Super Lucky’s Tale teszt

  • Írta: Shifty
  • 2017. december 6.
Link másolása
A Korok Könyve lapjai által rejtett mesét megváltoztatva az egész világot is átformálhatjuk. Jinx, a gonosz macska rá is teszi a mancsát a varázskönyvre, így főhősünkre, Luckyra hárul a nemes feladat, hogy visszaszerezze azt.

Lucky nem először jelentkezik önálló kalanddal, a karaktert megálmodó Playful csapata ugyanis az Oculus Rift egyik nyitócímeként mutatta be először a ravasz rókát. Habár a bemutatkozás mérsékelt sikert aratott, a Microsoft úgy döntött, a Nintendo 64 korszakát idéző platformer mókában igenis van annyi potenciál, hogy újabb önálló mesével jelentkezzen - ezúttal VR nélkül. A Super Lucky's Tale ennek az együttműködésnek a gyümölcse, és a Playful ezúttal sem csinál belőle titkot, hogy játéka nem a keményvonalas rajongókat vagy a nosztalgiára vágyó, mára felnőtté vált játékosokat célozza meg, hanem azok gyermekeit. Lucky új kalandja ugyanis egy hihetetlenül vibráló, színes-szagos univerzumba hajít minket, ahol feszes irányítás, jópofa, gyerekes karakterek és végtelenül egyszerű, mérsékelt kihívást ígérő feladatok várnak ránk.

A történet sincsen túlbonyolítva, a cselekmény a Jinx, a gonosz macska és csatlósai által elhappolt Korok Könyve körül forog. Ez a varázskönyv olyan világokat rejt, amelyeket Jinx és társai saját képükre szeretnének formálni, ezzel veszélybe sodorva mindent és mindenkit. Mi vagyunk az egyetlenek, akik az utolsó pillanatban csatlakozunk ehhez az univerzumhoz, így ránk, azaz Luckyra hárul a nemes feladat, hogy a négy különböző világot bejárva felszabadítsuk azokat az elnyomástól.

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, a hubként funkcionáló világokat járva különböző fejtörőket, ügyességi szakaszokat kell végrehajtanunk és aranytallérokat kell gyűjtögetnünk. Ezek mindegyike azt a célt szolgálja, hogy megszerezzük az összesen 99 lóhere mindegyikét, vagy legalábbis annyit, amivel aztán újabb és újabb kapukat kinyitva bejárásunk legyen az adott világ főgonoszához, akik minden esetben Jinx csatlósai közül kerülnek ki. A lóherék harácsolása egyébként csak elsőre tűnik egyszerűnek, és lesznek is olyan szakaszok, amelyek tényleg úgy lettek belőve, hogy a gyerekek is könnyedén elboldoguljanak vele, viszont ha tényleg szeretnénk majd mindegyiket megszerezni, akkor bizony rengeteg alkalommal fogunk rókalyukak után kutatni, minijátékokat újrázni vagy visszatérni az egyes világokba, hogy aranytallérokat gyűjtögessünk és korábban lehetetlennek hitt kihívásokat teljesítsünk. A logikai feladványok például kifejezetten gyerekekre lettek szabva, az egyes platformer-szakaszok és ügyességi szekvenciák viszont már nyújtanak némi izgalmat.

Sajnos azonban nem azért, mert összetettek lennének vagy kellően hosszúak. Minden 3D-s platformer rákfenéje, a kamerakezelés az, ami ezúttal is belerondít az összképbe. Ez egyértelműen VR-os örökség, viszont bosszantó, hogy a készítők nem vették a fáradtságot és turbózták fel a játék ezen részét. A jelenlegi felállás szerint ugyanis hiába tudunk térben ugrálni vagy ellenfeleket legyalulni, a három irányba kötött kamerának köszönhetően pont olyan helyzetbe nem fogjuk tudni beforgatni azt, ami egy-egy pontosabb ugrásnál megadná a mélység és távolság érzését. A probléma azokban az oldalnézetes, egyébként rendre ügyesen egymásba fűzött, ügyességünkre fókuszáló részekben is jelentkezik, ahol lehetőségünk van térben is mozogni. Garantált az elhalálozás, ami nyilván egy gyerkőc motivációját is hamar haza tudja vágni.

Ezen persze könnyű átlendülni, a játékban ugyanis lehetőségünk van segítséget kérni egy becsatlakozó társ személyében, így ha elakadsz, vagy csak jó móka lenne a tesóval, esetleg valamelyik szülővel leülni lóherékre vadászni, megteheted. Szintén óriási piros pont jár a magyar feliratért! Remekül egészíti ki és adja át az elnagyolt, mesekönyvbe illő karakterek dialógusait és humorát, így a hihetetlenül színes világ mellett bőven van még egy tényező, amiért a gyerekek nagyobb kedvvel és lelkesedéssel ragadnak a tévé előtt.

Mindig örvendetes, amikor az egy kaptafára épülő lövöldék végtelennek tűnő kínálata mellett felbukkan egy-egy könnyedebb alkotás is, azt viszont sosem gondoltam volna, hogy a Microsoft annyira beleszeret Luckyba, hogy exkluzív státusszal ruházza fel a róka kalandjait. Az N64-es korszak megidézése ugyan nem sikerült tökéletesre, de a játékkal töltött órák legalább kiszakítottak a darálóból. A Super Lucky’s Tale kellően bájos és bárgyú, nem is akar túlmutatni a zsánert formáló klasszikusokon, arra viszont tökéletes, hogy leüljünk a gyerekkel és közösen szórakozzunk.

A Super Lucky’s Tale PC-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi a sima Xbox One-on teszteltük.

Kapcsolódó cikk

8.
8.
fireman1
Sziasztok, lehet ezzel a játékkal a két gyerekemnek egyszerre játszania?
7.
7.
RangerFox
#5: Engem nem számolva :D
6.
6.
GAMEROD
#5: Az biztos hogy a Titus the fox után özönlöttek a rókák.
5.
5.
Nothing
Ha jól számolom Lucky a videojáték-történelem nyolcadik róka-figurája, aki platformerben/akciójátékban ugrabugrál.
Valamiért baromira népszerű ez a veszettségbomba csirketolvaj állatfaj a fejlesztők körében. :) ;)
4.
4.
gorgo
Hát igen a játék jó lett de a kamera kezelés borzalmas .sokszor olyan pozicíóba mutatja a játékot és még mozgatni sem lehet sok helyen egyszerüen nem lehet be látni merre kéne ugrani. De azért a lányokkal szeretjük.
3.
3.
PaprikaJancsi
#1: Knack kihívónak tökéletes :D
2.
2.
Grabowsky30+
Nem kifejezetten rajongok a platform játékokért és akkor finoman fogalmaztam! Ezt adták az oculushoz, játszottam vele, magáért a játékstílusért továbbra sem vagyok oda, de ahogy ez meg van csinálva vr-ben az nagyon ütős. Próbálta már nálam pár kisebb gyerkőc és imádták. A vr-ben az egyik negatívumot ki is lehet húzni, mert ott nem kötött a kamera kezelés. A többivel egyet értek, nincs benne semmi egyedi vagy különleges sima ugri-bugri platform játék az összes szokásos klisével!
1.
1.
McDuff
Még egy félre sikerült MS exkluzív, nem baj, ez legalább nem került nekik sokba!
Máig nem értem ezt hova szánták. Mario konkurencia? Azzal is már rég elkéstek. Rayman szerű platformer? Lehetne, de odáig meg nem ér fel ha székre áll akkor se. Ebből jön a kövi kérdés, hogy a nosztalgiázni vágyó gamereknek? Ma már arra van rengeteg mód, kétlem hogy vkinek ez keltené fel az érdeklődését. Gyerekeknek? Azoknak okké, de vhogy a marketing nem abba az irányba mozdult...
Azért reméltem, hogy egy Rayman szintet megütnek vele, de hát úgy tűnik nem.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...