The Settlers 7: Paths to a Kingdom

Ugyanis aki profi Settlers játékos volt, azt hatalmas tisztelet övezte, hiszen átlátott és megértett egy olyan nagy és összetett rendszert, amit egy akármilyen halandó nem tudott csak úgy az agyába vésni. Egészen addig a bizonyos LAN-ig szerettem nézni, ahogy valaki a Settlersszel játszik, mégpedig jól. Öröm volt figyelni, ahogy kialakul egy hatalmas birodalom, a kis munkások sürögnek-forognak, viszik a fát, hozzák a követ, a hentes készíti a húst. Végül aztán megkértem az egyik ottani barátomat, hogy tanítson már meg engem is játszani ezzel, mert annyira tetszik. Nem voltam könnyű eset, de végül sikerült, s akkor elmondhattam magamról: igen gyerekek, én tudok Settlersezni! Azóta sajnos eltelt már sok-sok év, s időközben sikerült elfelejtenem, ezért arra gondoltam itt az ideje újra belevetődni a sorozatba a legújabb epizóddal. Rossz hírem van: a Paths to a Kingdom még mindig ugyanolyan bonyolult, mint a tizenöt évvel ezelőtti részek, s még mindig nem igazán szeretek vele játszani.

A probléma, hogy ma már csak olyan emberek játszanak a Settlers-sorozattal, akikkel nem nagyon mennél el együtt egy házibuliba, akik szabadidejükben valószínűleg közgazdasági könyveket olvasnak, s egyébként meg mindig is kitűnőek voltak matekból. Annak érdekében, hogy a bátor vásárló valamennyire megismerkedjen az új epizód játékrendszerével, a Blue Byte az egész egyjátékos kampányt átalakította egy nagy és hosszú tutorial résszé, ahol a borzalmas francia akcentussal megvert Zoe hercegnőt kell végigvezetnünk Tandrai birodalmán, hogy lenyomja ellenségeit, s békét teremtsen az országban. Mivel Zoe eddig nem nagyon vett részt háborúkban, így egy tapasztalt lovag, Sir Bors próbálja az egyes küldetések objektíváival a megfelelő irányba terelni őt, s egyben minket is. Ez egy ideig nagyon szépen megy, s aztán egyszer, úgy a kampány közepe felé beleütközünk egy akkora betonfalba, hogy háromszor is lepattanunk róla, mire rájövünk, hogy egyáltalán nem lehet úgy megcsinálni, ahogy a játék azt próbálja nekünk bemagyarázni.


A Settlers 7 elsajátításához szükséges idő félelmetesen sok, s rá kell jönnünk, hogy egy bizonyos fokon túl már csak magunkra számíthatunk a további fejlődésünk érdekében –ilyenkor pedig néha már úgy tűnik, mintha nem is játszanánk, hanem valamiféle házifeladatot próbálnánk megoldani. A gazdasági rendszer brutálisan összetett, s annyi különböző láncszemből áll, hogy ember legyen a talpán, aki mindent tökéletesen össze tud hangolni és ki tud alakítani. Nézzük csak: először is adott az alapépületünk, a kunyhó, ami ahhoz kell, hogy el tudjuk indítani a gazdaságunkat. A kunyhó rögtön többféle funkcióval is rendelkezik: ha egy tó mellé helyezzük le, akkor kicsi telepesünk elkezd majd horgászni, ezzel alapvető élelemhez juttatva megszülető falunkat, viszont ha az erdő mellé telepítjük, akkor fát fog vágni, így biztosítva az építéshez szükséges legfontosabb alapanyagot. Innen pedig szépen sorban kell megtalálnunk a megfelelő hatásláncot ahhoz, hogy optimálisan, a megfelelő tempóban felépítsük a települést. Egyszerűnek hangzik? Mert higgyétek el, nem az, innentől ugyanis minden exponenciálisan egyre bonyolultabbá válik. Lehet ugyanis, hogy néhány korábbi, szükségtelenül bonyolult dolgot kivágtak a készítők, a többi viszont ennek hatására sokkal összetettebbé vált.


Szóval a favágás mellett érdemes még meglátogatni egy bányát is, hogy szerezzünk követ az építkezésekhez. Aztán fel kell húznunk valamit, ahol ezeket a nyersanyagokat feldolgozzák (pl. ács), majd az így előállított drága alapanyagokat rögtön el is kell költenünk arra, hogy a több alapanyag tárolásához szükséges raktárakat megépítsük. Aztán rájövünk, hogy ahogy egyre több emberünk lesz, a halászat már magában nem elég, úgyhogy még több nyersanyagot kell rááldoznunk a farmok építésére, a vadászokra, és pásztorokra, aztán persze ezekhez is kell feldolgozó egység, így szükségünk lesz hentesekre, kifőzdékre és pékségre. S akkor még szinte semmit nem haladtunk, a településünk továbbra is védtelen, s nemhogy sereget, de pár katonánál többet nem is állítottunk elő. S még mindig nem térhetünk rá a lényegre, ugyanis még többet kell elköltenünk mindenféle épületre, aminek a presztízs feltuningolásán kívül semmi haszna nincsen, majd templomra, hogy a papok által elérhetővé váljanak a különböző fejlesztések. Aztán jönnek még a kereskedők és a többi. De ez még alapvetően nem baj, a Settlers mindig is erről szólt, ezt marhaság lenne hibaként felróni.


A probléma, hogy ez csak az első településünk első kis része, a Settlers 7 ugyanis megköveteli, hogy viszonylag gyorsan és folyamatosan terjeszkedjünk, a kezdőterület közelében található kevés nyersanyag miatt. De ahogy nő a birodalmunk, s itt-ott kezdenek megsérülni a különböző láncok egyes szemei, úgy lesznek feladataink is egyre leküzdhetetlenebbek, s ez javarészt a borzalmasan információszegény kezelőfelületnek köszönhető. Semmi központi értesítést nem kapunk arról, ha például kifogyott egy bányánk, hanem a játék egy szimpla felkiáltójelet helyez el az azért felelős épület fölött. Ha fél óráig nem nézünk az épület felé, akkor addig nem tudjuk meg, hogy drága telepeseink már régen nem bányásznak, mert nincs mit. Ráadásul ez a szisztéma megköveteli azt is, hogy ránézésre, fejből tudjuk minden épület funkcióját pusztán a kinézete alapján, ami mondjuk 50 óra játék után már nagyjából rendben van, de a kezdetekkor rémálom. Ráadásul az évek elteltével a Settlers irányítása sem javult semmit: a telepeseket ugyanúgy nem nagyon tudjuk közvetlenül kontrollálni, mint eddig, ami számos idegesítő dolog forrása lehet.


A legtipikusabb példa, amikor kicsiny munkásunk áll egy építkezés mellett, s nem csinál semmit. Ez azért fordulhat elő, mert külön ember kell arra, hogy a raktárból odavigye neki a szükséges alapanyagot, s ha ez az ember éppen nem áll rendelkezésre, akkor a munkás addig fog ott dekkolni, ameddig meztelen Daksok nem hullanak az égből. Az már fel sem merül, hogy esetleg álldogálás helyett elmenjen ő az anyagokért, még akkor sem, ha a raktár ott van mellette öt méterre. Kicsit hasonlítanak a sztenderd magyar építőmunkáshoz, akik a munkaidő háromnegyedét evéssel, beszélgetéssel és sörözéssel töltik. A legnagyobb probléma, hogy a Settlersben sosem érzed úgy, hogy győztél. Persze, amikor végre összeáll egy szép nagy birodalom, akkor nagy megelégedéssel tölt el azt nézni, ahogy a sok kis telepes teszi a dolgát, de valahogy nem az igazi.


Érdekes egy játék tehát a Blue Byte legújabb alkotása. Békésnek és vidámnak tűnik, így egészen addig nem tudjuk, mire vállalkoztunk, amíg bele nem vetjük magunkat. A kedves körítés mögött ugyanis egy brutálisan összetett, reménytelen kezelőfelülettel és játékmechanikával megvert szörnyeteg rejtőzik. Ennek köszönhetően pedig végig úgy érzed, hogy a Settlers 7 a mézes-mázas külcsín és az aranyos tálalás ellenére sosem akar a barátod lenni.