Rise of the Guardians: The Video Game teszt

  • Írta: Daks
  • 2013. január 19.
  • rise of the guardians, teszt, x360
Link másolása
Régóta itt vagyok köztetek. A nevem Dér Jankó. Szeretek egyedül lenni. Nincsenek szabályok, nincs felelősség. Jól hangzik és jó is. Most viszont egy minden korábbinál nagyobb kaland vár rám. Meg kell mentenem a világot.

Együtt a nagy négyes. A Mikulás, a Fogtündér, a Homokember, és a Húsvéti Nyuszi. A feladatuk, hogy megvédjék a világ gyermekeit, ilyen nagy veszéllyel viszont még sosem volt dolguk. A gonosz Szurok azt akarja, hogy a fiatalok csak benne higgyenek, a mumusban, minden rossz és sötétség megtestesítőjében. Az álmokat rémálommá, az örömöt félelemmé változtatja, legyőzni szinte képtelenség őt, az Őrzők megújult erővel készülnek lecsapni rá, a győzelemhez még sincsenek elegen. Felvettek ezért a soraikba egy új hőst is. Engem. Dér Jankót.


Az Öt Legenda összeállt hát, a mozi mellé pedig játékot is kaptunk. A Scooby-Doo, a Monster Jam, a Carmageddon TDR 2000 és a Le Mans 24 Hours címeket jegyző ausztrál Torus Games elkészítette nekünk a Rise of the Guardians konzolos feldolgozását, az eredmény pedig meglepő lett, a játék nem rossz. Pörgős és akciódús, tele látványos csatával, nem a kicsiknek készült, de nem is a nagyoknak, tízévesen fantasztikus időtöltés újra átélni a kalandokat, pláne akkor, ha láttuk a filmet, és imádjuk minden pillanatát.


A játék a film helyszíneit és nagyobb eseményeit eleveníti meg előttünk, magát a kalandot pedig a klasszikus RPG-kre és hack and slashekre jellemző izometrikus nézetből követhetjük. Felülről látjuk hőseinket, s a stílus is hasonló, a végigjátszás során több ezer ellenséggel nézünk farkasszemet, lehet XP pontokat gyűjteni, van szintlépés, karakterünket pedig fejleszthetjük is. A sebesség, az erő, a védekezés, az erős ütéseket lehetővé tevő fókusz, és az élet visszatöltődését gyorsító energia mind növelhető a játék előrehaladtával, minél több gonoszt küldünk vissza a túlvilágra, annál táposabbak leszünk.


Ha ez nem lenne elég, akkor erőnket növelhetjük különböző gyémántokkal is. Az ellenség által elhagyott apró drágaköveket válthatjuk be nagyobbakra, természetfeletti erőhöz, és különleges képességekhez jutva ily módon, egyszerre három ilyen tárgyat használhatunk, illetve van három speciális támadás is. Ez utóbbiak bizonyos szintek elérése után lesznek csak elérhetőek, automatikusan kapjuk meg őket, s az X, B és Y gombokat látják el pusztító csapásokkal, míg a játék elején esetlen kis senkik vagyunk, addig a végére elpusztíthatatlan hőssé cseperedünk.


A Rise of the Guardians egyedül, vagy co-op módban tolható, a jump-in jump-out lehetőségnek köszönhetően pedig játékostársaink bármikor csatlakozhatnak, vagy távozhatnak a játékból. Az öt legendából négy mindig a képernyőn van, folyamatosan mennek a harcok, mi pedig nem csak a karakterek, de a világok között is szabadon ugrálhatunk. Az Északi-sark, a Fogpalota, a Homokember Hajója, a Nyuszikotorék, a Város és a minden pályán feltűnő Szurokbarlang egyéni és különleges atmoszférát teremt a harcokhoz, a világok több helyszínre lettek osztva, s mindegyikben vannak különböző küldetések is. Fogolyszabadítás, matrioskagyűjtés, kincsvadászat, gyerekvédés, vagy nagyobb ellenségraj visszaverése, a térképen látjuk mindegyik feladat pontos helyét, továbbjutni pedig úgy lehet, ha végeztünk velük.


A film világa magával ragadó, technikailag a látvány viszont középszerű, de gyerekjátékhoz képest nem rossz, ennél nagyobb csinnadrattára nem is számított talán senki. A hangok elmennek, bár sok a semmitmondó egysoros beszólás, s az irányítás, a karakterfejlesztés, és gyémánthasználat se bonyolult, egy nagy baj van viszont a játékkal, s ez nem más, mint az egyhangúság. Hiába a hat játékvilág, és az öt hős, mindig ugyanaz ismétlődik. Elkezdődik a pálya, megküzdünk az ellenséggel, sorra pipálgatjuk ki a térképen lévő feladatokat, s ha végeztünk, a következő állomáson ugyanez vár ránk, újra és újra. A monoton harcok szüneteiben csak a szurokbarlang bossharcai jelentenek felüdülést, kár érte, pedig egy jó kis gyerek-RPG lett volna a játékból, ami után pár évvel később talán a komolyabb címekbe is belekóstol az emberfia.


Erős közepes játék lett a Rise of the Guardians. Bevezeti a gyerekeket a szerepjátékok világába, s brutális módszerrel bár, de hozzászoktatja őket a hack and slashekhez is, ha csemetéd bírta a filmet, és szeretnél belőle németes munkaerőt faragni, akkor vedd meg neki a játékot, nem jártok rosszul. Annyi pocsék gyerekcím jelenik meg, és mindegyik csak a moziba járó családokat akarja lehúzni, ez se első osztályú termék, de legalább élvezhetőbb, mint a konkurencia.

7.
7.
vmiki88
#3: Nekem meg az a kérdésem, hogy eddig miért nem volt olyan, aki ilyennek ábrázolta volna?
5.
5.
DevilGamer
4.
4.
Yanez
Az elsô két negativum ugyanaz :)
3.
3.
JacoB
Még mindig nem értem,hogy miért kellett a Mikulást ,ilyen kigyúrt tetkós orosz állatnak megcsinálni
1.
1.
DON GONDOCS
Jó játék lehet egy animációs filmhez képest.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...