Playstation Vita nyitójátékok villámtesztje

Ennek megfelelően alkalmunk nyílt kipróbálni az Uncharted: Golden Abysst, a Little Deviantst, a Wipeout 2048-at és a Reality Fighterst – elméletileg a ModNation Racers is itt lett volna, de valamiért mégsem volt. Az Unchartedről Daks papa egy külön tesztet kanyarint nektek, hiszen egy orbitálisan jó címről van szó, a „maradékról” azonban összefoglalva írok most. S habár ez csak a teljes nyitókínálat egy része, talán így is meghozza (vagy éppen elveszi) valaki kedvét a PS Vita megvásárlásához(tól).

Wipeout 2048

Számomra van néhány rejtély a játékiparban, s az egyik ilyen rejtélynek mindig is a Wipeoutot tartottam. A Sony valamiért fontosnak érzi, hogy minden egyes újonnan megjelenő gépén az elsők között legyen egy Wipeout-játék is, de egyszerűen nem értem miért. A 2048, ahogy azt a címe is sejtetni engedi, 2048-ban játszódik, vagyis sokkal korábban, mint a sorozat előző részei, így a lebegős sci-fi versenyzés még csak most alakult ki. Ennek megfelelően a látványvilág és a környezet kicsit emészthetőbb, a helyszínek egy része pedig nagyjából New York különböző ismert területeire épül.


Játékmenet tekintetében minden a régi: versenyzünk, lövöldözünk és power-upokat használunk. Ami feltűnő, hogy a PS3-as verzióhoz képest elég nehézkes az irányítás, amit a készítők azzal próbáltak ellensúlyozni, hogy eléggé széles pályákat alkottak, így bőven van helyünk jobbra-balra csapódni. A látvány egyébként hozza a színvonalat, az anyag gyönyörűen és akadásmentesen fut, a probléma csak annyi, hogy alapból sem egyszerű a sok csicsa között látni, hogy merre kell menni, de az előttünk lévő versenyzők különböző effektusai, plazmacsíkjai és lövedékei méginkább összezavarják a képet. Ezen úgy tudunk segíteni, hogy megelőzzük őket, de ekkor a játék olyan szinten unalmassá válik, hogy a 3 körös verseny második körénél már tovább akartam adni a Vitát egy kollégának, de neki se kellett. Erre jön még a borzalmasan hosszú, 40-50 másodperces töltési idő a pályák között, ami egy kézikonzolnál enyhén túlzás. Szóval továbbra sem értem, mi a jó a Wipeoutban, de akik az eddigieket szerették, azok ezt is fogják, mert teljesen ugyanolyan.


Reality Fighters

A Reality Fighters egy casual verekedős anyag, és nagyon-nagyon jópofa, ugyanis augmented realityre épül. Először is, létrehozhatjuk saját harcosunkat, akit a legapróbb részletekig testreszabhatunk; meghatározhatjuk alakját, ruháját és a mozgáskultúráját is. Ennek megfelelően az "InGen" néven futó bunyós egy 180 kilós állat lett, ágyékkötőben és balerina mozgással – az eredményen már a karakterkészítőben rommá röhögtük magunkat. A java azonban csak ezután jön: a Vita első kameráját használva lefotózhatjuk magunkat, s a játék saját arcunkat varázsolja karakterünkre. Ezt követően pedig még két hangot is fel kell vennünk a marokkonzol mikrofonjával: egyet arra az alkalomra, amikor harcosunk belép a ringbe, egyet pedig arra, amikor megnyertük a menetet – ezek nálam a következők lettek: „Szétverlek, köcsög!”, illetve „Szétvertelek, köcsög!”.


Ezután a gyors verekedést elindítva választanunk kell magunknak egy ellenfelet, valamint pályát is. A játék tartalmaz számos előre elkészített terepet, de a legmókásabb, ha az augmented reality „pályát” választjuk, ekkor ugyanis a PS Vita kamerájával kijelölhetünk egy helyet a valóságban, ahova a játék lepakolja a harcosainkat – például az előttünk lévő asztalra. Ezután a Vita mozgatásával követhetjük az eseményeket: ha például a küzdő felek elmennek jobbra, nekünk is jobbra kell néznünk a géppel, hogy képben legyünk. Később mókás pillanatot okozott, amikot a Vita a rajta lévő karakteremmel együtt a gamechanneles Marco bajtárshoz került, aki 20 perc múlva kitörő ömörrel jött oda tudatni velem, hogy "InGen, szarrá vertem veled egy csajt!"


Little Deviants

A Little Deviants a kötelező casual-minijátékok gyűjteménye, melyekkel remekül ki lehet próbálni a Vita különböző extra irányítási lehetőségeit. A főszerepben mindenhol a kicsi deviánsok vannak, akik aranyos, kukacszerű lények, és a gonosz robotok meg akarják semmisíteni őket. A kedvenc minijátékomban például az volt a feladat, hogy a pici guruló deviánst átgörgessük a pályán, felszedve különböző extrákat, elkerülve a gonosz ellenfelet, s a végén megcélozva a kiutat jelentő portált. Itt a hátsó tapipaddal kell irányítani, oly módon, hogy ha „benyomjuk” hátul, akkor a képernyőn egy kis rész kidomborodik pályából, ilyen módon görgetve előre lényünket. Ennél kicsit könnyedebb az augmented realityre épülő shooter, ahol magunk körül forogva kell lelövöldöznünk az ellenfeleket, elkerülve a baráti egységeket, s persze harcolva az idő ellen és a pontokért. Egy másik minijátékban pac-man szerűen kell összeszedni a labirintusszerű pályán a különböző extrákat, miközben ismételten csak elkerüljük a gonosz robotot, mindezt pedig a Vita ide-oda döntögetésével tudjuk elérni.


Aztán akad olyan is, ahol versenyeznünk kell, a két ravaszt használva gázadásra és fékezésre, miközben a kormányzást ismételten csak a marokkonzol döntögetésével tudjuk elérni. Az egyik kedvencem mégis az volt, amikor adott egy fal, különböző ablakokkal, ahol egyes ablakokon mindig kinéz valaki, vagy előre felé állva, vagy háttal – ettől függően kell őt lelöknünk az ablakból vagy elölről, vagy hátulról megbökve a Vitát – persze, néha pici deviánsok is megjelennek az ablakban, őket ne lökjük le. A Little Deviants ezen kívül is tartalmaz még egy-két minijátékot, de sajnos a sajtóbemutatón, idő hiányában nem volt lehetőségünk mindet végigpróbálni. Az mindenesetre elmondható, hogy az anyag olyan, mint egy addiktív, okostelefonos játékgyűjtemény, rajzfilmes grafikával, ám nagyon jól prezentálja nekünk, mennyi lehetőség van a Vita technikai tudásában. Érdemes elmondani, hogy mind a hátsó tapipad, mint pedig az érintőképernyő nagyon reszponzívan, mindenféle lag nélkül működik.


Vitás kérdések

Habár csak pár nyitójátékot tudtunk kipróbálni, s azokat is viszonylag rövid ideig, egyetlen dolog biztos: a PS Vita a kameráival, érintős irányításával, giroszkópjával, mikrofonjával, hatalmas képernyőjével, két analóg karjával olyan lehetőségeket ad a fejlesztők kezébe, amiről egy okostelefon csak álmodhat. Mindez egyébként az Uncharted: Golden Abyssban csúcsosodik ki, ami rendkívül kreatívan használja ki a marokkonzol összes képességét. Ráadásul biztos, hogy az idők során még durvább címekre számíthatunk, érdekes lesz látni például, hogy Kojima mit kezd majd a cuccal. A PS Vita valóban egy csúcsminőségű gép, s ehhez képest egyáltalán nincs elszállva az ára sem – más kérdés, hogy Magyarországon a legtöbbünk számára persze fájó kiadás lenne még így is. Hogy mennyire lesz érdemes beruházni rá, az valószínűleg a következő egy év játékfelhozatalától függ majd.

Kapcsolódó cikkek

• PlayStation Vita sajtóbemutató
• Playstation Vita: Exkluzív teszt