A Boulder Dash egy nagyon szuper történelmi áttekintőt kapott külön menüpontként, ami képekkel illusztrálva és pont ideális szövegmennyiséggel vezet minket végig a franchise fontosabb mozzanatain. Ezt a megoldást nagyon szívesen látnám más játékok esetében is, mert amellett, hogy kellően informatív, még prímán meg is ágyaz a hangulatnak. Ahogy a kollekció neve mutatja, a széria már a negyvenedik életévét is betöltötte, így az első rész még 1984-ben született meg elég kacifántos módon a 8-bites Atari gépekre, a rákövetkezendő két évben pedig a fő epizódok következtek. A Boulder Dash I-IV után számos port és spinoff látott napvilágot különböző platformokon, a 2014-es 30. évfordulós játék óta pedig egyre szélesebb közönséget szólítottak már meg.
2024-ben elérkezett végre a pillanat, a 40. évfordulós barlangászós puzzle most már minden platformot érintett, így a PlayStation tulajoknak sem kell nélkülözni tovább a műfajteremtő és számos más címet inspiráló alkotásokat – azért itt érdemes megemlékezni a két évvel korábban debütáló Dig Dugról. A többes szám nem véletlen, ugyanis a 30 éves kiadással ellentétben az új pályák mellett ezúttal egy komplett gyűjteményt is magunkénak tudhatunk. A játék idén februárban egy hatalmas frissítést kapott, ami tartalmilag közel 100 új pályát jelent, de a C64 és Atari módok mellé a ZX Spectrum és az Apple II kép és hangvilága is megérkezett, szóval minden fontosabb retró korszak képviselteti magát, amikre megjelent akkoriban – az első 4 Boulder Dash idejéből persze.
A játékmenetet az öreg rókáknak nem kell bemutatni, de a fiatalabbak valószínűleg könnyen elsiklottak az utóbbi 20 évben érkező részek mellett. A felállás pofonegyszerű, karakterünkkel gyémántokat kell kiásni az egyre nehezedő puzzle labirintusokban, a megfelelő mennyiség összegyűjtése után pedig már nyílik is az átjáró. A dolgot nehezíti viszont a sziklák, ellenségek és egyéb akadályok megléte, ráadásul az aláásott szilárd tárgyak is veszélyforrássá lépnek elő. A sziklák és drágakövek zuhanás után kilapítanak vagy felrobbantanak, így ezeket sokszor a rovarok és hasonló csúszómászók ellen is be lehet vetni. A köveknek egy másik szerep is jutott puzzle játék lévén, ha rossz sorrendben áskálódunk, akkor bizony az elakadás sem kizárt, így az időn kívül erre is figyelni kell. Ha gyors egymásutánban szedegetjük össze az ékköveket akkor egyre nagyobb mennyiségű bónuszpont a jutalom, szóval a gyorsaságon kívül ez is kulcs lesz a highscore mezőnyben.
Ezek miatt az elsőre rémkönnyűnek tűnő feladat hamar fejtörést okozhat, van, hogy csak konkrét mozdulatsorokkal tudjuk biztosítani a zavartalan vakondkodást, máskor pedig az ellenfelek kilapításához kell tökéletesen időzíteni a pottyantást. Az ellenfelek többnyire a fal mentén haladnak csak egy irányba, így okos manőverezéssel elkerülhetőek, viszont ha mellénk érnek vagy túl közelről ássuk őket ki, rögtön feldobjuk a pacskert. A játék bár időre megy, de a rendszer kialakítása miatt van egy kis extra idő gondolkodni még a szorult helyzetekben is: amíg a testünkkel tartjuk a frissen kiásott dolgokat, addig azok nem kezdenek esztelen rombolásba. Emiatt az oldalirányú mozgás nagyrészt veszélytelen, amihez a tologatás is hasznos kiegészítés, de akár át is lehet nyúlni a szomszédos négyzetekre – ásni és gyémántot felvenni. Új mechanikák is bemutatkoztak nehezítésképpen, amiből a növekvő falat és a slime-ot emelném ki. Előbbinél bizonyos szakaszoknál a föld helyére azonnal újabb téglák ugranak, így ezekre a csapdákra is figyelni kell, ezt pedig a korábban említett nyúlkálással lehet tesztelni. Utóbbinál egy folyton terjeszkedő amőbát kell elképzelni, ami addig-addig növekszik, amíg teljesen ki nem tölti az átjárhatatlan falak közötti területet – mi is elállhatjuk az útját. Ezután a szmötyi átalakul értékes kincsekké, így ha elég ügyesek vagyunk rengeteg gyémántot lehet összeharácsolni – ha túl sokat várunk kövekké változik.
A játékban helyet kapott egy pályaszerkesztő, szóval a közösség kreálmányain is csatangolhatunk, de mi magunk is építhetünk a közjóért – feltéve, ha megfelelő kreatív vénával rendelkezünk. Ez a szekció konzolon valami elmondhatatlanul kényelmetlen és túlbonyolított módon lett összerakva, szóval csak futólag kukkantottam bele, de azért egy Gamekapocs pályát csak összeraktam és feltöltöttem az utókor számára. Az építkezés nem újdonság a széria életében, ebben a kiadásban például 6 exkluzív rajongói világ is letolható, ezeket pedig a Boulder Dash közösségben ismert nagy neveknek lehet megköszönni (Firefox, Dr. Guru, Arno Weber, Altermaven, stb.)
A világok esetében egy-két közös pont akad, amit már a tutorialban is megneszelhetünk. 20 pályára lehet számítani mindenhol, a teljesítményünk és pontszámunk alapján pedig ezeken 3 csillag a maximálisan megszerezhető. A versenyszellem végig jelen van, mivel azt is mutatja a rendszer, hogy ki a legjobb a vidéken, szóval bátran lehet gyakorolni a világrekordokra is – ezek valószínűleg betonkemények és baromi gyors játékosok csinálták, sok szerencsét hozzá. A grafikát elnézve a régi platformok filtereire egy szavam sem lehet, ezek végletekig autentikusak és pontosak, a modern változat viszont nekem picit furcsának hat – a menü dizájn is picit idejét múlt. A karakterünk elég sebesen közlekedik amit a mögötte kirajzolódó képregényekből jól ismert suhanós vonalak nyomatékosítanak, ez az apró részlet kifejezetten tetszetős megoldás. Karakterválasztás terén Rockford mellett ott van a hangya és a robot hangya (összesen 6 variáns), akiket a jól megszokott csíkos felsőről lehet felismerni, így mindenki találhat magának szimpi avatart. A furcsán rabruhára és a Where's Willy rejtvényekre emlékeztető hacukák ma már bohókásan festenek, de annak idején a grafikai limitáció miatt ennél tökéletesebb dizájnra nem is eshetett volna a választásuk. A kedvencem talán az ittas Pista bácsi fejű verzió, aki a régi artwork-ökön és borítókon is sokszor visszaköszönt felfújt paradicsom fejével.
Zenei oldalról a modern pályákhoz egy elég nagy nevet sikerült elcsípnie a készítőknek, Christopher Hülsbeck ugyanis ismerős lehet többek között a Turrican II-III, a The Great Giana Sisters és az R-Type miatt is. A német származású zeneszerző egyben programozó is, így nem csoda, hogy a régi rendszereken annyira otthonosan mozgott, de a modern zenék sem állnak távol tőle, a Boulder Dash egyik legkiemelkedőbb aspektusát köszönhetjük neki. Az instrumentális új számok kicsit talán túl jól is szólnak, így az alapjáraton más játékokhoz használt hangbeállításhoz képest a menüben picit lejjebb kellett tekerni a kakaót, ha nem akartam hallgatni a vitrin zörgését. A klasszikus címeknél szintén megfelelő minőségű volt a zenebona, így a magas alaphangerőn kívül semmibe nem tudnék belekötni ezen a téren.
A szavatosság elég sok tényezőtől függ, ugyanis a rajongókon kívül a puzzle játékok kedvelőit fogja leginkább behúzni a Boulder Dash 40 éves kiadása. A pályákból rengeteg van (320+) és a közösségi online rész is ott van kiegészítésnek, tehát ezen a téren nem kell aggódni. Sztori viszont hagyományos értelemben nincs, az átlag játékosnak pedig az új mechanikák és egyebek mellett sem fog kellő változatosságot nyújtani a temérdek világ. Nosztalgia szempontjából telitalálat lehet azoknak, akik régen tolták otthon (nem tudom itt elérhető volt-e arcade termekben), de a puzzle játékokat kedvelők is örvendezhetnek, az átlag viszont óvatosan ugorjon bele a dologba, mondjuk erre a célra pont van demó is – éljen a modern kor.
A Boulder Dash 40th Anniversary 2025. augusztusában jelent meg PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S, Nintendo Switch és PC platformokra, jelen tesztünk az idén február végén megjelent nagy tartalmi frissítés után készült PlayStation 5 konzolon. A rendelkezésünkre bocsátott tesztpéldányt köszönjük az PR Hound csapatának.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.