Cities: Skylines teszt

Ritkán jelennek meg városépítős játékok és még ritkábban jelennek meg jó városépítős játékok. Bár a Cities: Skylines nem kapott nagy marketinget, mégis óriási sikereket ért el a stílus rajongói között.

Nem sok lehetősége van annak, aki modern metropolisz-építős játékot keres. A stílus koronázatlan királya a SimCity-sorozat, melynek legutóbbi, sorszám és alcím nélküli epizódja egészen ígéretesnek tűnt, azonban a megjelenés után sokan csalódtak benne. Bár a játék alapmechanikái jól működtek, sajnos a fejlesztők rengeteg ötletet rosszul valósítottak meg. A beleerőltetett online mód sokaknak nem nyerte el a tetszését, ráadásul egy ideig nem volt játszható internetkapcsolat nélkül. Számomra a legidegesítőbb része az volt, hogy a legnagyobb beépíthető területen is röhejesen kis hellyel kellett gazdálkodnom. A 2013-as SimCity ennek ellenére is sikert aratott, mivel a kategóriáján belül nem igazán volt komolyabb kihívója, így a stílus rajongói maximum a már-már tökéletes SimCity 4-hez térhettek vissza. Egy ilyen piaci helyzetbe csöppent bele a szerencsétlen nevű Cities: Skylines, melyről már itt az elején tisztázzuk, hogy semmi köze a pocsék Cities XXL-hez.

A Cities in Motion sorozathoz viszont már annál inkább. A Cities: Skylinest ugyanaz a Colossal Order fejlesztette, aki az előbb említett tömegközlekedés-szimulátort is elkészítette. A Cities: Skylinesba több ötletet is áthoztak a fejlesztők, például a kezelőfelület és a dizájn is ismerős lesz az előző munkájukból. Nem szeretek azonnal a negatívumokkal kezdeni, de itt meg kell említenem, hogy a játék menüje sajnos ezúttal sem sikerült valami ergonomikusra. Kissé puritán és némely fontos menüpontot nagyon eldugtak a fejlesztők. Például a városunkban általunk létrehozott buszvonalakat külön színnel jelölhetjük. Ezt azonban csak úgy érthetjük el, ha rákattintunk az adott vonal egyik mozgó járművére, majd további két menüponton átverekedve magunkat jutunk csak el a színskálához. Ez 10-15 útvonalnál elég macerás és sok mikromenedzsmentet igényel. A játékélményt azonban ennek ellenére sem rontja le a kezelőfelület bénasága, egyszerűen csak elüt a játék többi részétől, melyek sokkal jobban sikerültek.

A Cities: Skylines játékmechanikájában keveri a SimCity 4 ultrarealisztikus városszimulációját a 2013-as SimCity könnyedebb, felhasználóbarát stílusával. A Colossal Ordernél ügyesen válogatták össze a két játék megoldásait, majd természetesen hozzáadták a saját ötleteiket is. A Cities: Skylines is a lakó, kereskedelmi, és ipari kerületek megfelelő idejű felhúzására épít, ahogy két fentebb említett játék. Már itt megmutatkozik, hogyan mixelték össze a két konkurens ötleteit: a különböző övezetek kijelölése pont olyan pofonegyszerű, mint a modern SimCityben, abban viszont már inkább a SimCity 4-re hasonlít, hogy az övezettípusokon belül is vannak kategóriák népsűrűség szerint. Így kijelölhetjük, merre épüljön fel a kertváros és merre legyen a toronyházakkal teli belváros.

Sajnos a közműrendszer kiépítése is a SimCity 4 elvein alapszik, így ezúttal is ránk hárul a feladat, hogy mindenhova elvezessük az áramot és az ivóvizet. Nem véletlenül egyszerűsítettek ezen a 2013-as SimCityben, mivel ez egy borzasztóan unalmas és időigényes feladat. Néha ráadásul szinte minden ház udvarába állítani kell egy-egy villanypóznát, mivel csak így érzékeli a játék megfelelően. A tömegközlekedést is hasonlóan részletesen tervezhetjük meg, azonban erre tényleg szükség van. Látszik, hogy a fejlesztők előtte a Cities in Motion-sorozaton dolgoztak, mivel például az ott megismertekhez hasonlóan tervezhetjük meg a város buszvonalait. Ezen kívül építhetünk még metrót, és a vasutat is behozhatjuk a városba, de számomra egy kicsit hiányzott a villamosvonal kiépítésének lehetősége.

Remekül oldották meg a költségvetés menedzselését. A várost feloszthatjuk a kerületekre, így akár külön-külön is adóztathatjuk őket. A SimCity 4-ből ismerős városi rendeleteket is kioszthatjuk egy-egy kerületre, így például ingyen bérletet adhatunk a munkásnegyedben lakóknak, míg a kertvárosból kitilthatjuk a kamionokat. Ez a kerületes megoldás csak úgy kivitelezhető, ha elég nagy terület áll a rendelkezésünkre. Szerencsére bőven lesz helyünk építkezni és ezúttal nem felhőkarcolós falukat hozunk létre, mint a SimCity esetében. Komplett régiókat építhetünk be és többmilliós metropoliszokat hozhatunk létre.

Az útépítés az egyik legjobban sikerült pontja a játéknak. Elképesztően sokféle úttípust rakhatunk le: van utca, földút, kis- és nagy sugárút, autópálya, és mindből van egyirányú változat is. Lehetőség van az utak megemelésére, így könnyedén készíthetünk akár többszintes felüljárókat is. Nagyon hasznos, hogy külön gyalogos utakat és ösvényeket is létrehozhatunk, így sétányokat is kialakíthatunk. Sajnos az utcák fejlesztése nem olyan egyszerű, mint a SimCityben – nem lehet csak szimplán „felújítani” őket. Van, hogy komplett blokkokat kell eltörölni azért, hogy egy utcát kiszélesíthessünk. A játék megjelenésekor voltak problémák az útkereséssel, melyet mára már javítottak, de még mindig fel-fel bukkan egy-egy furcsaság. A mai napig előfordul, hogy egy hatsávos hídon csak egyetlen sávot használnak a járművek, így bedugul az egész város.

A játék nehézsége remekül skálázható, lehetőség van végtelen pénzzel is belekezdeni a városépítésbe, de a beállításokban bekapcsolható a hard mode is. Számomra alapfokozaton is adott elég kihívást az anyag, az viszont nagyon zavart, hogy könnyen kiismerhető a játékmechanika. Az első 2-3 órában mindent megmutat magából a Cities: Skylines és aki játszott már városépítős játékokkal, ezeken sem fog meglepődni. Lehet, csak én vagyok így vele, de számomra hiányzott például az épületek testreszabhatósága, melyet SimCityben láthattunk.

A Cities: Skylinest a fejlesztők előző játékaihoz hasonlóan a Unity Engine hajtja, mely bár semmi kiemelkedőt nem nyújt, azért nem ronda a végeredmény. Picit talán a bevilágítás gyengére sikerült és a napszakváltozások is hiányoznak, de legalább jól optimalizált a motor. Problémáim akadtak azonban a hangokkal. A zenék már rövidtávon is idegesítővé válhatnak, így ezt hamar kikapcsoltam. Ekkor vettem észre, hogy mennyire kevés hang van a játékban. A város zajai néha 10-15 másodpercenként ismétlődnek, ráadásul a felhők közé távolodva a levegő susogása is nagyon monotonra és fülsüketítőre sikerült, már ha lehet ilyet rá mondani. A másik ilyen idegesítő effekt akkor hallható, amikor az épületek automatikusan szintet lépnek. Ilyenkor mindig egy csilingelő hang jelzi a szintlépést. Már egy közepes méretű városnál is másodpercenként történik ilyen, így ezt a hangot is rengetegszer fogjuk hallani. Általában fejhallgatóval játszom a játékokat, így számomra egy óra múlva már olyan volt, mintha az fejemben csilingelnének. A hivatalos fórumon többen is jelezték, hogy kezdenek megőrülni tőle, így szerintem hamarosan javítani fogják.

Ideje rátérni a Cities: Skylines azon tulajdonságára, ami miatt bátran kijelenthetjük róla, hogy az utóbbi 10 év legjobb városépítős játéka. A fejlesztők legnagyobb ötlete az volt, hogy a játékot moddolhatóvá tették. Szerintem ők maguk sem gondolták, hogy ezzel mekkora lavinát fognak elindítani. A játék támogatja a Steam Workshopot, így bárki könnyen, pillanatok alatt hozzáférhet ahhoz a tengernyi modhoz, ami a játékhoz készült. A fentebb ecsetelt hibák nagy része zárójelbe tehető, hiszen szinte minden problémára van már valami megoldás egy felhasználó által készített patch segítségével.

Számtalan mod készült azért, hogy javítson a játék grafikáján, így pillanatok alatt extra élsimítást vagy effekteket csikarhatunk ki a motorból. A cikk elején írtam, hogy körülményes a buszvonalak színezése. Az egyik rajongói kiegészítővel a játék automatikusan színeket rendel az útvonalakhoz, így nem kell ezzel pepecselnünk. Hasonlóan hasznos az a mod, melynek használatával az elhagyott épületek automatikusan elbontásra kerülnek. A játékban van beépített szerkesztő is, mellyel pályákat és egyedi építményeket hozhatunk létre. Még egy hónap sem telt el a megjelenés óta, de már megtalálhatunk több híres épületet és helyszínt Steam Workshopban. Természetesen vannak kevésbé hasznos, de annál viccesebb kiegészítők is. A kedvencem az, mellyel egy kattintással óriási cunamit zúdíthatunk a városra, és a katasztrófafilmekben látottakhoz hasonló állapotokat hozhatunk létre. De akad olyan is, mellyel a tűzoltókat lecserélhetjük Hulkra, egy másik segítségével pedig a Mirror’s Edge színvilágával bolondíthatjuk meg a látványt.

Rajongói modok nélkül félkarú óriás lenne a Cities: Skylines, így a fejlesztők nagyon jó döntést hoztak, amikor a játékosok kezébe adták ezeket a lehetőségeket. Dicsérendő az is, hogy a Colossal Ordernél folyamatosan dolgoznak a hibák javításán, annak ellenére, hogy ezt néha maguk a játékosok hamarabb megteszik. Jó látni, hogy modderek egymással is összedolgoznak, hogy a hasznos kiegészítők ne lehetetlenítsék el egymás működését. Bátran ajánlom a játékot akár újoncoknak, akár azoknak, akik kedvelik a SimCity-sorozatot, de csalódtak a legutóbbi epizódban. 


5.
markoci555
#2: már csak pár kis emberke kell akik ugrándoznak a tetőkön :)
4.
jackdaniels2
Csak jelezném, hogy kijött a játék magyarosítása, viszonylag elég hamar :)
és egész igényes csapat csinálta meg.
1.
Doctor
Jó játék, jó cikk :D +1
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...