Micimackó: Vér és méz 2 filmkritika

  • Írta: osan
  • 2024. április 30.
Link másolása
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem lett jó a Vér és méz második része, nem hazudtolja meg elődjét és csupa átgondolatlan, olcsó megoldásokból építkezik. Azonban ez az a trash, amit élvezet nézni.

Egyértelmű fogódzó lenne a kritika szempontjából behozni az eredeti Micimackót, párhuzamba állítani, de végül egészen biztos, hogy nagyon vakvágányra vezetne minket. A Micimackó: Vér és méz második részét a helyén kell kezelni, az pedig nem más, mint a trash műfaja. Amikor azon bűnösségen élvezkedünk, hogy mennyire megbotránkoztatóan lett rossz egy alkotás, amikor a fejünket fogjuk értetlenkedve és nevetve, hogy „Miért? Hogyan? Ki támogatta ezt pénzzel? Mi miért adtunk ki erre pénzt?”. Ezekre pedig kiváló alkalmat biztosít az oktondi medvebocs horrorisztikus kalandjának új felvonása.

A sokak által ismert történet, Micimackó, Róbert Gida és a Százholdas pagony regéje ugyan visszaköszön a szellemi tulajdonjog vesztés végett készült horrorfilmben, de egy teljesen kifordított és megerőszakolt verzióját ismerhetjük meg. Róbert Gida gyermekkorában most is összebarátkozik Micimackóékkal, de esetünkben már gyerekként is vérengző vadállatokról van szó, akik mint játszótársat fogadják be Gidát, és így védik a Százholdas pagony veszedelmeitől. Később, mikor Gida és Mackóék is felnőnek már, elválnak útjaik és ezt Mackóék árulásként élik meg. Bosszút fogadnak mind Gida, mind az ott élő emberek ellen, így mit van mit tenni, elkezdenek gyilkolászni. A Vér és méz első részében is ez történt, akkor az emberek Gidát vonták felelősségre és gyanúsították meg, hogy ő a sorozatgyilkos, most azonban Mackóék óvatlanabbak és hamar rájön a kisvárosi rendőrség, hogy tényleg a mesebeli szörnyekkel van dolguk. Megjelenik az összes cliché és a drámainak szánt revelációtól, a felettébb érdekesre sikeredett buligyilkosságon keresztül minden a szemünk elé tárul.

Érdemes kiemelni, hogy nyugodtan leülhetünk a film elé akkor is, ha nem láttuk az első részt, hiszen a történetet úgy építették fel, hogy a fontosabb információk kiderülnek az előzménnyel kapcsolatban, így megkímélhetjük magunkat az első rész még rosszabb minőségétől. A minőségbéli „javulás” viszont csak a nagyobb büdzsének köszönhető, más szempontból nem történt kifejezett előrelépés.

Amikor azt mondom, hogy olcsó, nemcsak arra gondolok, hogy tankönyv szerint van felépítve a történet nulla, vagy ahhoz tendáló kreativitással, de arra is, hogy ez szörnyen lett megvalósítva. A film eleje a kötelezően viccesre vett, slasher-szerű jelenettel indul, mikor először pár teljesen átlagos tinit látunk valami baromságot csinálni, a következő vágás után pedig már holtan, egyiknek a feje hiányzik, másiknak össze van égve a teste, s közben fölöttük legérdekesebb szereplőink állnak, a gyilkosok, akik nem mások jelen esetben, mint a jól ismert bagázs, Micimackó és barátai.

Már itt is kitűnik, hogy nem egy minőségi alkotással van dolgunk, a maszkmunkák még sötétben is nevetségesen rosszul néznek ki, a CGI – már, ha nem gyalázás így nevezni – jobb, ha nem lenne, a színészi játékot pedig még egy impró-csoport sem irigyelné meg. A film egészére igazak ezek, és közben fokozatosan kiegészül a lista olyan apróságokkal, mint az erőltetett és túljátszott drámai jelenetek okozta szenvedés, a néha felbukkanó követhetetlenség, vagy épp következetlenség, és a többi...

Rossz, kifejezetten rossz és silány minőségű a Micimackó: Vér és méz 2, azonban felettébb élvezhető is, ha az ember a megfelelő elvárásokkal ül be rá. Tudni kell, hogy nem szabad sem teljes értékű slashert, sem semmilyen minőséget elvárni a filmtől, de ha ezeket elengedjük, túl tesszük magunkat valahogy a zűrzavaron, akkor remek szórakozási lehetőséget tud nyújtani. Egyszerűen annyira rossz, hogy már nevetséges és az ember önfeledten, kissé értetlenkedve ugyan, de alapvetően vihogva ülheti végig azt a 93 percet, amit a Micimackó-horrorfilm nyújtani tud. A történeti csavarok akár működhetnének is, ha nem ilyen tálalás venné őket körbe, hiszen tényleg egészen ötletesek. A túljátszott szerepek, a főszereplő érzelemmentes, ámbár rángásokkal telt arcjátéka és a sztárok, vagyis gyilkosok maszkjai egy olyan összképet adnak ki, mely mellett nem tud úgy elmenni az ember, hogy ne röhögje el magát.

Gamekapocs értékelés: 4

Eredeti cím: Winnie-the-Pooh: Blood and Honey 2
Rendező: Rhys Frake-Waterfield
Producer: Rhys Frake-Waterfield, Dan Allen

Forgatókönyv: Rhys Frake-Waterfield
Szereplők: Scott Chambers, Ryan Oliva, Tallulah Evans, Simon Callow, Lewis Santer
Zene: Andrew Scott Bell
Operatőr: Vince Knight
Vágó: Dan Allen
Gyártó: Jagged Edge Productions
Forgalmazó: Vertigo Média KFt.
Játékidő: 93 perc
Eredeti premier: 2024. március 18.
Hazai premier: 2024. április 18.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...