermeke(ik) számára a neki korához és eszéhez mért játékokat, akkor fog majd átjönni a tényleges üzenet a társadalom felé.

Remélem érthető mire gondolok, és járni fog a +1 újfent :D



27.
sloth
#26: Wat?
-1 elnézést, nem láttam a lenne szót. Mert az a lényege, hogy válogassuk meg miket adunk a még befolyásolható kisgyerek kezébe. És végig ezt is mondja...
26.
sloth
#25: +1
ahogy a darab célja is ez. Na mindegy
25.
Chrysh
#17: Nagyon is jó társadalmi célú hirdetés lenne, ha a mondanivalója az lenne, hogy válogassuk meg, hogy mit adunk a gyerekek kezébe, nem pedig azt a mérhetetlenül demagóg megjegyzést sugallná hogy a videojáték rossz.
24.
Szőrös Car
Mikor megláttam Nagy Ferót ebben a kosztümben, lementem hídba.
Mostmár tényleg rászolgált a nemzet csótánya névre.
Már több mint két éve nem nézek tv-t egyáltalán, meg a szennylapokat is kerülöm,
nem hittem volna, hogy ezen az oldalon látom újra ezt a férget.
22.
AK-87
A fifával vagy a marioval sosem példáloznak,mert kiderülne vannak gyerekbarát játékok is.
21.
randall13
#17: Ja, abban a reklámban véletlenül sem a 18 karikás GTA5-öt írja körül az a 12 éves gyerek :DDD
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...