Tembo the Badass Elephant teszt

Valószínűleg Ti is felráncoltátok a szemöldökötöket, amikor kiderült, hogy az eddig csak Nintendo-gépekre fejlesztő, kizárólag Pokémon-játékokat készítő Game Freak csapata egy csapásra profilt váltott. Legújabb játékuk, a Tembo The Badass Elephant ugyanis nem csak, hogy elszakad a csapat által eddig képviselt irányvonaltól, de egészen új platformokon teszi próbára magát. A SEGA gondozásában kiadott Tembo egy, a klasszikusokat idéző 2,5D-s, oldalnézetes akció-platformer, amely azontúl, hogy egy percig se titkolja, hogy bátran kölcsönzött akrobatikus mutatványokat a kiadó eddigi kedvenc karakterétől, a kék sündisznótól, még azt is nyíltan felvállalja, hogy nem lenne ellenére, ha a szebb napokat megélt Sonic végre nyugdíjba vonulna, és átadná a terepet az új jövevényeknek. 

A játék faék egyszerűségű története szerint Shell Cityt váratlanul lerohanja egy sötét, gonosz szervezet. Phantom parancsnok és hűséges megszálló hadseregére sokáig nincs válasza senkinek, a város vezetősége így kénytelen visszahívni az ekkor már nyugdíjazott harci elefántot, Tembót, aki amellett, hogy olyan könnyedén nyom piruetteket, mint Sonic, erősen hajaz a Donkey Kongból megismert Rambira, az orrszarvúra is. Feladatunk természetesen nem más lesz, mint a civil lakosság felszabadítása, Phantom hadseregének elpusztítása, közben pedig a pályán nagy mennyiségben elszórt földimogyorók gyűjtögetésére is érdemes lesz ráfeküdnünk, hogy aztán a bossfightok alkalmával biztosan mi kerüljünk ki győztesként.

Összesen három nagy világ négy-négy helyszínét kell felszabadítanunk, és ahogy említettem, ehhez nem kell mást tennünk, mint a pályákon fogságba esett civileket kiszabadítanunk. Ebben a Phantom legkülönfélébb egységei, tankok, helikopterek, mech-ruhába bújt katonák igyekeznek megakadályozni minket. Tembo szerencsére méretei ellenére meglepően sok speciális mozdulatra képes, így mindegyik ellenfél esetében alkalmazhatunk különböző taktikákat. Az se okoz komolyabb kihívást, ha tűzlabdákat vagy elektromos nyalábokat kell kikerülnünk, de Tembo olyan trükkökre is képes, mint a Sonic-féle szupersebességű pörgés, a magasból érkezve becsapódás, a "merülős" támadás, vagy ormányunkkal magasabb platformok elérése, esetleg vízspriccelés.

Ezeknek a mozdulatoknak a sikeres kivitelezése, láncra fűzése azonban sokszor csak a szerencsén fog múlni. Ugyanis hiába vagyunk mi nagyon ügyesek, az alapvetően ötletes és jól felépített pályák között is akadnak olyan helyszínek, amelyek miatt akarva akaratlanul, de el fogjuk ügyetlenkedni a kívánt mozdulatsort. Ilyen pálya például a harmadik világban található Zapporail, ahol az elektromos kapuk elől menekülve bizony gondot fog okozni a rohanás és az ugrás gomb összehangolása, leginkább azért, mert a pályatervezés olykor meglepően trükkösre sikeredett. A gondot egyébként adott helyzetekben maga az irányítás is bonyolítja.

Gondolok itt arra, hogy az analóg kar a finom mozdulatok ellenére is képes furcsaságokat művelni. Például egy szorult helyzetben dashelni szerettem volna, ehelyett sikerült felütést kiviteleznem. Érdemes ilyenkor a D-Paddal próbálkozni, bár akinek az nem esik kézre, az nyilván azzal sincs kisegítve, így például nekem is eléggé nehézkes volt átállni. A másik probléma a vízspriccelés pontos kivitelezése, az analóg karok miatt ugyanis nagyon nehéz pontosan célozni. Aztán problémákba ütköztünk akkor is, amikor egymásra szerettük volna fűzni a különböző támadásokat. Van egy kisebb várakozási idő, amíg Tembo képes a kívánt mozdulatsort végrehajtani, de ez játék közben bosszantó késésként jelenik meg, így akkor is nyomjuk a megfelelő gombot, amikor már rég nem lenne arra szükség. Amellett, hogy ezt a kontrollerünk se szívleli, Tembo se fogja díjazni. A problémán az se segít, hogy például az X gomb több funkciót is betölt játék közben, arra pedig nem igen van lehetőségünk, hogy ezt átállítsuk.

Megijedni azonban nem kell, mert bár ez alapvetően befolyással van a játékélményre, valójában nem olyan vészes, mint amilyennek elsőre hangzik. Ezt leginkább a pályatervezéssel kompenzálták a fejlesztők, ami a játék első felében zseniálisra sikeredett, a második felvonásban viszont már érezni, hogy elfogytak az ötletek, és sajnos itt már az irányításból fakadó frusztráció is csak erősödni fog - ahogy fentebb is említettem. A helyszínek alapvetően lineárisra sikeredtek, de akadnak pályák, ahol érdemes lesz elidőzni. Nem csak azért, mert pofátlanul jól áll a Tembónak a rajzfilmes körítés, hanem azért is, mert rövidítések, elágazások, rejtett arénák egész sorát fedezhetjük fel, ha kicsit jobban odafigyelünk a nagy darálás közepette. Higgyétek el, megéri, a bebörtönzött civil foglyokat is könnyebb lesz összegyűjteni, ráadásul a mogyorók összeharácsolásában is előnyünkre lesz, amely kicsit régimódi életerő-rendszerrel vértezi fel a játékot. 

A megfelelő számú mogyoró összegyűjtésével mogyorókrémet készíthetünk, ami pedig plusz életerőt jelent. Minden 300 mogyoró után kapunk egy extra életet, ami lehetővé teszi számunkra, hogy az adott helyszínt ne a legelejéről, hanem a legutoljára elért checkpointról folytathassuk. Ennek azért van jelentősége, mert egyrészt a pályák meglepően hosszúak, másrészt, ha meghalunk, minden korábban összegyűjtött elemet elveszítünk - kivéve a kiszabadított civileket és a kiiktatott ellenfelek számát. Meglehetősen komoly büntetés ez a készítők részéről, akik így egyszerre oldották meg, hogy kitolják a játékidőt, másrészt tényleg rákényszerítsenek arra, hogy a nagy darálás közepette a gyűjtögetéssel és a pályák felfedezésével is foglalkozzunk.

Akad még egy negatívum, bár ez a mai játékok esetében talán már nem is olyan szembeötlő. A főellenfelek elleni összecsapások (talán a legutolsót leszámítva) itt se sikerültek túlságosan ötletesre. Ugyan frappánsak és változatosak az egyes szakaszok legvégén felbukkanó főellenfelek, valójában komolyabb gondolkodás és erőlködés nélkül túl lehet járni az eszükön. 

A cikk meglepően negatív színben tünteti fel a Tembo the Badass Elephantot, de valójában egy kellően szórakoztató, színes, látványos játékról van szó. Most még elmarad a trónfosztás, de ha egy laza délutáni kikapcsolódásra vágysz, akkor ne azon siránkozz, hogy évek óta nem kaptál egy jó Sonic-játékot, hanem inkább adj egy esélyt Tembónak, az elefántnak. Hidd el, nem fogod megbánni!