Final Fantasy XIII

  • Írta: Ca$h
  • 2010. március 16.
Több mint öt év várakozás és számtalan halasztás után végre elérkezett a nap, amikor minden idők talán legsikeresebb JRPG sorozatának legújabb része a boltokba került. Mint ahogyan azt már jó előre tudtuk, a tizenharmadik rész alapjaiban hivatott megváltoztatni mindent, amit idáig a Final Fantasyről tudtunk. Lássuk hát, mekkora sikerrel teszi ezt. Maradjatok velünk!
Legyen szó akár zenéről, filmről vagy éppenséggel egy játékról, ha egy név ilyen régóta van jelen a piacon, akkor a siker fenntartásának érdekében elkerülhetetlenül szükséges időnként megújulnia. Nem lehetett egyszerű dolga a Square Enixes srácoknak (és gondolom lányoknak is), mikor a kerekasztal elé került a téma, miszerint alapjaiban kéne valami teljesen újat prezentálni a kedves rajongóknak. Nem csak azért, mert ez az első rész az újgenerációs konzolokra, hanem azért is, mert a tizenhárom túlságosan babonás szám ahhoz, hogy bukás legyen. Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az új Final Fantasy szinte mindenben megreformálta az eddigi részeket, van, amiben nagyobb, van amiben kisebb sikerrel. Vegyük akkor szépen sorjában nagyító alá ezeket.
A kezdetek
A Final Fantasy először 1987-ben jelent meg NES-en. A hatalmas sikernek köszönhetően egymás után jöttek a folytatások, amik történetben teljesen különböztek egymástól, csupán az irányítást és a játékmechanikát tekintve voltak hasonlóak. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre több cím jelent meg és ezzel egy új legenda volt születőben. Az első rész óta több mint 96 millió példány kelt el a franchise-on belül, rengeteg díjat nyerve ezzel a Square Enixnek, köztük hét rekordot is a Guiness-rekordok könyvében.
Első körben természetesen az fog mindenkinek feltűnni, hogy a grafika, a megjelenítés, az a végtelen fantáziáról árulkodó meseszép világ, amibe hirtelen belecsöppenünk, minden képzeletet felülmúlóan csodálatos és gyönyörű. Valóban van némi alapja annak, hogy – természetesen csak viccből - felháborodtak a készítők a nyilvánvalóan hasonlatos Pandora (Avatar) miatt, de ez bizonyára csak a véletlen műve. Én úgy gondolom, hogy csak jól jön az anyagnak, hogy párhuzamokat lehet vonni a két világ között, hiszen Pandorát, akárcsak a filmet, mindenki szerette és külön öröm emiatt Cocoon világában kalandozni. A natív 720p-s antialiasinggal megtámogatott grafika vakítóan gyönyörű, a tűéles textúrák szinte hibátlan vizuális örömökben fognak minket részesíteni. Az előre renderelt és a játék engine-jével készült átvezetők minősége szinte teljes mértékben megegyezik, a látványra szavak nincsenek, de tényleg. Végre valahára bebizonyították nekünk, hogy mire is képes a PS3, ha nagyon megizzasztják. A folyamatosan hangulattól, eseménytől és történettől változó, számtalan stílus keverésével megírt muzsikák ugyancsak végtelen profizmusról árulkodnak. Pillanatok alatt be fog szippantani minket ez a varázslat, ez nem vitás.


Aki előtte már játszott valamelyik résszel, főleg a leghíresebbekkel (VII, VIII, X, XII) az észre fog venni bizonyos hasonlatosságokat ezekkel. Egy kis rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy a Square saját magától lopott, de bennem ez nem így fogalmazódott meg. Én úgy gondoltam, hogy a készítők időnként egyszerűen csak tisztelegtek a korábbi epizódok előtt, és arra törekedtek, hogy a legjobbat hozzák ki ebből a részből. Természetesen ezzel némileg a XIII eredetiségét vitték vásárra, vagy arról tettek tanúbizonyságot, hogy kifogytak az ötletekből, de szerintem erről szó sincsen. Igaz, a történet első körben eléggé sablonosnak tűnik, vannak benne kifejezetten unalmasabb lassú járatok, de higgyétek el nekem, mindez csak egy hatalmas kerek egésznek az apró mozaikköve. A történetnek, akárcsak a karaktereknek, időre van szüksége ahhoz, hogy megértsük, illetve azonosulni tudjunk velük, és ha kitartóak vagyunk (már miért ne lennénk azok), akkor olyan 10-15 óra után teljesen össze fog állni a kép, hogy mi miért történt így. Rá fogunk jönni, hogy Final Fantasyben még soha nem volt ennyire fontos szerepe a sztorinak, és még soha nem voltak ennyire profin felépítve lépésről lépésre a történések, s hogy a karakterek sokkal jobban ki vannak dolgozva, mint amilyennek első körben tűnnek. Mindenkinek van valami sötét folt a múltjában, mindenki sokkal komplexebb egyéniség annál, mint aminek mutatja magát. Mint ahogyan azt is észre fogjuk venni, hogy az elsőre félelmetesen Cloud-klónnak tűnő Lightning az egyik legeredetibb és legszerethetőbb főszereplő mind közül. Az FF XIII-nak időre van szüksége ahhoz, hogy igazán epikus élményekben részesíthessen minket, úgyhogy remélem ezt az időt mindenki meg fogja adni neki, mielőtt még elkeseredett konzekvenciákat vonna le bármiből is.


Szerepjáték?

Aki valaha is játszott már igazi szerepjátékkal, az pontosan tudja, hogy a számítógépekre illetve konzolokra készült kistestvéreknek csupán nagyvonalakban van bármi köze az igazi, utánozhatatlan élményhez. Tény viszont hogy jó régóta megvannak azok az alapkövetelmények, ami miatt az RPG stílus az, ami. Hát sajnos ezeket ezúttal szinte teljes mértékben elhagyták. Nincsen szintlépés, nincsenek pontok, amiket eloszthatunk a különböző képességeink között, mint ahogy minden egyes csata után felgyógyul az egész társaság. Sőt, mit több, a harc is szinte teljesen magától működik, de ez csak első körben tűnik majd így, emiatt ne aggódjatok. Nincsenek igazából területek, amiket szabadon fel tudunk fedezni, NPC-k akikkel szabadon beszélgethetünk, a legtöbb dolog automatikusan működik, még a bejárható pályák is sokáig teljesen lineárisak lesznek. Az új Végső Fantázia szigorúan csak a játékélményre helyezte a hangsúlyt, ami miatt sok régi elemet feláldozott a megújulás oltárán. Sokan lesznek, akik emiatt hatalmasat fognak csalódni, de reményeim szerint eléggé nagy rajongói lesznek a sorozatnak ahhoz, hogy eljussanak arra a pontra, amikor mindez már nem számít. Mert igaz, hogy az új FF már csak távolról nevezhető szerepjátéknak, sokkal inkább csak egy interaktív történetmesélés, ahol időnként mi vesszük át az irányítást majd rengeteg harc után folytatódik a mese. De higgyétek el nekem, ez nagyon jó dolog, nagyon jól működik, és döbbenetesen jól fogjuk érezni magunkat mindeközben.


Csupán két olyan motívuma van a játéknak, ami még szerepjátékosnak nevezhető, az egyik a tárgyak és fegyverek fejlesztése, amit a csatákból megszerzett „nyersanyagokkal” tehetünk meg, illetve ott lesz még a rendkívül ötletes crystarium rendszer. Ennek az a lényege, hogy minden egyes karakternek van egy olyan „szakterülete” a csatában, amiben kimagaslóan jó. Ez lehet harci (Commando), védekező (Sentinel), támogató (Synergist), varázslatokat használó (Ravager), gyógyító (Medic) illetve az ellenfeleket gyengítő (Saboteur) feladatkör. Minden egyes csata után kapni fogunk crystarium pontokat (CP), amiket egy rendkívül látványos képességfa-szerű menüben tudunk majd elosztani. A crystarium-fa folyamatosan fejlődik, így összesen tíz szinttel fogunk találkozni. A játék közepe felé az összes feladatkör elérhető lesz mindenki számára, de eleinte érdemes karakterenként egyszerre csak kettőt fejleszteni, különben egyikben sem lesznek kimagaslóan jók, a rendelkezésünkre álló szűkös CP készlet miatt. Persze az igazi hardcore rajongók újra és újra végig fognak menni minden pályán, hogy maximumra kitolják a karakterek aktuális crystarium szintjét, de ezt csak azoknak ajánlom, akik nem hajlamosak belefásulni az amúgy is végtelen számban jelentkező csatákba. Illetve a tizedik szint úgyis csak az utolsó bossharc után jelenik meg, tehát felesleges előre kiégetni magunkat.


Forradalmi harcrendszer


Első körben a harc - azon kívül, hogy nagyon látványos - meglehetősen furcsának és könnyűnek fog tűnni. Olyan érzést kelt bennünk, mintha minden automatikusan
PS3 vs. Xbox 360
Nem véletlen, hogy nem tértem ki a PS3-as illetve Xbox 360-as változatok közti különbségekre, mert igazából ez egy meglehetősen fájó pontja a címnek. A Square Enix sose volt erős a jó átiratokban, de amit az Xbox-os verzióval csináltak, az több mint felháborító. Annak érdekében, hogy elférjenek a 3 DVD-n, s hogy az anyag megfelelően fusson a Microsoft kicsivel gyengébb hardverén is, botrányosan csökkentették a felbontást, ami még a 720p-t sem éri el.
történne körülöttünk. Leginkább a Final Fantasy Dissidia klasszikus irányítási módjához tudnám hasonlítani, ahol nekünk igazából csak a lehetséges menüpontok közül kellett választanunk. Első körben karakterünknek adott lesz egy ATB (Active Time Battle) csíkja, ami két egységből áll. Ebben tudjuk elosztani, hogy milyen fajta támadással szeretnénk fellépni az ellenfelünk ellen. Léteznek olyan támadások, amik csupán egy egységet igényelnek, és vannak olyanok, amik többet. A csata valós időben zajlik, tehát ha elbambulunk, és nem adunk meg semmilyen opciót, akkor csak a társaink fognak küzdeni az életükért, mi csak egy helyben álldogálunk majd. Külön védekező menüpont nincsen, erre tudjuk majd remekül használni a Sentinel szerepkört, de még ne menjünk ennyire előre.


Ahogy haladunk a történetben, természetesen egyre bonyolultabbá és összetettebbé fognak válni a küzdelmek. A készítők szépen lassan adagolják nekünk az egész rendszert, tökéletesen megtanítva az alapokat, jóval azelőtt, hogy az első több millió HP-s főellenféllel összehozna a sors. A támadási opciókon kívül természetesen használni tudunk majd italokat is, amik ismerősek lesznek a korábbi részekből, de a játék fent ki is írja nekünk, hogy melyik mit csinál. Használhatunk speciális technikákat is, az egyik ilyen például információt nyújt az adott ellenfélről (Libra), de akad olyan is, ami egy erősebb támadással sóz oda az ellennek (pl. Eartquake), illetve itt tudjuk segítségül hívni saját személyes Eidonolunkat (hiperszupergigamega támadás) is. Az Eidolonokat minden főszereplőnek valamilyen speciális módon kell „megszelídítenie”, amit egy Libra ellövése után már látni is fogunk.


Ezek persze csak az általunk irányított karakterre vonatkozó lehetőségek voltak, mivel a csatában mindig csak egy embert tudunk majd kontrollálni, a többiek teljesen automatikusan fognak csatázni, legtöbbször azt az ellent támadva, akit mi is célba vettünk. Manipulálni őket pedig a szerepköreik váltogatásával tudjuk, ezt hívják Paradigmának (ez egy adott szerepkörök csomagját jelenti). Attól függően, hogy éppen kikkel harcolunk, előre kapni fogunk pár lehetséges Paradigma beállítást, mondjuk Commando-Ravager-Medic. Ezek között bármikor könnyedén váltani tudunk, csupán egy gombot kell csak megnyomnunk hozzá, illetve akár a saját Paradigmáinkat is létrehozhatjuk, persze csak amikor éppen nem harcolunk. A későbbiekben, amikor már igencsak kemény csatákat fogunk vívni, a Paradigmák váltogatásával tudunk majd taktikázni, és ekkor jön elő a harcrendszer igazi mivolta, az egyszerűségében rejlő abszolút zsenialitás. Gyakorlat teszi a mestert ugyebár, gyakorolni viszont lesz időnk bőven, ezt garantálom!


Újdonságnak számít még a Stagger is, ami az egyik legfontosabb része lesz a csatáknak, főleg azoknak, amik teljesítése első körben lehetetlennek tűnik. A Stagger lényege az, hogy minden egyes ellenfélnél elérhetünk egy olyan pontot, amikor megtörik a védelme. Lényenként változó, hogy milyen támadásokra van szükség ehhez, de miután megvan, sokkal nagyobbakat tudunk majd rajta sebezni, persze csak addig, amíg a Stagger-mutató el nem éri a nullát. Vannak olyan ellenfelek, akiket szinte lehetetlen megsebezni, míg el nem értük a Stagger-szint maximumát, tehát érdemes Librával megnézni mik a gyengéi, és csak aztán kidolgozni a taktikánkat.
Pulse
Az FFXIII egy Pulse nevű fantáziavilágban játszódik. 1300 évvel ezelőtt Pulse egyik varázslója (fal’Cie) épített egy csodálatos, kagylóhoz hasonlatos égben lebegő várost az emberiségnek, amit Cocoonnak nevezett el. Ahogy a város technológiája és civilizációja fejlődött, egyre inkább elszakadt az anyabolygó felszínétől, és lassan elfelejtődött, hogy honnan is származnak valójában. Ez egy borzalmas háborúhoz vezetett, amit a Pulse fal’Cie-ja és Cocoon fal’Cie-ja vívott meg egymással. Végül Cocoon fal’Cie-ja győzött és örökre kitiltotta Pulse minden egyes lakosát a városból. Ahogy teltek múltak az évek, Cocoon lakosai folyamatosan attól rettegtek, hogy újra háború fog kitörni a két fél között, ezért a vezetőség eldöntötte, hogy minden egyes lakost, aki bármilyen kapcsolatba mer lépni Pulse-zal, örökre száműzi Cocoonból. Azok az emberek, akik kapcsolatba lépnek Pulse-zal, különleges képességekre tesznek szert és l’Cie-vé változnak, ezzel örök ellenségeivé válva Cocoonnak. A gondok akkor kezdődnek, mikor Cocoon egyik hűséges katonája Lightning azt a hírt kapja, hogy kishúga Serah is l’Cie lett…


Az FF XIII a korábbi részekhez képest sajnos „rövid” játékidővel rendelkezik (olyan 60-70 óra), de ez az idő garantáltan tele lesz akcióval, fordulatokkal, döbbenetesen mély érzelmekkel, libabőrt okozó vérbeli japán történetmeséléssel, és persze állkapocspusztítóan látványos jelenetekkel. Miután végigvittük, természetesen visszamehetünk tovább kalandozni, és ekkor jön csak el igazán a rajongók ideje, amikor szabadon bejárhatjuk bármelyik helyszínt és maximumra kifejleszthetjük összes karakterünket, elkészítve nekik az ultimate fegyvert. Mondanom sem kell, hogy akár 100-150 órát is lazán bele fogunk rakni a játékba, mire kitoljuk platinumra, szóval senki se mondhatja, hogy nincsen benne szavatosság.


A Final Fantasy XIII egy rendkívül merész próbálkozás volt arra nézve, hogy megreformálja a sorozatot. Szerintem ez maximálisan sikerült is neki, annak ellenére, hogy nem tudtak olyan maradandóan nagyot alkotni, mint mondjuk a VII, vagy a X esetében. De akik játszottak ezekkel a részekkel pontosan tudják, hogy ez szinte lehetetlen is lenne. A legújabb Végső Fantázia csodálatos utazás egy varázslatos világba, izgalmas történettel, döbbenetes látványvilággal, szerethető karakterekkel prezentálva, egy igazi vérfrissítés a sorozatban. Emlékezetes darab, kár lenne kihagyni, főleg a PS3 tulajoknak.

Kapcsolódó cikk

126.
Caleon
Most jutottam el eddig a játékig. Azt kell mondjam, One X + 4k tv kombón még mindig meseszép, a hangulata pedig lenyűgöző. A leánykérés az egyik legszebb cutscene volt, amit valaha is láttam.
125.
vizipocok
Szerintetek egy olyan embernek aki egy kukkot sem beszèl angolul, 360-a van és még egyik FF.el sem játszott soha annak érdemes megvenni?
124.
Ca$h
#123: Nezze meg a teszt vegen levo bemutatot, ha azt megerti akkor valamennyire a jatekot is elvezni fogja... De a teljes elvezethez igencsak magas angol tudas kelletik.



A 11. fejezet vegen lesz egy kokemeny boss, fel fogod ismerni, ha ott nem repulsz el a geppel barhova vissza tudsz

menni Gran Pulse-on belul... no para
123.
simon 555
#122: értem én!

de ha én megértem a torténetet aki csak filmekbol meg játékokbol tanult angolt akkor ő is megértené szerintem ha rendesen tanulta.
122.
Batri
#121: attól, hogy nem lehet beszélgetni a többi npc-vel, még elég sok angoltudás kell hozzá. A történet elég bonyolult, és főként a Datalog-okból lehet rájönni a hátterére.
121.
simon 555
#119: szerintem nyugodtan meg veheted:)

mivel már annyira nem szerepjáték ezért nem kell hozzá komoly angoltudás legalábbis nekem ezt mondták és ha én megértem akkor te is mivel én nem is tanultam angolt csak filmekbol meg játékokbol:D
120.
Batri
11. fejezet, most vagyok a Taejin's Tower-ban, megnyilt egy teleport kapu. Belemehetek, vagy onnan már nemtudok majd visszajönni Gran Pulse-ra?
119.
tronlegacy
akkor inkább nem, mert csak 14 vagyok, és c sak 4es vagyok angolból , annyira nem tudok jól

kössz
118.
Ca$h
117.
tronlegacy
helo ehez nagyon tudni kell angolul?
116.
Ca$h
#115: Hát pedig az itt lesz bőven... és szükség is van rá. A különbség csak annyi, hogy ezt nagyon fogod élvezni! :)
115.
Batri
#114: viszont utálok grindelni T_T

a The Last Remnant-ot én is toltam, viszont szvsz nem olyan jó, sőt...
114.
Ca$h
Batri: olyan 10 óra non-stop hentelés után egy 700K-s ellenfelet kb. olyan 30mp-ig fog tartani leverni... :)))



Zoenn: az jó kis gamma volt, csak és kizárólag jókat hallottam róla!
113.
zoenn
#108: A Last Remnant volt PC-re is.
112.
Batri
#111: hát a 10 vagy 11. Cie'th misszióban már egy 700k HP-s dögöt kell leölni, és a végén wipe-oltunk egyet...ott hagytam tegnap abba, nem akartam kárt okozni a kontrollerben^^
111.
Ca$h
#110: Folytathatod persze, de érdemes minden egyes helyszínt alaposan átnézni Ciet'h kövek után és csak utána továbbmenni... de csak óvatosan a felfedezéssel, mert olyan ellenfelekbe botolhatsz bele, hogy egy ütéssel kicsinálják az egész brigádot! :)
110.
Batri
Hétvégén végre eljutottam Gran Pulse-ra, el is kezdtem csinálni a Cie'th feladatokat, de egyre nehezebbek, még nem elég táposak a karaktereim... közben folytathatom a sztorit is?
109.
Ca$h
Vannak olyan dolgok az életben amire mindenképpen érdemes költeni az embernek, főleg ha a hobbijáról van szó! ;)
108.
Adamknight
Kár hogy ilyen játékot soha nem adnak ki PC-re (szívesen vennék konzolt, csak hát money money money)
107.
ApheIion85
na nekem ma jött meg a gow3 és a final 13,kivi leszek rájuk:)
106.
LnB
Nekem nagyon rég nem tetszett ennyire egy játék sem, nem sokat játszok Singleplayer játékokkal, leginkább, cs, cod, q4, wow, de ez a játék nagyon leköt, nem játszottam sok FF-et korábban, csak a VIII-t próbáltam pc-n de ennyi. A Mafia, és a No One Lives Forver után ez az a játék amire azt tudom mondani, hogy jó. (az említettek pc-s gamek, mert 3éve van x360-am de az NHL,NFL, Forza játékok melett nem nagyon fogott meg egy játék sem ezen a platformon még.)
105.
Ca$h
#104: Ennyi! :) A lényeg, hogy a saját magad által kényelmes taktikával győzzd le őket... ;)
104.
Batri
Nah végre lement... első próbálkozásra. Találtam egy 250+ HP-s acces-t, rápakoltam Hope-ra és igy túlélte a támadást, szal nem kellett élesztenem. Sentinel-t pedig csak akkor használtam, ha azt a feltöltődős spell-t csinálta...
103.
zaz
102.
Naridar
Melyikről van szó? a 9. vagy a 11. fejezet főellenfeléről? Én most vagyok az utóbbin túl, doom után használj COM-RAV-RAV paradigmát, idézz meg egy eidolon-t, a maradék 2 TP-t pedig használd Renew-ra. Ha szükséges, válts SEN-MED-MED-re. Nem egyszerű, 3 perc a doom visszaszámlálója, azalatt kell 400-500 ezer HP-t lesebezni rajta. Ha még ráadásul curse-t is okoz, szinte lehetetlen.



A 9. fejezet egyébként olyan a későbbiekhez képest, mint a Forma-1-es felvezető kör a valódi futamhoz képest. Az ottani ellenfélnél az volt a lényeg, hogy olyan ember vezesse a csapatot, akinek magas HP-ja van (Snow ilyen szempontból optimális).
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...