Warhammer 40,000: Dawn of War - Definitive Edition teszt

Link másolása
Sok játékos kapudrogja a Warhammer 40,000-univerzumba visszatért, de új páncélja valóban olyan fényesen ragyog, vagy azért megbújik alatta pár megbocsáthatatlan eretnekség is?

Elfelejthetetlen emlékeim egyikévé vált a Warhammer 40,000: Dawn of Warral való első találkozásom. 2004-ben bátyám kölcsönkérte - az akkor valamiért az övénél erősebb - PC-met egy LAN-partyra, amit több napos nyüstölés után visszaszolgáltatott nekem, viszont a merevlemezen rajtahagyott egy pár olyan játékot, amikkel a legtöbb időt töltötték. Ezek között a szerepelt a Dawn of War első része is, amiről se nem hallottam, se a Warhammer-világról nem volt fogalmam, de bátyám biztosított róla: ezt az RTS-t ki kell próbálnod töki!

Már a hangulatot tökéletesen összefogó intró is lenyűgöző volt: az űrgárdisták és az orkok véget nem érő háborúja, véres volt, kegyetlen és rögtön magába szippantott a heroikusnak idealizált háborús gépezett. Ekkor még fogalmam sem volt az Istencsászárról, a hatalmas múlttal rendelkező univerzumról és arról, hogy olyan játékok merítettek ihletett innen, mint például a StarCraft, Warcraft (gondolok itt a frencsájz fantasy variánsra) és másik szívemhez közelálló tesztoszteron bomba; a Gears of War. És habár nem lettem makett festegetős, könyveket kívülről fújó rajongó, azóta is tisztelettel átövezett rajongást érzek a Warhammer-termékek irányába.

Mai szemmel nehéz elképzelni, de a Dawn of War piszok jól festett anno a képernyőkön; az orokok építkező animációja - vagyis, hogy a szó legszorosabb értelmében odadobnak egy nagy rakás szemetet egy adott helyre, majd azt kalapálják össze egy (biztonsági szabályoknak nem igazán megfelelő) tákolmánnyá -, vagy az effekt, illetve egyedi animációk kavalkádja, ahogy a hatalmas seregek egymásnak feszültek. Ezek 2004-ben kifejezetten úttörőnek számítottak, de meglepően jól megállják a helyüket még ma is. Persze a látvány mellett a játékmenet sem volt elhanyagolható a Dawn of Warban, így nem is volt kérdés, hogy RTS-klasszikus lesz belőle, ami több kiegészítőt, folytatást (még hozzá hamarosan egy negyedik részt is!) és immáron egy felújítást és kapott.

Teljesértékű remake-ről ugyan nem beszélhetünk, de legalább ennek köszönhetően garantált volt, hogy a miliő változatlan marad. A frissített textúrák, bevilágítás, árnyékok és tükröződések jól állnak a Definitive Editionnek, de azért csodát ne várjunk tőle. Talán ezeknél is fontosabb, hogy a modern felbontások és ultraszéles monitorok is támogatva lettek, illetve a HUD és annak elosztása sem rogyik meg most már, ha nem egy CRT-kijelzőn játszanánk a stratégával. Szintén életmentő, hogy finomítottak az alap kamerabeállításon, és így még jobban átlátható lett a csatamező. A külsőségek mellett pedig elvileg dolgoztak az egységek útvonalkeresésén (én ezt nem igazán érzékeltem), és 64-bites támogatást kapott a Dawn of War, aminek főleg a modder-közösség fog örülni.

A modoknál maradva érdemes megemlíteni, hogy sajnos a Steam Workshop nem került integrálásra, ahogy az Achievement-vadászok se fognak örülni, hogy ez az adalék szintén kimaradt a Definitive Editionből. Szerencsére tartalom csorbításra nem került sor és a csomagba bekerült a Winter Assault, a Dark Crusade és a Soulstorm expanzió is, amiknek köszönhetően két lineáris és két nem lineáris kampány, kilenc frakció és több száz pálya áll rendelkezésünkre. A kínált tartalomra tehát nem lehet panaszunk.

A neten és steames fórumokon többen hangot adtak azonban a technikai problémákra, de szerencsémre én nem igazán találkoztam komolyabb bakikkal, vagy kifagyásokkal. Amire talán jobban tudnám ráncolni a szememet, hogy az újítások fényében azért szerintem kedves gesztus lett volna, ha a veterán rajongók ingyenesen megkapták volna a frissítést, és nem csak egy –30%-os kupont mutathatnak fel a kasszáknál. Mert félreértés ne essen: valóban ez a definitív módja a Dawn of War kipróbálásának, de az árazásnál egy ilyen idős játéknál azért komolyan mérlegelni kell, hogy mennyire vagyunk az RTS-széria, vagy legalább az univerzum rajongója.

A Warhammer 40,000: Dawn of War – Definitive Edition tehát valóban a legjobb módja bele, vagy épp visszaugrani minden idők egyik legjobb RTS-ébe, aminek egyedül csak az árazása nem sikerült a legszerencsésebben. Habár, ha először találkozol vele, akkor a bőséges tartalom, ha pedig visszatérő szolgálja vagy a Császárnak, akkor a nosztalgiafaktor miatt biztos könnyen szemet tudsz majd hunyni eme apró blaszfémia felett.

A Warhammer 40,000: Dawn of War – Definitive Edition kizárólag PC-re jelent meg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...