A koreai gyártó gondolt azokra is, akik nem kötnek kompromisszumot, tényleg a lehető legjobbat akarják maguknak, a lehető legfrissebb technológiák használatával. Jelen monitorunk is ilyen, az LG új WOLED paneljét használja, ami maximális felbontáson 165 Hz-et sajtol ki magából. A képernyő görbülete agresszív, 800R, viszont relatíve könnyű megbarátkozni vele azoknak is, akik eddig beérték sík kijelzőkkel. És persze az összes szokásos játékfunkció sem hiányzik belőle az adaptív szinkronizálással, HDR-rel, mindennel.
Van benne “anyag” és betölti a látómezőnket
Az LG UltraGear 45GX950A (GX9) igazán masszív csomagolásban érkezik, egy segédmunkás nélkül esélyünk sincs mozgatni a csomagot, amit felpattintva máris feltűnik, hogy akár a talpat, akár az állványt fogjuk kézbe, érezzük, hogy ebben bizony “van anyag”. Spórolásnak, kopogós műanyagok használatának nyoma sincs, ami elvárható ebben az árszegmensben. Az összeszerelés gyerekjáték: itt is csak a talpat kell becsavarozni, maga a kijelző egy határozott mozdulattal illeszthető a helyére. Már maga a tápegység is féltéglányi méretű és súlyú (gyorsan el is rejtettem az asztal takarásában a padlóra), ezután a kábelek kerültek a helyükre, két perc után már használatban is volt.
Nem mindennap adatik meg az ember fiának, hogy egy ilyen tekintélyt parancsoló monstrum duruzsoljon az asztalán, amihez bizony elég sok helyet fel kell szabadítani. Két 27 inches monitort simán ki tudunk váltani vele, és amikor leülünk elé, teljesen kitölti a látómezőnket úgy, hogy még a fejünket is forgatni kell, ha el akarunk jutni a képernyő egyik sarkától a másikig. Szóval a méretek: én a szabványos, 34 hüvelykes ultrawide monitorokhoz vagyok szokva, így szinte mellbevágó, milyen hatalmas a 45 hüvelyk, ami pontosan 33 százalékkal nagyobb a sztenderdnél. Nagyon nehéz visszatérni a saját IPS-emhez ezek után...
A lövöldözős játékok és főleg a szimulátorok meghálálják az extra szélességet, viszont a görbület már keményebb dió, a szokásosnál kicsit tovább tart, mire megszokjuk, és azokat is megértjük, akik a némileg szerényebb, 1800R-es hajlítást részesítenék előnyben, de igazából ez szubjektív kérdés. Minden modern játék egyszerűen fenomenálisan néz ki rajta, simán elmerülünk bennük VR-nélkül is, ami persze az 5120 x 2160-as felbontásnak köszönhető.
A vékony kávájú keret és matt bevonatú panel telitalálat, nem tükröződik, nem gyűjti az ujjlenyomatot, nem veri vissza a környezeti fényeket. A design is minimalista esztétikájú, középszürke műanyag visszafogott érzést kelt, csak egy nem túl hivalkodó RGB LED-es fénysávot kapunk hátul, ami körbejárja a csatlakozóknak kialakított szigetet is. A magasság-, dőlésszög-állítás és elforgatás tekintetében nincs túl sok mozgásterünk, ami a monitor méretét tekintve teljesen érthető. Mikor véletlenül mozgatjuk az asztalt, kicsit billeg vele a képernyő is, ami szintén nem újdonság az ultrawide tulajoknál.
Felszereltségből és tudásból jeles
Portok tekintetében sincs meglepetés: kapunk egy DisplayPort 2.1-et UHBR 13.5-tel, ami 54 Gbps-es sávszélességet jelent, valamint két HDMI 2.1-et DSC-vel (48 Gbps). Nem hiányzik az USB-C sem DP-Alt móddal, valamint a két további USB-A port sem. A képernyő hátulján, középen található az az apró joystick, amivel a logikusan felépített OSD menü érhető el, ahol pillanatok alatt válthatunk játékmódok között, de bekapcsolható egy célkereszt, a fekete-kiemelés és egy FPS-számláló is. A szokásos képbeállítások mellett nem hiányzik a PiP-funkció sem, de ugyanitt aktiválhatjuk a Dual-módot, és szabhatjuk testre a hátlapi RGB-fényeket. Beállítások terén simán hozza a kötelezőt az LG monitora, nem is éreztem szükségét további extráknak, noha a beépített hangszórók dobozhangúak, a 3.5 mm-es jack viszont hasznos lehet. Nekem a gyorsan elérhető funkciók fontosabbnak bizonyultak.
Az LG mérnökei jelentősen továbbfejlesztették WOLED paneljüket - az előző modellek 83 PPI-s pixelsűrűsége nem a legjobb volt 4K felbontásban ilyen hatalmas átmérőnél, szóval az irány adott volt. A 125 PPI bizony már meghálálja magát, iszonyatosan éles képminőséget kapunk, és az újabb RGWB alpixeles elrendezésnek hála a szövegek megjelenítése is sokal tisztább lett, és már simán hozzák a kisebb társaiknál tapasztalt olvashatóságot. A Windows asztalát két részre bontva még a munkában is derekasan helytállt, nem volt szükség a másodlagos monitoromra - minden elfér 45 inchen. Gamer monitor révén a 0,3 ms körüli válaszidő már jónak mondható, és az OLED panelek mára sokkal jobbak e téren, mint az LCD-k.
A fényerő papíron 275 nites, ám a külföldi tesztek szerint a 413 nit sem elérhetetlen, ami bőven az átlag fölé emeli a csúcs-UltraGeart, a HDR-tartalmak pedig szinte vakítanak rajta. A végtelen kontrasztaránynak hála a kép bármilyen fényviszony mellett éles és élénk lesz, ráadásul színhűséget tekintve is verhetetlen: az Adobe RGB színskála 92,5 százalékát, míg az sRGB színskála 139 százalékát lefedi. Ilyen eredményekkel simán az élmezőnybe tartozik a kijelző. Az 1 ms alatti input lag remek, a 165 Hz-es frissítési gyakoriság már nem mondható kirívónak, hiszen már 240 Hz sem elérhetetlen az OLED-ek piacán, viszont jelen modellünk ugye 5K2K felbontással tudja ezt, melynek kihajtása még mai is kihívást jelent a legtöbb GPU-nak.
Gaming közben egy igazi harapós bestia
A Dual módot pedig pont erre találták ki. A képernyő alsó részén található dedikált gomb lenyomásával a kijelző 2560 x 1080-ra csökkenti a felbontást és 330 Hz-re emeli a frissítési gyakoriságot. Ez főleg a kompetitív lövöldéknél lesz hasznos, ahol fontos a gyors framerate, viszont a válaszidők nem változnak, ahogy az input lag sem, ellenben nem fő meg a videokártyánk, ha olyan címmel játszunk, amiből nem tudunk 5K-t élvezhető sebességgel kicsikarni. A piacon egyre több monitor jelenik meg Dual móddal, ami nem egy világmegváltó találmány, de sok esetben hasznos és kényelmes. 1080p-ben viszont érezhetően mosottas a kép, jobban örültem volna egy 2K-s (1440p) opciónak 240 Hz mellett, akkor nem lett volna ilyen feltűnő a visszaesés.
A Battlefield 6 bétájával kezdtük meghajtani a monstrumot, és már előre féltem, hogy a magas felbontás simán megsüti a koros GeForce RTX 3070-em, a maga 8 GB VRAM-jával. A biztonság kedvéért be is készítettem magam mellé egy poroltót, de végül nem lett rá szükség. Sőt, alacsony grafikai részletesség mellett, a DLSS-t Ultra Performance-ra állítva 75-120 fps-em lett, medium beállítás mellett pedig 45-75 fps-t produkáltam 5K-ban, és így is bitang jó ultrawide-élményt villantott a lövölde. Nyilván a felskálázási technológiák nem tesznek jót az input lagnak, de hétköznapi kompetitív gamingre bőven elegendő az LG UltraGear 45GX950A.
Nyilván senkit nem kell győzködni arról, hogy az 5K2K felbontáshoz ne középkategóriás GPU-t válasszon, mert sok esetben a DLSS és az FSR sem fogja megmenteni a teljesítményt, nem beszélve arról, ha a natív élményben hiszünk. Pont így jártam a Hunt: Showdown 1886-tal is, amely a szemem előtt pop-uppolta a textúrákat, miközben a VRAM csordultig megtelt. Az amúgy sem optimalizáció-bajnok Gray Zone: Warfare pedig alig 30-40 fps-sel döcögött, de a képminőség minden esetben mellbe vágott. Nyilván aki megengedhet magának egy 800 ezer forintos monitort, annak egy combosabb VGA beszerzése sem okozhat gondot.
Ez a moncsi odab*szcsi
Az LG UltraGear 45GX950A minden tekintetben átlagon felüli, ehhez méltó specifikációkkal és árcédulával. Az 5K kicsit hatásvadász is, tekintve, hogy sokaknak még a 4K felbontás elérése is gondot okoz tisztességes framerate mellett, nem hogy 165 Hz-el! A gyártó új WOLED panelje tényleg meggyőző, javult a pixelsűrűség, szerkesztési feladatokra is kiváló, a szövegek jól olvashatóak rajta, színhűsége is remek. De az oroszlánkörmeit a gaming területén villantja meg a monitor, feltéve, ha van elég vasad ahhoz hogy ki bírd hajtani. Így jár az, aki a legszebbet, legjobbat választja - nem elégszik meg falatkákkal.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.