Radiant Silvergun villámteszt

  • Írta: Ca$h
  • 2011. október 1.
  • radiant silvergun, teszt, x360
Link másolása
Az eredeti 1998-as Radiant Silvergun a Sega Saturn egyik nagy sikercíme volt, igaz, akkoriban rengeteg ilyen alulról felfelé scrollozós lövölde volt jelen a piacon. De ennek a címnek végül egyedi játékmenetével sikerült kiemelkednie a tömegből.

Azóta kissé sok víz lefolyt már a Dunán és egy csöppet megváltozott a játékipar. Teljesen más típusú címeket keresnek a vásárlók és a játéktermek is csak Japánban tudnak megélni. Lássuk hát, mire lehet képes egy legendás cím a mai zord időkben.


A Radiant Silvergun mint ahogyan azt már korábban írtam egy alulról felfelé scrollozós, lövöldés anyag. Az a tipikusan klasszikus őrület, amivel hatékonyan csak a japánok képesek játszani. Olyan cucc, ahol a képernyőn egyszerre 200 ellenfél ront ránk és 5000 lövedék repül felénk szépen, komótosan. Amiben viszont kicsit különbözik a többitől, az a különböző fegyverekben rejlő stratégiai mélység – már ha lehet ilyenről beszélni –, ugyanis már az elejétől fogva rendelkezésünkre fog állni hét különböző csúzli, amiket mindig más típusú ellenfeleknél kell használni különböző szituációkban. A legnagyobb különbséget pedig a jobb ravasszal aktiválható kardszerű fegyver jelenti, ami azon kívül, hogy közelharcnál tökéletesen alkalmazható söprögetésre, a kör alakú lövedékeket is elpusztítja. Ha mindez nem lenne elég, akkor a fegyvereink folyamatosan fejlődnek, és azon kevesek, akiknek sikerül kimaxolni őket, tapasztalhatják csak meg igazán a játékban rejlő mélységeket.


Lehetőségünk adódik egyedül, egy gép előtt ketten, vagy akár online co-opban is tolni, de akad sztori, arcade, gyakorlási lehetőség, és még score attack is, szóval akit megfogott ez a nagy klasszikus, annak lesz mivel töltenie az idejét. A gond vele igazából az, hogy egyrészt a grafikát nem nagyon rajzolták át az eredetihez képest, tehát eléggé kezdetleges szegénykém, a másik pedig a mérhetetlenül nehéz játékmenet. Tudom, manapság már negatívumnak számít, ha egy cím nehéz, de amit ez produkál, az már több a soknál. Igazán nagyon elhatározottnak és fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy komolyabb eredményeket érjünk el benne, ahhoz meg végképp, hogy urambocsá’ végig is játsszuk. Szóval érdemes a gatyát keményen felkötni.


Úgy gondolom, hogy csak azokat fogja igazán lekötni, akik annak idején nyomultak az eredeti verzióval és nagyon szerették azt, vagy pedig azokat, akiknek a reflexei egy Monster-függő mókuséval vetekszenek. Egy próbát viszont mindenképpen megér!

4.
4.
rawdragor
Én is 8bit-el kezdtem, de ma már én sem játszok ilyet, mert van elég szép grafikájú és érdekes játék a piacon.
2.
2.
wigyory
Igaz, olykor tóltam én is az efféle game-ket. De már nem hoz lázba, nézve a trailert kicsit vissza megy az ember a múltba-már csak nézem.
1.
1.
metercsiken
:) Régen ezek a stílusú játékok mekkorák voltak!
Mundjuk ma már nem igazán kötne le!
Azért el lehetne vele szórakozni! : )
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...