Ziggurat teszt

  • Írta: Shifty
  • 2015. április 15.
  • pc, teszt, xbox one, ziggurat
Link másolása
Emlékszel még a zseniális Hexenre vagy a Hereticre? Ha nem, ne hibáztasd magad, a Doom árnyékában nevelkedett shooterek méltatlan mellőzésének azonban vége, a Milkstone Studios igazi múltidézéssel tiszteleg előttük.

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a '90-es évek közepén a Doomon túl is volt élet, és a játékipar olyan további, de kevésbé ismert klasszikusokat is kitermelt magából, mint a Raven Software fejlesztette Hexen és a Heretic. Pedig a Doom motorjára épülő, fantasy témájú shooterek legalább annyira izgalmas és élvezetes kihívásokat és szórakozást ígértek, mint a mintaként szolgáló nagy előd. Ennek azonban vége, az alig pár főt számláló Milkstone Studios ugyanis tavaly augusztusban dobta piacra PC-n a Zigguratot, a Heretic/Hexen és a Serious Sam szerelemgyerekét, ami az ID@Xbox program jóvoltából már Xbox One-on is megvásárolható. Mi az utóbbi verzióban bújtunk bele a főhős bőrébe, akivel egy titokzatos ősi templom szintjeit kell megtisztítanunk a gonosz erőktől.


A játékbeli történetről elég nehéz bármit is írni, olyan ugyanis nem igen van. A fenti bekezdés utolsó mondata remekül összefoglalja a feladatunkat, hogy ifjú varázslónkkal megszerezzük az újabb szintekhez vezető portálok kulcsait. Ebben pedig nem csak a kulcsokat védelmező, méretes főellenségek, hanem a különféle pokolfajzatok - gyilkos répa, mágikus gombák és madárszerű dinoszauruszok - egész hulláma, veszélyes csapdák és olykor maga a játék helyszíne is igyekszik majd minket megakadályozni. Utóbbi például azért, mert minden egyes elhalálozás után procedurálisan újragenerált helyszínek fogadnak, vagyis kétszer ugyanolyan teremmel vagy arénával biztosan nem fogunk találkozni. Elhalálozni pedig nagyon sokszor fogunk, a Ziggurat ugyanis piszkosul kemény játék és nem csak azért, mert minden egyes elhalálozást követően újra és újra visszakerülünk játék első szintjére, hanem azért is, mert a Serious Samből kölcsönözve elképesztő mennyiségű ellenféllel kell egy-egy arénában leszámolnunk.


A játéknak azonban pont az az egyik szépsége, hogy ha elkapjuk a fonalat, akkor akár pár óra alatt is végiggyűrhetjük magunkat a fura szerzetek sűrűjén, de akár az is előfordulhat, hogy egyetlen szint teljesítésével is órákat fogunk elszöszölni. Ez, és még néhány további játékbeli elem pedig lehetővé teszi, hogy a Ziggurat bármikor könnyed, laza kikapcsolódást nyújtson. Ebben óriási szerepe van a feszes, mindenféle sallangtól mentes játékmenetnek is, ami egy fantasy körítésbe csomagolt, néha ügyességi, de leginkább kőkemény shooter-mechanikára épül. Az akciók pergősek, látványosak, a helyszínek ugyan nem túlságosan változatosak, cserébe viszont mindig rejtenek valami izgalmat, rejtett zugot, titkos szobákat vagy oltárokat, ahol minden esetben némi extra élet vagy mana üti a markunkat. A fegyverek szerencsére igyekeznek eltérni a sztenderdektől és az arzenál is kellően színes, így az alapfegyver, a varázspálca mellett kapunk különböző mágiával felturbózott gránátokat, csúzlikat és jogarokat. Mindegyik manából nyeri az energiáját, így érdemes megfontoltan használni őket, hiszen ez minden esetben korlátozva áll majd rendelkezésünkre.


A játék kezdetén egyetlen varázsló közül választhatunk, de ahogy haladunk előre a játékban, sorra nyílnak meg az újabb és újabb játszható karakterek. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindegyiknek megvan a maga erőssége és gyengesége, így például az egyikkel lehet, hogy gyorsabban tudunk varázsolni, de közben kevesebb az életereje. Ez azonban igazán érzékelhető változást nem hoz, és így komolyabb hatással nincsen a tizenegy új szereplő a játékmenetre, amiért nagy kár, mert az új szereplőkkel kicsit jobban is megbolygathatták volna azt. Ellenben kapunk egy fapados fejlődési rendszert, aminek az a lényege, hogy ha sikerül szintet lépni, akkor két eltérő képességet rejtő kártya közül választhatunk, számunkra melyik a kedvezőbb. Például így növelhetjük életerőnk csíkját vagy a sebességünket. Bármit is választunk, fontos megjegyezni, hogy a szinteken előrehaladva szükségünk lesz rá, hogy erősebbek, agilisebbek legyünk, különben nem sok esélyünk lesz az utolsó egy-két szinten. Éppen ezért az ellenfelekből kipottyanó életelixíreket, manakristályokat, tapasztalati pontokat javasolt mindig felszedni, vagy legalábbis megpróbálni felszedni, mert a harc hevében hajlamosak leszünk megfeledkezni róluk, és bizony nem maradnak ott örökké.


A Ziggurat legnagyobb problémája, hogy hemzseg a bosszantó technikai problémáktól. A framerate sokszor kritikus szintre zuhan, a kép nem egyszer képes szétesni és befagyni, és talán nem kell mondanunk, hogy a harc hevében jelentkező problémák mennyire képesek demoralizálóan hatni egy olyan játék esetében, ahol nincsen mentési lehetőség vagy checkpoint-rendszer. Ettől eltekintve azonban nehéz fogást találni a játékon, ami ügyesen keveri a régimódi FPS-ek játékmenetét a dungeonök felfedezésével, miközben az egész nyakon van locsolva egy kis rougelike sziruppal. A Milkstone Studios játéka mindenképpen hiánypótló termék és csak remélni tudjuk, hogy egy sebtapasszal orvosolják a fent említett hibákat, mert akkor az érte elkért közel 3000 forint közel sem nevezhető soknak.

10.
10.
HUNOwl
Kipróbáltam, de piszok unalmasnak találtam. Ez tényleg egy Serious Sam, de szűk falak között. Kapott egy gyors uninstallt.
9.
9.
Cellator
Te jó ég, de jó is volt - tuti próbakörös
8.
8.
-Cash-
Imádtam anno az ilyen neked jönnek ezren és aprítós game-eket, mint a komoly sam. Kipróbálom szerintem.
7.
7.
KopyAti
Heretic-et, Hexen-t is végigjátszottam és nagyon jók voltak. Hosszúak és nehezek, meg nagyon élvezetesek. Aztán jött a Dark Messiah...! A többi már történelem!
6.
6.
mamgu
A Herreticről az jut eszembe, hogy a pc éra hajnalán egy haverom egyik délután mutatott egy új játékot amit akkor szerzett és nem nagyon vágta mi micsoda, nekiültünk, billentyűzettel, és aztán ránksötétedett aztán ránkhajnalodott és hajnali négykor azt mondtuk na jó akkor most már elég lesz "mára", fél nyolcra meg bementünk a suliba aludni. :)
5.
5.
br1Koo
Unalmasnak tűnik, régen ezek az eredeti fps-ek voltak csak, de a mai világban szerintem már kevés csinálni egy heretic-serious sam-et, mert nagyon kevesen fogják élvezni.
3.
3.
DON GONDOCS
Heretic-hexen legjobb fantasy fpsek.
2.
2.
izolee69
Ezt le kell csekkolni, anno a Hexen nagy kedvenc volt.
1.
1.
valti61
Lehet teszek vele egy próbát!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...