A Tim Schafer által 2000-ben alapított Double Fine stúdió egyike azon csapatoknak, akik már biztos felkerültek a videójátékok Panteonjába. Ha nem is játszottak, de abban biztos vagyok, hogy a legtöbben már halottak olyan kultikus játékaikról, mint a Psychonauts, a Brütal Legends vagy a Grim Fandango. Ezeken kívül még jó pár címet fejlesztett a stúdió, és a 2019-es felvásárlásukat követve, már Xbox Game Studios családhoz tartozva, elkezdtek egyszerre több projecten dolgozni. A Psychonauts 2-t (2021) követve pedig be is futott pókszerű lábain a Lee Petty álmodta Keeper.
Mikor nagy ritkán alkalmam nyílik videójátékokról beszélni olyanokkal, akik ezt a hobbit csak távolról figyelik, két analógiát szoktam felhozni. Az első és legegyértelműbb a filmek világa. Ha pedig az illető tovább érdeklődik, és már mélyebben belemegyünk a témába, akkor az AAA címek és indie-k viszonyát a regények és novellák párhuzamával szeretem érzékeltetni. Természetesen ez se pontos, de a regények terjedelmes, sok mindent tartalmazó nagy kalandja, és a novellák aprólékosan összerakott, lecsupaszított, célszerű minimumja már egy megközelítő képet fest a játékokról. Aztán jönnek az olyan játékok, mint a Keeper, és kénytelen vagyok bedobni a verseket is a magyarázatomba. Csak hogy bonyolódjanak a dolgok.
A Keeper egy szavak nélküli történet egy életre kelt világítótoronyról, aki egy különös tengeri madárnak, Gallynak (Twig) segít visszatalálni a családjához. Nem is... A Keeper egy könnyed kalandjáték, amiben felfedezzük a világítótorony belső, soha ki nem alvó fényét. Ez se igazán... A Keeper egy utazás az abszurd szépség birodalmában. Ez is pontatlan... Mert a Keeper azon élmény-játékok sorát erősíti, amik egy alkotó belső érzelemvilágát, gondolatait hivatottak ábrázolni, és miközben ezt a lehetetlent megpróbálják, a játékos belső világában is felébresztenek számtalan dolgot. Hogy a stáblista legördüléséig milyen élmény születik? Az csak a játék megfoghatatlan tartalmának és a játékos egyedi személyiségének varázslatos keverékéből áll össze.
A lineáris pályákon enyhe platformerkedés és könnyed kalandjáték elemek, puzzle-k várnak ránk. Elakadni, életet veszteni, harcolni nem kell. Csak menni előre. Olykor örömmel, máskor bánattal, néha dacból, de van, hogy vidáman. A tapasztalt játékosoknak ösztönösen fog jönni minden, a feladványok és a pálya dizájn magában rejt minden utasítást. Igaz, a különleges látványvilágból kiindulva úgy gondolom, hogy kezdő játékosnak könnyen dezorientálható lehet a környezet. Hiszen ezt a rengeteg audiovizuális ingert nem könnyű egyszerre feldolgozni.
A Keepernek nincsen üres pillanata. A négy órás játéknak szó szerint minden másodperce ki van töltve valamivel. És nem csak játékmechanikákra gondolok. A táj, amit bejárunk és a hozzá társuló zenék megállás nélkül terelik a játékos érzéseit. Ez a gyönyörű világ, ami magában rejt valami időtlen bánatot is képes a teljes játékidő alatt meg-megújulni, és olyan arcát mutatni, amire nem is számítunk. A zenék hol ősi és ritmikus, hol modern és dallamos mivoltja pedig végkép álomszerűvé teszi mindazt, amit átélünk. Mindehhez pedig elképesztő dizájndöntésként és bravúros megvalósításként társulnak a kis zajok, apró vizuális ingerek. Lépteink alatt törik, pattan, recseg, ropog és buggyan az élő és holt természet. Tekintetünk fényét követve kinyílnak a nem e világi növények, sóhajtanak vagy csipognak a furcsa lények, felragyog egy-egy kő vagy inda, egy szóval életre kel a táj. Minden mozdulat, minden pillanat megbizsergeti a játékos agyát úgy, hogy közben egyszer sem esik túlzásba.
Kicsivel több játékélményt belevegyítve a programba, elrejtett szobrokat is kereshetünk, amik teljesítményeket oldanak fel az adott platformon. Ezek nevei és leírása ad némi kontextust, hogy mi is mindaz, amit átélünk. Természetesen mindenki úgy játszik a programmal, ahogy szeretne. Én úgy vélem, hogy ezekre az apró töredékekre sincs a Keepernek szüksége. Ahogy egy vers, úgy ez a játék is többet rejt magában, mint amennyit a médiuma elsőre láttatni enged. Mégpedig azzal az egyszerű trükkel, hogy a játékosban indít el egy folyamatot, ezzel tágítva ki saját határait. Hogy mi lesz a végeredmény, nagyban függ majd tőled is. De bármi is legyen az, amit a stáblista alatt érzel vagy gondolsz, az csak a tiéd, Gallyé és a világítótoronyé. És az lesz az igaz.
A Keeper október 17-én jelent meg PC-re és Xbox Series X/S-re. A teszt a PC-s verzió alapján készült.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.