Még a kezdetek kezdetén a jól tanuló kislányok, akik ráadásul még a főzeléket is megették, babaházat kaptak szüleiktől, ahol aztán a fröccsöntött Barbie és Ken intrikákkal teli életét egyengették. Csili-vili ruhákba öltöztették, eljártak más babákhoz szomszédolni, lett csecsemőjük, lovacskájuk. Forrt az élet a gyerekszoba sarkában, de a digitális korszak beköszöntével egy merően másfajta interaktív szórakozás került terítékre, ahol szintén barátságos és cseppet sem unalmas életet élő emberkék mindennapjai felett vehettük át az irányítást.
Will Wright fejéből pattant ki az őrület az ezredforduló derekán, ez volt a The Sims, melynek bővítményei, folytatása, azóta is a legtöbbet értékesített szoftverek listáján az élen honol. Lehet utálni, lehet szeretni – mégis dollármilliókat hozott az EA dagadó számlájára, felesleges a tartózkodás, jelen pillanatban már a harmadik korszakba léptek simjeink. Felejtsük el a elnagyolt formákat és a behatároltságot, jelen epizódban a határok megnyílnak és az igazi újdonságok a részletekben rejlenek.
A Maxis semmit nem bízott a véletlenre, amikor a sorozat továbbfejlesztéséről diskuráltak megbeszéléseiken. Nem volt könnyű, hiszen a tengernyi kiegészítővel már szinte minden puskaport ellőttek az elmúlt öt évben, ideje volt az alapoknál kezdeni mindent. A rajongói bázis nyomásának eleget téve kívánságaik nagyrésze most meghallgattatik, számos logikusan elvárható opciók bevezetésével tényleg másfajta élményt nyújthat a The Sims 3, mint amit eddig megszokhattunk. Számomra leginkább csupán simjeink szükségleteinek elnyomására tett unalmas kattintgatásokba fulladt az előd: reggel álmosan felkeltek, kakáltak egyet, ettek, elmentek dolgozni, hazajöttek, ettek, kakáltak, tévéztek, kakáltak, aludtak. Lehet bennem volt a hiba, talán nem gazdálkodtam megfelelően a fejlődésükkel, az erre szánt nyúlfarknyi időben, de amikor már a második generációm is erre a sorsa jutott, akkor mindenféle lehúzó addon-áradatra is nemet mondtam és évekre sikerült jegelnem az életszimulátort. Talán majd most meglépik azokat a lépéseket, amiknek mindenki örül majd.
Éppen ezért első látásra a kezelőfelület átalakulásán kívül nem sok változást vehetnek észre az avatlan szemek, a grafika csak minimális változtatást ért meg, de kezdjük az elején! Maradt a hosszadalmas betöltési procedúra a kékes háttérrel és kígyózó ikonokkal. Jobb esetben a hardcore arc már sikoltozva menekülne a monitorok előtt, de a sokat látott tesztész inkább virtuális alteregójának több órás tervezési mechanizmusába csöppen ezek után. Kezdve a nem, életkor (gyerek, tini, fiatal felnőtt, trottyos) kiválasztásával, a testalkat és arcformák meghatározásával a karakterképernyő millió variációs lehetőséget kínál, hogy minél egyedibbé varázsoljuk az idiótán karattyoló barátunkat. Száj, haj, orr, fül, tor, potroh, arcszőrzet, szeplők – csuszkák tengerében választhatjuk ki a nekünk tetsző variációt, akár egészen elképesztő kombinációkat hozva létre, majd jön a különböző alkalmi ruházat kiválasztása a hétköznapi viselettől elkezdve, a hálóruhákig, sportoláshoz használt darabokig és a nagyestélyikig. Ha ez még nem lenne elég, a púderek és szemfestékek rajongói most is kedvükre sminkelhetik aprólékosan simjeik ábrázatát, akár legyen szolid, pattanáselfedő alapozóktól a merész, akár erős vonalakkal operáló kontúrokig, önálló kozmetikai erődemonstrációnak is megállná a helyét. Megjegyezném, hogy ebben a részben sokkalta életszerűbbek szereplőink fizimiskái, nem olyan elnagyoltak, mint korábban, egyedüli szívfájdalmam, hogy a férfi simekre bátran aggathatunk hátrányos megkülönböztetéseket, hiszen bármennyire is akartam egy mogorva és figyelemreméltó testalkattal rendelkező kopasz maffiózót létrehozni, a Maxisnál túlzásokba estek: minden hímnemű látványosan meleg viselkedéssel, hanglejtéssel és mozdulattokkal van megáldva, ami erősen illúzióromboló.
Ami viszont jelentősen befolyásolja emberkéink majdani ténykedéseit, ezáltal személyre szabható személyiséggel ruházva fel őket, az a tulajdonságaik meghatározása. Korábban ez annyira korlátozódott, hogy kiválaszthattuk mennyire legyen házias, családcentrikus, vagy kicsapongó kéjsóvár, ez mostanra konkrét jellemekkel való játszadozásnak nyit teret. Ha egy sim barátságos, akkor a későbbi kapcsolatteremtésben indul előnyös helyzetből, ha a gyerekes tulajdonságot választjuk, akkor látványosan produkálnak majd akár társaságban is megbotránkoztató bolondságokat, szintúgy mint az ideges szemléletűek, akik apróságokon is képesek magukat végletekig szétgörcsölni. Persze vannak készségfejlesztő tulajdonságok is, mint a könyvkukac, kleptomániás vagy a hacker, ez esetben el kell néznünk nekik, hogy szenvedélyüknek bármikor, bárhol képesek hódolni, ami nem feltétlen baj, mert a számítógépzsenik még pénzt is szerezhetnek illegális hóbortjaik során. Ezen terjedelmes listából kiválasztott egyediségek kombinációjával felruházott karakterek pozitív vagy negatív irányba formálják a játékmenetet, de ugye senki nem akar könnyen boldogulni, mert az nem lenne életszerű.
Nem vagyunk határok közé szorítva, a sorozatban elsőként bármikor bejárható a város, gyalogszerrel, vagy a nehezen összekuporgatott pénzből vásárolt négykerekűvel. Sunset Valley egy napfényes, barátságos környék, mint ha csak egy amerikai szappanoperába csöppentünk volna. Tehetünk egy sétát a szomszédságban, vagy meglátogathatjuk a város főbb nevezetességeit, mint a bevásárlóközpont, konditerem, könyvtár, uszoda, munkahelyek és a temető. S nem csupán időtöltésnek jó a városban lófrálás, hanem végérvényesen beleimplantálták a játékmenetbe, minden hétköznap a munkahelyükre kell kísérnünk alteregóinkat, vagy legyen szó egy baráti vacsoráról az egyik nívósabb étteremben, vagy egy titkos légyottról a ligetes és árnyékos parkban. Kiestek tehát az üres napszakok simjeink életéből, ezzel már végérvényesen is minden családtagunk minden pillanatát nyomon tudjuk követni egyidejűleg és ott szólhatunk bele tevékenységeikbe, ahol jónak látjuk. A szomszédokat is hasonlóan látogathatjuk, örök barátságot köthetünk a szimpatikusabbakkal, vagy elcsábíthatjuk az otthonülő, semmittevő, pörköltszaftos atlétájú pufók úriember kiéhezett feleségét. Természetesen mindent a szomszédoknál sem tehetünk meg, pláne nem egy kellemetlen időpontban, eszünkbe se jusson pl. letusolni, mert könnyedén kipenderíthetnek. De azért a kleptománok egy-egy szuvenírrel távozhatnak barátaik lakából.
Persze csak a saját kuckónk marad a szívünk csücske. Kezdetben meglehetősen szűkös az anyagi keretünk, éppen ezért egy kétszobás, kicsi és koszos vityilló jár nekünk osztályrészül, berendezetten, vagy anélkül – nehéz a pár eladó ház közül a számunkra leginkább tetszőt kiválasztani. Jó lenne, ha közel lenne mindenhez, de a vízparti kúria sem utolsó. Örüljünk, ha először van egy ágy ahol alhatunk, hűtő, WC és tűzhely, a többi csinosításon ráér később gondolkodnunk, ha a háztartás pénzügyi kerete fellendül. A vásárlási és berendezési mód nagyjából az előző rész lehetőségeit foglalja magában, ha nem lenne elég a felkínált elrendezés, máris gyors átalakításba és építkezésbe foghatunk, ha a falak állnak, a festés és tapétázás kreatív folyamata is ránk vár. A különböző kényelmi eszközöket fokozatosan cserélhetjük le újabb és jobbakra, ahogy nő a családunk, vagy simünk folyamatosan károg, hogy azért fáj a hasa, mert az ócska tűzhelyen nem sült át eléggé a vacsora. Összességében a játékban helyet kapó tárgyak kínálata meglehetősen kevés, ugyan a fontosak itt vannak, és minden bizonnyal ezt az érkező kiegészítők még növelik, de akkor is visszalépés valamelyest.
A kezelőfelület is alapos renováláson esett át, örömmel vettem tudomásul, hogy a szükségletek listája nem annyira hangsúlyos, nem olyan sűrűn nő a vizelési inger, vagy esik le a jóllakottság, mint korábban, vagy csak nekem nem tűnt fel annyira. A korábbi találgatásokra rácáfolva továbbra is lehet kakálni Simsben, most is egy kikockázott animáció kíséretében, szerencsére a szagoktól megkímélnek minket. Jobb esetben a higiénia, szociális elvárások mértékét simjeink saját intelligenciája orvosolja, ha kényelemre vágynak, leülnek kicsit sziesztázni a kanapéra, tehát nem vár el akkora játékosi beleszólást a program. Ha külső szemlélőként megfigyeljük, láthatjuk, hogy nélkülünk is képesek teljes életet élni, s ez már bizony a mesterséges intelligencia tovább polírozására utal. A kívánságok és félelmek rendszerét is sikerült ésszerűbb és kevésbé idegesítő módon átalakítaniuk. Ugyanúgy véletlenszerűen jelentkeznek a vágyak, de ezek közül elég maximum négyet elfogadnunk, amit egy kiszabott időhatár alatt teljesíthetünk be. Természetesen az adott kívánságok és félelmek a simek jellemének megfelelően alakulnak, és ha szorgalmasan teljesítjük őket pontokat kapunk, amiket gyorsabb tanulásra, könnyebb barátszerzésre, vagy testi igények még hangsúlyosabb leredukálására (kevesebbet lesz éhes) fordíthatunk. Ha valamilyen kellemes élmény, vagy trauma éri digitális babáinkat, úgy nő, vagy csökken az aktuális kedélyállapotát szimbolizáló ikon a feje felett, vagy az a csík a kívánságok mellett, természetesen minden hatás csak ideig-óráig befolyásolja a kedvüket, a közelmúlt történéseit nyomon is követhetjük a kezelőfelületen. Gyorsan el is tűnnek, de addig jobb esetben aktuális cselekedeteinket is profin kivitelezhetjük pro és kontra.
Újságot olvasva, internetezve nem csupán a város rendezvényeiről (melyekre mi is ellátogathatunk) esküvőiről, gyászjelentéseiről, sporteseményeiről szerezhetünk tudomást, hanem az aktuális állásajánlatokról. A karrier-építéshez elhivatottság kell, mint a való életben, aki újságírói babérokra akart törni, kezdetben meg kell elégedni a lótifuti újságkihordással, aki pedig egy minden emberi normáknak ellentmondó bűnöző, az pedig a csali szerepét töltheti be. Ahogy nő szaktudásunk a munkánkban, netán stréberként, extra jövedelem fejében tovább bent maradhatunk, nyaljuk a főnök seggét, fejlődünk, előreléptetnek, több pénzt viszünk haza, s előfordulhat, hogy óránként annyit fogunk keresni, mint az elején egy hét alatt. 10 szinten építhetjük karrierünket, az ötödiknél már specializálódhatunk egy adott munkatípusra. De nem csupán a munkánkhoz köthető, hogy idővel képességeinket fejleszteni kell, a The Sims 3 már sokkalta hangsúlyosabban sugallja ezt, a lehetőségek még egy szerepjáték ínyére is válna. Érhető, hogy mindig az a képességünk fejlődik, amit használunk. Példának okáért, aki a főzőtudományban jártas, nem elég folyamatosan a megszokott ételeket főzni kiscsaládunk részére, hanem pl. a könyvesboltban új szakácskönyvet vásárolva a szintjének megfelelő új kajakölteményeket tehet le az asztalra. A műszaki zsenik nem csupán megszerelni képesek az elromlott gépeket, hanem továbbfejleszteni mindenféle extra költség nélkül. Előbb-utóbb eljutunk oda, ahol látszólag úgy tűnik, nincs tovább. Ilyenkor botor módon teheti azt a játékos, hogy egy merően újfajta képesség után néz, vagy elgondolkodik azon, hogy pl. a karizma esetében csak úgy tudja annak határait kitolni, ha szociális kapcsolataink hálója elég nagy. Barátkozzunk tovább, csináljunk még porontyokat, járjunk a városba, flörtöljünk azzal, akinek bejövünk, akár a munkahelyen is. Ha magányos farkas beállítottságú simet indítottunk, számoljunk azzal, hogy néhány képességtől elbúcsúzhatunk.
Persze hódolhatunk más, teljesen egzotikus hobbiknak is, mint pl. a régészkedés: meglátogathatjuk a városszéli temető kriptáit régi, elfeledett kincsek után kutatva, persze, ha nem félünk a zombiktól és a szellemektől. Ha jól zenélünk, koncerteket rendezhetünk a szomszédság legnagyobb örömére, vagy bánatára és így tovább. Bárhogy is legyen, a simek pályafutásába beleszólhat az öregedés kérdése. Vagyis játékos válogatja, hiszen most már a menüben kikapcsolható a korosodás, ha úgy tetszik. Jó dolog időtlen időkig egyazon emberkék életét menedzselni, de ezzel lemondhatunk a gyerekvállalásról, meg látni azt, hogy egy generáció kimúlik, a fiatalok felcseperednek, öröklik szüleik néhány tulajdonságát és egészen újakat kapnak. Véleményem szerint erősen felesleges opció, talán azért, mert nem képesek ezek a kis nyafogó, hülye hangokat eregető alteregók teljesen a szívemhez nőni.
A grafika nagyjából az előző rész színvonalát hozza. Erőteljes színes tónusokkal operál, részletes arcmimikával, mosottas textúrákkal, és még mindig darabos mozgással. Egy ilyen játékhoz ideális, nem is túl gépigényes, nem túl magas a poligonszám, néhány részlet kidolgozottabb, s végül is az egész várost képes mozgatni egyidőben, persze madártávlatból azért jelentősen lecsökkentve annak minőségét. Nem volt túlzó az a kijelentés, hogy akinek a második rész futott a gépén, annak ez is fog. Még mindig előfordul az a technikai baki, hogy a kameraforgatást, zoomolgatást nem képes folyamatosan, akadás nélkül produkálni, még erős gépek esetében sem, igaz ilyenkor több csetlő-botló sim volt a képernyőn és az árnyékokat is magas részletességre állítottam. Több, az előző részben szintén jelen lévő botrányos útkeresési mechanizmust sem sikerült tökéletesre csiszolni, pedig ez már öt éve előforduló hiányosság. A zenéktől feláll a szőr a hátamon, egyszerre aranyosak tündibündik, a kamunyelven való csacsogás szintén fizikai fájdalommal sulykolja a magamfajta, erőszakos játékokkal alvó újságírót. Hozzáteszem, a célközönség örömmel fog tobzódni bennük és saját tapasztalatim alapján, a zenei traktusokat még játékon kívül is előszeretettel dúdolják majd, minden jóérzésű emberfia kárára.
A The Sims 3 mellé már az indításkor is erőltetett közösségi tartalommegosztó oldalt hozott létre az EA, ahol mindenki bemutathatja kedvenceit, körüldiskurálhatják a témát, világmegváltó fejtegetésekbe bonyolódhatnak Sunset Valleyt illetőleg. Akinek az alapváros kevés lenne (kevés is, hiszen a The Sims 2 is három, eltérő stílusú lakóövezetet kínált), akkor az már ingyen és bérmentve a telepítés után letölthet egy újabb várost is. Happy lesz mindenki. Félelmetes volt látni, hogy a tesztelési időszak alatt családi köröm minden egyes tagját, legyen az fiú, avagy lány durván megfertőzött a játék, felváltva ültek a gép előtt. Bizony az új rész szintén képes durva függőséget okozni a fogékony lelkületűek számára, vagy azoknak is akik eddig még sikeresen „tiszták" maradtak. Talán túl sok ponton emlékeztet az előző fejezetre és bizonyára a felkínált tárgyak, eszközök, ruhák száma is karcsú, mégis sikerült a részleteiben is tovább emelni a játék nyújtotta lehetőségeket és mechanizmusokat, kiollózva a nyögvenyelősen működő elgondolásokat. Mérget vehetünk rá, hogy a kiadó követi majd a megszokott piaci húzásokat az egymás után érkező kisebb-nagyobb, szükséges és szükségtelen kiegészítőkkel. Erre most még igény is lenne, hiszen dacára az életszerűen felépített kapcsolatoknak, emberi reakcióknak, egyediséggel felruházott simeknek és azok képességeinek fejlesztésének, még ráfér némi plusz tartalom. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Vágó Nikinek, aki megrögzött fanatikusságának és szakértelmének hála ez a teszt első kézből és objektíven meg tudott születni.
A Maxis semmit nem bízott a véletlenre, amikor a sorozat továbbfejlesztéséről diskuráltak megbeszéléseiken. Nem volt könnyű, hiszen a tengernyi kiegészítővel már szinte minden puskaport ellőttek az elmúlt öt évben, ideje volt az alapoknál kezdeni mindent. A rajongói bázis nyomásának eleget téve kívánságaik nagyrésze most meghallgattatik, számos logikusan elvárható opciók bevezetésével tényleg másfajta élményt nyújthat a The Sims 3, mint amit eddig megszokhattunk. Számomra leginkább csupán simjeink szükségleteinek elnyomására tett unalmas kattintgatásokba fulladt az előd: reggel álmosan felkeltek, kakáltak egyet, ettek, elmentek dolgozni, hazajöttek, ettek, kakáltak, tévéztek, kakáltak, aludtak. Lehet bennem volt a hiba, talán nem gazdálkodtam megfelelően a fejlődésükkel, az erre szánt nyúlfarknyi időben, de amikor már a második generációm is erre a sorsa jutott, akkor mindenféle lehúzó addon-áradatra is nemet mondtam és évekre sikerült jegelnem az életszimulátort. Talán majd most meglépik azokat a lépéseket, amiknek mindenki örül majd.
Éppen ezért első látásra a kezelőfelület átalakulásán kívül nem sok változást vehetnek észre az avatlan szemek, a grafika csak minimális változtatást ért meg, de kezdjük az elején! Maradt a hosszadalmas betöltési procedúra a kékes háttérrel és kígyózó ikonokkal. Jobb esetben a hardcore arc már sikoltozva menekülne a monitorok előtt, de a sokat látott tesztész inkább virtuális alteregójának több órás tervezési mechanizmusába csöppen ezek után. Kezdve a nem, életkor (gyerek, tini, fiatal felnőtt, trottyos) kiválasztásával, a testalkat és arcformák meghatározásával a karakterképernyő millió variációs lehetőséget kínál, hogy minél egyedibbé varázsoljuk az idiótán karattyoló barátunkat. Száj, haj, orr, fül, tor, potroh, arcszőrzet, szeplők – csuszkák tengerében választhatjuk ki a nekünk tetsző variációt, akár egészen elképesztő kombinációkat hozva létre, majd jön a különböző alkalmi ruházat kiválasztása a hétköznapi viselettől elkezdve, a hálóruhákig, sportoláshoz használt darabokig és a nagyestélyikig. Ha ez még nem lenne elég, a púderek és szemfestékek rajongói most is kedvükre sminkelhetik aprólékosan simjeik ábrázatát, akár legyen szolid, pattanáselfedő alapozóktól a merész, akár erős vonalakkal operáló kontúrokig, önálló kozmetikai erődemonstrációnak is megállná a helyét. Megjegyezném, hogy ebben a részben sokkalta életszerűbbek szereplőink fizimiskái, nem olyan elnagyoltak, mint korábban, egyedüli szívfájdalmam, hogy a férfi simekre bátran aggathatunk hátrányos megkülönböztetéseket, hiszen bármennyire is akartam egy mogorva és figyelemreméltó testalkattal rendelkező kopasz maffiózót létrehozni, a Maxisnál túlzásokba estek: minden hímnemű látványosan meleg viselkedéssel, hanglejtéssel és mozdulattokkal van megáldva, ami erősen illúzióromboló.
Ami viszont jelentősen befolyásolja emberkéink majdani ténykedéseit, ezáltal személyre szabható személyiséggel ruházva fel őket, az a tulajdonságaik meghatározása. Korábban ez annyira korlátozódott, hogy kiválaszthattuk mennyire legyen házias, családcentrikus, vagy kicsapongó kéjsóvár, ez mostanra konkrét jellemekkel való játszadozásnak nyit teret. Ha egy sim barátságos, akkor a későbbi kapcsolatteremtésben indul előnyös helyzetből, ha a gyerekes tulajdonságot választjuk, akkor látványosan produkálnak majd akár társaságban is megbotránkoztató bolondságokat, szintúgy mint az ideges szemléletűek, akik apróságokon is képesek magukat végletekig szétgörcsölni. Persze vannak készségfejlesztő tulajdonságok is, mint a könyvkukac, kleptomániás vagy a hacker, ez esetben el kell néznünk nekik, hogy szenvedélyüknek bármikor, bárhol képesek hódolni, ami nem feltétlen baj, mert a számítógépzsenik még pénzt is szerezhetnek illegális hóbortjaik során. Ezen terjedelmes listából kiválasztott egyediségek kombinációjával felruházott karakterek pozitív vagy negatív irányba formálják a játékmenetet, de ugye senki nem akar könnyen boldogulni, mert az nem lenne életszerű.
Nem vagyunk határok közé szorítva, a sorozatban elsőként bármikor bejárható a város, gyalogszerrel, vagy a nehezen összekuporgatott pénzből vásárolt négykerekűvel. Sunset Valley egy napfényes, barátságos környék, mint ha csak egy amerikai szappanoperába csöppentünk volna. Tehetünk egy sétát a szomszédságban, vagy meglátogathatjuk a város főbb nevezetességeit, mint a bevásárlóközpont, konditerem, könyvtár, uszoda, munkahelyek és a temető. S nem csupán időtöltésnek jó a városban lófrálás, hanem végérvényesen beleimplantálták a játékmenetbe, minden hétköznap a munkahelyükre kell kísérnünk alteregóinkat, vagy legyen szó egy baráti vacsoráról az egyik nívósabb étteremben, vagy egy titkos légyottról a ligetes és árnyékos parkban. Kiestek tehát az üres napszakok simjeink életéből, ezzel már végérvényesen is minden családtagunk minden pillanatát nyomon tudjuk követni egyidejűleg és ott szólhatunk bele tevékenységeikbe, ahol jónak látjuk. A szomszédokat is hasonlóan látogathatjuk, örök barátságot köthetünk a szimpatikusabbakkal, vagy elcsábíthatjuk az otthonülő, semmittevő, pörköltszaftos atlétájú pufók úriember kiéhezett feleségét. Természetesen mindent a szomszédoknál sem tehetünk meg, pláne nem egy kellemetlen időpontban, eszünkbe se jusson pl. letusolni, mert könnyedén kipenderíthetnek. De azért a kleptománok egy-egy szuvenírrel távozhatnak barátaik lakából.
Persze csak a saját kuckónk marad a szívünk csücske. Kezdetben meglehetősen szűkös az anyagi keretünk, éppen ezért egy kétszobás, kicsi és koszos vityilló jár nekünk osztályrészül, berendezetten, vagy anélkül – nehéz a pár eladó ház közül a számunkra leginkább tetszőt kiválasztani. Jó lenne, ha közel lenne mindenhez, de a vízparti kúria sem utolsó. Örüljünk, ha először van egy ágy ahol alhatunk, hűtő, WC és tűzhely, a többi csinosításon ráér később gondolkodnunk, ha a háztartás pénzügyi kerete fellendül. A vásárlási és berendezési mód nagyjából az előző rész lehetőségeit foglalja magában, ha nem lenne elég a felkínált elrendezés, máris gyors átalakításba és építkezésbe foghatunk, ha a falak állnak, a festés és tapétázás kreatív folyamata is ránk vár. A különböző kényelmi eszközöket fokozatosan cserélhetjük le újabb és jobbakra, ahogy nő a családunk, vagy simünk folyamatosan károg, hogy azért fáj a hasa, mert az ócska tűzhelyen nem sült át eléggé a vacsora. Összességében a játékban helyet kapó tárgyak kínálata meglehetősen kevés, ugyan a fontosak itt vannak, és minden bizonnyal ezt az érkező kiegészítők még növelik, de akkor is visszalépés valamelyest.
A kezelőfelület is alapos renováláson esett át, örömmel vettem tudomásul, hogy a szükségletek listája nem annyira hangsúlyos, nem olyan sűrűn nő a vizelési inger, vagy esik le a jóllakottság, mint korábban, vagy csak nekem nem tűnt fel annyira. A korábbi találgatásokra rácáfolva továbbra is lehet kakálni Simsben, most is egy kikockázott animáció kíséretében, szerencsére a szagoktól megkímélnek minket. Jobb esetben a higiénia, szociális elvárások mértékét simjeink saját intelligenciája orvosolja, ha kényelemre vágynak, leülnek kicsit sziesztázni a kanapéra, tehát nem vár el akkora játékosi beleszólást a program. Ha külső szemlélőként megfigyeljük, láthatjuk, hogy nélkülünk is képesek teljes életet élni, s ez már bizony a mesterséges intelligencia tovább polírozására utal. A kívánságok és félelmek rendszerét is sikerült ésszerűbb és kevésbé idegesítő módon átalakítaniuk. Ugyanúgy véletlenszerűen jelentkeznek a vágyak, de ezek közül elég maximum négyet elfogadnunk, amit egy kiszabott időhatár alatt teljesíthetünk be. Természetesen az adott kívánságok és félelmek a simek jellemének megfelelően alakulnak, és ha szorgalmasan teljesítjük őket pontokat kapunk, amiket gyorsabb tanulásra, könnyebb barátszerzésre, vagy testi igények még hangsúlyosabb leredukálására (kevesebbet lesz éhes) fordíthatunk. Ha valamilyen kellemes élmény, vagy trauma éri digitális babáinkat, úgy nő, vagy csökken az aktuális kedélyállapotát szimbolizáló ikon a feje felett, vagy az a csík a kívánságok mellett, természetesen minden hatás csak ideig-óráig befolyásolja a kedvüket, a közelmúlt történéseit nyomon is követhetjük a kezelőfelületen. Gyorsan el is tűnnek, de addig jobb esetben aktuális cselekedeteinket is profin kivitelezhetjük pro és kontra.
Újságot olvasva, internetezve nem csupán a város rendezvényeiről (melyekre mi is ellátogathatunk) esküvőiről, gyászjelentéseiről, sporteseményeiről szerezhetünk tudomást, hanem az aktuális állásajánlatokról. A karrier-építéshez elhivatottság kell, mint a való életben, aki újságírói babérokra akart törni, kezdetben meg kell elégedni a lótifuti újságkihordással, aki pedig egy minden emberi normáknak ellentmondó bűnöző, az pedig a csali szerepét töltheti be. Ahogy nő szaktudásunk a munkánkban, netán stréberként, extra jövedelem fejében tovább bent maradhatunk, nyaljuk a főnök seggét, fejlődünk, előreléptetnek, több pénzt viszünk haza, s előfordulhat, hogy óránként annyit fogunk keresni, mint az elején egy hét alatt. 10 szinten építhetjük karrierünket, az ötödiknél már specializálódhatunk egy adott munkatípusra. De nem csupán a munkánkhoz köthető, hogy idővel képességeinket fejleszteni kell, a The Sims 3 már sokkalta hangsúlyosabban sugallja ezt, a lehetőségek még egy szerepjáték ínyére is válna. Érhető, hogy mindig az a képességünk fejlődik, amit használunk. Példának okáért, aki a főzőtudományban jártas, nem elég folyamatosan a megszokott ételeket főzni kiscsaládunk részére, hanem pl. a könyvesboltban új szakácskönyvet vásárolva a szintjének megfelelő új kajakölteményeket tehet le az asztalra. A műszaki zsenik nem csupán megszerelni képesek az elromlott gépeket, hanem továbbfejleszteni mindenféle extra költség nélkül. Előbb-utóbb eljutunk oda, ahol látszólag úgy tűnik, nincs tovább. Ilyenkor botor módon teheti azt a játékos, hogy egy merően újfajta képesség után néz, vagy elgondolkodik azon, hogy pl. a karizma esetében csak úgy tudja annak határait kitolni, ha szociális kapcsolataink hálója elég nagy. Barátkozzunk tovább, csináljunk még porontyokat, járjunk a városba, flörtöljünk azzal, akinek bejövünk, akár a munkahelyen is. Ha magányos farkas beállítottságú simet indítottunk, számoljunk azzal, hogy néhány képességtől elbúcsúzhatunk.
Persze hódolhatunk más, teljesen egzotikus hobbiknak is, mint pl. a régészkedés: meglátogathatjuk a városszéli temető kriptáit régi, elfeledett kincsek után kutatva, persze, ha nem félünk a zombiktól és a szellemektől. Ha jól zenélünk, koncerteket rendezhetünk a szomszédság legnagyobb örömére, vagy bánatára és így tovább. Bárhogy is legyen, a simek pályafutásába beleszólhat az öregedés kérdése. Vagyis játékos válogatja, hiszen most már a menüben kikapcsolható a korosodás, ha úgy tetszik. Jó dolog időtlen időkig egyazon emberkék életét menedzselni, de ezzel lemondhatunk a gyerekvállalásról, meg látni azt, hogy egy generáció kimúlik, a fiatalok felcseperednek, öröklik szüleik néhány tulajdonságát és egészen újakat kapnak. Véleményem szerint erősen felesleges opció, talán azért, mert nem képesek ezek a kis nyafogó, hülye hangokat eregető alteregók teljesen a szívemhez nőni.
A grafika nagyjából az előző rész színvonalát hozza. Erőteljes színes tónusokkal operál, részletes arcmimikával, mosottas textúrákkal, és még mindig darabos mozgással. Egy ilyen játékhoz ideális, nem is túl gépigényes, nem túl magas a poligonszám, néhány részlet kidolgozottabb, s végül is az egész várost képes mozgatni egyidőben, persze madártávlatból azért jelentősen lecsökkentve annak minőségét. Nem volt túlzó az a kijelentés, hogy akinek a második rész futott a gépén, annak ez is fog. Még mindig előfordul az a technikai baki, hogy a kameraforgatást, zoomolgatást nem képes folyamatosan, akadás nélkül produkálni, még erős gépek esetében sem, igaz ilyenkor több csetlő-botló sim volt a képernyőn és az árnyékokat is magas részletességre állítottam. Több, az előző részben szintén jelen lévő botrányos útkeresési mechanizmust sem sikerült tökéletesre csiszolni, pedig ez már öt éve előforduló hiányosság. A zenéktől feláll a szőr a hátamon, egyszerre aranyosak tündibündik, a kamunyelven való csacsogás szintén fizikai fájdalommal sulykolja a magamfajta, erőszakos játékokkal alvó újságírót. Hozzáteszem, a célközönség örömmel fog tobzódni bennük és saját tapasztalatim alapján, a zenei traktusokat még játékon kívül is előszeretettel dúdolják majd, minden jóérzésű emberfia kárára.
A The Sims 3 mellé már az indításkor is erőltetett közösségi tartalommegosztó oldalt hozott létre az EA, ahol mindenki bemutathatja kedvenceit, körüldiskurálhatják a témát, világmegváltó fejtegetésekbe bonyolódhatnak Sunset Valleyt illetőleg. Akinek az alapváros kevés lenne (kevés is, hiszen a The Sims 2 is három, eltérő stílusú lakóövezetet kínált), akkor az már ingyen és bérmentve a telepítés után letölthet egy újabb várost is. Happy lesz mindenki. Félelmetes volt látni, hogy a tesztelési időszak alatt családi köröm minden egyes tagját, legyen az fiú, avagy lány durván megfertőzött a játék, felváltva ültek a gép előtt. Bizony az új rész szintén képes durva függőséget okozni a fogékony lelkületűek számára, vagy azoknak is akik eddig még sikeresen „tiszták" maradtak. Talán túl sok ponton emlékeztet az előző fejezetre és bizonyára a felkínált tárgyak, eszközök, ruhák száma is karcsú, mégis sikerült a részleteiben is tovább emelni a játék nyújtotta lehetőségeket és mechanizmusokat, kiollózva a nyögvenyelősen működő elgondolásokat. Mérget vehetünk rá, hogy a kiadó követi majd a megszokott piaci húzásokat az egymás után érkező kisebb-nagyobb, szükséges és szükségtelen kiegészítőkkel. Erre most még igény is lenne, hiszen dacára az életszerűen felépített kapcsolatoknak, emberi reakcióknak, egyediséggel felruházott simeknek és azok képességeinek fejlesztésének, még ráfér némi plusz tartalom. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Vágó Nikinek, aki megrögzött fanatikusságának és szakértelmének hála ez a teszt első kézből és objektíven meg tudott születni.
Kapcsolódó cikkek
"továbbra is lehet kakilni" XD :D ilyet írni :P
nagyon bejött neki, most már érti, hogy miért tetszett nekünk eddig :D
elmondani nem tudja, csak annyit mond, hogy leül elé oszt tök jól elvan vele, fel sem tűnik neki, hogy már 3 órája nyomja :D
Hisz egész jó...Pl a Hold ahogy tükröződik a vízben azért elég komoly:) Mármint ahogy kinéz:) Nekem a karakterem megalkotása nem okozott különösebben problémát, mert eddzőttem rengeteget a 2-őn:) Szerintem pofás kis game lett:) Kreativitásod kiélheted, nem unalmas(már akinek) szép is, hangulata is van, rengeteg lehetőség, melyek csak arra várnak, hogy kihasználd őket...Szóval annyi minden van benne, hogy szinte el sem hiszed:) A cuccok tényéeg kicsit kevesen vannak, de hisz így az üzlet, hisz így majd megveszed(már aki) a sok kieget, ehhez is...
:D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.