Blood Bowl II teszt

Bizonyára a Games Workshop is jól ismerte a "Kenyeret és cirkuszt a népnek!" mondást, így közel harminc éve már, hogy a Warhammer fantasy univerzumában szórakoztatják a népet az amerikai foci alapjaira felhúzott, vérrel és brutalitással fűszerezett Blood Bowl-megmérettetéseken. Az ezt megörökítő, először 1987-ben bemutatott táblás játék természetesen egyfajta paródiája a népszerű sportnak, de miközben igyekszik magát komolytalannak feltüntetni, valójában egy tartalmas szabálykönyvvel, komoly stratégiai és taktikai mélységgel - no meg nem kevés szerencsével - fűszerezett, körökre osztott társasjátékról van szó. Nem véletlen tehát, hogy a Cyanide Studios is lehetőséget látott az orkok, sötét elfek, törpék és emberek közötti, olykor kegyetlen összecsapásokba torkolló mérkőzésekben, így a nem hivatalos, nagy port kavart Chaos Leauge után 2009-ben a Games Workshop engedélyével elkészülhetett az első hivatalos digitális változat. A Blood Bowl mérsékelt sikere elegendő volt ahhoz, hogy idén folytatást kapjon a játék, ami a hamarosan ránk zúduló Warhammer-özön láttán nem is annyira meglepő. Az új rész legalább annyit tesz hozzá az első rész nyújtotta élményhez, mint amennyit el is vesz, így kissé felemásak az érzéseim a Blood Bowl 2-vel kapcsolatban.

Ami a játékmenetet illeti, az hasonló mederben zajlik ezúttal is, mint amit az első részben megismerhettünk. Összesen 16 körből áll egy mérkőzés, így egy félidő alatt nyolc körre van lehetőségünk, amely során a lehető legtöbbször kell(ene) touchdownt szereznünk. Minden egyes fordulóban teljesen szabadon terelgethetjük csapatunk tagjait, így nincs megkötve a kezünk, hogy éppen kivel hova szeretnénk helyezkedni, vagy éppen mit szeretnénk vele csinálni. Ez azért is szerencsés, mert így a csapattagok képességei ismeretében dönthetjük el, hogy passz- vagy futójátékot hívunk, vagy éppen kit küldünk az ellenféltől sérültlistára. Ebben segítségünkre van az alapokat egész jól bemutató és elmagyarázó tutorial, amit egyébként remekül egészít ki a játék kampánya, így mielőtt online vizekre eveznénk, bőven van időnk és lehetőségünk elmélyedni a játék nyújtotta taktikai repertoárokban.

Ebben az emberek legjobb játékosait felvonultató Reikland Raidersszel kell ölre menő küzdelmeket vívnunk, miközben a mérkőzéseket Cabalvision két lakója, Jim, a vámpír és Bob, az egykori ogre játékos kommentálja, nem kevés humorral fűszerezve. Ez utóbbira szükség is van játék közben, a mesterséges intelligencia elleni küzdelmek során ugyanis nem egyszer hosszú percekbe telik, mire az MI meghozza a döntést és végre lépni kezd. Igen, ez egy taktikai játék, na de a gépi ellenfél ne akarja már imitálni a türelmetlen várakozást is. A kampány egyébként arra is hamar rávilágít, hogy mennyi frusztrációt okoz játék közben a Blood Bowl kiszámíthatatlan, szerencsefaktort erősen befolyásoló dobókockázása.

Ha valakit blokkolni szeretnénk, ha passzolni akarunk, ha a labdát kívánjuk elkapni, esetleg extra yardok érdekében futni fogunk, vagy csak a földről akarjuk felkapni a tojáslabdát, dobnunk kell. Onnantól kezdve pedig a döntés és sorsunk Fortuna kezében van, és sajnos nem mindig mondhatjuk el magunkról, hogy a kampány egyes mérkőzései alkalmával mellénk állt volna a szerencse istennője. Ez pedig nem kevés frusztrációhoz, csalódottsághoz fog vezetni, ugyanis egyetlen dobással is könnyen hazavághatjuk az addig kitalált stratégiát, arról nem beszélve, hogy bár a szerencse forgandó - és van is rá példa -, de nagyon fájdalmas tud lenni, ha egy olyan játékost veszítünk el, akire korábban rengeteg pénzt költöttünk, a helyét pedig csak egy kezdővel tudjuk később pótolni. A kampányban előrehaladva pedig csak egyre nehezebb és szívósabb ellenfelekkel fogunk találkozni, és miután többnyire nem rajtunk múlik egy-egy kudarc, az ember könnyen elveszítheti motivációját.

De elszontyolodni semmiképpen sem szabad. Egyrészt együtt kell élni ezzel a kissé aljas, de a játékmeneten alaposat csavaró húzással, másrészt érdemes minden egyes lépésünk előtt belekalkulálni, hogy a dobás után nem úgy alakul a stratégiánk, ahogy azt elterveztük. Ez utóbbit választott fajunk is meg fogja határozni, hiszen a Blood Bowl 2-ben összesen nyolc különböző, a Warhammer univerzumát színesítő faj közül választhatunk - plusz ha előrendeltük a játékot, akkor még kettő közül. Ez a szám elsőre kevésnek tűnhet, főleg a Chaos Edition 23 frakciójával szemben, így mi élünk a gyanúval, hogy a Cyanide Studios tudatosan a jövőbeli, jó eséllyel fizetős DLC-kre alapozva hozta meg ezt a nem túl szimpatikus döntést. Ennek ellenére a nyolc választható csapat is kellő változatosságot és tartalmat ígér. Ott vannak például a törpék, akik fittyet hánynak a játékszabályokra és csakis arra mennek rá, hogy a lehető legtöbb sérülést okozzák. Az emberek igazából semmiben sem kiemelkedőek, de a csapategységüknek köszönhetően képesek egy erősebb ellenféllel szemben is sikert elérni. A sötét elfek meglepően agilisek, a goblinok az elkapásban, az orkok alkotta Chaos csapata pedig leginkább erejükben bízhatnak, míg a Skavenek elképesztően gyorsak. Egyszóval mindenkinek megvan a maga erőssége és gyengesége, így ellenfélként elsősorban ezek kioltására és kihasználására kell koncentrálnunk.

Aztán ha letudtuk a kampányt, jöhetnek a további játékmódok, amelyek többnyire az online kihívások irányába terelgetnek minket. Például létrehozhatunk saját ligát, de csatlakozhatunk online ligákhoz is, miközben a "könnyed" kikapcsolódást barátságos mérkőzések garantálják. A játéknak ezen a szakaszában nyer igazán értelmet a Blood Bowl 2 több újdonsága is, mint például a saját csapat személyre szabásának lehetősége és a játékospiac, ahol a sérülések miatt kiesett játékosokat pótolhatjuk. Mondanom se kell, baromi drága mulatság, ha jobb képességű játékosokat akarunk vásárolni, ahogy a különböző, fair playt távolról se ismerő alattomos húzások is komoly összegekbe kerülnek, mint a bíró vagy az ellenfél csapattagjainak lefizetése. Pénzünket emellett az új stadionok csinosítására is költhetjük, bár ennek szerepe teljesen jelentéktelen.

És ezen a ponton igazából fel is merül a kérdés, hogy vajon kinek szól a Blood Bowl 2. A helyzet az, hogy ez tipikusan az a játék, amit az ember vagy szeret vagy jó messzire elkerül. A Blood Bowl 2 ugyanis nem a klasszikus értelemben vett sportjáték, ahol könnyed mérkőzésekkel kapcsolódhatunk ki. Ha kellően türelmes vagy, képes vagy felülemelkedni a dobókockázás okozta őszülésen és hajlandó vagy elsajátítani a szabályrendszert, kiismerni az egyes fajok előnyeit és hátrányait, akkor baromi jól fogsz szórakozni. Ezek hiányában azonban nem érdemes az idegeidet borzolnod. Még akkor sem, ha egyébként összességében elmondható a játékról, hogy minden tekintetben előrelépés az első részhez képest, így ha teljesen kezdőként vágsz neki a Vérfocinak, nagyobb eséllyel érzel rá az ízére.

Nekem viszont muszáj egy végső pontszámot adnom a játékra. A dobókocka okozta kiszámíthatatlanság, a középszerű AI és a hosszúra nyúlt mérkőzések ellenére játék közben nem egyszer felsejlik benne az a szépség, ami miatt ha szűk körben is, de nagyon népszerű ez a táblás móka. Igen, a Blood Bowl egy rétegjáték, jó eséllyel nem is robbant majd kasszát, de ha adsz neki egy kis időt, hogy összeszokjatok, kellemes órákat fogtok együtt tölteni.