Divinity: Original Sin - Enhanced Edition teszt

2014 szerepjátékai között az egyik legkellemesebb meglepetésként robbant be az Original Sin. Az új, tökéletesített kiadásnak köszönhetően immár konzolokon is kalandozhatunk Rivellon földjén.

Bármennyire is szerettem volna, időhiány okán sosem értem a 2014-es eredeti végére, de a GOTY és hiperszuper újrakiadások egyik előnye, hogy ilyenkor újra felszínre kerülnek a játékkal kapcsolatos gondolatok, élmények. Amennyiben ezek az emlékek pozitívak, az érzés sem marad el: mégiscsak folytatni kéne. Ez pedig a Divinityre abszolút jellemző, amelynek már az alapkiadása is magával ragadó, nem csak, hogy egy vérbeli fantasy RPG, abból is a klasszikus, kőkemény fajtából, hanem ehhez képest is találunk némi pluszt.

Jelen konzolgenerációról egyébként is hiányzott egy ilyen nagy komplexitású szerepjáték. Az új változat ennek ellenére nem csak platformbővítés: a történet fő szálát jobban kibontották, és lecserélték minden NPC hangját minőségibb szinkronokra a jobb narratíva érdekében. A szerepjátékrendszer is változott, a varázslatokat átalakították, bekerült a dual-wielding, megjelentek a különböző típusú és hatású gránátok. Az Enhanced Editiont telepakolták tartalommal, ami nem csoda, már az alapjátékban olyan opciókkal találkozhattunk, amelyeket a közönség már megkapott régebbi alkotásokban, de újabb címekben azóta sem, ilyen például a kooperatívban végigtolható kampány is.

Persze ehhez az az alapfelállás is szükségeltetik, hogy kapásból két szereplővel vágunk neki a kalandnak. Egyikük sem NPC vagy akár bólogató csapattag, mivel mindkettőt mi irányítjuk egyjátékos módban a párbeszédek során, ráadásul önálló résztvevőként. Elsőre furcsának tűnhet, de ez azt jelenti, hogy kvázi vitatkozhatunk magunkkal egy-egy szituáció megoldása közben, és egy minijáték dönt majd, kinek az akarata érvényesül. Multiplayerben ez nem annyira izgalmas, egyéb esetben pedig ez egy egészen asztali szerepjátékokra hajazó megoldás, amit személy szerint zseniálisnak tartok, de ha valakinek teher, beállíthat viselkedési sablont is.

A meghozott döntések befolyásolják az adott karakterünket különböző tengelyeken (pragmatikus-romantikus, vezér-követő és hasonlók), mely a személyiségük egy-egy aspektusát reprezentálják. Hőseink egyébként egy olyan rend tagjai, akik a mágia sötét oldala által korrupttá vált varázshasználókra vadásznak - gyakorlatilag nyomozók. Így egy gyilkossági ügy felgöngyölítése szólítja őket Cyseal orkok által ostromolt városába, ám más rejtélyekbe is hamar beleütközünk majd. Már az első helyszín rengeteg felfedeznivalóval kecsegtet, és bőségesen akad tennivalónk harc nélkül is.

Mint az ilyen játékoknál általában, órákig elszöszölhetünk a karakteralkotás beállításai között, és mivel a Divinity saját rendszert használ, oda kell figyelni, mit hogyan alkalmazhatunk majd kalandos utunkon. Fő lehetőségeink nagyjából a szokásos fantasy kasztokra korlátozódnak, de a környezet és a harcrendszer izgalmasabbak. A természeti elemek, tereptárgyak és a mágia egymást erősen befolyásolják, rengeteg kombinációt tapasztalhatunk ki.

Tárgyakat pakolhatunk csapdákra, a tüzeket elolthatjuk vízvarázslattal, vagy vizeshordóval, a méregfelhőt érdemes felgyújtani, csakúgy mint az olajat. A varázslatok, bombák, főzetek is erősítik ezt az aspektust, valamilyen kiaknázható effektet applikálva a szerencsétlen ellenségre. Az ütközetek egyébként körökre osztva zajlanak le, akciópontokból gazdálkodhatunk, melyeknek egy részét átvihetjük a következő fordulóba, ha netán spórolunk egy eposzibb cselekvésre.

Az Original Sin tehát meglehetősen mély, illetve komplex, nem egy gyors anyag... gyakorlatilag teljes odaadást igényel, egy jó 70-100 óra bizonyosan van benne, újrajátszást nem számolva. Tipikusan az a cím, ami mellett nem nagyon fogunk tudni mással játszani, így felmerül a kérdés, hogy mennyire sikerült átültetni egy ilyen hardcore alkotást konzolokra, ahol ritkább az ilyesmi. Nos, a válasz szerencsére megnyugtató. Az irányítás például közel hibátlan, leszámítva talán az inventoryban való navigálást, és lássuk be, nagy előny, hogy a küzdelmek nem valósidejűek.

Az átállásom számítógépről a kontrollerre zökkenőmentes volt, a tutorial is igényes. Az Enhanced Editionben így már triviális volt, hogy az osztottképernyős co-op is megjelenjen, ami nem csak konzolokon, hanem (ellentétben más játékokkal) PC-n is elérhető, amennyiben két kontrollerrel rendelkezünk. A nehézségi szint is úgy lett belőve, hogy a játék minél szélesebb közönséghez eljusson, így a harci nehézségeket csökkentő explorer módban bárki megismerheti a sztorit, de kapunk egymentéses-egyhalálos taktikus fokozatot is.

Vizuális téren kisebb a fejlődés mint az újrakiadás többi részén, azonban a látvány így is megfelelő, a stílus és a színskála stimmelnek. Újdonság a 360 fokban forgatható kamera, a DirectX 11 támogatása és néhány újradolgozott animáció. A soundtrackre nincs panasz, a sima kiadás idegesítő NPC szinkronjait pedig (ahogyan említettem) lecserélték. Mit kapunk tehát a Divinity: Original Sin új kiadásával?

Egy alapból kiváló hardcore szerepjáték frissített változatát immáron több platformon, amelyet osztott képernyőn is játszhatunk (és ez nem kizárólag a konzolos pajtások kiváltsága), emellett pedig az egyik legtartalmasabb újrakiadást, amit mostanában kaptunk (ha korábban rendelkeztünk PC-n az eredetivel, bérmentve felbukkan majd az EE a könyvtárunkban). Bátran ajánlom azoknak, akiknek van affinitásuk a kicsit taktikusabb-lassabb, klasszikus RPG-khez, mert az alapanyag polírján túl a konzolos port is iszonyat jó lett. A Divinity: Original Sin 2 a Kickstarter-célokon úgy laza másfél millió dollárral teljesített túl, így a folytatás is sínen van.

A Divinity: Original Sin - Enhanced Edition PC-re, PS4-re és Xbox One-ra érhető el, mi az utóbbi verziót teszteltük.

6.
strangerthingsfan
#5: köszi, én 3 félért vettem anno, de ingyen sem kéne.
5.
crytek
Steam-en most 6.5 euro a játék!
4.
strangerthingsfan
… na már most rég futottam ekkora csalódásba mint ez a game.
Grafika rendben, minden rendben, de valahogy nekem ez az egész nem állt össze. Semmi alapvető egyénisége nincs ennek a játéknak, olyan mint egy mízes mázos bonbon, belül rettenetesen üresnek éreztem. Túlbonyolított karaterfejldés, lassú sztori...a harc is ímmel ámmal izgalmas...Áhhhh nagyon nem...az egyik legsemilyenebb játék amivel találkoztam, teljesen időpocsékolás, Furcsállom hogy így be van sztárolva...10 ből 5 pont max. Nagyon Kuka.
2.
iNKARNATE
#1: Tény, hogy anno kicsit elszálltak a töltési idővel :)
1.
GODL1KE
Nekem ez anno kimaradt, régi gépemre felraktam de 2 giga rammal egy fél óra volt ameddig betöltött, most a tavalyi konfigommal nekiugrok megint, persze csak ha végigtoltam a Metal Gear V-öt ;)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...