Halo Wars 2 bétateszt

A hadüzenet megérkezett. A Halo Wars folytatása a Microsoft és a 343 Industries jóvoltából az idei E3-on mutatkozott be újra, a megboldogult Ensemble Studios hagyatékát a Total War és az Alien: Isolation fejlesztéséért felelős Creative Assembly viszi tovább. Huszonhat évvel járunk az első rész, és közvetlenül a Halo 5: Guardians eseményei után, amikor a Spirit of Fire felfigyel az idegenek első jeleire. A UNSC hadihajója James Cutter parancsnokkal a fedélzetén megszakítja hazatérését, hogy felvéve a harcot az emberiséget fenyegető erőkkel, újra megmentse világunkat. A hadjárat földi idő szerint 2017. február 21-én veszi kezdetét, az E3 örömére a készítők viszont úgy döntöttek, hogy egy hétre minden Xbox Live Gold-előfizető előtt megnyitják a bétaváltozatot.

A Halo Wars 2 klasszikus stratégiai elemeket használ. Bázisépítés, nyersanyagbányászat, fejlődés és gyártás. A rendszer az Age of Empires és a Command & Conquer óta tökéletesen működik minden RTS-ben, nem kell itt semmit túlbonyolítani. Az nyer, aki a legjobban menedzselve haderejét, hamarabb tud pusztító csapást mérni az ellenségre, a Halo Wars már jól megszokott kő-papír-olló harcrendszere pedig itt is érvényesül. A gyalogság ellen a járműveket lehet a leghatékonyabban bevetni, míg őket a légi egységek pusztítják el a leghatékonyabban. Gyalogosokból viszont többféle tulajdonságú csapat gyártható, néhányuk a járműveket, míg más a repülőket, vagy az épületeket tudja gyorsan kiiktatni. Ami pedig legalább annyira fontos, mint a fegyverkezés, az nem más, mint a nyersanyagszerzés és a fejlesztés.

A meccseket egy alap bázissal kezdjük. Fel kell húznunk az első erőművet, ami energiát biztosít majd az épületek működéséhez, és természetesen a gyártáshoz, aztán jöhet a nyersanyagbányászat. A kitermelt pontokból erősíthetjük meg bázisunkat, fejleszthetjük épületeinket, tehetjük elérhetővé az újabb technológiákat, és természetesen ezeket a pontokat költhetjük el gyártásra is. Lehet többféle gyalogos katonai egységet, Warthogot, Scorpiont, repülőt készíteni, miközben arra is figyelni kell, hogy induljunk el felfedezni a pályát. Környezetünkben ugyanis sok hasznosítható elem rejtőzik, vannak például magaslesek, amikbe katonákat, mesterlövészeket delegálhatunk, fedezhetünk fel új bázis építésére alkalmas területeket, találhatunk már kitermelt nyersanyagokat dobozokba rejtve, illetve vannak üzemen kívüli erőművek és más épületek is. Ez utóbbiakat csak el kell foglalnunk, és máris megúszhatunk néhány drágább építkezést, vigyázni kell azonban, mert az ellenfél megtámadhatja, és elveheti őket. Nem elég a készültség, költenünk kell védekezésre is.

Mint minden stratégiai játéknál, az irányítás itt is kulcsfontosságú. A Halo Wars első része előtt nagyon aggódtam, hogy egy billentyűzetre és egérre tökéletesített játékstílust hogyan lehet kontrollerre átültetni, de a fejlesztőkben már akkor kellemesen csalódtam. Leegyszerűsítettek és átalakítottak mindent úgy, hogy ne hiányozzanak jó öreg PC-s kiegészítők, és a második részben mindez még egyértelműbb, még kényelmesebb lett. A kontroller bal karja mozgatja a kamerát, és vele együtt a képernyő közepén rögzített kurzort is, az épületeket és az egységeket pedig az A gombbal lehet kijelölni. Kijelölés után az épületek felett megjelenik egy választómező, ahol dönthetünk az elérhető fejlesztésekről, vagy az újabb gyártások elindításáról, míg az egységeknek parancsot adhatunk. Ez utóbbi az X gombbal lehetséges - mozgatás, épületfoglalás, támadás - mindent ez csinál, utóbbi ráadásul automatikus. Ha lőtávolba ér az ellenség, akkor harcosaink kérdés nélkül felveszik velük a harcot, illetve rádión is mindig értesítenek, ha valahol nem várt esemény történik. Röviden ennyi lenne az egész, van még csoportos kijelölés, gyors ugrás a bázisok és egységek között, illetve elő tudunk még csalni néhány trükköt a megfelelő gombokkal, de az alapok egyszerűek, és ez a lényeg.

A Halo Wars 2 béta változata június 13. és június 22. között volt játszható. Az E3 hetének első felében a Domination játékmódot próbálhattuk ki, utána meg a jó öreg Team Deathmatch várt ránk, mindkettőt nyomtam keményen, és tetszett, amit láttam. Domination módban 2v2 multiplayer meccsek vártak ránk, a négy játékos a pálya két sarkából indult, a cél pedig az volt, hogy stratégiailag fontos területeket elfoglalva, majd megvédve, lecsökkentsük az ellenséges csapat pontját. 5000-5000 ponttal indultunk mindketten, ami vészesen elkezdett csökkenni, ha valaki elfoglalt egy területet, a cél természetesen mi más is lehetett volna, mint a területek minél gyorsabb megszerzése, és az ellenség kiszorítása az általa elfoglaltakból. Jó taktika volt, ha már a bázisépítés után azonnal útnak indultunk, és egy-egy gyalogos osztaggal befoglaltunk néhány területet, a játék során volt pár ellenségem, aki először a fejlesztésre, és a tankok felhalmozására ment, de nem járt vele jól. Mire útnak tudott indulni, addigra annyi pontot elloptam tőle, hogy hiába pusztította el minden épületemet és egységemet nevetve, nem ért vele semmit. Földig rombolt, mégis lepörögtek a pontjai, amivel megnyertem a csatát.

Nem úgy a Team Deathmatch esetében. Mert ott már tényleg az számított, hogy ki tud minél nagyobb és összetettebb hadsereget felépíteni, majd megsemmisítő támadást indítani mások ellen. Az erő a gyakorlásban rejlik, kell egy jó tucat meccs, mire az ember rájön, hogy miket milyen sorrendben érdemes fejleszteni, mire kell költeni, és mire inkább nem, a játékmódot ráadásul nehezíti az is, hogy csak limitált darabszámban gyárthatunk. Nem lehet kismillió gyalogossal útnak indulni, sőt ha olcsóbb, gyengébb egységeket gyártunk, akkor nem marad hely a később megszerzett erősebbeknek, így pontosan kell tudni, hogy mit akarunk, és már az első pillanatoktól ennek megfelelően dolgozni. A játékmód a Dominationhöz hasonlóan 2v2, ami nagyon jó, ha az ember megbízható csapattársra lel a másik személyében, aki egyesíti velünk a seregeit, vagy segít, ha mondjuk megtámadnak, és nincs a közelben egységünk. A béta során a játék random emberekkel sorsolt össze, aminek meg is lett az eredménye, volt pár meccs, ahol a társamnak fogalma se volt, hogyan kell gyorsan fejlődni, nem ment rá a fontos területekre, nem terjeszkedett, csak bénázott. Vagy a meccs közepén kilépett. Na, az volt a legrosszabb.

Érdekesség, hogy a bétában parancsnokot is lehetett választani. Captain Cutter UNSC tisztként az emberi oldalt képviselte, míg a félelmetes külsejű Atriox ellenségünket, a Banishedet vezette háborúba. A két fél kellemesen ki van egyensúlyozva, mindkettőnek vannak erősségei, gyengeségei, és nagyjából ugyanolyan típusú egységei, csak külsőre mások, meg fejlődési vonalban. De a parancsnok kiválasztása nem csak a nekünk tetsző oldalt döntötte el, hanem a különleges vezetői képességeket is. A kontroller View gombjának megnyomásával elő lehetett hívni egy fejlődési ágat, ahol különféle speciális képesség volt elérhető, minél több összecsapás volt, ez annál jobban szélesedett ki. Az itt megszerzett képességeket pedig a bal ravasszal lehetett bevetni, gombnyomásra megjelent egy gyors választómenü, és csak rá kellett nyomni a nekünk megfelelőre, például a gyógyításra, vagy a légicsapásra. Attól függően, hogy mit kívánt éppen az adott helyzet.

A látvány kellemes már most, bő fél évvel a megjelenés előtt is. Nem eget rengetően szép, nem is lehet a minimálisnál jobban közelíteni, vagy távolítani a kamerával, de ettől függetlenül rendben volt. Kellemes helyszínek és szép robbanások vártak rám, technikailag két gondot vettem csak észre. Az egyik egy fagyásszerű hosszabb megakadás volt a menüben. Miután a játék elindult, rányomtam a kezdésre, és megállt minden egy percre, aztán mintha mi se történt volna, ment is tovább az egész. A bugot valamikor hét közepén már javították is, a szaggatás viszont megmaradt. A játék ugyanis hajlamos volt 20fps alá is leesni, amikor nagyobb csaták voltak a képernyőn, az ellenség Team Deathmatch-ben két oldalról ment rá a bázisomra, mindent bevetve ellenem, és képregény lett az egész, már a kameramozgás is kényelmetlen volt. Jövő februárig persze rengeteg idő van kijavítani ezt, meg a grafikán is csiszolni, úgyhogy aggódni nem kell, én is csak azért mondtam el, hogy teljes legyen a beszámolóm.

A Halo Wars 2 izgalmas kihívásokat fog nyújtani, a bétában látottak alapján sokáig el lehet majd szórakozni vele. Ha a kampány is azt a klasszikus stratégiai irányt követi majd, mint a bétában most látott két játékmód, akkor szép sikert jósolok neki, az első rész 1 millió példányban kelt el, és látva azt, hogy RTS gyakorlatilag nincsen konzolokra, és mennyire hiányzik, a folytatástól se várok rosszabb számokat. Én tolni fogom, az egészen biztos, úgyhogy készüljetek, mert februárban visszatérek, egy még részletesebb, még kövérebb cikkel.

A Halo Wars 2 PC-re és Xbox One-ra 2017. február 21-én jelenik meg. A bétát Xbox One konzolon próbáltuk ki.

Kapcsolódó cikkek

• Halo Wars 2 teszt
• Húsz cím, amivel játszanod kell 2017-ben